„Ha nem ülünk az asztalnál, minket tálalnak fel” – Ablonczy és Magyari 20 év EU-tagságról
Szerdán volt a magyar EU-tagság huszadik évfordulója. HetiVálasz podcastunkban mérleget vonunk: honnan hová jutottunk 2004. május 1-je óta? Kinek a felelőssége, hogy nem hasznosultak eléggé az uniós pénzek? Mennyire komoly a szuverenisták és a föderalisták harca? El lehet-e foglalni Brüsszelt június 9-én? A mikrofonoknál Ablonczy Bálint, Magyari Péter és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Van okunk ünnepelni a 20. évfordulót?
Ablonczy Bálint: „Van, csak nem szokásunk. Azt meg tudjuk szokni, ha valami működik, ha valami jó, észre sem vesszük például a nyitott határok jelentőségét. Bárki kimegy bármelyik magyar kisváros főterére, intézményeibe – azon a vidéken, ahol jogosultak kohéziós forrásokra – nagyon-nagyon komoly fejlődést lát. Ezeket valahogy természetesnek vesszük, megszoktuk, rendben van, itt van. De legalább ilyen alkalmakkor emlékezhetünk arra, milyen volt az, amikor még nem voltunk az Európai Unió tagjai, és nem vettünk részt azoknak a döntéseknek a meghozatalában, amelyek egyébként ránk is vonatkoznak. Ez utóbbi kicsit filozofikusabb, nehezen megfoghatóbb, de nagyon fontos – amiért érdemes legalábbis megállni és kicsit körbenézni a 20. évfordulón.”
Magyari Péter: „Győri Enikő egykori uniós államtitkár mondta egyszer egy újságíróknak tartott háttérbeszélgetésen: már csak azért is nagyon fontos nekünk a tagság, mert ha nem ülünk ott az asztalnál, akkor mi vagyunk a menü, azaz minket tálalnak fel. Ez nemcsak európai irányban értelmes, hanem mondjuk orosz irányból is. Tehát ha nem vagyunk benne a szövetségben, akkor sokkal inkább kitettek vagyunk mindenféle befolyásolási kísérletnek, vagy akár területfoglalási kísérletnek is – látjuk, mit szenved mondjuk Moldova a senki földjén. Önmagában az, hogy ott vagyunk, védettséget jelent minden irányból. Ezen túl pedig nagyon komoly gazdasági haszna is van – nem feltétlenül olyasmi, amiről álmodozhattunk a belépéskor, hogy mindjárt utolérjük Ausztriát, mert a mi életünkben valószínűleg nem is fogjuk. De egyrészt mégiscsak közeledést biztosít az Európai Unió magországaihoz, másrészt az ország gyakorlatilag abból él, hogy az Európai Unió piacára termel. A GDP több mint kétharmada ebből van, és az exportunk nagyon nagy része az Unió piacára megy. Ha ehhez a piachoz nem férnénk hozzá, akkor ez az ország egészen biztos, hogy másképp nézne ki.”
Kinek a felelőssége, hogy nem hasznosultak eléggé az uniós pénzek?
Magyari Péter: „A felelősség a mindenkori magyar politikai vezetéssé. Az EU-s támogatások úgy lettek kitalálva, hogy deklaráltan és egyértelműen nemzeti ügyek. Az Európai Bizottság odaadja a pénzt, viszont a mindenkori magyar kormányzatnak kell kitalálnia, mire akarja elkölteni és utána neki kell lebonyolítania a pályáztatást. Amit a Bizottság ebből alapjáraton ellenőriz, az az, hogy a számlák tényleg elkészültek-e. Még csak azt sem nézik meg, elkészült-e a térkövezés; azt nézik meg, hogy a magyar hatóság elfogadta és átvette-e a munkát.”
Mennyire kell komolyan venni a szuverenista vs. föderalista harcot az EU-ban?
Ablonczy Bálint: „Soha ne hagyjuk ki a számításból, hogy ennek van színházfaktora. Más kérdés, hogy a színházban megteremtett figurák néha életre kelnek és néha mintha a magyar kormány is elhinné azokat a végtelenül leegyszerűsített, nagyon mezítlábasan primitív érveket, amelyeket ők maguk hangoztatnak. Ám akkor, amikor valódi – hatalmi-pénzügyi – kérdésekről van szó, nagyon ritkán fordul elő, hogy ideológiai alapú a befeszülés, mert mindenki pontosan tudja, hogy valamifajta megállapodást előbb-utóbb össze kell hozni. Nagyon visszavonhatatlan dolgokat, legalábbis zárt ajtók mögött, nem nagyon szoktak tenni, mert maguknak is ártanának vele. Tehát ha valaki végképp beleszuszakolja magát a szuverenisták vagy a föderalisták közé, a saját pozícióját lehetetleníti el.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
