Huxit a felsőoktatásban – ezt jelenti valójában az Erasmus befagyasztása
Lényegében a magyar egyetemek Európai Unióból való kiléptetésével egyenértékű az ösztöndíj- és kutatási programok finanszírozásának felfüggesztése, amelyet Lengyelország kivételével minden tagállam megszavazott. Noha a kormány vitatja, hogy az Európai Bizottság korábban jelezte aggályait, a magyar felsőoktatás jelentős részének kiszervezése vagyonkezelő alapítványokba most mutatja meg teljes értelmetlenségét. A megbízható káderekkel, többek között miniszterekkel feltöltött kuratóriumok melletti legfontosabb érv volt, hogy így majd könnyebb lesz a magyar állami pénzeken kívüli forrásokat szerezni – ehhez képest most a forrásvesztés ellen kell harcolni. Így már érthető, a harcias retorika mellett miért törekszik a kormány minél előbbi megegyezésre, akár a politikai felsővezetők visszavonása árán is.
A politikai atombombákat néha még ledobásukkor is nehéz felismerni. Különösen, ha azok a nem éppen harsányságáról ismert Európai Unió Hivatalos Lapjában jelennek meg, néhány nappal karácsony előtt. „Nem tehető jogi kötelezettségvállalás semmilyen, a 2021. évi IX. magyar törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal, illetve semmilyen, az ilyen közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott jogi személlyel” – szól az Európai Unió Tanácsa (az uniós tagállamok minisztereinek testülete) által tavaly december 15-én elfogadott végrehajtási rendelet.
Lengyelország kivételével minden tagállam megszavazta, hogy összeférhetetlen a magyarországi helyzet, hiszen politikai vezetők dönthetnek közpénzek kifizetéséről olyan szervezeteknek, amelyekben maguk is alkalmazottak és döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek. A kifogások között szerepel az is, hogy az alapítványok nem tartoznak az uniós közbeszerzési irányelvek szerinti szabályok hatálya alá, és visszatérő problémák mutatkoznak az összeférhetetlenséggel és az átláthatósággal. Az EU többi tagállama szerint ez jogállamisági kockázat, ezért a kiszervezett egyetemektől egyelőre megvonták az említett jelzett támogatásokat. (Ez a döntés annak a csomagnak a része, amellyel befagyasztották három operatív program 55 százalékát a magyar közbeszerzési rendszer megbízhatatlansága miatt.)
Elsőre valószínűleg csak azok értették a szöveget, akiknek még a zokniját is az európai lobogó díszíti, de a jogszabály megjelenése idején alighanem ők is inkább bejgliszeleteléssel voltak elfoglalva.
Pedig a jogszabály nem kevesebbet jelent, mint a magyar felsőoktatás többségének de facto kizárását az Európai Unióból. Egyetemi Huxit, ha úgy tetszik. Múlt héten elsőként a Népszava írta meg, hogy a rendelet értelmében a közérdekű vagyonkezelő alapítványi formában működő felsőoktatási intézmények 2022. december 15-e után nem kaphatnak friss támogatásokat az Európai Unió által finanszírozott Erasmus+ ösztöndíjprogramból, valamint a Horizont kutatási és innovációs keretprogramból, illetve nem részesülhetnek az EU operatív programjaiból sem. (Azaz a lépés a jelenleg futó programokat nem érinti.) Az intézkedés hatását aligha lehet túlbecsülni. Néhány intézmény, mint amilyen az ELTE és a Budapesti Műszaki Egyetem, illetve az egyházi fenntartású egyetemek kivételével a teljes magyar felsőoktatás érintett. Huszonegy intézmény működik ebben az alapítványi formában, a Semmelweis Egyetemtől a Corvinuson át a Pécsi, a Debreceni és a Szegedi Egyetemig.
A közérdekű vagyonkezelői alapítvány igazi hungarikum. Az állam rövid idő alatt lemondott felsőoktatási intézményeinek jelentős részéről és adta át azokat alapítványoknak. Döntően költségvetési forrásból működő egyetemek jöttek létre, amelyeknek irányítása gyakorlatilag leválthatatlan politikai kinevezettek kezében van. (A testületekben hivatalban lévő miniszterek is ülnek: Nagy István, Varga Judit, Varga Mihály, Lázár János, Szijjártó Péter és Navracsics Tibor egyaránt egyetemi kuratóriumi tag.)
Ironikus, hogy a modellváltás melletti fő érv a finanszírozás volt: eszerint az új rendszerben majd hatékonyabban lehet az állami apanázson kívüli forrásokat szerezni. Most éppen a fordítottja történik, jelen helyzet szerint az alapítványi egyetemek éppen elveszítik az eddig meglévő uniós forrásaikat.
Ezek az intézmények az amúgy is megszorításos időkben tekintélyes bevételektől esnének el. A Corvinus például 2014 és 2020 között 11 projektre 3,6 millió euró támogatást nyert a Horizont 2020 kutatási keretprogramból, két éve pedig – története során először – konzorciumvezetőként elnyert egy 4 millió eurós összköltségvetésű pályázatot.
Még komolyabb érvágás az Erasmus felfüggesztése: az 1987-ben elindult programban eddig több mint kilencmillió fiatal vett részt, évente mintegy 300 ezren. Vonzerejét mi sem bizonyítja jobban: még az EU-n kívüli egyetemek is részt vesznek benne, 38 országból összesen ötezer felsőoktatási intézmény.
Az európai fiatalok az Erasmusnak köszönhetően tölthetnek el bizonyos időt egy másik uniós állam egyetemén, gyakran életreszóló élményeket szerezve.
Az Erasmus nem pusztán egy ösztöndíj, hanem az EU egyik legnépszerűbb programja, amelynek költségvetését éppen akkor, 2018-ban duplázták meg, emelték 15 milliárd euróról 30 milliárd euróra a 2021-2027 közötti uniós költségvetési ciklusban, amikor az Európai Bizottságban Navracsics Tibor felelt az ifjúsági és oktatási kérdésekért.
Még a koronavírus által sújtott 2020-as esztendőben is majd’ 23 ezer magyar fiatal vett részt az Erasmus+ külföldi csereprogramjaiban a felsőoktatás, a szakképzés, az iskolai oktatás, a felnőttképzés területén az Európai Bizottság adatai szerint, amit az EU 40,45 millió euróval támogatott. Az azóta már modellt váltott Corvinus a legtöbb résztvevőt küldő három egyetem között volt. Az Erasmus népszerűségéről az Eurobarometer 2019-esfelmérése is tanúskodik. Eszerint a személyek szabad mozgása és az EU-tagállamok közötti béke után az Erasmus az unió harmadik legfontosabb eredménye, bőven megelőzi az eurót vagy a közös agrárpolitikát.
Még EU-n kívüli államok is kezüket-lábukat törik, hogy részt vehessenek benne.
A képlet egyszerű: több nem uniós ország is tagja az együttműködésnek (például Törökország, Norvégia, Észak-Macedónia vagy Szerbia), de olyan EU-s állam egy sincs, amelyik kimaradna belőle.
Érthető tehát a sokk, amivel a magyar egyetemi szféra fogadta a hírt.
„Tragikus, ha ez így marad, a mostanában kiírt Horizont-pályázatokon már nem is lehet indulni. Az alapítványok által fenntartott egyetemek Európában már így is gyanúsak voltak, most meg végképp azok lesznek. Mit ír az ember a külföldi partnereknek, ha azok velünk pályáznának Horizont-projektre? »Bocsánat, nem lehet, mert nem felelünk meg a jogállamisági követelményeknek?«” – kesereg a Válasz Online-nak egy vezető budapesti egyetem dékánja, aki a helyzet kényessége miatt névtelenséget kér. Egy nagy vidéki intézmény dékánja szintén a Horizont jelentőségét emeli ki. „Lehet vitatni ennek helyességét, de a tudományos élet eredményeinek mérése a publikációkra épül. Horizont hiányában alapvető kutatásokat nem tudunk elindítani, így fontos közlemények sem születnek meg. Márpedig minden nemzetközi egyetemi rangsorban komolyan esik latba a publikációk száma és minősége. Hogyan fogjuk így teljesíteni a nemzetközi rangsorokban való előrelépés kormány által hangsúlyosan elvárt követelményét?” – teszi fel az egyetemi vezető lapunknak a (költői) kérdést. Nem csoda, hogy mindkét egyetemi emberünk kiemeli a Horizont fontosságát: a programból való kimaradás némi túlzással olyan, mintha egy életveszélyes állapotban lévő beteget lekapcsolnának a lélegeztetőgépről. 2014 és 2020 között összesen 365 millió eurónyi (2020-as árfolyamon közel 130 milliárd forintnyi) pályázati pénzt nyertek el magyar intézmények és cégek.
Az előző hétéves ciklusban ezeregyszáz projekt valósult meg EU-s támogatásból, a kutatóintézetek és az egyetemek 243 millió euróhoz jutottak hozzá. Palkovics László akkori innovációs és technológiai miniszter 2021 márciusában egyenesen azt a célt tűzte ki, hogy 2021 és 2027 között ennek több mint ötszöröséhez (2,1 milliárd euró) jussanak a hazai pályázók. Kemenesi Gábor virológus – aki korábban maga is pályázott a programban – a hvg360-nak azt mondta, komoly veszteséget szenvedne a magyar tudomány, ha valóban nem finanszírozná az EU a Horizont pályázatokat a közérdekű vagyonkezelői alapítványok által fenntartott egyetemeknél. „Az EU ebben a pályázati formában saját szakmámban kutatási innovációs témákra ad pénzt. Mindezt pedig a legfontosabb aktuális tematikák mentén, komoly versenyeztetési rendszerben. Emiatt olyanok nyernek, akiknek valóban jó nemzetközi kapcsolataik vannak, és képesek innovatív és magas színvonalú kutatást végezni. Ezek elvesztése évekre tartós károkat okozhat” – nyilatkozta a koronavírusjárvány idejéből jól ismert szakember.
A kormányzat a tétnek megfelelően reagált. Múlt csütörtökön Gulyás Gergely kancelláriaminiszter az Erasmus+ programmal kapcsolatban többek között azt mondta, nem világos, mit vár el a magyar kormánytól az Európai Bizottság, és vitatta, hogy a testület korábban jelezte volna kifogásait. (Tavaly szeptemberben elfogadta a parlament, hogy politikai felsővezető – miniszter, államtitkár – nem lehet kuratóriumi tag, majd egy október 20-án benyújtott módosítóval az egészet visszacsinálták. Azóta csak annyi megkötés van, hogy olyan esetben, amikor összeférhetetlenség gyanúja merül fel, az adott döntésben az érintett politikai felsővezető nem vesz részt.) A kancelláriaminiszter ezért „tűrhetetlennek és elfogadhatatlannak” nevezte a programokkal kapcsolatos szerződéskötési tilalmat és belengette, hogy a magyar kormány az Európai Unió Bíróságához fordul. A szabadságharcos retorikától szokatlanul Gulyás ugyanakkor kifejezte a kormány tárgyalási készségét is.
Hasonlóan fogalmaz a Válasz Online érdeklődésére Navracsics Tibor területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszter, aki már csak brüsszeli szakbiztosi múltja miatt is a téma felelőse. A tárcavezetőt arról faggattuk, mit tesz a kabinet a helyzet megoldásáért. „A kormány nyitott arra, hogy módosítsuk a törvényt és politikusok ne vállalhassanak szerepet a kuratóriumokban. Január végi brüsszeli tárgyalásaimon ezt is elmondom majd, amikor tisztázni próbáljuk a helyzetet” – mondja a politikus, aki reméli, hogy márciusra a problémát megoldják. Az uniós bírósági kereset életszerűségével kapcsolatos kérdésünkre Navracsics azt mondja, hogy ez „jó kérdés”, felveti azt a dilemmát, hogy egy egyetemtípust ki lehet-e zárni uniós programokból. Görögországban például az alkotmányban rögzítetten csak állami egyetem létezik, szerinte ennyi erővel azokat is meg lehetne büntetni. Arra a felvetésünkre, hogy egyáltalán minek kellett az állami felsőoktatást kvázi privatizálni és bebetonozott kuratóriumok fennhatósága alá helyezni, Navracsics azt mondja: az egyetemek komoly vagyont kaptak az államtól, ennek kezelésére kellett létrehozni a közérdekű alapítványokat. A politikus szerint így a korábbinál sokkal átláthatóbb rendszer jött létre.
Kormányzati oldalról az is gyakran elhangzó érv, hogy más államokban is ülnek politikusok egyetemek fenntartói testületeiben. Ez a hasonlat azonban legalábbis sántít: az európai példákat áttekintve azt látjuk, leginkább önkormányzati képviselők kapnak szerepet a városukban található egyetemeken. A 70 milliós Franciaországban például összesen két intézmény kuratóriumában foglalnak helyett gyakorló (önkormányzati) politikusok. A hazánkkal jobban összemérhető méretű Belgiumban, Hollandiában és Ausztriában is legfeljebb egy-négy felsőoktatási intézményben látunk erre példát, de gyakorló minisztert sehol nem találni.
Lehet, hogy lesz megegyezés, és az unió elfogadja, hogy Varga Judit helyett ezután esetleg Varga Judit titkárnője vezeti a Miskolci Egyetem kuratóriumát, de
tizenkét év brüsszeli szabadságharc után talán nem felelőtlenség felvetni, hogy készülni kell B forgatókönyvvel is. Arra, hogy Magyarország esetleg tartósan elesik ezektől az összegektől.
Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjújában leszögezte: „Ösztöndíjprogram lesz, majd a brüsszeliekkel erről megegyezünk. Vagy ha nem, akkor a magyar költségvetés ki fogja ezt fizetni.” Gulyás Gergely kancelláriaminiszter ötmilliárd forintra becsülte a finanszírozási igényt. Ugyanígy beleállna az állam a Horizont finanszírozásába is.
Csakhogy a magabiztos politikusi nyilatkozatokkal ellentétben pusztán pénzzel az Erasmus+ bizonyosan nem pótolható. Eleve gyanakodhat az ember, amikor a magyar állam nagyvonalú külföldi ösztöndíjprogramról beszél, hiszen idén lesz negyedik éve, hogy nem indul el a 2019-ben meghirdetett külföldi nyelvtanulási program. Ráadásul az Erasmus az úgynevezett Európai Minőségbiztosítási Rendszer előírásainak betartásával jár, azaz az egyetem csak akkreditált képzési programokat indít, amelyeken megfelelő szakmai felkészültséggel rendelkező oktatók tanítanak.
Ez azért fontos, mert az ösztöndíjprogram lényege nem az uniós pénzen való külföldi diákmuri, hanem a kreditelfogadás.
Két uniós egyetem – esetünkben egy hazai és a másik uniós – megállapodik, hogy az általuk tanított akkreditált tantárgyak megfelelnek egymásnak, azaz elfogadják a diákjaik által a másik egyetemen teljesített krediteket. A szerződéseket évente meg kell hosszabbítani, tehát újból és újból el kell ismerni a kreditek egyenlőségét. Azaz a rendszer valójában sokkal inkább a bizalmon, semmint a pénzen alapul. Ez sérülhet végzetesen, ha jogállamisági okokra hivatkozva Magyarország egyetemeinek jelentős részét kizárják az Erasmus-finanszírozásból. Innentől kezdve a szintén az oktatási piacról élő külföldi uniós egyetem felteheti a kérdést: elfogadja a magyar alapítványi egyeteme kreditpontjait saját diákjainál? (Nemcsak magyar diákok mennek ugyanis külföldre Erasmus-szal, hozzánk is jönnek más országokból.) Itt is igaz az, ami a Horizontnál. Az egyetemek rangsorolásánál sokat számít a külföldi hallgatók aránya, jelzi az adott intézményben folyó képzés színvonalát és vonzerejét, azaz kevesebb idegen hallgató automatikusan együttjár az adott intézmény hátrább sorolásával.
Márpedig jó egyetemek nélkül nemhogy regionális középhatalom nem leszünk, minőségi felsőoktatás hiányában gyarapodó Magyarország is elképzelhetetlen.
Nyitókép: Navracsics Tibor, az Európai Bizottság kulturális, oktatási, ifjúságpolitikai és sportügyekért felelős tagja sajtótájékoztatót tart a bizottság brüsszeli székházában 2017. november 30-án abból az alkalomból, hogy 30 évvel korábban indult meg az Európai Unió oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogramja, az Erasmus. (MTI/EPA/Stephanie Lecocq)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
