Ősi reflex miatt támogatják a lengyelek Ukrajnát – vendégünk az OSW-hadinapló magyar fordítója [HetiVálasz 140]
Február 24-ét megelőzően a lengyelek nem értették a különutas magyar oroszpolitikát, de tolerálták. Február 24-e óta érteni vélik, és nagyon nem tolerálják – mondja podcastunkban Zeöld Zsombor, a Válasz Online-on április vége óta olvasható OSW-hadinapló fordítója. A Lengyelország-szakértővel, a Wacław Felczak Intézet varsói ösztöndíjasával a lengyel-magyar kapcsolatokról és a háborús kilátásokról beszélgetünk. Kérdez: Ablonczy Bálint, Borbás Barna.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Részletek a műsorból:
Április vége óta a Válasz Online közli a varsói székhelyű Keleti Tanulmányok Központja (Ośrodek Studiów Wschodnich – OSW) hadinaplóit. Tulajdonképpen mi ez a szervezet? És – a lengyelek háborús hozzáállását tekintve – mennyire elfogult?
Az OSW állami fenntartású intézet, státuszukat egy 2011-ben elfogadott lengyel törvény határozza meg. A posztszovjet térséggel foglalkoznak, 40 fős stábról van szó. Anyagokat állítanak össze a lengyel államigazgatás számára, könyvtárat tartanak fent, illetve a közvéleményt tájékoztatják. A megbízhatóságról csak egy apró adalék: amikor augusztus elején leírják, hogy Magyarország nem vesz Ukrajnából áramot, ellentétben Lengyelországgal, Romániával, és Moldovával, akkor az emberben egy picit fölszalad a kérdőjel. Tényleg így lenne? Ennek magyar megerősítését nem láttam. Aztán az ügy három héttel később robbant Magyarországon, magyarázkodásra kényszerítve a Mavirt. Én abszolút megbízhatónak tartom őket. Nyílt hírforrásból dolgoznak, de nemcsak ukrán, hanem orosz és nyugati hírekből is.
A lengyelek mindent meg akarnak adni Ukrajnának ebben a háborúban, oroszellenes elkötelezettségük kiugró. Ez miért van?
Korábban, a Grúzia elleni háború idején Lech Kaczyński azt mondta: „most Grúzia, aztán Ukrajna, és aztán következünk mi”. Ez tökéletesen összefoglalja a lengyel gondolkodásmódot. Amikor Lengyelországról beszélünk, akkor mindig meg kell említeni, hogy olyan országról van szó, amely történelmi, illetve földrajzi okok miatt is – az ország keletről és nyugatról nyitott – mindig külső biztonsági támaszt keresett magának. A két világháború között a britekben, illetve a franciákban, később meg az amerikaiakban találta ezt meg. Évszázados lengyel politikai gondolkodás volt az is, hogy tudnak-e önállóan önvédelmet csinálni. Erre a válasz az, hogy nem tudnak. Innentől kezdve a kérdés az, hogy ha valami nagyon-nagyon nagy gáz van, akkor kihez fordulnak. […] Február 24-én és azóta is jellemző, hogy 1939-et, Lengyelország szovjet és náci lerohanását emlegetik párhuzamként.
A háború eltérő megítélése miatt a lengyel-magyar kapcsolat mélypontra került, ugyanakkor Morawiecki elnök a minap egy interjúban közölte, hogy visszatérnének a V4-ekkel és Magyarországgal való szoros együttműködésre. Ezt hogyan kell értelmezni?
Azt az interjút tényleg mindenki idézte, de a nyolc flekkből a V4-ről és Magyarországról egy flekknek körülbelül a harmada szólt. Morawiecki annyit mondott, hogy természetesen majd a magyarokkal is megpróbálnak újra együttműködni. Konkrétumok nélkül. […] A lengyeleknek vannak stratégiai céljaik az EU vonatkozásában: az, hogy megbízható nemzetközi partner képét keltsék. […] A lengyel-magyar kapcsolatok azért voltak speciálisak, mert nagyjából minden generációnak volt emléke, élménye a másik országról, ami alapján közel érezhette a másik társadalmát magához. II. világháborús lengyel menekültek generációja, autóstopposok generációja, ’56-os generáció… Ezek a generációs emlékek, élmények most eltűnni látszanak. A magyar diplomáciának az elmúlt tíz évben is azzal volt problémája, hogy hogyan lehet ezt a generációs emléket felmelegíteni. És most úgy tűnik, hogy a magyar generációs élményt egy ukrán generációs élmény váltja le. Akkor, amikor minden 20-25. lengyel családban vagy a környezetében van egy lengyel-ukrán menekült, akkor ennek igenis van társadalmi jelentősége.
A lengyelek manapság felhánytorgatják a magyar kormánynak a Putyin-kapcsolatot. De ez eddig miért nem volt probléma? 2010 óta miért nem jöttek elő ezzel?
Egy nagyon kedves barátomat tudom idézni, aki az elmúlt 10 évben Lengyelországban élt. Azt mondta, hogy február 24-ét megelőzően a lengyelek nem értették a magyar oroszpolitikát, de tolerálták. Február 24-e óta érteni vélik, és nagyon nem tolerálják.
A lengyelek részéről meddig támogatható Ukrajna? Nem fáradnak bele?
A lengyelek egyszerűen az ukránokra bízzák az egészet. Azt mondják, ők addig készek támogatni őket pénzzel, paripával, fegyverrel, amíg az ukránok azt nem mondják, hogy bocsánat, de egyszerűen kifáradtunk. Benne van a gondolkodásban, hogy ez a pont el fog következni, de ezt a lengyelek mesterségesen semmilyen módon nem fogják előrébb hozni.
Nyitókép: a Piotr Jaworski által készített „Nincs több idő” című ukránbarát falfestmény Gdanskban (Fotó: Artur Widak/NurPhoto)
