Orosz invázió a hazai korcsolyasportban – egy magyart már országváltásra kényszerítettek

·2022.09.08

A jövő elkezdődött: a műkorcsolya és jégtánc világversenyeken idén már jóval több orosz születésű sportoló indul HUN-színekben, mint magyar. A kiszorítósdi odáig fajult, hogy téli olimpiai sikerágazatunk legnagyobb reménysége, Papp Vivien országváltásra kényszerül – úgy tudjuk, három helyről is kapott ajánlatot. Az „oroszosítás” kulcsszereplői: Vardanjan Gurgen sportigazgató, Kósa Lajos szövetségi elnök, valamint az Európa-bajnok Sebestyén Júlia egyesülete (mögötte a férjével, aki szintén befolyásos Fidesz-politikus).

A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) szeptember végi junior grand prix-versenyén a következő sportolók indulnak a magyar válogatott színeiben: a nőknél a moszkvai Dzsumanyijazova Polina, a férfiaknál a szibériai illetőségű Vlaszenko Alekszandr, a jégtáncosoknál a szintén az orosz fővárosból elszármazott Shapiro Mark és Benkiewicz Maya (utóbbi a „legmagyarabb”, mert ugyan francia, de családi kötelékek miatt sokat edzett hazánkban). A HUN-márkajelzésű versenyzőket kísérő szövetségi kapitány az orosz-örmény Ipakjan Jeranjak – az ő főnöke pedig a volt férje, a honosítások atyamestere, vagyis a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) műkorcsolya ágazati sportigazgatója, a jereváni indíttatású Vardanjan Gurgen. Utóbbi nagy név: aktív sportolói pályafutása a Szovjetunió Népeinek Téli Szpartakiádján való részvételtől a Szovjetunió Kupa többszöri elhódításáig tartott, majd edzőként 1989-ben érkezett meg Tiszaújvárosba (akkor még: Leninváros), a vegyikombinát híres szabadidőközpontjába. Azóta – egy hosszabb angliai szakmai kitérő kivételével – Magyarország a bázisa. Vardanjan és (volt) neje nevelt világklasszist Sebestyén Júliából, bár az Európa-bajnoki cím megszerzésekor épp nem ő edzette, így bánatára nem is ülhetett mellette a lihegőben.

Az orosz-örmény vonal tehát régóta jelen van a magyar korcsolyasportban, de Vardanjan közben azért hű maradt a nagy Szovjetunióhoz is.

Idén májusban például – tehát már bőven az Ukrajna elleni putyini invázió kezdete után – győzelem napi tulipáncsokorral jelentkezett az Instagramon, illetve több cirill betűs médiumban is kifejezte rosszallását, hogy az ISU a háború miatt felfüggesztette az oroszok versenyzési jogát. Nem tudhatjuk, ez a sok furcsaság előkerül-e most hétvégén a balatonboglári 5. Országos Korcsolyázó Értekezleten, ahol a MOKSZ és tagszervezetei ülnek össze, hogy lehetőség nyíljon „a közvetlenebb hangvételű kommunikációra”. A cikkünk elején említett, két héttel későbbi junior grand prix mindenesetre biztosan kedves lesz Vardanjannak, hiszen a viadalt eredeti otthonában, az örmény fővárosban rendezik – itt vonultathatja fel tehát a nyelvünkön még csak nem is pötyögő „újmagyarokat”. Akiknek a honosítása még a sajnálatos ukrajnai események előtt megindult, de az orosz sajtóban azért fel-felvetik, hogy etikus-e ezeket a – hazájukban egyébként nem különösebben eredményes – sportolókat más országok zászlaja alatt futtatni az ISU-felfüggesztés idején.

Vardanjan Gurgen, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) műkorcsolya jereváni születésű ágazati sportigazgatója (forrás: MOKSZ)

Egy biztos: Vardanjanék nem sokat foglalkoznak ilyen típusú etikai kérdésekkel. A Jerevánban magyarként induló Dzsumanyijazova Polinát néhány hete „ültették rá” a hazai mezőnyre – miután itteni lakcímmel nem rendelkező apja júniusban alapított egy Rajtech nevű, bányászati-építőipari gépek nagykereskedelmére szakosodott budapesti kft.-t. Az emberimport teljes megdöbbenést keltett, mert a magyar női juniorkeret kifejezetten népes, ráadásul a 14 éves Papp Vivien személyében világklasszis-gyanús versenyzőnk is van. Aki ráadásul mindenféle központi-szövetségi rásegítés nélkül, a szülei által biztosított pénzügyi háttérrel lett tényező a nemzetközi mezőnyben. S hogy mik vannak? A továbbra is Moszkvában készülő Dzsumanyijazova itteni befogadó egyesülete a Debreceni Sportcentrum lett; e városi cég azzal a Jégkarc Egyesülettel működik teljes szimbiózisban, ahol Kósa Lajos lánya is edzősködik – miközben a politikus apuka úgy mellékesen a MOKSZ elnöke, az oroszokat futtató Vardanjan elöljárója.

Mindeközben a férfiaknál is drámai a helyzet: miközben Ausztria négy éve a még regnáló Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár és sportminiszter jelenlétében „adta haza” Magyarországnak az addig a szomszédoknál edző Berei Mózes Józsefet, időközben az ő nyakára is hoztak egy orosz testvérpárt – a fent említett Vlaszenko Alekszandrt és öccsét, Alekszejt. Utóbbiak odaát még Jevgenyij Pljuscsenko akadémiáján, a korcsolyasport alighanem legismertebb alakjánál tanulták az alapokat, aztán néhány éve megjelentek Magyarországon, és egy közbülső állomás után az Ipakjan–Vardanjan magyarországi klubjából kinőtt Sebestyén Korcsolya Sport Egyesületben (SKSE), azaz Sebestyén Júliánál találták magukat – Berei társaiként. Az orosz fiúk azóta leginkább arról híres-hírhedtek, hogy nem hajlandók megszólalni a nyelvünkön, teljesen elszeparálták magukat az „ómagyaroktól”. Illetve arról, hogy az idei év elején egy miskolci megmérettetésen Alekszandrt 200 pontnál is jobbra értékelték a bírók, noha nem ugrott kuriózumnak számító tripla axelt, majd Vardanjanék e kiemelkedő eredményre hivatkozva adtak oda neki több nemzetközi versenyt – amelyeken ugyan már ugrott tripla axeleket, viszont a 200 pontot messze alulmúlta. Közben Berei Mózes Józseftől elvették a húsvéti junior világbajnokságon való indulás jogát, ahol – vállaltan keresztényként – A passió című film zenéjére futott volna, ugyanakkor a helyette egy Elton John-szerzeményre koreografált kűrrel lehetőséget kapó Vlaszenko Alekszandr nemhogy a 200 pont, de még a döntő közelébe sem jutott.

Berei Mózes Józseftől 2018-ban még Heinz-Christian Strache alkancellár búcsúzott, amikor hazahozták; a fotón bal szélen Nagy Andor nagykövet, jobbra Sebestyén Júlia és Kósa Lajos (forrás: MOKSZ)

Mára Berei elhagyta az SKSE-t, mivel Sebestyén Júlia is az oroszokat favorizálta vele szemben. „Ez a felirat, hogy HUN, nekem a hazám, a szívem, az orosznak csak betűk, és te őt választottad helyettem” – édesanyja Facebookon közzétett beszámolója szerint a sportoló ezzel indokolta addigi edzőjének a klubváltást. Berei Mózes József azóta a Pavuk SE versenyzője, de az olaszországi Egna/Neumarkt neves korcsolyaakadémiáján nevelkedik. Hasonlóan a szintén a Sebestyén-iskolából dobbantott Papp Vivienhez, aki már két éve a dél-tiroli képzőközpont növendéke (a magyar egyesületi háttér neki is megmaradt a Hoffmann Korcsolya Akadémia révén). Papp helyzete ugyanakkor, ha lehet, még Bereiénél is drámaibb: „Mivel kimagasló eredményem lett, gyorsan hoztak egy oroszt (…). Én meg megyek oda, ahol szeretettel várnak és megbecsülnek! Szép hazámnak nem kellek” – írta a minap keserűen egy Facebook-kommentben.  

A bejegyzést olvasva megkerestük a magyar műkorcsolya jelenlegi legnagyobb reménységeként jegyzett Papp Vivien szüleit, hogy e mondatok azt jelentik-e, gyermekük hamarosan országot vált. Erre határozott igennel feleltek – mint megtudtuk, három helyről is nagyon komoly ajánlatuk van. Mindeközben pedig a magyar szövetség, amely eddig lényegében egy pár korcsolyát sem finanszírozott Pappnak – viszont hirtelen az útjába állított egy „újmagyar” oroszt –, most egy olyan, a 2026-os olimpiáig tartó szerződést ajánlgat a 14 éves sportolónak, amely szerint a MOKSZ nélkül nem dönthetne semmilyen szponzori megállapodásról, sőt munkaviszonyt sem létesíthetne.

Ilyen körülmények között aligha csoda, hogy Papp Vivien nem tudja magyar színekben folytatni karrierjét. Ahogy egyik forrásunk találóan megfogalmazta: „Vardanjannak valamiért nagyon fontos, hogy a nemzetközi sajtóban kiálljon az ISU-felfüggesztés áldozatául esett orosz sportolókért. Ám, ha már a mi országunk fizeti a bérét – ráadásul az exneje a szövetségi kapitány, illetve közös gyermekük, Tigran is a MOKSZ-nak dolgozik –, legalább ugyanennyi energiát fektethetne abba, hogy a magyar tehetségek ne legyenek az ő és a hazai szövetség áldozatai. Pláne, hogy olimpiai sikerágazatról beszélünk; pontszerző helyezéseket a gyorskorcsolyázók mellett kizárólag műkorcsolyázók, jégtáncosok szereztek Magyarországnak.” Indokoltnak tűnik a radikális hangnem, hiszen szó nincs arról, hogy csak Papp és Berei szenvedi meg az orosz inváziót – ahogy erre már a Magyar Hang augusztusi cikke is utalt. Mint az elején írtuk, jégtáncban is támadt nemrég egy „félorosz” junior kettős (Shapiro–Benkiewicz) a magyarok mellé, akik adott esetben a „bennszülöttek” elé sorolódnak a nemzetközi versenyeken való részvétel lehetőségét illetően. Közben a szenior jégtáncválogatott hölgytagja (Ignatyeva Marija) jekatyerinburgi, ráadásul a páros szeniorkeretben (Scsetyinyina Julija, Pavlova Marija) is van két orosz hölgy, akiknek eddig magyar partnere volt, és most meg égen-földön keresik nekik a „másik felüket”. Egy lapunknak név nélkül nyilatkozó versenyző úgy látja: „Önmagában az, hogy egy válogatottban vannak külföldi születésű versenyzők, nem okozna gondot. A párosoknál például mindig kínszenvedés a pártalálás, így mindenkit szívesen fogadunk, aki be akar illeszkedni, velünk edz, velünk lélegzik.

Ám most Vardanjan vezetésével egyfajta új orosz bázis épül, ahol magyarok egyre inkább csak biodíszeletek.

Valamelyik korcsolyás Facebook-csoportba már be is tették azt a Fidesz-plakátot, amelyen azt üzenik a világnak, »itt az ideje a magyarok oldalára állni«. Nem tudom, Kósa Lajos tudja-e mindezt a korcsolyasportra is alkalmazni. Ha Sebestyén Júliával anno meg merte volna csinálni bárki, hogy vele szemben egy honosított oroszt preferálnak, az életben nem lett volna Európa-bajnok. Most pedig az orosz Vlaszenko-testvérpár viszi el a figyelme legnagyobb részét – és csodálkoznék, ha a Kósa Lajos-közeli debreceni klubhoz ejtőernyőztetett Dzsumanyijazova Polina végül nem lenne záros határidőn belül az SKSE versenyzője. Vardanjan diktál, Sebestyén teljesít, nagyjából ez a felállás.”

Papp Vivien, a magyar műkorcsolya egyik legnagyobb reménysége is országot válthat (forrás: MOKSZ)

A jövőt persze nem látjuk, de azt igen, hogy a nagypolitikát nemcsak Kósa köti össze a korcsolyasporttal, hanem Sebestyén egyesülete is. Egy aligha idegen kezek által szerkesztett Wikipedia-szócikk szerint a II. kerületi Fidesz–KDNP-frakció vezetője, Gór Csaba az SKSE alelnöke – amellett persze, hogy Sebestyén Júlia férje. Az ügyvédként is ismert politikus számos állami cég ilyen-olyan testületét megjárta már, de talán a legrelevánsabb adat vele kapcsolatban, hogy jogászként ő írta alá az orosz metrókocsi-beszerzéssel kapcsolatos, 2020-ban elfogadott vizsgálati jelentést, amely minden kritika ellenére jogszerűnek minősítette az eljárást.

Írásunkhoz természetesen próbáltuk kipuhatolni az érintettek álláspontját is. A Debreceni Sportcentrumtól és a Jégkarc Egyesülettől azt kérdeztük, miért éppen az ő versenyzőjük lett – legalábbis virtuálisan – a Moszkvában edző Dzsumanyijazova Polina? Sebestyén Júliánál arról érdeklődtünk, tényleg Vardanjan Gurgen erőltette-e az SKSE-re a Vlaszenko-fivéreket? Illetve mi az oka, hogy a honlapján feltüntetett válogatott sportolók sorra elhagyják a klubját (Ekker Léna, Zsembery Katinka, Berei Mózes József – korábban Papp Vivien, Tóth Ivett. Láng Júlia és Csernoch András pedig állítólag azért távozna tőle, mert párosban érvényesülnének a jövőben, ezt meg csak másutt tudják megtenni.) Vardanjan Gurgentől azt kérdeztük: normálisnak tartja-e, hogy az ISU-versenyek piros-fehér-zöld indulói között kisebbségbe kerülnek a magyarok? Hol és mikor szerzett doktori címet (ez az információ ugyanis fájóan hiányzik az angol, orosz, örmény és magyar nyelven elérhető életrajzaiból)? Ki hatalmazta fel, hogy MOKSZ-vezetőként nyíltan bírálja az ISU intézkedéseit és állást foglaljon az orosz érdekek mellett? Tudja-e, hogy Papp Vivien országváltásra készül? Mit tett azért, hogy ezt a lépést elkerülje és a sportolót megtartsa a magyar válogatott számára?

Az e-mailben elküldött kérdéseinkre sem szóban, sem írásban nem kíséreltek meg válaszolni az érintettek, így csak a tucatnyi más érdekelttel folytatott beszélgetéseink eredményét tudtuk olvasóink elé tárni. Meg azt a szomorú tényt, hogy a podcastadásunkban néhány hónapja szereplő, a pekingi téli olimpia (egyik) szenzációját izraeli színekben szállító Szőllős Barnabáshoz és például a sakkfenomén Rapport Richárdhoz hasonlóan újabb magyarnak, Papp Viviennek készül búcsút intenie a hazája.


Nyitókép: Kósa Lajos, a MOKSZ elnöke, Vardanjan Gurgen ágazati sportigazgató és Sebestyén Júlia edző (grafika: Válasz Online)

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: sztori