„A magyar történelem véget ért” – tézisek a túléléshez

·2022.05.04

Tévhit, hogy az ellenzék silánysága miatt veszít újra és újra, tévhit, hogy válságkormányzás következik, de tévhit az is, hogy EU-s kilépés és diktatúra jön – véli Bacsik Lüszien. A történelem és szociológia szakos bölcsész, gyógypedagógus szerint a NER-en kívüli politikai munkának lehet értelme, ám csak akkor, ha az ellenzék elfogadja: a közhatalmat nem fogja itt gyakorolni sosem. A magyar történelem ugyanis véget ért. Éppen egy hónapja ébredt Magyarország minden eddiginél nagyobb Fidesz-kétharmadra: azóta a Válasz Online több saját elemzést is közölt az okokról és a jövő lehetséges útjairól, majd írásainkra reagáló cikkeknek is helyet biztosítottunk hasábjainkon. Így teszünk most is.

 „A reménytelen helyzeteknek megvan az előnyük, hogy zavartalanul kiaknázhatod a bennük rejlő korlátlan szabadságot.” (Kertész Imre)                             

Fukuyama híres (egyébként széles körben félreértelmezett) tézisének parafrázisaként azt mondhatjuk, hogy a magyar történelem véget ért. Nem annyira 2022-ben, inkább 2010-ben (és mindez eldőlt már 2006-ban). Kisebb kaliberű változások még történhetnek a politikai-társadalmi rendszerben, de a Fidesz (esetleg kései utódpártja) egyeduralmának már csak a klímakatasztrófa (vagy valamiféle háborús globális krízis) fog véget vetni. Csakhogy akkor a magyarságnak (és jó eséllyel az egész emberiségnek) is vége. Ha „szerencsénk” van, még jut nekünk úgy öt évtized. Az eljövendő időszak jobb megértéséhez és konstruktívabb megéléséhez következzen néhány alaptézis!

1. Tévhit, hogy az ellenzék minősége miatt nyer (újra és újra) a Fidesz.

Az a megállapítás, hogy a „hivatalos” (parlamenti) ellenzék minősége silány, nyilvánvalóan megalapozott, de ez az autoriter rendszerek sajátossága, nem valamiféle hungarikum. A rendszer éppen ezért (is) autoriter. Ehhez kapcsolódó másik tévhit, hogy lehetséges másfajta, „jobb” ellenzék. Lehet, hogy egy ilyen csapat meg tudna nyerni akár félmillióval is több szavazót, mint a jelenlegiek (ami persze nem kevés), csak lássuk, hogy ettől még ugyanúgy a Fidesz kormányozna tovább. Ha valami csoda folytán ennél is többre lenne képes, kíméletlenül ledarálná a hatalmi gépezet egy olyan kampány keretében, amelyhez képest az eddigi lejáratások a lovagi etikett és a BBC-normák elegyeként fénylenének. Azt a „szakértőt”, aki a (bármilyen) ellenzék győzelmi esélyéről beszél, övezze mély megvetés és gúnyos kacaj.

2. Tévhit, hogy a jelenlegi „hivatalos” (parlamenti) ellenzéknek most úgymond „föl kell szántania a vidéket”.

Bár az ország szempontjából ennek a tézisnek van messze a legkisebb jelentősége, a drasztikusan csökkenő, de még számottevő szavazójukra tekintettel szögezzük le, hogy a „hivatalos” (parlamenti) ellenzék túlélésének egyetlen esélye, ha minden erőforrását és energiáját Budapestre (esetleg még maximum 5-6 megyei jogú városra) allokálja. Vidéken – akármit és akárhogyan is csinálnak – teljesen esélytelenek; az a Fideszé és az is marad. Kunhalmi Ágnes és társai szelfizgethetnek majd Rakamaz helységnévtáblájánál azzal a szlogennel, hogy „most má’ értjük a vidéket”, úgysem lehetnek fideszebbek a Fidesznél. 2022. április 3-a ugyanakkor azt mutatja számukra, hogy Budapestet is kezdik elveszíteni (nézzük meg a nagyon szoros választókerületi eredményeket), és ha ezt a tendenciát nem állítják meg, irány a süllyesztő.

3. Tévhit, hogy egy egyszerű többségű Fidesz-kormánnyal már „beljebb lennénk”.

2015 és 2018 között nem volt kétharmad és gondolom (remélem) senki sem úgy emlékszik erre az időszakra, hogy alázatosabb és kompromisszumkeresőbb volt, mint az azt megelőző vagy az azt követő etapok. Az „érett” NER 100 képviselővel ugyanolyan hatékonysággal menedzselhető, mint 140-nel. A „kontroll alatt tartható Fidesz” képe: szimulákrum.

4. Tévhit, hogy „válságkormányzás” jön, pláne, hogy éhséglázadások.

Nem lesz „Orbán-csomag” (ezek nem pancserek). A költségvetési hiányt persze le fogják faragni (ilyen is volt már, lásd még Széll Kálmán-tervek), akár veszíthet is a Fidesz átmenetileg pár százezer szavazót (bőven belefér). 2026-ra épp újra lehet majd osztogatni, ami a korábban megszorongatott társadalomra még nagyobb (pozitív) hatással lesz, mint a mostani ajándékok. A korábbi, egy-két szűkebb esztendőre már nem fognak emlékezni; a magyar választó közéleti memóriája annyira hosszú távú, mint Christopher Nolan Memento című filmjének hőséé.

5. Tévhit, hogy jön a diktatúra meg a kilépés az EU-ból, NATO-ból.

Az uniós pénzek – ha késve is, ha kicsit csökkentve is – meg fognak érkezni, maradnak a kemény nyilatkozatok meg a kötelezettségszegési eljárások, extended version. A rendszer nem fog érdemben keményedni, nincs rá szükség, mindenki tudja a helyét, aki meg esetleg tévelyeg, az ellen elegendőek lesznek az eddigi eszközök. A következő négyéves ciklus végére – a nem fideszes érzelműek számára – Magyarország kicsit rosszabb hely lesz, mint 2022-ben, de kicsit jobb hely, mint 2030-ban.

×××

És akkor adódik a kérdés: Что делать? A legfontosabb annak elfogadása, hogy a Fideszen kívüli világ nem törhet hatalomra. Nem sikerülhet, ezért nemcsak fölösleges, de kifejezetten káros is ezzel próbálkoznia, mert önmagát számol(tat)ja föl. A legtöbb, amit tehet: adversary culture kiépítése és fönntartása. Bizonyos értelemben a viccpártként degradált MKKP tevékenyégének a kiterjesztése, továbbfejlesztése. Helyi projektek, érdekképviselet, kulturális programok, közösségépítés. Működésének vezérlő elve Bertold Brecht imperatívusza: „Ne higgyétek, hogy természetes az, ami mindennapos!” Kívül áll a NER-en – tehát a „hivatalos” (parlamenti, önkormányzati) ellenzéken is. (Persze, utóbbinak lehetnek olyan alakjai, akikkel érdemes kapcsolatot tartani). Olyan network, amely tudja, hogy a szavazni hajlandók relatív (vagy akár abszolút) többsége részéről csak megvetésben és gúnyos kacajban lesz része, de léte egy kisebbség számára (akár a szó szoros értelmében) életmentő is lehet. Tudja, hogy sosem lesz többsége, mert akármit és akármennyit tesz, sosem lehet olyan népszerű, mint a rezsicsökkentés, a kedvezményes lakáshitel, a 13. havi nyugdíj vagy az épp aktuális ellenségkép elleni küzdelem. De ettől nem frusztrált, ezért nem haragszik, nem néz le senkit és bárkinek segít, aki csak kéri, akkor is, ha az utána esetleg belerúg. „Talán az élet, munkáinkért / Nem fog fizetni semmivel”, de legalább a szikrája gyulladjon föl annak az érzésnek, hogy lehet máshogyan is.  

Ne hagyd kihunyni a tüzet
A százszor szétrúgottat
Szítsd a parazsat nélküled
Föl újra nem loboghat
. (Kányádi Sándor)


Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök közös fényképet készít résztvevőkkel az Esztergom megyei jogú várossá nyilvánítása alkalmából tartott szentmise után az esztergomi bazilika előtt 2022. május 1-jén (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

hirdetés

Kategória: vélemény