Magyarország fennmaradása függhet ettől

·2022.02.28

Noha első kormányzása idején Orbán Viktor is aktív részt vállalt a Szerbiába irányuló demokráciaexportban, az elmúlt tíz évben hátat fordított az értékalapú, normatív külpolitikának. Csakhogy a nemzet megmaradásának záloga, hogy a magyar vezetés visszatérjen ehhez – véli a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Karának docense. Hettyey András szerint az Ukrajnát megszállni igyekvő oroszok látványa ezt a tanulságot máris levonhatóvá teszi. Vélemény.

Ukrajnában csütörtök óta bekövetkezett a legrosszabb forgatókönyv. Korszakhatárhoz értünk, amelyhez fogható csak 1989-90 volt. És a 9/11-es támadások. Csakhogy míg előbbi pozitív fordulatot hozott, utóbbi pedig jó messze történt, Oroszország csütörtök óta egy szomszédos államot igyekszik bekebelezni. Egy ilyen drámai helyzetben talán érdemes pár szempontot adni a már látható tanulságokkal kapcsolatban.  

Kezdjünk Szegeden. A város sok mindenről híres a halászlétől a Dómig, csak az úgynevezett szegedi folyamatot ismerik túl kevesen. Pedig 1998 és 2000 között az első Orbán-kormány hathatós segítséget nyújtott ahhoz, hogy egy agresszív diktátort, Slobodan Milošević szerb elnököt megbuktassák a szomszédban. A szegedi folyamat keretében a szerb ellenzéki pártokat külföldi tanácsadók segítették, és főként az Egyesült Államok pénzelte a kampányukat, de a felkészülési folyamat egyik fontos helyszíne Magyarország volt, amely teret biztosított a szerb demokratikus ellenzéki erőknek a szervezkedésre. „Magyarország a szó legjobb értelemben (sic!) hátországot biztosított a Milošević-ellenes erőknek – idézi egy 2015-ös cikkben az Origo Németh Zsoltot. – Teret és módot adott arra, hogy átgondolják munkájukat, és ténylegesen előkészítsék a demokratikus átmenetet… A szegedi folyamat örve alatt folyt a szerbiai ellenzék felkészítése a választásokra.” 2000 októberében a magyar kormánynak is köszönhetően Milošević valóban elvesztette a hatalmát, és megindulhatott egy, a magyar érdekeknek százszorta megfelelőbb új Szerbia kiépülése. Nota bene: ma Szerbia az egyedüli szomszédunk, ahol (a Vajdaságban) autonómia van, ami a magyar nemzetpolitika hagyományosan fő célja.

A szegedi folyamat olyan epizód, amelyben a magyar külpolitika normatívan lépett fel: igyekezett elősegíteni a demokrácia és az emberi jogok mint alapvető normák terjedését. Amíg ezek a normák nem érvényesültek, nem épülhetett ki szoros viszony Budapest és Belgrád között. Magyarország azóta is hasonlóan normatív külpolitikát folytat a szomszédos államokban, amikor a kisebbségi jogok betartásától és kiterjesztésétől teszi függővé a magyar–román, magyar–ukrán kapcsolatokat. A normativitást mint alapvető külpolitikai elvet ugyanakkor évek óta temeti a szakértők és a politikusok egy része. Orbán Viktor is számos alkalommal jelentette ki, hogy nem hisz ebben a megközelítésben, például 2016-os országértékelő beszédében: „Nem magyar érdek csatlakozni azokhoz a nemzetközi akciókhoz, amelyek tiszteletlenek, sértőek, és belegyalogolnak egy-egy ország nemzeti önérzetébe…. Nem, kedves Barátaim, a nagyképű, fellengzős, erkölcsi felsőbbrendűségre alapozott politika, amely oly csábító, és gyakran oly közkedvelt a kontinens nyugati felén és néha a nagy vízen túl is, nem a mi politikánk, nem a mi utunk, és nem a mi érdekünk.”

Az elmúlt napok egyik legfontosabb tanulsága ugyanakkor éppen az, hogy alapvető magyar érdek, hogy a lehető legtöbb ország a világon a lehető legdemokratikusabb legyen és a lehető legnormálisabban bánjon a szomszédaival. Magyarország fennmaradása függhet ettől.

A fő magyar érdek, hogy Oroszország demokratizálódjon, mert abban a pillanatban nem harcolna más demokráciákkal.

Ez utóbbi állítás a nemzetközi politika kevés statisztikákkal bizonyítható vastörvényeinek egyike. Az természetesen más kérdés, hogy ezt hogyan, milyen eszközökkel lehet kívülről elérni. De legalább akadályozni nem szabad az EU ilyen irányú erőfeszítéseit. A most kivetett erős szankciók az első lépések az úton, amely az újra megerősödő normativitáshoz kell, hogy vezessen a nemzetközi politikában. Stratégiai magyar érdek, hogy Oroszország (és Ukrajna) minél tovább haladjon a demokrácia útján. De ezért tennünk is kell. Ahogy Szerbia kapcsán is tettük. Ezt kell, hogy diktálja önfenntartási ösztönünk.

Másodszor: gondolatban emeljük meg mélyen a kalapunkat az 1990 és 2002 közötti magyar kormányok, parlamenti képviselők, diplomaták és katonadiplomaták előtt, akik 1999-re hazánkat bekormányozták a NATO-ba. Tehát az MDF, a KDNP és a kisgazdák mellett az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz előtt. Ugyanez az elismerés kijár a demokrata Bill Clinton amerikai elnöknek, Volker Rühe német védelmi miniszternek és más nyugati politikusoknak, akik elköteleződtek hazánk NATO-csatlakozása mellett. Itthon az egyedüli szignifikáns politikai erő, amelynek annak idején nem sikerült összeadnia kettőt meg kettőt, a Csurka István-féle szélsőjobboldali Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) volt, amennyiben következetesen ellenezte hazánk NATO-csatlakozását, parlamenten kívülről és belülről egyaránt. Megakadályozni szerencsére nem tudták, különben ma Magyarország pucér popsival csücsülne a málnásban, amelynek a másik végét elkezdte nassolni a nagy maci. Mindez azért is fontos, mert az utóbbi időben a kormányközeli médiában elkezdődött a 2012-ben elhunyt Csurka érthetetlen sztárolása, meg azért is, mert a MIÉP-hez egykor közelálló és a NATO-ról hasonlóképpen vélekedő újságírók és közéleti szereplők közül számosan ma is aktívak – elsősorban a kormányközeli médiában.

Az elmúlt napok újra csak arra emlékeztetnek, hogy a terméketlen, „bömbölő honfibú” sosem volt képes a saját fájdalmán kívül mást is meglátni, még kevésbé életképes alternatívákkal előállni.

Szerencsére a többi pártban és az őket megszavazó magyar társadalomban nagyobb volt az önfenntartás ösztöne, mint a MIÉP-ben és eszmetársaiban, akik – ironikus módon – mindig is úgy gondoltak magukra, mint akik minden más politikai erőnél többet tesznek a magyarság fennmaradásáért. Ugyanez igaz a csütörtökig kritikátlanul Putyin-barát Marine Le Penre, Éric Zemmourra vagy a Fox News-os sztárújságíróra, Tucker Carlsonra is: félő, hogy ha Putyin kapcsán évekig hagyták magukat megvezetni, más téren sem lesznek hasznos szövetségesei Magyarországnak. Ezért is volt érthetetlen ezeknek a NATO-ellenes erőknek és hangoknak a felkarolása a magyar vezetés részéről: más dolog Párizsból vagy Washingtonból szembesülni Putyin álnokságával, és más Budapestről, ahonnan mi – elvileg – annyira jobban értjük ezt a térséget, mint a Nyugat.

hirdetés

Harmadszor: az elmúlt napok fényében kiemelten fontos elismerni a kormány erőfeszítéseit a „Zrínyi 2026” haderőfejlesztési program kapcsán, amely számos téren modernizálja a Magyar Honvédség haditechnikáját és a technikát kiszolgáló katonákat, a gépkarabélytól az önjáró tarackig. Mindez növeli hazánk hitelességét a NATO-n belül. Részletkérdésekben mindig lehet vita, de az előállt biztonsági környezetben ennek a programnak a folytatása és kiteljesítése nemzeti minimum. Annak kell lennie pártokon átívelő módon, akkor is, ha komoly forrásokat köt le.

Akik pedig azt hiszik, hogy Ukrajna sorsa örökre az volt és lesz, hogy Oroszország befolyási övezete marad, azokat hadd emlékeztessem: 1988-ban mindenki aláírta volna azt az állítást Nyugaton is, hogy „Magyarország a szovjet befolyási övezet része”. Az ilyen kijelentések konstrukciók, építmények, amelyek akár rövid időn belül is összeomolhatnak. Semmi sem változtathatatlan a nemzetközi politikában. Putyin szabad választása az, hogy Ukrajnát a saját befolyási övezetének tekinti. Ha Putyin lelép a történelem színpadáról, ami nagyon hamar is bekövetkezhet, a kártyákat újra fogják keverni.


Nyitókép: Javier Solana NATO-főtitkár (j2), illetve Miloš Zeman cseh (b1), Jerzy Buzek lengyel (b2) és Orbán Viktor magyar miniszterelnök (j1) kezet fognak a három ország teljes jogú NATO-tagságát elismerő ceremónián a szövetség brüsszeli központjában 1999. március 16-án (fotó: AFP/Belga/Robert Van Den Brugge)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: vélemény