„Ez nem a jogállamiságról szólt” – Vadász Viktor a magyar kormány uniós pervesztésének hátteréről – Válasz Online
 

„Ez nem a jogállamiságról szólt” – Vadász Viktor a magyar kormány uniós pervesztésének hátteréről

Élő Anita
| 2022.02.22. | Interjú

Az uniós támogatások korrupt kormányokkal szembeni védelme a kulcs az Európai Unió Bíróságának múlt heti határozatához – mondja Vadász Viktor, aki évekig a magyar bírói függetlenségért folyó küzdelem egyik élharcosa volt az Országos Bírói Tanács szóvivőjeként. Aztán váratlanul bírói tisztjéről is lemondott és Németországba költözött, hogy idén januártól az Európai Jogi Akadémia igazgatóhelyetteséként folytassa pályáját. Tőle kértünk tehát segítséget, hogy megértsük, mit jelent Magyarország és Lengyelország pervesztése az uniós bíróságon. A tét az uniós támogatások egy részének elvesztésénél is nagyobb. Ha megrendül Magyarországgal szemben a többi tagállam bizalma, az a vegyesvállalatokra, a vegyes házasságokra, de még a határon átnyúló bűnözésre is hatással lehet. Interjú.

– A teljes 850 kilométert, vagy csak az utolsó százat tette meg az El Caminóból? 

– Honnan hallott erről? 

– Újságíró volnék, és nem fordul elő túl gyakran, hogy valaki a magyar igazságszolgáltatás helyzete miatt induljon zarándokútra. 

– A harmadik El Caminóm volt, de az első téli, így most csak az utolsó 280 kilométeres szakaszt tettem meg. 

– Megdöbbentünk, amikor hírét vettük, hogy lemondott bírói pozícióról. Az elmúlt években az Országos Bírói Tanács (OBT) szóvivőjeként ön jelenítette meg a bírói függetlenségért folytatott harcot.

– Aki az eke szarvára teszi a kezét, ne hátrafelé nézzen. Mielőtt Németországba költöztem, lezártam magamban ezeket a dolgokat. Persze tudtam, hogy a tárgyalóterem, a tárgyalás, a bírói létnek ez a fele hiányozni fog. Szépnek élem meg azt a tizenhárom esztendőt, amelynek jelentős részében ítélkező bíró voltam. 

– Talán nem haszontalan visszamennünk az időben, hogy az összefüggéseket megértsük. 2019 áprilisában járunk, Handó Tünde az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke, az állam által kinevezett vezető (ma alkotmánybíró) sorban nyilvánítja eredménytelennek a bírói vezetői pályázatokat. Ön a bírák által választott tanács szóvivője, a két szervezet napi harcától hangos a sajtó. És ekkor megpályázza a Fővárosi Törvényszék elnöki székét…  

– Fel tudtam persze mérni: ha Handó Tünde dönt a pályázatról, akkor nem sok esély van arra, hogy én legyek a törvényszék elnöke. 

– És ő döntött. Eredménytelennek nyilvánította. Azért ön is nyert egy fontos ütközetet: a törvényszék bírái nem Handó jelöltjét, hanem önt támogatták. Több száz bíró volt jelen, és dörgött a vastaps a teremben. 

– A bírák kétharmada támogatott. Mindig szívesen fogok emlékezni erre a szavazásra. Fontos állomás volt abban a küzdelmes időszakban.

Vadász Viktor az El Caminón

– Összefügghetnek ezek az elkeseredett hazai bírósági ütközetek a múlt héten jóváhagyott uniós döntéssel, hogy pénzeket vonhassanak meg tagállamoktól a jogállamiság sérülése esetén?

– A közvélemény valóban úgy értelmezte, hogy jogállamisággal kapcsolatos döntés született. Ám ez nem így van. 

– Miről van szó hát? 

– Az Európai Unió Bírósága nem a jogállamiságot, hanem a költségvetést védő mechanizmusról döntött. Az EU a saját költségvetését kívánja óvni azzal, hogy szankciókat helyez kilátásba, ha egy tagállamban a jogállam sérülékenysége miatt a védelmi mechanizmusok nem megfelelőek. 

– Tehát a korrupcióról van szó. 

– Igen, alapvetően. És a korrupció üldözésének hiányáról. Most nem általában a jogállamiságról, hanem az igazságszolgáltatás és a bűnüldözés rendszerszintű hatékonyságáról, és csak egyetlen szempontból vizsgálva: hatékonyan védik-e a tagállamok az EU költségvetését, forrásait, támogatásait.

– Amikor közéleti vitákat folytatunk, azt halljuk, hogyan ne lenne Magyarország jogállam, hiszen nálunk nem börtönöznek be ellenzékieket, nem lövik le a bírókat. Tisztázzuk tehát: a jogász számára mit jelent a jogállamiság fogalma?

– A jogállam a hatalmi ágak szétválasztásán alapul. Működik a demokratikusan megválasztott, átláthatóan működő, plurális törvényhozó szerv, a parlament. A végrehajtó hatalomnál, a kormányban és a közigazgatásban érvényesül a hatalom önkényességének tilalma. A kormány nem tudja uralni a többi ágat a fékek és ellensúlyok rendszerének köszönhetően. A harmadik elem pedig a független és pártatlan igazságszolgáltatás. 

– A hatalom az Országos Bírósági Hivatalon (OBH) keresztül beleszól a bírósági vezetők kinevezésébe. Ez a baj? 

– Igen, többek között az is baj, ha ebbe bele tud szólni, bár 2019 óta valamelyest javult a helyzet nálunk: az összbírói értekezletek által támogatott jelöltek pályázatát az OBH elnöke már nem nyilvánítja érvénytelenné. Ám önmagában a magyar bírói függetlenség megsértése nem lenne elég ahhoz, hogy a bíróság múlt heti döntése alapján az úgynevezett kondicionális rendeletet alkalmazni lehessen. 

– Mert összefüggésben kell állnia a korrupcióval?

– Igen. A döntés csak annyiban érinti az igazságszolgáltatás függetlenségét övező vitákat, ha kimutatható lesz, hogy a nyomozóhatóság, az ügyészség nem megfelelően végzi a munkáját, a hatalom beleszól a nyomozásokba, vagy a bíróságok képtelenek hatékony jogorvoslatot biztosítani ilyen ügyekben, és ezáltal komoly kockázata van annak, hogy az uniós pénzek védelme nem megfelelő egy adott országban. 

– A szankciók is anyagi természetűek. 

– Igen, az uniós támogatások egy részének megvonása.

„A közvélemény úgy értelmezte, hogy egy jogállamisággal kapcsolatos döntés született. Ám ez nem így van” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

– De hogyan lehet ezt bizonyítani? Valaki elnyer egy uniós pályázatot, akár többszáz millió forint értékben, majd nem épül meg a „pályamű”, nincs üzem, netán a vendégházról kiderül, hogy a család maga használja. Sajtóhír megjelenik ugyan erről, de nyomozás nincs. Szinte kizárt, hogy legyen egy hangfelvétel, levél, bármilyen bizonyíték a nyomozás gátlásáról. 

– Félreérti a helyzetet. A mostani rendelet alapján nem konkrét ügyeket vizsgálnak majd, hanem az igazságszolgáltatási rendszerben levő elvi lehetőségét annak, hogy intézményi okokból nem működik megfelelően.

– És az elég? 

– Elég lehet. Fontos azonban leszögezni, hogy az Európai Unió Bírósága nem azt mondta ki múlt heti döntésében, hogy Magyarországon vagy Lengyelországban vannak ilyen gondok. Most egy elvi jellegű döntés született arról, hogy az eljárás lefolytatható, összeegyeztethető az unió alapszerződésével és a jogállamiság elvével. Lényeges az is, hogy a döntés nem ellenünk irányul: az Európai Bizottság bármelyik uniós állam kapcsán elindíthatja a vizsgálatot, ha úgy látja, hogy megvan az összefüggés, amiről beszélünk. Vagyis, hogy azért nem megfelelő az unió pénzügyi érdekeinek védelme, mert rendszerszintűek a problémák, például nem biztosított a bíróság függetlensége. 

– Lassan felnő egy nemzedék, amely folyton azt hallja, hogy ilyen jelentés, meg olyan, elmarasztalják Magyarországot, és végül nem történik semmi. Megint elindul egy hosszú hercehurca? 

– Lényegesen gyorsabb intézkedés várható. A Bizottság jelzi a tagállamnak az eljárás megindítását és legalább egy, legfeljebb három hónapot biztosít, hogy a tagállam korrekciós mechanizmusokat elindítson. 

– Magyarul? 

– Intézkedjen, kiküszöbölje a hibát. Ha nem teszi meg, vagy az intézkedéseket a Bizottság nem tartja megfelelőnek, akkor az ügyet továbbadja az Európai Tanácsnak, a kormányfőkből álló testületnek, és javaslatot tesz arra, hogy milyen szankciórendszer lépjen életbe. Jóval gyorsabb tehát a hetes cikkely immár negyedik éve húzódó eljárásánál, ahol egyhangú döntés kell a szankciók alkalmazásához. Itt egyszerű többség is elég. 

– Nem segít tehát a borítékolható lengyel vétó, mint a hetes cikkelyes eljárás esetében. 

– Nem. Azért azt még hozzá kell tennem, hogy az egész jogállamisági krízis kapcsán folyamatosan

van egy olyan személyes benyomásom, hogy a jogászoktól, bíráktól várják sokan annak a helyzetnek a megoldását, amit alapvetően a politikusok okoztak. Nem teljesen fair ez így. 

– Nemcsak a jogászokban lehet kellemetlen érzés, az átlagemberben is, hiszen a bírósági döntés kapcsán mégiscsak a hazánk kerül szégyenpadra, a mi jogállamiságunkról folyik a vita. Miközben azt is szeretnénk, ha véget érne a kijelölt oligarcháknak adott közbeszerzések, a profit közös eljachtozásának, elmagánrepülőgépezésének kora. 

– Kicsit érdemes eltávolodni a konkrét ügytől, és a tényekre koncentrálni. Folyamatosan arról beszélünk, hogy a hazánkkal szemben történik valami, de ezek az eszközök nem rólunk szólnak, még ha hajlamosak is vagyunk magunkat a középpontba állítani. Nemcsak Magyarország és az EU között létezik ilyen feszültség.

„A döntés nem ellenünk irányul, az Európai Bizottság bármelyik uniós állam kapcsán elindíthatja a vizsgálatot” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

– Persze, ott vannak még a lengyelek, kettőnkre találták ki az egész eljárást. 

– Azt gondolja, hogy csak Magyarországon és Lengyelországban létezik korrupció? Máshol nincs feszültség az igazságszolgáltatás rendszere körül? A tagállamok érdeke máshol is ellentétbe kerülhet az unióéval, máshol is hallható olyan értelmezést, hogy az unió korlátozza a nép által megválasztott kormányt vagy parlamentet. Ez valós konfliktus. Minden kormány, minden parlamenti többség szeretné maga alakítani a demokratikus berendezkedés helyi intézményeit. A tagállami szuverenitás és az uniós jog között mindig van és lesz feszültség. A vita nem Magyarországon kezdődött, és nem is itt fejeződik be. A német alkotmánybíróság például néhány éve ugyancsak szembement az Európai Unió Bíróságának döntésével. 

– A hitelfelvétel kapcsán azt vitatva, az európai vagy a német jognak van-e elsőbbsége. 

– Igen, az uniós jog az aduász, amely mindent visz. A tagállamok szuverenitása és az uniós jog közötti viszony, a tagállami és az uniós hatáskör kérdése a lengyel, a német, az olasz, a román és a magyar alkotmánybíróság egyes döntéseiben is megjelent.

– A magyar kormányfő dzsihádról beszél hazánk ellen, még annak kérdése is felvetődött, vajon évértékelő beszédében belengette vagy sem az unióból való kilépés lehetőségét. Ez is általános lenne?

– A németek is politikai vita részeként élték meg az alkotmánybíróságuk döntését, a lengyel kormány pedig szintén úgy érvel: olyan igazságszolgáltatási rendszert alakítanak ki, amilyet szeretnének; olyan fegyelmi rendszerrel, amilyet szeretnének, mert nekik erre felhatalmazásuk van a választópolgáraiktól. 

– Merthogy az igazságszolgáltatás nemzeti hatáskör.

– Valóban az. 

– Milyen szerencse, hogy az Európai Jogi Akadémia igazgatóhelyettese ül velem szemben. Ha ez így van, akkor az unió milyen alapon szól bele mégis jogállamisági kérdésekbe? 

– Mert az igazságszolgáltatás nem megfelelő működése vagy a közös pénz nem megfelelő felhasználása egy határok nélküli egységes Európában a többi tagállamra is kihat, ezért ebbe van beleszólása az Európai Uniónak. A feltételeket pedig nem csak a csatlakozáskor, hanem folyamatosan biztosítani kell a tagállamoknak. 

– Mégis mi köze van annak a többi tagállamhoz, hogy a lengyel fegyelmi kamara tagjait a parlament választotta meg és nem a bírák maguk közül? Vagy hogy a magyar parlament a bírák választott testületének kifejezett ellenzése dacára nevezi ki a Kúria új elnökét? 

– Ez azt okozhatja, hogy a bírák nem lesznek függetlenek a politikai behatásoktól. A lengyeleknél például nem biztosított a független jogorvoslat a bírák számára, ha az igazságügyi miniszter egy-egy nem kívánt döntésük miatt el akarja távolítani vagy meg akarja félemlíteni a bírákat. 

– Hátrányos lehet ez a lengyeleknek, és értem, hogy Magyarországnak sem jó, ha a bírák önképviseleti szervére, a bírói tanácsra olyan nyomás nehezedik, hogy hirtelen sok választott tagnak lesz egészségügyi, családi problémája, vagy megpályáz egy németországi állást, és lemond a pozíciójáról. 

– Ez a személyes döntésem volt, nem presszióból mondtam le.

„Nem presszióból mondtam le” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

– Akkor is pályázott volna, ha elnyeri a Fővárosi Törvényszék elnöki címét, amiben a bírák kétharmada támogatta? Vagy ha nem „száműzik” a Markó utcai főépületből a Fő utcába, a katonai bírák közé, hogy ne legyen annyira szem előtt? 

Előttem a bírósági karrierutak valóban lezáródtak, de nem éreztem magam száműzöttnek, szép élményeim kötődnek ahhoz az épülethez is, és nem menedékkérelmet nyújtottam be, hanem egy vezetői állást pályáztam meg Németországban. 

– Ott tartottunk, hogy mi köze az uniónak a magyar ügyekhez. Lényegében ön is ugyanazt mondja, mint Orbán Viktor, aki szerint az EU úgy gondolja „a bíróság a politikai döntéshozók helyébe léphet (…) az uniós intézmények gyámsága alá helyezhetik a tagállamokat azokon a területeken, ahol az uniónak nincsenek hatáskörei.”

– Valóban vitatható, mennyiben van beleszólása az uniónak az igazságszolgáltatás rendszerének kialakításába. Ám ha a rendszer hibás működése elér egy olyan pontot, amelytől már nem biztosítható többé a független bíráskodás, akkor az Európai Uniónak igenis van beleszólása.

– Miért lenne, ha az igazságszolgáltatás tagállami hatáskör? Nincs olyan, hogy egy szintig tagállami, azután meg már uniós. Miből vezeti ezt le? 

– A saját példámból. Amikor magyar bíróként döntéseket hoztam, az kötelező és végrehajtható volt az unió minden országában. A német vagy a holland rendőrnek, büntetés-végrehajtási intézménynek ugyanúgy kellett kezelnie az én magyar ítéletemet, mintha egy német vagy holland bíró határozata lett volna. 

– Hogyan került az ön határozata egy német rendőr vagy börtönőr kezébe? 

– Ha például elfogatóparancsot állítottam ki egy magyarországi ügy kapcsán egy német állampolgárral szemben, akkor a német állam kérdés nélkül adta ki az illetőt, hogy lefolytathassam az eljárást vele szemben. Mi alapján? A kölcsönös bizalom alapján, mert a magyar bíró független, és ugyanolyan tisztességes eljárást fog biztosítani az uniós állampolgároknak, mint a német, holland, spanyol vagy olasz bíróság, mert ez egy közös nevező, közös alap, a közös értékeink része. Benne is van az EU alapszerződésében.

– Azért ritkán adott ki német állampolgárra elfogatóparancsot, nem? 

– Nem, ez nem kivételes helyzet, ez az unió, mint jogi intézményrendszer működésének egyik alapja. Ha egy magyar bíró elrendeli egy olyan cég felszámolását, amelynek németországi vagyona is van, akkor a döntés erre is vonatkozik. Ha a bíró elhelyezte a vegyes állampolgárságú házasságban született gyereket, akkor nem kérdezte meg a másik állam, milyen eljárásban döntöttek így, hanem elfogadták. Az unióban működő közös piachoz szükséges a tőke, a munkaerő szabad áramlása, de a bűnözés sem áll meg a határon. Különböző állampolgárságú emberek házasodnak egymás között, gyermekeik lesznek, elválnak. A cégek befektetnek az unió többi tagállamában. Ám ennek a szabadságnak a legfőbb akadálya, ha az ítéletek hatása csak a határig terjed, és kölcsönös megfeleltetési eljárásra lenne szükség egymás ítéleteinek elfogadásához. Tehát

a szabadságunk feltétele, hogy egyenrangúnak tudjuk elfogadni a másik bíróság döntését. 

– Vagyis a bírói függetlenség nem belügy, tényleg kihat az unió egészére, s ha elvész a bizalom, az mindannyiunk életére hatással lehet? 

– A határozatok kölcsönös elismerésének rendszerén már évekkel ezelőtt megjelentek a repedések, és ezek most már inkább árkok. Emlékszik az embertelen hazai börtönviszonyok miatt kirótt strasbourgi szankciókra?

– Hogyne. 2020-ban még nemzeti konzultációt is tartottak arról, hogy több mint tízezer rab kért kártérítést a magyar államtól a börtönök túlzsúfoltsága miatt az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélete alapján. 

 Nézzük ennek a másik oldalát. Kiadtam az elfogatóparancsot, és a másik ország észleli, hogy nem lesznek biztosítva az alapvető emberi jogok az adott országban a végrehajtás során, mert az Európai Emberi Jogi Bíróság szerint a magyar helyzet egyes esetekben embertelen bánásmódnak minősülhet. A másik ország bírója nem adja ki az állampolgárát, mert fennáll annak reális veszélye, hogy nem biztosítunk számára minimális emberi bánásmódot. Ez egy jelentős repedés, és ha szétnyílik, annak nagyon komoly gazdasági, bűnüldözési és családjogi következményei lehetnek az egész unió számára. 

– Térjünk vissza a bírói függetlenség kérdésére. Elvi lehetőségről beszélt, de hallott olyan is, hogy a bírákat közvetlen politikai nyomás éri? Hogy odaszólnak fentről, milyen ítéletet várnak? 

– Az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban az első kérdés: eljut-e a bíróságra egy ilyen ügy. Ha nem, mindegy mi van a bíróságon. 

– Ha nincs nyomozás, nincs vádemelés, nincs ítélet sem. 

– Így van. A következő fontos kérdés: Magyarországon érhet-e retorzió egy bírót, ha például közbeszerzési, uniós támogatási ügyben előzetes döntéshozatali kérdéssel fordul az Európai Unió Bíróságához. Indulhat-e ezért fegyelmi eljárás ellene, elveszítheti-e a bírói státuszát, mert alkalmatlannak minősítik egy nem tetsző döntés után? 

– Az előzetes döntéshozatali kérdés azt jelenti, hogy van egy magyar jogszabály, ami ellentétesnek látszik az uniós joggal, és a bíró erre akar rákérdezni az uniónál? 

– Igen, és az unió bírósága erre azt mondhatja: ha nem oldható fel az ellentmondás, az uniós jog elsőbbsége alapján a bíró hagyja figyelmen kívül a magyar törvényt. 

– Mert az uniós jog az erősebb. Ahogy korábban fogalmazott: az aduász. 

– Ilyenkor úgy kell meghozni a döntést, mintha a magyar mondat a törvényben – ebből a szempontból – nem létezett volna. 

– Egyébként ugye Vasvári Csabára célzott, az OBT jelenlegi szóvivőjére, aki ellen fegyelmi eljárást indítottak egy ilyen kérdésért, majd a közfelháborodás hatására visszavonták?

– Igen, és a sajtóhírek szerint egy bírónőt hasonló előzmények után távolítottak el a bírói karból. Alkalmatlannak nyilvánították. Korábban a menekültüggyel kapcsolatos szabályozás miatt tett fel kérdést az Európai Unió Bíróságának. Ha ilyen miatt retorzió érhet egy bírót, akkor ennek komoly következményei lehetnek bármely ügyben.

„A szabadságunk feltétele, hogy egyenrangúnak tudjuk elfogadni a másik bíróság döntését” (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

– Akkor is, ha ezek a döntések nem a korrupcióval voltak kapcsolatosak? 

– Igen, megkérdezhetik a magyar kormánytól: milyen korrekciós intézkedéseket tett annak érdekében, hogy ilyen egy költségvetési csalás, közbeszerzés vagy uniós támogatás miatt indult ügyben ne fordulhasson elő. A következő fontos pont lehet a bírói kirendelések ügye, amikor nem átlátható módon derül ki, ki fogja tárgyalni az ügyet. Vagy itt van a jutalmazás kérdése: ha év végén a bírák annak alapján kapnak jutalmat, ki szimpatikus az elnök úrnak és elnök asszonynak, akkor állampolgárként nem biztos, hogy örülnöm kell annak, ha pont a jutalmazott kedvenc tárgyalja a közbeszerzési, adó- vagy büntetőügyemet. 

– Mekkora értékről beszélünk? Egy nagyobb bonbonról? 

– A havi javadalmazással összemérhető összegekről. Az objektív, átlátható jutalmazási rendszer hiányáról. Tessék megnézni, kik osztják a jutalmakat, szabadon rendelkezve róluk. 

– Az elnökök. 

– Akik nagyrészt ugyanazok, akik aláírták azt a nyilatkozatot, amelyben az OBT bírák által választott tagjait lemondásra szólították fel. Egyvalamire jók voltak ezek a levelek: bizonyítékul szolgáltak arra, hogy Magyarországon a rendszer nem megfelelően működik. Nincsenek garanciák, nincs korlátozva a bírósági elnökök hatalma. Az unió szempontjából egyszerű a kérdés: van vagy nincs szankció arra, ha egy bírósági elnök megsérti a bíróságok integritását? Ha azt ígéri, hogy ellehetetlenít egy bírót, vagy ha adatokat gyűjt arról, mely bírák tagjai a Magyar Bírói Egyesületnek? 

– Vagyis a szakmai érdekvédelmi szervüknek.

– Igen. Ebben az ügyben az adatvédelmi hatóság megállapította a jogsértést és bírságot szabott ki a törvényszékre.

– Akkor minden rendben, nem? 

– Nem tudjuk, volt-e bármilyen következménye a törvénytelen adatokat gyűjtető törvényszék elnökére, még azt sem, hogy ki fizette ki a bírságot: ő vagy a törvényszék. 

– Összefoglalva: miután kiderült, hogy az unió a hetes cikkely alapján nem tudja megrendszabályozni a magyarokat és a lengyeleket, most innovációba kezdett, alkotott egy olyan rendeletet, amely alapján nem húzható el évekig az eljárás. Az EU-s források elapadása a választások előtt így sem lesz érezhető, ugye?

– Ez egy politikai feltételezés, amelyre nem kívánok reagálni. Az Európai Tanács, mint politikai döntéshozó által kialakított eljárási rend szerint, ha az Európai Bizottság levele megérkezik, onnantól indul a magyar fél reagálási határideje, amely legalább egy hónap. 

– Ilyen levél még nincs. 

– Nincs. 

– A rajtvonalnál sem állunk még. Fáj majd, esetleg, de csak jóval a választások után. 

– Nyilván Lengyelországnak is fáj a napi egymillió eurós büntetés, amit egy kötelezettségi eljárás miatt róttak ki rá. A mostani rendelet ennél is súlyosabb: egy tagállam versenyképességére jelentősen kiható elvonásokat tartalmazhat. Viszont látni kell azt is, hogy

az egész Európai Unió jövője múlik azon, sikerül-e ezeket a repedéseket megszüntetni. Mindenkinek az az érdeke, hogy változtassunk. Az Országos Bírói Tanács számtalan javaslattal élt az igazságszolgáltatás kapcsán. Lenne mihez nyúlni.

– Végül is sikerült az El Caminón meggyőznie magát, hogy távozása nem megfutamodás volt?

– Nagy megtiszteltetés, hogy hatvan pályázó közül engem választottak az Európai Jogi Akadémia igazgató-helyettesének. Egyrészt fontosnak tartom a bírák, ügyészek és ügyvédek uniós jogi továbbképzését, másrészt 42-43 évesen már arra is gondol az ember, ha sokáig kell egy monoton, kihívások nélküli munkát végeznie, előbb-utóbb kiég. Én pedig még szeretném odatenni magam, és így tekintek erre a lehetőségre. Sajnálom persze, hogy az OBT-ben dolgozó bíró kollégáimat hátra kellett hagynom, de továbbra is figyelem a döntéseiket. És: büszke vagyok rájuk.


Vadász Viktor az interjút nem az Európai Jogi Akadémia képviseletében adta, saját véleményét fogalmazta meg. 


Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

#Európai Bíróság#Európai Unió#jog#jogállamiság#Lengyelország#Magyarország#Vadász Viktor