A disznósajt-hadművelet – Orbán Viktor magabiztosságának okairól

·2022.02.14

Ki követelne fair play-t, amikor a lét a tét? A nemzethalál. Meg kisfiaink hímvesszeje! A most már hivatalosan is dübörgő kampány nem azért nem tartható normális mederben, mert a Fidesz-szavazó becstelen volna. Dehogy. Éppen azért nem tartható abban, mert a kormánypártra szavazók többsége egyáltalán nem becstelen. Vélemény.

Erőtől duzzadó, magabiztos Orbán Viktor állt a kiválasztottak elé hétvégi évértékelőjén. A miniszterelnöknek minden oka meg is volt arra, hogy nagy mellényből húzza elő a hivatalos kampány startpisztolyát.

No nem az ország állapota adott okot a kormányfői magabiztosságra. Néhány gondosan kiválogatott makroadat plusz a választási pénzszórás ugyan elfedheti a bajokat ideig-óráig, de valós büszkeséget azért – az évértékelőn nem említett, ám attól még létező adatok ismeretében – aligha szülhet. Nem is a propagandaminisztérium legújabb kreatív ötlete tölthette el ennyire látványos megelégedettséggel a miniszterelnököt. Az ugyanis: nincs. Friss hús helyett a kormányfő disznósajtot tálalt hát fel, amelybe a korábbi választások minden maradékát beletöltötte: a füle a rezsicsökkentés, a farka a migránsveszély, a szőrös bőrke Brüsszel hősies megállítása, a minimális fejhús meg a gyerekátoperálók elleni küzdelem. Ennek így valójában persze se füle, se farka, de gyomorba töltve, összenyomorgatva a magyaroké azért még beveszi.

Éppen elég magyar gyomra veszi be legalábbis. Vannak persze sokan, akiknek ízlik tényleg, mások viszont egyszerűen nem kapnak mást. Aki tud róla, hogy van más étel is a világon, aki ki nem állhatja a disznósajtot, aki bármit megadna, hogy végre ne ez legyen a koszt – nos, a disznósajtgyáros az ő pénzét is elkölti… disznósajtreklámra.

Nem kell tehát a jövőbe látnunk ahhoz, hogy megjósoljuk, mi lesz itt április 3-ig, a választás napjáig. Ez a kampány ugyanis csak jogszabályi értelemben kezdődött február 12-én, valójában már (legalább) ősz óta tart. Leírható tehát tényalapon.

A tények márpedig pártállami működést mutatnak – kampányban a legszembeötlőbben. A jelenség cseppet sem bonyolult: a párt és az állam nem válik szét, utóbbi (tehát a teljes közösség) erőforrásai a közösség egyetlen részének (egy pártnak) a céljait segítik, szolgálják.

Hagyjuk is most a kínálkozó, mindig döcögős (sport)hasonlatokat, maradjunk a tényeknél. Azoknál úgysincs radikálisabb.

  1. Plakáthelyek. Az óriásplakát-helyek mára úgy 80 százalékban NER-közeli birtokban vannak. Kamupártoknak, ha épp a kormány érdeke úgy diktálja, jut belőlük, ám még ha fel is engednék a helyekre az ellenzék hirdetéseit, a plakáthelyek bérleti díját az ellenzék a NER-be lenne kénytelen becsorgatni. Ügyes.
  2. Rezsikampány. Az Fidesznek egy fillérjébe sem kerül, sőt, ez még az adófizetőébe sem. Egyszerűen odaszól állambácsi, hogy bírság lesz, ha nem „tájékoztatod” a népet arról, mennyi rezsipénzt köszönhetnek a kormánynak. A szolgáltatók leveleiben ezt már megszoktuk, fel sem tűnik különösebben, de ebben a kampányban nem bíznak a véletlenre semmit: ha a közös képviselők (akiket nem a kormány választott, hanem az adott társasház lakói, nem politikai alapon) nem teszik ki jól láthatóan a faliújságra, mennyi rezsipénzt is köszönhetünk a kormánynak, bírságra számíthatnak. Arról, hogy ezt ki kell helyezniük, eddig is volt törvény, de most a kormányhivatalok tájékoztatták őket, hogy jön az ejnyebejnye, ha nincs kint a rezsihozsanna.
  3. Covid-tájékoztató. Nem a Fidesznek, hanem az államot képviselő kormánynak adtuk meg az adatainkat kifejezetten azért, hogy az oltásról tájékoztasson. Fogadkoztak is, hogy csak arra fogják használni az e-mail címünket. Csak hát nagy a kísértés ilyenkor, meg mit is szöszölünk ilyen apróságokon, hogy párt, meg kormány, meg állam? Meg is érkezett a propaganda arról, milyen remekül teljesít a kormány, mennyi mindenki kap mennyi mindent.
  4. NAV-levél. Az adóhivatal nyilvánvalóan állami szerv, pártpolitikához köze nem lehetne. Aztán mégis. Nemrég érkezett a levél NAV-os fejléccel, ám Orbán Viktor aláírásával: jól megdicséri saját kormányát, meg Gyurcsányozik. Közpénzből, közhivatal által küldött levélben.
  5. Árstop-táblák. Minden kormánynak joga intézkedni, s ha a népnek tetszik a kormányintézkedés, hát remek. (Hogy hosszabb távon is jót tesz-e, hogy melyek lehetnek a hatásai, azt meg elmondják majd elemzők, ha van szabad sajtó, meg ha vannak valódi elemzők – de erről kicsit később.) Maga az árstopintézkedés tehát nem kifogásolható. Nem úgy a kötelezvény, hogy minden bolt kénytelen kitenni a kormány farhátárat is megállítani képes nagyságát hirdető táblákat a bejárata elé. A propaganda árát ezúttal tehát a boltos fizeti meg. (Ennek tudatában különösen bájos a miniszterelnök évértékelőjében most is elhangzó Thatcher-i mondat, hogy ugyanis „a szocialistákkal az a baj, hogy mindig kifogynak a más pénzéből”.)
  6. Udvari média. Nemrég feltártuk, milyen arányban kontollálja a kormány a médiát – a kétharmados többség ott is megvan. Ha azonban leszámítjuk a listából a bizonytalan státuszú, vagy a bár NER-közelbe került, de tartalmilag még irányba nem állított médiumokat, azt láthatjuk: a 119 NER-termékkel szemben összesen csupán 9 kifejezetten ellenzéki pártokhoz kötődő orgánum van. Ám még utóbbiakat sem lehet csípőből propagandakiadványozni: az LMP-s Ungár Péter tulajdonában álló ugytudjuk.hu, egriugyek.hu vagy azonnali.hu például korántsem LMP-, netán összellenzéki hörgőcsőként működik. A Fidesz-szócsővé alakított megyei és ingyenes lapok, országos lapok persze nem azért szerepelnek mai felsorolásunkban, mert fideszesek. Hanem azért, mert nem pártkasszából működnek, hanem az adófizető pénzéből. Az ellenzéki adófizető is kénytelen szponzorálni tehát, amit övéiről hazudnak. E lapokba ugyanis kormányhirdetések formájában talicskázzák át a közpénzt.
  7. Állami pártmédia. Évente több mint százmilliárd megy rá közpénzből, a tartalom pedig – ami a hírműfajokat illeti – kormánypropaganda. A Magyar Távirati Iroda nem is készít fotót olyan jelentéktelen eseményről, mint amilyen mondjuk a 800 ezer embert megmozgató ellenzéki előválasztás volt ősszel.
  8. Pártcivileknek kiszervezett propagandamilliárdok: CÖF, Alapjogokért Központ, Megafon. Aligha van, aki a miniferis, Gyurcsány-show-s plakátokkal ne találkozott volna az elmúlt hetekben-hónapokban. Nos, a békemeneteket szervező Civil Összefogás Fórum plakátolta ki ezeket, amelynek alapítványa sok százmillió forintot kapott az utóbbi években állami, azaz a köz tulajdonában lévő cégektől (MVM, Szerencsejáték Zrt., MFB). Az Alapjogokért Központ a Batthyány Lajos Alapítványon keresztül kétmilliárdnyi közpénzhez jutott eddig, a vele összefonódó Megafon Központ pedig hatszázmilliót költött kormányéltető és ellenzékgyalázó Facebook-hirdetésekre. Ha Rákay Philip maga finanszírozná mindezt, vagy – mint átlagos podkaszter – egyszerűen kifejtené nagyon kormánypárti véleményét, semmi gond nem lenne ezzel. Így azonban ez is a tisztességtelen választási ajánlat része, amely milliárdokkal járul hozzá a küzdelem egyenlőtlenségéhez.
  9. Kampányfilm. Igen, a híres Elk*rtuk a vérszívó Dobrev Kláráról. Az előválasztásra időzítve. Akárcsak a Megafon Központ, Kálomista Gábor is arra hivatkozott, hogy nincs benne közpénz, hanem titokzatos jobboldali üzletemberek adták össze a film árát. Az állami támogatás (filmszakmai adókedvezmény) azért mindenképpen ott volt rajta. Meg ugye: annyira volt ez piaci vállalkozás, hogy ingyenes vetítések tömegét szervezték neki.
  10. JóKor Magazin. A Magyar Államkincstár fizeti, Rogán Antal propagandaminisztériuma adja a tartalmat. 2,1 millió példány készül belőle a nyugdíjasoknak, akik „ingyen” kapják. Baloldalgyalázás, Orbán-dicsőítés, echte pártpropaganda. Minden magyar pénzéből. (Nochmal: az ellenzékiekéből is.)
  11.  Népszavazási kampány. A kormány szerint gyermekvédelmi, az ellenzék több szószólója szerint homofób, szerintünk meg egyszerűen hülyeség, mindenesetre április 3-án arról is szavazhat majd a nép, hogy akarja-e nemváltó kezelések hozzáférhetővé tételét gyerekek számára. Nem mintha lenne ilyen vágya itthon bárkinek. Akárcsak a migránsügyi népszavazás egykoron, ez sem több propagandafogásnál, miközben valójában mindkét témában nemzeti egység van. A magyarok elsöprő többsége migránsok tömegeit sem akarja ellenőrizetlenül beengedni Keletről, meg a woke-agyhalottságokat sem importálná Nyugatról. Utóbbiakban persze tényleg nincs hiány, a finneknél épp egy volt minisztert nyösztetnek bíróságon, mert idézni merészelt a Bibliából. (Bár hivatalosan nem az idézet miatt indított eljárást az ügyészség.) Ezeket a balról jövő, szélsőségesen szabadságellenes áramlatokat azonban nemcsak a Fidesz, hanem az ellenzék miniszterelnök-jelöltje is elutasítja. A népszavazási kapcsán mindenesetre a kormány megint számolatlanul szórhatja a közmilliárdokat pártcélra (bónusz: tovább hizlalva a pártsajtót, lásd fönt).
  12. Fideszre írt szabályok: körzethatárok, nemzetiségi képviselő. Ez nem hungarikum, a körzethatárokkal máshol is szokás játszani, mindenesetre a 2011 óta érvényben lévők úgy alakultak, hogy az ellenzéknek összefogva is 5-6 százalékkal többet kell szereznie mint a Fidesznek, hogy mandátumtöbbsége lehessen a parlamentben. Nem jó hír az ellenzéknek a német nemzetiségi képviselő mandátuma sem, amely jelenleg ajándék parlamenti hely a Fidesznek. (A határontúliak szavazásának eltérő módja is a kormánypárt érdekeit követi, de az bonyolultabb téma annál, hogy kizárólag állampárti tempóként azonosíthatnánk.)

Sorolhatnánk még, de már ennyiből is könnyű belátni: a választási verseny korántsem egyenlő feltételek mellett zajlik. De hiszen a Fidesz-törzsbázis sem vakokból áll, s bizonyára nem is gazemberekből! Ha úgy nyerne a kedvenc focicsapatuk, hogy az ellenfél játékosait a mérkőzés előtt lábon lövik egytől egyig, néhány valóban elmeroggyant fanatikust leszámítva bizony fel lennének háborodva ők is. Becstelen módszerekkel számukra sem érne a győzelem semmit.

Nos, éppen ez az, amiért nem lehet majd a normalitás medrében tartani ezt a kampányt sem. A miniszterelnök nem tehet másként, mint hogy lét vagy nemlét kérdésévé emeli a választás tétjét.

Ha elárulná az igazat, hogy tudniillik nincs itt másról szó, mint hogy ő kormányoz-e tovább vagy sem, s ha nem, bizony a nemzethalál nem attól közelg majd el… Nos, ebben az esetben rajongói gyomra sem venné be a becstelen játékmódot. Merthogy többségüket tekintve tisztességes emberek ők is.

Ha azonban Brüsszel Sorossal és migránsok millióival összefogva, a magyar baloldal segédletével a nemzet kipusztítására készül, máris más a helyzet. Ki követelne fair play-t, amikor a lét a tét? (Meg magyar kisfiaink magyar hímvesszeje!) A kormányfő szombaton ennek megfelelően el is mondta, hogy bárcsak az lenne, bárcsak, de sajnos nem, nem egyszerű választás lesz ez most, hanem a nemzethalál elhárításának lehetősége. Jó hír viszont, amint megtudhattuk, hogy ez a harc lehet a végső – és éppen ebben a mondatban kommunistázott is egyet! (Ez vagy posztmodern poén volt, vagy az ő szövegírói is szeretik a gombát).

És még ezzel együtt is érdekesebb a helyzet, mint amilyen négy évvel ezelőtt volt: a pártok különcködése miatt akkor teljesen biztos volt a Fidesz győzelme már ilyenkor, a kampánystart pillanatában. Most meg csak nagyon-nagyon valószínű. Ami a politikában sosem szentírás. 1984-ben sem hitte senki, hogy öt évvel később vége lesz az egypárti diktatúrának. Vagy, hogy mostani témánkhoz közelebbit mondjunk: Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi győzelmére sem fogadott volna senki négy éve. Arra végképp nem, hogy 2019 őszén újrázni tud. Arra meg szeptemberben tényleg senki, hogy képes lesz győztesként befutni az előválasztáson. Az áprilisi választáson, fenti feltételek mellett persze ezeknél is jóval nagyobb csodára lenne szüksége – kétségkívül erős istenhit kell ahhoz, hogy bízni tudjon benne.

A választónak e kampány végén mindenesetre egyszerűbb dolga lesz, mint négy éve volt. A disznósajtrajongóknak eddig is könnyű dolguk volt persze: szavaznak a Fideszre listán is, egyéniben is. Azoknak sem sokkal nehezebb, akik a szintén sokféle részt tartalmazó kocsonyaösszefogás valamelyik formációjához, vagy személy szerint Márki-Zay Péterhez kötődnek. Listán is, egyéniben is szavaznak az egyesült ellenzékre, nyilván. Akiket a vakcinaellenességgel kevert tömeggyilkos romantika ejt rabul, nos, számukra ott a véres hátszín Mi Hazánk, akit meg a jópofa szmókerhangulat, íme, itt vannak a vegán trüffel kétfarkúak! Két ikszet nekik!

Persze csak akkor, ha egyébként kormányváltást nem akar a polgár. Mert a kocsonyát még a disznósajtnál is jobban utálja, mondjuk. Vagy egyszerűen Márki-Zay menetrendszerűen érkező, hajmeresztő megfogalmazásai miatt. Csak azt akarja, hogy Orbán kormányzása mellett a kutyák is legyenek bent a parlamentben, ellenzékként. Biztosan van ilyen is. Ami nincs: a 2022-es étlapon főételként vegán trüffel, vagy véres hátszín (hogy a Gattyán-féle habos banánról már ne is szóljunk).

Amennyiben a választópolgár döntést akar hozni a kormányzás kérdésében, a disznósajt és a kocsonya közül választhat. Tetszik, nem tetszik.

Az, hogy lesz-e kormányváltás, a 106 egyéni választókerületben dől el. Azokban pedig az nyer, aki akár csak eggyel több szavazatot szerez, mint a második helyezett. Legalább matematikai esélye pedig csak a kocsonyaellenzék jelöltjeinek lesz erre a disznósajt-fideszesekkel szemben.

Azoknak sem lesz nehéz dolga idén, akiknek határozottan elegük van a disznósajtból, mindenképp mást akarnak, de a kocsonya sem a kedvenc ételük azért. Desszertnek szerezhetnek mellé vegán trüffelt, akár: mehet a listás szavazat a kutyákra, az egyéni meg a hatpártiak jelöltjére. A bejutási küszöb körüli kispártoknak nincs szükségük az egyéniben rájuk adott mandátumra: nekik csak a listás szavazat kell, abból kell összeszedniük 5 százalék fölött. Másfelől: bejutáskörnyéki kispártra húzott listás iksz kormányváltási szempontból sokkal jobban hasznosul, mint a nagyokra adott. Már ha bejutnak. Úgy viszont alakulhat a végén akár kisebbségi Márki-Zay-kormány is, a kutyák külső támogatásával – és ellenőrzésével.

Elvileg.

Ehhez persze fentiek ismeretében nagyobb csoda kellene, mint egy újabb Fidesz-kétharmadhoz.

Nem véletlenül volt olyan magabiztos Orbán Viktor a kampánynyitón.


Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök évértékelő beszédet tart a budapesti Várkert Bazárban 2022. február 12-én (fotó: AFP/Kisbenedek Attila)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: vélemény