„Most kell lépni, és még úgy is 10 évig maradnak a bajok” – miért sztrájkoltak a tanárok? [HetiVálasz 109]

·2022.02.03

Hétfőn országszerte sztrájkba léptek a pedagógusok, reggel 8-tól két órára függesztették fel a munkát. Jobb munkakörülményeket és tisztes megélhetést garantáló béreket szeretnének. A kormány előre jelezte, illegitimnek tekinti a lépést, aminek következményei lesznek, a tanárok viszont március közepén határozatlan idejű munkabeszüntetésre készülnek, ha addig nem sikerül megállapodniuk a kormánnyal. A sztrájkról és a kiváltó okokról szól a HetiVálasz legújabb adása, vendégeinket, Törley Katalin franciatanárt, a Tanítanék Mozgalom és Miklós Györgyöt, a Szülői Hang Közösség képviselőjét Élő Anita és Vörös Szabolcs kérdezi.

Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-onTuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.


Részletek a műsorból:

Mennyiben volt az oka a pénz a sztrájknak?

Törley Katalin: „2016-ban, amikor elkezdtük szervezni a Tanítanék Mozgalmat, még hangsúlyosan nem a pénzről beszéltünk, hiszen olyan problémák voltak a közoktatásban, amelyek szenvedő alanya a gyerek, akiről pedig az egész rendszernek szólnia kéne. Strukturális, tartalmi megújítást szerettünk volna, autonómiakérdésekkel foglalkoztunk. Akkor is megkaptuk, hogy csak a pénzzel foglalkozunk, miért követelőzünk, amikor folyamatosan emelik a bérünket. A hatalom a sztereotip, megalázó pedagógusképet erősítette. 2016 és a mostani időszak között az a nagy eltérés, hogy súlyossá vált a tanárhiány, ami egyértelműen összeköthető azzal, hogy nem lehet megélni, nem ad perspektívát a tanár pályát övező anyagi és társadalmi megbecsülés. Olyan súlyossá vált a helyzet, hogy a munkaterhek kérdése előre ugrott, nem lehet megkerülni. (…) Miközben azok a problémák, amelyekkel korábban foglalkoztunk, továbbra is fennállnak, vagy súlyosbodtak, de nem lehet elkezdeni velük foglalkozni addig, ameddig kizsigereltek azok, akiknek ezt működtetni kéne. (…) Muszáj most már arról is beszélni, hogy amíg nincsenek olyan munkakörülményeink és megbecsültségünk, amelyben elvárható tőlünk egy jó szintű munka, addig nem lehet továbblépni. Tényleg azok vannak már csak a pályán, akik benne ragadtak, vagy annyira elhivatottak, hogy még így is ott maradnak. Nem lehet állandóan azzal pisztolyozni minket, hogy »de hiszen ez egy hivatás, és lángoszlopként szeretni kell a gyerekeket«.”

Miklós György: „Beszélni kell a pénzről, még akkor is, ha sok pedagógus szemérmes miatta. Ha nem beszélünk a pénzről, akkor olyan teher zúdul a még pályán lévőkre, hogy nem fogják bírni. Elvárható, hogy tisztes fizetést kapjanak, és nem a saját önző érdekében, hanem a gyerekekében, szülőkében és a társadaloméban beszél az, aki ezért felszólal. (…) Ha csak abból indulunk ki, hogy a kormány 2013-ban törvénybe foglalta a minimálbérhez igazodó pedagógusbéreket, akkor látszik, hogy kiszámolta: meg tudja ezt adni. Ehhez képest ezermilliárdos kivonás történt. Mi volt az, ami fontosabb volt, mint a gyerekek oktatása?”

Hogy fogadták a Szülői Hang részéről a sztrájkot?

Miklós György: „Ez nem csak a pedagógusok belügye. Nem arról van szó, hogy a Kanári-szigetekre akarnának menni nyaralni, hanem arról, hogy tényleg nincs, aki elmenne pedagógusnak. Sokan mennek nyugdíjba, elhagyják a pályát, az ő számuknak töredéke az új belépőké. Évről évre növekszik a már most is brutális pedagógushiány: az, akinek most van óvodás gyereke, az arra számíthat, hogy abban a 12 évben, amíg iskolába jár, nagyon nagy hiány lesz, simán előfordulhat, hogy nem lesz a gyereknek szaktanár. Ez nem olyan probléma, amit egyik napról a másikra meg lehet oldani; ha most varázsütésre minden követelés teljesülne, és megdupláznák a fizetést – még ez is kevés lenne –, a hatása lassan megy végig. Most azonnal kéne cselekedni, de a probléma még így is velünk marad, legalább egy évtizedig.”

Mire számít a közeljövőben?

Törley Katalin: „Már azt méltatlannak ítéltem, hogy a hatalom egy kétórás figyelmeztető sztrájkot is ennyire fogát összeszorítva próbált megakadályozni. Nincsenek illúzióim, mindent el fognak követni azért, hogy ugyanilyen bizonytalanságban jöjjön létre a március 16-tól életbe lépő sztrájk. Ez határozatlan idejű lesz, ami egyébként is nehezebb minden munkavállaló számára, hiszen a sztrájkolt napokért nem jár fizetés. Elgondolhatjuk, hogy azok a tanárok, akik így is súlyos anyagi problémákkal küzdenek, mennyit konkrét anyagi veszteséget tudnak vállalni. (…) Nehezebben lehet tető alá hozni, de ha sikerül, sokkal erősebb gesztus.”


Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>

Kategória: Podcast