Orbánnak van jó alternatívája, a Nyugatnak nincs – Jeszenszky Géza ’56-ról, Antallról és a Lincoln-szakállról [HetiVálasz 98]
80. születésnapját ünnepli Jeszenszky Géza történész, az Antall-kormány külügyminisztere, volt washingtoni és oslói nagykövet. HetiVálasz podcastunkban a kerek évforduló napján otthonában kerestük fel életútinterjúra a mai napig a Börzsönyben síző Jeszenszkyt. Szó szerint a bölcsőtől indultunk, hogy 1956-on, amerikai élményeken és Lakitelken át megérkezzünk a külügyminiszteri időszakhoz, és a számára nagyköveti lemondással végződő Orbán-korszakhoz. Jeszenszky Gézát Stumpf András és Vörös Szabolcs kérdezi.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
Családi háttérről és fiatalkora történelméről:
„Azért tartom szerencsésnek az egész nemzedékemet, mert beleszülettünk egy régi világba, aminek el kellett múlnia, de otthon a Horthy-korszak hibáiról és értékeiről is hallottunk. Rendkívül hazafias nemzedék a miénk, mert olyan nevelést kaptunk. Utána jön a szörnyű időszak, de egy gyerek nem éli át azt, amit a szülei megszenvednek. (…) ’56-ot megélni hatalmas élmény, utána persze jön a rettegés – de az már a dac, nem a Rákosi-korszak félelmetessége. Antall is arra tanított minket, hogy a tudást nem lehet elvenni.”
A védjeggyé vált Lincoln-szakáll keletkezéséről:
„A feleségem ötlete volt. A szakállviselésnek volt egy ellenforradalminak mondott jellege; járt úgy több ismerős is, hogy szakállt kezdett növeszteni, a rendőr elkapta, és azt mondta, hogy »a személyiében magának nincsen szakálla, ez veszélyes megtévesztése a hatóságnak, gyerünk be a rendőrségre!« A feleségem kitalálta, hogy jól állna a szakáll, a kéthetes nászutunkon növesztettem, hazajövet pedig első utam a rendőrségre vezetett: »Szeretném kicserélni a személyimet, mert nekem szakállam nőtt!« Erre nem tudtak mit mondani.”
A kétéves (1984-86) Santa Barbara-i egyetemi tanítás tanulságairól:
„Nem egyszerűen élmény volt Amerikát látni, és megismerni belülről. Egy diplomata vagy tehetős turista ugyanis nem úgy ismeri meg, mint az, aki nagyon szerény ösztöndíjból él a családjával egy diákszálláson, és aggódik, hogyan tud kijönni belőle. (…) Azt szűrtem le Amerikából, hogy akiben van akaraterő és bizonyos tehetség, nagyon hamar érvényesülhet. Ezt mi is tapasztaltuk. (…) A református templomba, ahová jártunk, rendszeresen jöttek magyar vendégek. Egyszer Csurka István is, akivel akkor ismerkedtem meg. Nagyon rossz benyomást tett abban a hazafias, antikommunista magyar közegben, ugyanis az volt számára a legfontosabb, hogy elvigyék Las Vegasba. Kialvatlanul tért vissza, indiszponált volt, csalódást keltett.”
Arról, hogyan fogalmazná meg egy fiatalnak, miért fontos a magyar EU- és NATO-tagság (amely ma evidencia, de külügyminiszterként a legfontosabb célja volt):
„Elismerve, hogy a Nyugat nemcsak nem földi paradicsom, hanem komoly hibái is vannak – most meg még az önbizalomhiányával is szembesülünk –, nem kétséges, hogy éppen a demokrácia szigorú betartásával, a sajtószabadsággal képes leküzdeni a saját hibáit. Másrészt: mi az alternatíva? Ezt kérdezik azok is, akik azt mondják, Orbánnak nincs alternatívája. Valójában a Nyugatnak nincs. Milyen világban élnénk, ha Kína legázolna mindent? Aki Orwellt olvasta, el tudja képzelni. Oroszország is veszélyes, de az egy slendrián ország. (…) Magyarországnak gazdaságilag van, de politikailag semmi keresnivalója Keleten.”
Nyitókép: Válasz Online/Vörös Szabolcs
