A legjobb külpolitika a belpolitika: így lehet leküzdeni a magyar sorstragédiát [HetiVálasz 94]
Se a „Nem, nem soha!”, se a „Megérdemeltük!” – van harmadik út a Trianon-probléma megértésében és kezelésében. Legalábbis ezt üzenik az utókornak a népi írók – mások mellett Németh László, Féja Géza, Szabó Dezső –, akiknek újrafelfedezésében és a nagy magyar sorskérédések kitárgyalásában segít egy új antológiakötet. A Trianon és a revízió című könyv szerkesztőjével, Péterfi Gábor történész-pedagógussal, az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium kutatótanárával Ablonczy Bálint és Borbás Barna beszélget.
Az adás meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.
Néhány idézet a műsorból:
Kik voltak a népi írók, hol álltak politikailag a Horthy-rendszerben?
Péterfi Gábor: A Horthy-korszaknak baloldali ellenzéke volt, de a második világháború és a szovjetizálás után, az akkori kommunista-szociáldemokrata viszonyrendszerhez képest jobbra álltak. A „harmadikutasság” kulcsfogalom: a népi mozgalom a nyugati típusú angolszász kapitalista rendszert bírálja, de elutasítja a diktatúra minden – mind sztálini, mind hitleri – formáját. Megpróbálnak a gazdaságban is középutat járni: ez a dán típusú szövetkezetesítést jelenti, ahol van magántulajdon, de például a parasztgazdák a traktort közösen szerzik be. A harmadik út legnagyobb esélye egyébként a 20. században az 1956-os forradalom volt.
Hogyan jött rá, hogy a népi íróknak fontos külpolitikai meglátásai voltak?
Péterfi Gábor: Számomra fontos felismerés volt, hogy például Szabó Dezsőnek volt közép-európai víziója. Bár fájt neki Trianon – erdélyi származású íróról van szó –, de pont ő az, aki a harmincas évek közepén leírja, hogy a német és az orosz szorítás közepette egy kelet-európai konföderációt kellene létrehozni, a határokat légiesíteni kell, kelet-európai közös piacról is beszél. Ezt később Németh László író is átveszi, és a közép-európai országokkal kapcsolatban „tejtestvérek” összefogásáról kezd beszélni. Ez a V4 ötlet előfutárának is tekinthető. […] A népiek az első világháború után a nemzetfelfogást több szempontból is megújították. Nem bűnbakkereséssel magyarázták Trianont, nem azt hajtogatták, hogy a zsidók és a kommunisták okozták a tragédiát – ismerjük ezeket a paneleket – , hanem például Németh is rájött arra, hogy a Monarchia fölbomlása a nacionalizmusok hajtóereje miatt szükségszerű volt.
Milyen tanulságai vannak a népi írók gondolatainak Trianonnal kapcsolatban?
Péterfi Gábor: Trianon megítélésében sokszor két szélsőséget látunk: az egyik a „Nem, nem, soha!”, menjünk Nagy-Magyarország-matricával Szlovákiába síelni stb. attitűdökkel írható le, a másik – amit leegyszerűsítve baloldalnak nevezhetünk – pedig azt sugallja, hogy tulajdonképpen megérdemeltük Trianont. A népiek mindkettőt elutasítják, és az arany középutat képviselik.
A közép-európai együttműködés – beleértve a V4-et – nem a nagy magyar illúziók egyike? Nem az a helyzet, hogy beszéljünk bármiről, itt versengő nacionalizmusok, egymást kizáró nemzeti érdekek vannak?
Péterfi Gábor: A népiek nem politikusok, jó szándékú értelmiségiek voltak. […] Azt képviselték, hogy szép dolog a Magyar Hiszekegyet imádkoztatni reggeleként, de inkább ismerni kellene az erdélyi fiatalokat, be kellene fogadni őket is a nemzetbe. […] Azt gondolom, ma is komoly relevanciája van annak a gondolatnak, hogy „ismerjük meg egymást, mert ha ezt megtettük, akkor jobban fogjuk érteni is egymást”, és ezáltal a közös kihívásokra is fogunk tudni válaszokat adni. […] Németh László szerint a legjobb külpolitika a belpolitika. Azt vallották, hogy mindenekelőtt belső reform, önvizsgálat kell, és ezzel párhuzamosan kell tágítani a látóhatárt és a mozgásteret.
Fotóillusztráció: Domaniczky Tivadar
