Fél év a Néppárt nélkül: jobboldali forradalom helyett a senkiföldjén ragadt a Fidesz

·2021.09.13

Fél éve nincs pártcsaládja a Fidesznek, holott a hivatalos narratíva márciusban győzelemként tálalta az Európai Néppártból való távozást. Mivel ez itthon azóta sem változott, a Válasz Online mélyfúrást végzett: Orbán Viktor leendő partnerei közül hét ország pártjainak politikusait kérdeztük körbe, miért késlekedik az igazi jobboldali erők egy zászló alá terelése, s hol van a Fidesz helye a két (szélső)jobbos pártcsalád egyenletében. Ami biztos: az Oroszországhoz fűződő viszony továbbra is talán a legkényesebb kérdés, s bár a Fideszt mindkét helyen szívesen látnák, a magyar miniszterelnök legkorábban a német választások eredményének tudatában dönthet a folytatásról.

„A kárörvendő baloldali kritikusok azt állították korábban, hogy a néppárti tagság megszűnése csökkenti majd a Fidesz és ezáltal a magyar kormány politikai mozgásterét, ugyanakkor ennek éppen az ellenkezője az igaz. (…) A magyar érdekeket a korábbiaknál is hatékonyabban tudja majd képviselni az európai politikában.” (Deák Dániel)

Kevesen irigyelték márciusban a kormánypárti elemzőket, akiknek a Fidesz Európai Néppártból való távozását kellett az M1 nézőinek elmagyarázni. Ha ugyanis a narratíva az, hogy a világ Orbán Viktor körül forog, aki akárhogy dönt, győz, a valóság könnyen szembejöhet. Például a Fidesz uniós pozíciójával kapcsolatban.

Márciusban ugyanis az volt a szöveg, hogy Orbánék kilépése szinte azonnal katalizálja az európai „konzervatív” pártok egyesülését – egyszersmind, a langyibangyi néppárti–szocdem–liberális-tengely ellenpólusaként létrejön az Európai Parlament harmadik legnagyobb frakciója –, magyar kormánypárt az elmúlt fél évet mégis légüres térben töltötte. A Fidesz tizenkét fős EP-delegációja a kilépés óta a pártnélküliek közt ül, így elveszett például a – jópár kormánypártot felvonultató – néppárti egyeztetésből vagy a parlamenti bizottsági tagságokból származó befolyás.

Márciusban már felvillantottuk, hogy bár a (szél)jobbos frakciók, az Identitás és Demokrácia (ID), illetve az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) egyesítése kockás papíron jól mutat, az azokban ülő pártok világnézete olykor szükségképpen kibékíthetetlen. Hogy működjön együtt például

  • az oroszfóbiás lengyel kormánypárt a Putyin-rajongó francia radikálisokkal,
  • a spanyol egységet propagálók a vállaltan szeparatista flamandokkal, netán
  • a menekülteket Kelet-Európába kiebrudalni akaró olaszok a Fidesszel?

hirdetés

Mivel fél év telt el azóta, hogy a magyar kormánypárt hivatalosan is otthagyta az úgymond balra tolódó mérsékelt jobboldalt, adódik a kérdés, hogy haladt-e valamit a nagy patrióta összeborulás. Módszertanunk egyszerű volt: megnéztük, hogy a Fideszen kívül melyik tizenöt párt írta alá a júliusban kiadott, masszív brüsszelezéssel teli Közös nyilatkozat az Európai Unió jövőjéről elnevezésű dokumentumot, és egytől egyig megkerestük őket. A magyar kormányszervek válaszadási kedvén szocializálódva minket is meglepett, hogy próbálkozásunk nem maradt eredménytelen: a tizenöt pártból heten reagáltak, és nem is akárkik, a többi között franciák, lengyelek, olaszok, spanyolok. Hogy a válaszok mennyisége kezelhető maradjon, körkérdéssorral dolgozunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy

  • milyen nehézségek állnak a két jobboldali EP-frakció egyesítése, illetve a Fidesz bevonása előtt,
  • szövetségesnek tekintik-e a Fideszt, és ha igen, kivel tartják a kapcsolatot, valamint
  • van-e olyan párt a nemzeti oldalon, amelyikkel ab ovo kizárják az együttműködést?

Előrebocsátjuk: azt, hogy a Fidesz azonnal új pártcsaládra talál, talán csak a fideszes beszélő fejek hitték el.

×××

BELGIUM

Gerolf Annemans (az ID-frakcióban ülő Flamand Érdek EP-képviselője, korábbi elnöke, az ID elnökségi tagja)

„Lehet, hogy a magyaroknak ez sietős, és emiatt valakik nagy elvárásokat támasztottak a Fidesz Néppártból való kilépése után, de az nem én voltam. Ellenkezőleg: arról beszéltem, hogy bár elképzelhető a júliusi nyilatkozatot aláíró pártok további együttműködése, ez még nem jelenti azt, hogy – akár középtávon – ez meg is történik. Alakíthatunk új frakciót, de nem sietünk, nagyon is lehetséges, hogy ez csak 2024 után történik meg. Sem nekünk, sem a Fidesznek nincs céldátuma. Az újságírók persze időről időre megjegyzik, hogy az új frakciót lehetetlen létrehozni, mert annyi a nézeteltérés, de nem ez a helyzet. Hanem az, hogy két frakcióban ülünk, plusz ott a Fidesz.

Az ID stabil, jól szervezett, a párt pénzügyileg szilárd és tiszta. Ez nem mondható el az ECR-ről, és az abban ülő pártok közül sem mindegyik írta alá a nyilatkozatot – mondhatjuk, hogy óvatosak vagyunk az ECR-os barátainkkal.

A nyilatkozat most elég alap az együttműködéshez, hiszen egy frakciót technikailag elég nehéz létrehozni. Ezzel együtt dolgozunk rajta, mert mindannyiunknak ez a végső ambíciója. Orbán Viktornak is. Ami az ő néppárti kilépését illeti, érthető döntés volt, hiszen már nem volt meg a bennmaradáshoz szükséges bizalom és barátság: fekete bárányként kezelték. Mi pedig szövetségesként, hiszen Magyarország helyes álláspontot képvisel a tagállamok Unióban betöltött szerepével kapcsolatban – Orbán Viktor ebben mindannyiunk számára példa. Számunkra pedig abban is, hogy sok intézkedését mi is meghoznánk, ha kormányon lennénk – egy flamand államban. Nemcsak azért nézünk tehát fel rá, ahogyan az Uniót látja, hanem a – Nyugat-Európából kivesző – hagyományos értékekről folyó vitában kifejtett nézetei miatt is.”

Gerolf Annemans (fotó: EP/Daina Le Lardic)

FINNORSZÁG

Laura Huhtasaari (az ID-frakcióban ülő Finnek Pártja EP-képviselője)

„Európa nemzeteinek megvan a saját történelme, geopolitikai valósága és politikai kultúrája, s ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, amikor az európai hazafias pártok közti partnerség összekovácsolásáról van szó. Finnország, Lengyelország és a baltiak számára például Oroszország és annak befolyása Európára különösen érzékeny kérdés – ezt nem a Fidesz miatt mondom, hanem az általános tény miatt: a finn–orosz határ 1300 kilométer hosszú, így

mi az EU–orosz viszonyhoz nyilván másképp közelítünk, mint más nyugat- vagy közép-európai országok. Ezenkívül az úgynevezett hazafias jobboldalt különböző EP-frakciók képviselik, s már csak ezért sem könnyű az összes ilyen pártot egy tető alá hozni.

Hivatalosan még nem vagyunk szövetségesek a Fidesszel, hiszen nem vagyunk egy frakcióban, de hasonlóak a nézeteink, különösen ha bevándorlásról, európai integrációról vagy a keresztény kulturális értékek fontosságáról van szó. Közös pont, hogy korlátozni szeretnénk az Afrikából és a Közel-Keletről érkező migrációt, amely az európai társadalmi rendet fenyegeti. Emellett mindkét párt a nemzetállamok Európájában, nem pedig egy Brüsszelből irányított föderális szuperállamban hisz. Az európai civilizáció alapja a keresztény etika, ezért – a Fideszhez hasonlóan – a Finnek Pártja is meg akarja védeni ezt az örökséget, és kritikus a kulturális relativizmussal és a woke-liberalizmussal szemben.

Előzetesen semelyik európai hazafias konzervatív párttal nem zárjuk ki az együttműködést, ha működésük szilárd demokratikus elveken alapszik.”

Laura Huhtasaari (fotó: EP/Mathieu Cugnot)

FRANCIAORSZÁG

Nicolas Bay (az ID-frakcióban ülő Nemzeti Tömörülés EP-képviselője, a frakció alelnöke)

„Nincsnek valódi nehézségek, csak időre van szükségünk, hogy minden tisztázódjon, a partnerségünk alapjai pedig szilárdak legyenek. Semmi jó nem származik abból, ha sietünk.

Múlt szerdán Lengyelországban jártam, hogy a PiS meghívására részt vegyek a karpaczi Nemzetközi Gazdasági Fórumon, ahol a kerekasztalunknál moderátorként közreműködő EP-képviselő kollégám, Zdzisław Krasnodębski világossá tette a pártjaink közti különbségeket. Mert vannak olyanok, senki nem tagadja. Csakhogy ezek másodlagosak ahhoz képes, ami közös bennünk: a keresztény értékek mint európai civilizációs alap, identitásvédelem a masszív és zűrzavaros migrációval, illetve bizalmatlanság Brüsszel föderalizmusával és társadalmi ideológiájával szemben. Együtt szeretnénk előrelépni, összetartunk közös civilizációnk és nemzeteink szabadságának védelmében. Tudjuk, mit kell tennünk, nincs bennünk szorongás.

A Fideszt közelinek érezzük. Orbán Viktor bátor politikát folytat, amely sok szempontból példaértékű, és amit sok európai vezetőnek ajánlatos lenne követni – ha hatalomra kerülünk Franciaországban, mindenképp ez a követendő út.

Lehet, hogy nem ülünk egy frakcióban, de azonos a – nemzetek és emberek alkotta, a történelmére büszke és a civilizációs identitásának megőrzésére törekvő – Európával kapcsolatos víziónk. Nem kell ehhez egymás mellett ülnünk az ülésteremben, hiszen így is látom, hogy fontos kérdésekben együtt szavazunk. A pártjaink közti kapcsolat amúgy is hosszú ideje rendszeres. 2019-ben Veronában, a Családok Világkongresszusán például hosszasan volt alkalmam Novák Katalinnal beszélni. Emellett kitűnő viszonyt ápolok számos fideszes EP-képviselőtársammal, és budapesti látogatásaimkor is sűrű a programom. Közeledésünk tehát természetes. A cél mostantól az, hogy továbblépjünk, egy asztal köré gyűjtve még több beszélgetőtársat. Erről szól majd a munkánk ősszel, mert nincs olyan párt, amelyikkel kizárjuk az együttműködést – a kiközösítést a brüsszeli szervezetekre bízzuk, mi ugyanis a párbeszéd, a vita és, ha lehetséges, a közös cselekvés pártján állunk.”

Nicolas Bay (fotó: AFP/Sameer Al-Doumy)

LENGYELORSZÁG

Radosław Fogiel (az ECR-frakcióban ülő Jog és Igazságosság Szejm-képviselője, az ECR nemrég megválasztott ügyvezető alelnöke)

„Valószínűleg magyar nézőpontból tűnt úgy, hogy hamar létrehozható egy egységes frakció – nem hinném, hogy Lengyelországban bárki számított erre. Nem titok, hogy a PiS rendszeres kapcsolatban áll a Fidesszel – párt- és kormányszinten egyaránt –, és azon dolgozunk, hogy közös platformunk legyen, de nem feltétlenül EP-frakció, hanem például a júliusi nyilatkozat formájában: jelenleg az egyesít minket, hogy az EU kívánatos irányáról ugyanazt gondoljuk, miközben vannak dolgok, amelyekről eltérő a véleményünk. A lényeg, hogy ezeket képesek legyünk megbeszélni, miközben kijelöljük a közös nevezőket. Egy konzervatív párt sem tenne olyasmit, ami ellentétes a nemzeti érdekével.

A PiS például olyan párttal biztosan nem tudna együttműködni, amelyik elfogadja Vlagyimir Putyin birodalmi törekvéseit, vagy nem tekinti Ukrajna részének a Krímet.

Udvariatlanság lenne részemről azt latolgatni, miért nem tagja még a Fidesz az ECR-nak, de örülnénk, ha az lenne, hiszen szoros a partnerségünk. Még úgy is, hogy ha mélyebben megvizsgálnánk, találnánk olyan témákat, amelyeket máshogy ítélünk meg. A mi Kelettel kapcsolatos politikánk – Ukrajna és a belarusz ellenzék támogatása, kritikus alapállás Oroszországgal szemben – világos; értem, hogy más országok más geopolitikai stratégiában gondolkodnak, de akárhányszor szóba kerülnek ezek a témák, abszolút őszinték vagyunk a magyar partnereinkkel.”

Radosław Fogiel (fotó: Szejm/Rafał Zambrzycki)

LITVÁNIA

Valdemar Tomaševski (az ECR-frakcióban ülő Litvániai Lengyelek Választási Akciója – Keresztény Családok Szövetsége alapító elnöke, EP-képviselője)

„Tizenkét éve vagyok az ECR frakciójának tagja, társalapítója voltam 2009-ben, a pártunk jelenléte a kezdetektől jelentős. A Fideszt ennek ellenére ideológiailag közel érzem a saját pártunkhoz. Mindig támogattam Orbán Viktort, akitől köszönő leveleket is kaptam. Idén közösen írtuk alá az EU jövőjéről szóló nyilatkozatot, így már tényleges együttműködés zajlik a Fidesszel. A párbeszéd minden további formáját üdvözöljük.

Ami az ID-vel való együttműködést illeti, nincs velük közeli kapcsolatom, általánosságban viszont annyit mondhatok: pártolom patrióta-keresztény erők lehető legszélesebb együttműködését.”

OLASZORSZÁG

Carlo Fidanza (az ECR-frakcióban ülő Fratelli d’Italia EP-képviselője, a frakció elnökségi tagja)

„Két frakció van a Néppárttól jobbra, különböző hátterű pártokkal, amelyek egymástól is különböznek, és a saját hazájukban olykor egymás vetélytársai. Amikor a júliusi nyilatkozat megszületett, egy dologban értett mindenki egyet: hogy a német AfD nem szerepelhet az aláírók közt. Egyébként nincsenek ideológiai előítéleteink más pártokkal szemben, s bár mindenki másra érzékeny, legtöbbször így is egyfelé szavazunk az ID-frakcióval. Szeretnénk, ha az új európai jobboldal az ECR-ból indulna, és bevonni új pártokat – például a Fideszt, amellyel közelinek érezzük saját értékrendünket és politikai céljainkat.

Orbán Viktor nyáron kétszer is egyeztetett velünk: júniusban Brüsszelben, augusztus végén pedig Rómában, és mindkét alkalommal azt mondta, meg akarja várni a szeptember végi németországi választásokat, mielőtt döntést hoz pártja jövőjéről.

Carlo Fidanza (fotó: EP/Jan Van De Vel)

Mellesleg nemcsak ő vár erre, hanem a teljes brüsszeli EU-buborék. Ha a CDU nem tudna tovább kormányozni, a – novemberben kongresszust tartó – Néppárttal együtt el kell, hogy döntse, merre tovább: közelednek-e még jobban a baloldalhoz, vagy belátják, hogy ez öngyilkos taktika, és ismét jobbra nyitnak. Ha az előbbit választják, meglehet, a Néppárt konzervatívabb pártjai követik majd a Fideszt, de ha egy új elnök jobbra nyitna, talán nem így történne. Meglátjuk.

Ami a Fidesszel való konzultációt illeti, kettős szinten zajlik. Egyrészt az EP-delegációink között, másrészt pedig Novák Katalin közvetítésével, aki afféle koordinátori szerepet tölt be a pártjaink között.”

SPANYOLORSZÁG

Hermann Tertsch (az ECR-frakcióban ülő VOX párt EP-képviselője, a frakció alelnöke)

„Nem hinném, hogy az új konzervatív frakció létrehozásáról szóló várakozások realisták lettek volna. Az persze várható volt, hogy a Fidesz kilép a Néppártból, de aki bármennyire is tisztában van az erőviszonyokkal, tudja, hogy nehéz lenne a két jobboldali frakciót összeboronálni, hiszen megszilárdult struktúrákról van szó. A Fidesz közeledése az ECR felé ugyanakkor lendületet adott annak a megközelítésnek, amely előbb-utóbb valóság lesz: az összes, a brüsszeli centralizációt és a nemzeti szuverenitás felszámolását ellenző párt együttműködésének. Ez még akkor is így van, ha például az Oroszország irányába mutatott empátia nem tetszik mondjuk a lengyeleknek, vagy amikor mi, a VOX-ban azt tapasztaljuk, hogy – bár a Fratelli d’Italiával kitűnő a kapcsolatunk – például katalánkérdésben néhány Lega-tag nem állt túl támogatóan a spanyol egységről vallott nézeteinkhez.

Mi, akik szoros szövetségesei vagyunk a lengyel PiS-nek, rendkívül lelkesek vagyunk a Fidesz ECR-tagságának gondolatától – meg attól is, ha például Janez Janša Szlovén Demokrata Pártja követné őket. (Újságíróként már 1988-ban meginterjúvoltam Orbánt, és ott voltam Nagy Imre újratemetésén is a Hősök terén.)

Hermann Tertsch (fotó: EP/Riccardo Pareggiani)

Vannak tehát különbségek a pártjaink között, de a veszélyt mindannyian látjuk: a centralizációra törekvő zsarnoki francia szociáldemokrata megközelítést vagy – és ez még rosszabb – a konszenzuskereső Merkel-féle politikát, amely megmérgezi a szabadságot, a demokráciát, és olyan mértékben szüntette meg a szólásszabadságot Németországban, hogy ha valaki 40 éve még természetes, logikus – és hivatalos – CDU-értékeket hangoztat, nácinak bélyegzik és ellehetetlenítik. Brüsszel pedig már nem nemzeteket és társadalmakat képvisel, hanem társadalommérnökösödéssel kitalált intézkedéseket akar a tagállamokra erőltetni. Minden párt, amely ez ellen küzd és felelősséget érez a saját társadalma iránt, a konzervatív tábor egyesülésére kell, hogy törekedjen. Ahhoz, hogy ez 2024 előtt megtörténjen, néhány pártnak belső reformon kell átesnie. De optimista vagyok, mert sokkal jobban állunk, mint 10 éve, amikor kevesen látták a veszélyeket, és boldogan vették át a mainstream nézeteket. Sok függ a német választástól is, mert bár egy baloldali kormány katasztrofális lenne, de letisztulttá tenné a politikai táborokat.”

×××

Az elmúlt napokban szó szerint körbetelefonáltuk Európát, órákat beszéltünk a fent megszólaló politikusokkal, akik különös gonddal figyeltek arra, hogy semmi számon kérhetőt ne mondjanak. Ez persze érthető: mindegyikük épp azon az egyesülésen töpreng, ami Orbán Viktor álmában is megjelent a Néppártból való távozás után, ám nemcsak álmodnak róla, hanem tartanak is tőle. Joggal. Egy egyesült szélsőjobbos blokknál heterogénebb társaságot nehéz elképzelni, ráadásul amint a „több közös van bennünk, mint ami elválaszt” szlogen mögé tekintünk, óhatatlan feszültségeket látunk. Ezek közül a legfontosabb talán az Oroszországhoz fűződő viszony, de a regionális szeparatizmusok ügyében is távol esnek az álláspontok. Az ellentétek feloldásához pedig pont az a kompromisszumkészség kellene, aminek ostorozásra ezek az erők a politikai tőkéjüket építik. Európai róka fogta nemzetállami csuka.


Nyitókép: EP/Benoit Bourgeois

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Induló