Már a kérdés is rossz volt? Ezért fél minden második román Erdély visszacsatolásától

Vörös Szabolcs
| 2021.04.07. | sztori

Nagyot ment a román és a magyar sajtóban egy minapi felmérés, amely szerint minden második román attól tart, hogy Magyarország el akarja csatolni Erdélyt. Az eredmény annyira abszurdnak tűnt, hogy megkerestük a felmérést végző cég vezetőjét, illetve egy erdélyi magyar és egy bukaresti szociológust: árnyalják a képet. Bőven van rajta mit. Közben még sehol nem publikált részletes adatokat is kaptunk. Tudják például, kik rettegnek a legjobban Budapest állítólagos területi revizionizmusától? Megmondjuk, s az is kiderül, mi lehet az egyetlen racionális magyarázat erre a jelenségre.

hirdetes

Már-már a „Lesz, lesz, lesz, csak azért is lesz!” kezdetű irredenta dalra csattogó magyar bakancsokat is vizionálhatnánk egy múlt héten ismertetett romániai felmérésből. Abból, amely szerint a román társadalom 49,5 százaléka értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy:

„Magyarország el akarja venni Erdélyt Romániától.”

Ám még mielőtt az eredmények láttán elrendelt román csapatösszevonásoktól tartanánk az ártándi határ túloldalán, a Válasz Online utánajárt, hogyan alakult ki ez az arány, és miért hihet kettőből egy romániai állampolgár egy nyilvánvaló abszurdumban.

„Minden politikai szociológiai vizsgálatnál, de különösen a politikai vélemények kérdezésénél nagyon »puha« adatokat kapunk, más szóval a kapott válaszokat befolyásolja a kérdés megfogalmazása, a kérdező személye, a megkérdezett elképzelése arról, hogy mit »illik« válaszolnia, mit vár tőle a kérdező stb. Ezért az eredmények értelmezésénél különösképpen ajánlatos az óvatosság.” A magyar szociológia alapművében, Andorka Rudolf Bevezetés a szociológiába című munkájában megfogalmazott figyelmeztetés ezúttal is indokolt. Az ominózus felmérést az INSCOP nevű, 2013 óta működő bukaresti közvélemény-kutató készítette, amely a German Marshall Fund nevű amerikai agytrösztnek a fekete-tengeri országokban támogatásokat nyújtó „leányszervezete”, a Black Sea Trust for Regional Cooperation finanszírozásával. A közvélemény bizalmatlansága: A Nyugat vs. Kelet – a nacionalista áramlat megerősödése a félretájékoztatás és az álhírek korában – ez volt a kutatás címe, amelyet március 1. és 12. között, 1100 fős mintán telefonon végeztek, szűk 3 százalékos hibahatárral. A kérdezők olyasmikre voltak kíváncsiak, mennyire bíznak a román állampolgárok a nemzetközi intézményekben, melyik európai országokhoz hogyan viszonyulnak, illetve, hogy az EU vagy Oroszország felé kellene-e gravitálni. Néhány érdekesebb megállapítás:

De hogy létezik az, hogy miközben – a felmérés szerint – az ország fele Magyarországtól retteg, a kisebbségi jogokat elsöprő többség védelmezi?

„A román önkép az, hogy elégséges jogot biztosítanak a kisebbségeknek”

– mondja lapunknak Toró Tibor szociológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karának kancellárja.

Egy résztvevő székely zászlóval a kezében a székely autonómiáért gyújtott őrtűz mellett a csíkszeredai Mikó-vár előtt 2016. október 30-án. Fotó: MTI/Veres Nándor

Egy társszerzőként általa jegyzett 2020-as kutatás szerint a társadalom fele szerint a kisebbségek pont annyi joggal rendelkeznek, amennyi szükséges, 30 százalék pedig még sokallja is a jogaikat. A romániai magyarság – nota bene: az ország legnépesebb kisebbsége, a 2011-es népszámlálás szerint másfélszer annyian vannak, mint az összes többi kisebbség együttvéve – azonban valamiért külön regiszterbe esik a románok mentális térképén. Toró szerint ennek leginkább az oktatásban keresendő az oka. A kutató épp egy olyan felmérést tervez megjelentetni, amely a többségi iskolákban használatos történelem, román nyelv és -irodalom, illetve állampolgári nevelés tankönyveket vizsgálta, s amely igazolja azt a hipotézisüket, hogy ezeknek a magyarokkal szembeni negatív attitűdök újratermelésében kiemelt szerepük van.

„A tankönyvekben a magyarok a fő ellenség, soha nem tűnnek fel jó színben – se a magyarok, se a kisebbség.

Ezzel együtt sem látom, mit tükröz az Erdély elszakítására vonatkozó felmérés, hiszen a románok szűk többsége elfogadja például a erdélyi magyarok kettős állampolgárságát, igaz, Románia ugyanezt csinálja a moldovai románokkal. Lehet, hogy politikailag nem rózsás a magyar–román viszony, de nem érzem lecsapódni, leszámítva Iohannis elnök jónapotozását, de az is politikai ellenfeleinek, a szociáldemokratáknak szólt. Az INSCOP-kutatás kapcsán az volt az érzésem, mintha egy nemzeti konzultációt olvasnék, főleg a kisebbségi jogokról szóló kérdés miatt, ami önmagában értelmezhetetlen, mert annyira tág fogalom. Meglátjuk, hogy fog ez átrendeződni most, hogy van gazdája a témának” – mondja Toró Tibor, a decemberi parlamenti választáson bő 9 százalékot szerző magyarellenes AUR pártra utalva.

Az általunk megkérdezett román szociológus inkább a két téma összemosását nem érti. Claudiu D. Tufiș, a Bukaresti Egyetem Politikatudományi Karának oktatója szerint ugyanis ellentmondás feszül köztük. Az első alapján ugyanis a társadalom fele egyetért egy olyan „őrült állítással” – Magyarország el kívánja csatolni Erdélyt Romániától –, amely egy minden EU-ország számára lehetetlen helyzetet ír körül. A második direkte ellentmond az előző kérdésből levezethető magyarellenes érzéseknek, hiszen tízből kilencen értenek egyet azzal, hogy Romániának meg kell védenie a területén élő kisebbségek jogait. A szociológus szerint ha az első kérdés a magyarellenes érzelmek indikátora, akkor a második a bármilyen kisebbség támogatásáé, a magyarokat is beleértve, a két kérdés összehasonlításával pedig arra lehetne következtetni, hogy sokkal több románnak van kisebbségpárti attitűdje, mint ahánynak magyarellenes. Tufiș két konklúziója alighanem az egyetlen átjárás a megmért eredmény és a kételyek között: „Az első következtetésem, hogy az első kérdésre adott válaszok valamiért rosszak – lehet, hogy a kérdésfeltevés kontextusa miatt. Ebből következik a másik megállapításom: elég jól ismerem az 1990 óta elvégzett felméréseket Romániában, de

ez az első alkalom, hogy valaki ezt a konkrét kérdést feltette. Ez ugyanis rossz kérdésnek tűnik: hipotetikus, és nincs köze a valósághoz. Az viszont lehetséges, hogy megragadja, mit gondolnak a románok egyes magyarokról:

lehet, hogy ténylegesen semmit nem tesznek, ami erre utal (hiszen lehetetlen Erdély elcsatolása), de azért boldogak lennének, ha megtörténne. Hasonlóan a Románia és Moldova egyesüléséről gondolkodó, a gondolatnak örülő románokhoz, akik szintén semmi olyan konkrétat nem terveznek, ami ezt lehetővé tenné” – mondja Tufiș. Szerinte 2021-ben nem kellene feltenni ilyen kérdést egy felmérésben, hisz semmi valódit nem mér, s több kérdést vet fel, mint amennyi megválaszol. A kutató hozzáteszi: a „magyar problémát” 1990 óta használják szavazatokszerzésre a választási kampányokban: „Ha olyanokkal beszélünk, akik etnikailag kevert területeken élnek, látszik, hogy a kérdés politikai, nem pedig egyéni vagy (városi) közösségi szinten jelentkezik. A lappangó nacionalizmus, a világ bármely társadalmához hasonlóan, a románokra is jellemző, de a román–magyar viszony azért az elmúlt 20 évben javult, elég csak összehasonlítani a mai Kolozsvárt a 2000-es eleji, Gheorghe Funar-félével: az ott lakók büszkék többnemzetiségű városukra és annak magyar történelmére.”

A két kutató kételyeivel – meg a sajátunkkal – megkerestük az INSCOP cég alapító igazgatóját, Remus Stefureacot, aki készséggel állt rendelkezésünkre, hiszen felmérésükből mégiscsak egy toleráns Románia képe rajzolódik ki. Kincset ér továbbá az a tőle kapott adatsor, amely sehol nem jelent még meg, és tovább szegmentálja a válaszadókat az Erdély elszakítására vonatkozó kérdésükkel kapcsolatban.

Az 1848-as forradalom 160. évfordulójához időzített román szélsőjobboldali ellentüntetés Bukarestben 2008. március 15-én. Fotó: AFP/Andrei Pungovschi

E szerint

Stefureac többször hangsúlyozza: helytelen az Erdély elszakítására vonatkozó eredményeket önmagukban nézni, mert azok a kisebbségvédelemmel kapcsolatos kérdésükre adott válaszokkal alkotnak teljes képet (utóbbi az, amiről Toró Tibor azt mondta, önmagában értelmezhetetlen, hiszen annyira tág fogalom – a szerk.). Az igazgató az adataikból arra következtet, hogy

erőtlenedik a román nacionalizmusnak a Magyarországhoz fűződő viszony által meghatározott klasszikus dimenziója.

„Bár a románok fele ért egyet azzal, hogy Magyarország el akarja csatolni Erdélyt Romániától, s ez olyasmi, amit tüzelni tudnak barátságtalan lépések (például a magyar diplomaták távolmaradása a december 1-jei román nemzeti ünnepről az elmúlt években, miközben előtte 20 évig jelen voltak), az adat alacsonyabb, mint korábban. (Emlékezzünk: Claudiu D. Tufiș még nem látott ezzel kapcsolatos kutatást – a szerk.) Ráadásul a románok nagy többsége mondja azt, hogy a kisebbségek jogait meg kell védeni, ez a toleráns hozzáállás pedig delegitimizálja az etnikumok közti kapcsolatok hiteltelenítésére tett kísérleteket, ami óriási fejlődés a 30 évvel ezelőtti mérgező légkörhöz képest. Ez, mint Vajdahunyad megyéből származót, csak boldoggá tud tenni. Románia többsége mérsékelt, miközben persze vannak szélsőséges hangok. Ahogy Magyarországon is.”

Azt, hogy a jelenlegi magyar kül- és nemzetpolitikának köze lehet az eredményhez, Toró Tibornak is felvetettük, de szerinte ez nem meghatározó, még úgy sem, hogy a Budapestről az erdélyi magyarságnak érkező támogatások mértéke az elmúlt években valóban szintet lépett, például az Erdélyi Református Egyházkerületnek utalt tízmilliárdokkal. Az Orbán-kormány pénzbősége ugyanis, leszámítva talán a sepsiszentgyörgyi focicsapat kistafírozását, egyelőre nem került be a romániai közbeszéd fősodrába, így az Erdély elcsatolásával kapcsolatos kutatási eredményeknek inkább a Románián belüli etnikai dinamikához van köze – nem ahhoz, hogy hívják Magyarország miniszterelnökét.

Leginkább pedig egy szerencsétlenül feltett kérdéshez, amelyre messze nemcsak azok válaszoltak igennel, akik szerint Magyarország valóban Erdély visszacsatolására készül – hanem azok is mind, akik szerint a magyarok lelkük mélyén örülnének ilyesminek.

Ami azért elég messze van attól, hogy magyar bakancsok csattogásától rettegne Románia fele.


Nyitókép: a magyar csapatok bevonulását köszöntő fiatalok a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren 1940. szeptember 13-án. Fotó: Fortepan

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

#Erdély#Magyarország#Románia#szociológia