Tényleg felpörgő kultúrharcot hozott Biden elnöksége, és ezt mi sem ússzuk meg

·2021.04.06

Ha Joe Biden költözik a Fehér Házba, beindul a genderlobbi, aztán lőttek a nyugati kultúrának – nemcsak az amerikai jobboldal riogatott ezzel, mifelénk is emiatt szorítottak sokan Donald Trumpnak. Elsőre úgy tűnik, igazuk lett: naponta jönnek a hírek a „woke” abszurditásokról. A felszín mögé nézve azonban árnyaltabb a kép: a kultúrharc valóban felpörgött, de nem csak Biden miatt. Pillanatnyilag éppen az amerikai jobboldal fújja minél nagyobbra a csekélyebb jelentőségű ügyek lufiját is. Mindez pedig ránk is hatással van: az őrületet egyrészt mi is importáljuk, amivel viszont a magyar kormánykörök legitimálják saját fejlesztésű véleményterrorjukat. Konkrét áldozatai itthon egyelőre utóbbinak vannak.

Az amerikai jobboldal egy része szemében Donald Trump minden hibája ellenére az a politikus volt, aki utolsó bástyaként védelmezte az Egyesült Államok hagyományos kultúráját és társadalmát az identitáspolitikai mozgalmaktól. Számukra Trump volt az utolsó biztosíték arra, hogy vissza lehessen verni a „woke csőcseléket”, vagyis a baloldali identitáspolitikai mozgalmak radikális, magukat felvilágosultnak tartó szószólóit, és a „cancel culture”, tehát az eltörlés kultúrájának aktivistáit, azok brutális ostromát. Magyarországon is sokan keretezték így a tavaly novemberi előválasztást, és nem csak a kormánypárti megmondók.

Joe Biden beiktatása óta tehát az a narratíva uralkodik, hogy a harc elveszett, a Fehér Házat és a kongresszusi többséget is maga mögött tudó szélsőbal turbófokozatba kapcsolt. Minden napra jut egy hír: eltörölték a legnagyobb amerikai meseírót, a világ egyik legnépszerűbb sorozatának színésznőjét és még mindenki kedvenc perverz rajzfilmborzát is.

Nemzeti ikon ostrom alatt

Theodor Seuss Geisel – írói álnevén Dr. Seuss – Magyarországon szinte kizárólag a Hogyan lopta el a Grincs a karácsonyt? filmadaptációiról ismert, Amerikában viszont nemzeti ikon. Hatvan verses mesekönyvet írt, ezeket maga illusztrálta. Márciusban aztán a kultúrharc őt is elérte. A harminc éve halott szerző hagyatékát kezelő vállalat úgy döntött, hogy hat, zömmel korai művét nem adja ki többé, mivel egyes kínai, arab és eszkimó karaktereket ábrázoló rajzai mai szemmel rasszista karikatúrának tűnnek. Az ázsiai sztereotípiák most, az ázsiai amerikaiakat ért támadássorozat közben különösen érzékenyek.

Dr. Seuss pályája a 30-as években indult, amikor még általánosak voltak a faji jegyeket kisarkító rajzok, például a feketéket hatalmas, vastag szájjal ábrázoló képek. Dr. Seuss maga is rajzolt ilyeneket reklámplakátokon, ahogy a japánokat bántóan karikírozó világháborús propagandaposztert is. Már életében sokszor szembesítették „rasszizmusával”, és bár műveinek utólagos módosításától elzárkózott, az 1960-as évektől számos olyan gyerekkönyvet írt, amelyek kifejezetten diszkrimináció– és háborúellenes, sőt környezetvédő üzenet közvetítettek.

A magát progresszívnek nevező woke baloldal pont az effajta morális progressziót nem ismeri, és a teljes múltat a mai erkölcsi mércével méri, ezért sokan az egész életművet kidobnák.

Egy önérzetes massachusettsi könyvtárosnő 2017-ben például visszautasította Melania Trump Dr. Seuss-könyvadományát, noha a most visszavonultatott címek közül egy sem volt köztük. Ez nyilván túlzás ­– de talán az még nem a világvége, ha nem a ma már sértőnek érzett műveit toljuk előtérbe.

A politika azonban korántsem ilyen árnyaltan közelített a kérdéshez. A republikánus politikusok egymást túllicitálva pózoltak Dr. Seuss könyveivel, miközben zajlott az amerikai gazdaság újraindítását célzó 1900 milliárd dolláros szupermentőcsomag vitája. Egy képviselő törvényjavalaslatot nyújtott be, hogy megvonják a szövetségi finanszírozást a gyerekkönyveket cenzúrázó helyi hatóságoktól (noha ilyesmi most nem történt, egy magáncég hozott döntést).

Cenzúra a popkultúrában

A Dr. Seuss-affér csak egy volt az elmúlt két és fél hónap kedélyborzoló ügyei közül. A Disney nevű szórakoztatóipari világmonopólium két botrányba is keveredett. A Daily Mail kiszúrta, hogy a Disney+ streamingszolgáltató még tavaly kivette a 7 éven aluliaknak szánt műsorlistából hat klasszikus rajzfilmjét – a Dumbóban a varjakat, A dzsungel könyvében Lajcsi királyt tartják sokan fekete karikatúrának (ami nekünk a szinkron miatt fel sem tűnt).

Theodor Seuss Geisel munka közben. Fotó: Ann Ronan Picture Library/Photo12/AFP

Februárban aztán kirúgták a The Mandalorian című nagy sikerű Star Wars-sorozat egyik sztárját, Gina Caranót. Az ex-ketrecharcos színésznő gyakran osztja meg a Twitteren Trump-párti és covidszkeptikus nézeteit, egyszer még a transznemű névmásosdiból is gúnyt űzött, így régóta szúrja a woke rajongók szemét. Most egy olyan tweet miatt tették lapátra, amely párhuzamot vont a zsidókkal szembeni indulatok felkorbácsolása és a mai politikai gyűlölködés között. Eközben színésztársának, az ultrabalos Pedro Pascalnak a haja szála sem görbült, amikor posztjában konkrétan a náci haláltáborokhoz hasonlította Trump határőrizetét (egy nem ott és nem akkor készült fotó alapján).

De térjünk még vissza kicsit Dr. Seusshoz! A New York Times kolumnistája a róla írt cikkében megtámadta Pepe Lö Picit, a Tapsi Hapsi kanos borzát, aki állandóan egy húzódozó macskalányt ölelget és puszilgat és így a szerző szerint a nemi erőszak kultúráját építi.

Persze aki ismeri a rajzfilmeket, tudja: Pepe abban nem követendő minta, éppenhogy olyan karakter, akinek viselkedése szórakoztatóan kínos. Ha valamit tanít is a kisfiúknak, akkor épp azt, hogyan ne viselkedjenek.

A mégoly egyszerű üzenet és hatás értelmezése azonban nincs divatban, a cikk másnapján jött is a hír, hogy a Space Jam folytatásából a Warner Bros kivágta a borzot. Erről valójában már hónapokkal korábban megszületett a döntés – és talán pont azért, hogy ne hergeljék a jobboldalt a kínosan didaktikus jelenettel. Abban ugyanis Pepe egy bárpultnál megragadta egy színésznő kezét, aki felpofozta a borzot, majd LeBron James is kioktatta a beleegyezés fontosságáról. A film az amerikai jobboldal szemében egyébként azért is botrányossá vált, amiért Lola nyuszit kisebb mellekkel ábrázolták, vagyis jobboldali olvasatban feminista nyomásra „deszexualizálták”. Más szemszögből nézve: egyszerűen más grafikai stílusban jelenítették meg.

Mi dolgozunk, ők hisztiznek

Árnyalt esetekről van tehát szó – ráadásul közvetlenül egyik sem hozható összefüggésbe a Biden-kormányzat működésével. Az elnök eddig két hangsúlyos gesztust tett a woke baloldalnak: egy transzgender orvost nevezett ki egészségügyi államtitkárnak, aki kongresszusi meghallgatásán kitért a kérdés elől, hogy támogatja-e a gyerekek nemváltó orvosi beavatkozásait. Az „egyenlő bér napján”, március 24-én pedig Biden az amerikai női futballválogatott kapitányával, a baloldali aktivizmusáról is híres Megan Rapinoe-val pózolt.

Rachel Levine transzgender egészségügyi államtitkár meghallgatása

Ezt leszámítva a Demokrata Párt politikusai az elmúlt két és fél hónapban többnyire távol tartották magukat az identitáspolitikától.

Sőt, kifejezetten azzal kampányoltak, hogy miközben ők a COVID, a válság és a klímaváltozás ellen küzdenek, vagyis az úgynevezett valódi problémákkal vannak elfoglalva, addig a republikánusok rajzfilmfigurák nemi életére pörögtek rá, és lufiként fújják fel a témát, mert a szakpolitikai vitákban nincsenek érveik.

Ebben van is igazság: a jobbos Fox News hírcsatornán március első hetében kétszer annyi szó esett a cancel culture-ról, mint az 1900 milliárd dolláros mentőcsomagról. A republikánus politikusok inkább beszéltek Dr. Seussról, és azon lamentáltak, hogy miért lett gendersemleges Krumplifej a korábban szakállt és keménykalapot viselő Krumplifej Uraság. Gina Caranót pedig a Disney-től való kirúgása után azonnal szerződtette filmprodukciós cégéhez Ben Shapiro vezető konzervatív kommentátor, jelezve, hogy a jobboldalon otthonra talál mindenki, akit eltörölnek.

A kultúra, te hülye!

A kérdést mégsem lehet elintézni annyival, hogy a republikánusok lényegtelen szimbolikus ügyekkel foglalkoznak, miközben a Biden-kormány dolgozik. A kultúra ugyanis fontosabb annál, amilyennek a demokraták most beállítják. Az emberek szubjektív problématérképén egy szeretett gyerekkönyv-szerző lehet olyan fontos, mint a gazdaság újraindítása.

Gina Carano a Disney+ The Mandalorian című sorozatának premierjére érkezik Los Angelesben 2019. november 13-án. Fotó: Image Press Agency/NurPhoto/Xavier Collin

Bill Maher liberális – de a píszíkultúra ellen régóta következetesen kiálló – showman visszatérő figyelmeztetése a demokratáknak: lehet, hogy a szakpolitikáikat szeretik, de kultúrához való hozzáállásukat utálja az átlagember. Az olyan gondolatokat, mint a minimálbér vagy az állami egészségügy a kutatások szerint még a republikánus szavazók tekintélyes része is támogatja, mégsem szavaznak balra, mert az ideológiai kérdések elriasztják őket.

Richard Dawkins ateista gondolkodó azt jósolja, hogy ha ez így megy tovább, és Biden nem határolódik el az eltörléskultúrától, a következő választások ismét a trumpista erők sikereit hozhatják.

Mindeközben a bölcsészet- és társadalomtudományi karokon nagyon is valós szellemi károkat okoz a mindenért a „fehér felsőbbrendűséget” okoló kritikai fajelmélet és a többi, a nyugati történelmet dekonstruáló szellemi irányzat dogmává tétele. Ez valóban hallgatásra kényszeríti és egzisztenciálisan fenyegeti a különutas kutatókat, ami ellen egyre több régivágású liberális áll ki Noam Chomskytól Steven Pinkerig. Ez tehát nem gumicsont. Ez valódi probléma.

A woke vonatról nincs leszállás

És nemcsak Amerikában gond ez: a törésvonalakat a legtöbb nyugati ország importálja, néha a szó legszorosabb értelmében. Például úgy, hogy a királyi család tagja egy woke amerikai színésznőt vesz feleségül, akinek áldozati póza egy ezeréves monarchia tekintélyét kezdi ki. A hírek szerint emiatt lett „eltörölve” Piers Morgan, az ITV reggeli műsorának egyik arca is, aki kijelentette, hogy egy szót sem hisz el Meghan Markle Oprah Winfrey-nek adott áldozati interjújából. (Valójában nem lett eltörölve: miután sértődötten kiviharzott a stúdióból, ő mondott fel a reggeli műsorban, de a tévécsatornától nem rúgták ki, más műsorokban marad a képernyőn.)

A „fehér felsőbbrendűség” problémájával mindenesetre minden multikulturális ország kénytelen megküzdeni, márpedig az angolszász világ, Nyugat- és Észak-Európa nagy része az. Persze nem feltétlenül használ nekik, hogy amerikai prizmán keresztül kénytelenek vizsgálni problémáikat. Egy karibi vagy nigériai gyökerű fekete brit vagy egy franciaországi muszlim helyzete más, mint az amerikai feketéké és latinóké. Egy katalán vagy holland kiadótól ép ésszel nem várható el, hogy találjon fekete nőt, aki lefordítja a fekete amerikai költőnő verseskötetét. Márpedig ezekben az országokban is ezt követelték az aktivisták.

Franciaországban ezt egyre többen szóvá is teszik: tavaly professzorok mozgalmat is indítottak az amerikai identitáspolitika francia társadalmat szétfeszítő térhódítása ellen, és a Macron-kormány is tolódik jobbra a témában.

A kultúrharcimportot azonban a nem multikulturális országok sem ússzák meg. Az egész világ az amerikai popkultúrát fogyasztja a Star Warstól a Space Jamig, és lassan nincs olyan szférája a szórakoztatóiparnak, ahol ne lenne kötelező a woke jóemberkedés. A filmes díjátadók politikai pódiummá váltak, de egy sportközvetítés sem jelent többé felhőtlen kikapcsolódást, abba is „ügyeket” kell beerőltetni (idén a Forma­-1 mezőnye is az egyenlőségért és fenntarthatóságért versenyez, és az angol fociválogatott is letérdelt a „rasszizmus elleni küzdelem” jegyében a kezdő sípszó előtt a lengyelek előtti vb-selejtező előtt).

Eltörléskultúra magyar módra

Magyarország nem multikulturális a szó nyugati értelmében, mégis itt vannak ezek a küzdelmek. Jó példa a „ferencvárosi BLM-szoborállítás”. A kerületi önkormányzat kéthetes szabadtéri kiállításán az egyik munka egy térdeplő, szivárványszínű amerikai Szabadság-szobrot ábrázoló installáció. Pontosabban csak volt: előbb a Mi Hazánk dobozolta körbe a művet, majd valaki fehér festékkel öntötte-, végül a Légió Hungária nevű fajvédő szervezet „döntötte le”.

A Black Lives Matter mozgalom jelképévé vált térdelést végrehajtó és azt elutasító pilóták a 2020-as Forma-1-es világbajnokság silverstone-i futama előtt 2020. augusztus 9-én. Fotó: MTI/AP/Pool/Frank Augstein

Maga a művész mindezt a performansz részének szánta, de az installáció ezzel együtt is magas labda volt a szélsőjobbnak. Főleg, hogy a kerületi polgármester szerint azért volt helyes döntés kiállítani az installációt, mert „a rasszizmus és a rendőri brutalitás elleni BLM-célok ugyanolyan relevánsak Magyarországon, mint bárhol másutt”, és legitim bevallottan importált jelképet behozni olyan témákba, mint a migránskampány és a romaügy.

És ezeket a labdákat korántsem csak a szélsőjobb csapja le. A kormány és médiája is ebben utazik: a 888.hu egész rovatot szán erre Fehér férfi címmel, de tavaly ősszel az LMBT-ellenes kampányt is ezen a vonalon építették fel.

Fontos azonban látni: a jogi nemváltás lehetőségének elvételével vagy az örökbefogadás megnehezítése során nem az történt, hogy a magyar baloldal újabb jogkiterjesztő törekvéseinek, genderőrületének vetett gátat Orbán Viktor. Korántsem. Évtizedes status quót borított fel, eddig létező lehetőséget vett el – egy külföldi eredetű kultúrharc egyik oldalával azonosulva, annak egyik szerepébe belehelyezkedve.

Mindezt úgy, hogy közben itthon is tombol az eltörléskultúra – csak éppen ellenkező előjellel. És egyértelmű állami segédlettel. Az egyetemek például nálunk nemhogy nem ultrabalos fészkek, hanem épp most kerülnek fideszes káderekkel feltöltött alapítványok ellenőrzése alá. És bizony mifelénk nem akkor veszíti el az ember az állását, ha a woke véleményterrorral helyezkedik szembe, hanem akkor, ha a magyar kormányéval. Erről legújabban Hrutka János tudna mesélni, akit azután rúgtak ki a kormányközeli TV2 sportcsatornájától, hogy támogatta a válogatott kapusát, Gulácsi Pétert véleménye felvállalásában. Utóbbi egy Facebook-bejegyzésben kiállt a szivárványcsaládok mellett, amire a publikumtól kapott aztán hideget-meleget.

A Nyugaton valóságosan létező és olykor riasztó véleményterrorista tempóra hivatkozva legitimálja tehát a magyar kormány a saját véleményterrorját – amelynek itthon érthető módon sokkal egyértelműbb egzisztenciális következményei vannak, mint annak, aminek begyűrűzése ellen szavakban harcol. Véleményterror ellen ellenkező előjelű véleményterrorral harcolni pedig alighanem épp annyira célravezető, mint kutyaharapást szőrével gyógyítani.

Helyesbítés: cikkünk eredeti verziójában tévesen szerepelt, hogy Pepe Lö Pici egy borzlányt üldöz szerelmével. A rajzfilm valóságában egy macskalányt, akit borznak hisz. Tündi-bündi cicus identitásának eltévesztéséért olvasóink és az érintettek elnézését kérjük.


Nyitókép: Joe Biden demokrata elnökjelölt egy Black Lives Matter-szimbólum előtt az elnökválasztás napján a Delaware állambeli Wilmingtonban 2020. november 3-án. Fotó: AFP/Angela Weiss

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Világmagyarázat