Európában is páratlan értéket tesz tönkre a tatai óriáshotel, de áterőszakolják

·2021.03.22

Egy ideje mintha csend lenne a Hell energiaital-gyártó csoport tatai szállodaprojektje körül, amely tavaly országos botrányt okozott. A Válasz Online bemutatja, hogy a háttérben bizony most is gőzerővel zajlik az akadályok elhárítása az építkezés elől. Elfogadták ugyanis az építési szabályzatot, ami utat nyit a hotelnek. Minden jel arra mutat: a város vezetése a végsőkig elszánt, hogy tönkretegye Tata európai szinten is páratlan értékét. Egészen ritka csoda ugyanis, hogy egy város szíve egyetlen mesterien megkomponált, festői angolkert. Ebben az ügyben tehát sokkal nagyobb a tét, mint hogy valahova felhúznak egy mégoly ronda épületet.

Tavaly ilyenkor attól volt hangos minden, hogy egy óriáshotel építése fenyegeti a tatai Öreg-tavat. A Hell energiaital csoporthoz tartozó Avalon Park Kft. a város egyik kiemelten szem előtt lévő pontját, a tó nyugati partján található egykori Esterházy lovarda telkét nézte ki magának egy 120 szobás, többemeletes luxusszálloda felépítésére. Bár egy ideig úgy tettek, mintha több helyszín is „versenyben lenne” a beruházás elnyeréséért, az első pillanattól látszott, hogy Tata lesz a „szerencsés” kiválasztott.

A terv helyben is komoly tiltakozást váltott ki. Stop Avalon néven civil szervezet jött létre, hogy megszervezze az ellenállást, tüntetést tartottak a tóparton, és népszavazási kezdeményezés indult, amelynek a kérdéseiből többet hitelesített a Helyi Választási Bizottság. Az ősz folyamán a szavazás kiírásához szükséges számú aláírás is összegyűlt. A beruházó ezt látva engedményeket tett: nyáron bejelentették, hogy megváltozik a koncepció, a szálloda kisebb lesz, és reagálnak a műemlékvédelmi és természetvédelmi szervezetek aggodalmaira.

Azóta Tatán látszólag csönd van, most éppen más brutális óriásberuházásoktól hangos a sajtó, például a Balaton partjára tervezett és kiemelt beruházásként gyorsított ütemben, minden addigi szabályt felülírva máris engedélyezett, balatonvilágosi giga-társasház ügyétől, amelynek egészen elképesztő látványtervei azt mutatják, hogy a NER-közeli befektetőcsoport számára a Costa Brava legtaszítóbb óriásépületei jelentik a követendő mintát.

Közben azért a fogaskerekek Tatán is forognak: Michl József polgármester a pandémia időszakát arra használja fel, hogy kész helyzetet teremtsen és minden akadályt elhárítson az Avalon beruházása elől. Ameddig tart a járvány, a tervezett helyi népszavazást nem lehet megtartani, a vészhelyzet után pedig félő, hogy nem lesz érdemes, mert okafogyottá válik – az ellenzőknek valójában az építési engedély megszerzéséig van valós lehetősége a projektet megakadályozni. Az idő pedig fogy.

A tét azonban óriási: nem pusztán arról van szó, hogy felépül-e egy mégoly ronda szálloda, hanem egy európai szinten is páratlan érték megsemmisüléséről.

Tata igazi különlegessége ugyanis nem más, mint hogy a város szíve a maga egészében egyetlen mesterien megkomponált, festői tájképi kertet alkot. Olyan együttest, amelyben minden elemnek megvan a maga helye, és amely jelenleg még harmonikusan őrzi a 19. század folyamán kialakult állapotát. (Az egyetlen jelentősebb 20. századi hozzátétel, az Eötvös József Gimnázium épülete pedig jól egészíti ki a régebbieket.) Magyarországon nincs másik példa arra, hogy egy főúri tájképi kert elemei az egész várost átszövő rendszert alkossanak, de valószínűleg Európában máshol se nagyon találni hasonlót. Ez az érzékeny csoda egy-két elrontott kisebb épületet még úgy-ahogy elvisel, az Avalon Lake Hotelt azonban – méreténél fogva – már nem.

S hogy mi történt a pandémia hónapjaiban a hotel ügyében?

November 8-án az Avalon bemutatta a szálloda átdolgozott látványterveit, amelyekről a beruházó úgy gondolja, hogy már minden „megfontolandó és építő jellegű” érvet figyelembe vesznek, és a méretét 5000 m2-rel csökkentették. A látványterv-sorozatból három képet mutatunk:

A tervezett hotel a tó felől (forrás: Avalon Park)

A fenti kép az Esterházy lovarda telkét ugyanúgy kelet felől, vagyis a tó irányából mutatja, mint a mai helyzetet rögzítő nyitóképünk. Az okosan kiválasztott madártávlati szög látszólag csökkenti a hotel nagyságát, amely viszont így is legfeljebb a bukórepülésben szálló madarak számára lesz kevésbé zavaró.

A tervezett hotel észak felől (forrás: Avalon Park Kft.)

Az északi nézet mutatja az átdolgozás lényegét: a hotel nagy részét egy mesterséges domb alá rejtik el, azt zöldtetővel borítják, így próbálva elérni a tájba illeszkedést. Az eredmény olyan, mintha a Zsákos Bilbó nevezetes földbe vájt hobbitházát, a Zsáklakot megvásárolta volna egy ukrán oligarcha, de kénytelen lenne a hobbitfalvai építési szabályzat kekeckedő előírásai miatt a helyére épített betonhegyet dombocskának álcázni.

A hotel a tóparti sétány felől (forrás: Avalon Park Kft.)

A fenti két látványterv azt hivatott ábrázolni, hogy az Öreg-tó körbejárható marad, a jelenlegi sétány nem szűnik meg. A hotel a tó felé kültéri medencékkel fordul, amelyeket barlangfürdő-szerűen alakítanának ki, vagyis a város egy új fürdőt is kapna cserébe a beruházás elfogadásáért.

Csakhogy a sétány egyébként sem tartozik az Avalon tulajdonában álló, majd’ kéthektáros telekhez. Az nem ér ki a tóig, csak az egykori Esterházy lovardát és a mellette lévő, ma látszólag közterületnek tűnő, bekerítetlen, de valójában magántulajdonú és építési helynek minősített egykori lófuttató területet foglalja magában. Ennek alapján a tó körbejárhatósága valóban nem lehet kérdés, bár a luxusszálloda üzemeltetői részéről egy idő után természetszerűleg jelenhet meg egyfajta nyomás a városvezetés felé, hogy engedjék le a hotelt egészen a partig – és az eddigiek alapján az ilyen nyomásoknak Tatán nehéz ellenállni.

Az építési telek lehatárolása (forrás: Avalon Park Kft.)

Megkérdeztük az előző tervet jegyző és az Avalonnal több helyen együtt dolgozó Csikós Mihály építészt, hogy ezeket az őszi terveket is ő készítette-e, de válaszában azt írta, hogy a beruházásról csak az Avalon adhat ebben a szakaszban felvilágosítást, az Avalon pedig azt írta részletes kérdéssorunkra, hogy „a beruházásról a korábbiakon túl, mivel az egyeztetések jelenleg is zajlanak, többet és újat egyelőre nem tudunk mondani. Amint lesz újabb fejlemény és az már olyan szakaszba érkezik, értesíteni fogjuk a közvéleményt, ahogy ezt idáig is tettük.”

Pedig nagyon is vannak új fejlemények. Decemberben a város önkormányzata közzétette az Avalon által elkészített telepítési tanulmánytervet, amely részletesen megalapozza a beruházást. A több mint 400 oldalas dokumentumot egy neves tervezőintézet, a VÁTI készítette, és igen alaposan körüljárja a telek történetét, megközelíthetőségét, természeti adottságait, valamint a tervezett hotel várható hatásait. Terjedelménél fogva várhatóan kevesen fogják elolvasni, bár érdemes lenne: tanulságos dokumentuma annak, amikor nagy tudású, alapos szakemberek hétrét görnyedve, fejenállást bemutatva igazolnak egy minden ízében védhetetlen beruházást. A tanulmányterv a Worldinvest Zrt., vagyis az Avalon megbízásából készült, így egy percig nem lehetett kérdéses, hogy milyen végkövetkeztetésre jut: minden kockázat menedzselhető, a károk nem jelentősek, és a várható haszon minden területen ellensúlyozza a veszteségeket.

Tata országszerte híres az őszi-téli vadlúdvonulásáról, amikor a madarak nagy számban használják pihenőhelyként az Öreg-tavat – valódi különlegesség, hogy egy ilyen természeti jelenség egy élő, működő város közelében történik. Tata ki is használja ezt a rendkívüli adottságot, a járvány előtt a Vadlúd Sokadalom a város legnépszerűbb idegenforgalmi rendezvénye volt. Arra a kérdésre, hogy a vadludakat nem fogja-e zavarni a tervezett luxushotel zaja és fényszennyezése, a tanulmány többek közt azt a választ adja, hogy majd megszokják:

„ugyanazon ingerrel ismételt szembesülés eredményeként a figyelem vagy reakció intenzitása csökken. Az egyedek hozzászoknak az ismételt és a megerősítés hiánya miatt számukra nem veszélyesnek, közömbösnek ítélt ingerekhez.”

Ez egyébként nem csak a vadludak és a lámpafény, hanem az emberek és a kártékony óriásberuházások relációjára is igaz. Ettől még próbáljunk ránézni friss szemmel erre a tervre, és még egyszer összeszedni, hogy miért nem lett volna szabad még csak felvetődnie sem.

  • A tatai Öreg-tó látványa egyike Magyarország ikonikus helyeinek. Az ilyen látványok megváltoztatását minden esetben kerülni kell, ha nem egyértelmű, hogy az kedvező irányú. A tapasztalatok szerint a kortárs jelhagyási szándékot az utókor nagyon gyakran jóvátehetetlen rongálásként értékeli, például a Duna-korzó szocialista szállodasora esetében. Túlzott és indokolatlan önbizalom azt hinni, hogy a szteroiddal telinyomott Zsáklak megítélése pozitívabb lesz, ha az újdonság megkopott.
  • A terület sokszorosan érzékeny, és ezért mindenféle védelem alatt áll: tájképvédelmi terület, az országos ökológiai hálózat magterületéhez tartozik, vízbázis fölött helyezkedik el, a vizes élőhelyek megőrzését szolgáló ramsari egyezmény védelme alá tartozik. A lovarda maga műemlék. A védelmek valódi célja pont az ilyen óriásberuházások megakadályozása, nem az, hogy a VÁTI szakembereinek komolyabb intellektuális erőkifejtést okozzon annak a megindoklása, miért lehet a hotelt mégis mindennel összeegyeztetni.
  • A festői tájképi kert, amit az Esterházy család a tóparton a kastélya körül kialakított, és amibe befoglalta a középkori vár romját, Európában egyedülálló módon határozza meg Tata városának arculatát. A lovarda (eredetileg tehenészet) ennek a történeti együttesnek volt a része, a szálloda pedig ezt csonkítja meg. A tájképi kert lényege a festőiség, ami számokkal és százalékokkal nem írható le, de mindenki érzékeli, ha találkozik vele: ezért van Tatának annyi szerelmese. A festőiség fogalmából következik, hogy akkor is odavész, ha a park nagy része nem károsodik: elég egy kellően brutális méretű és megjelenésű új elem a megtöréséhez.
A lovarda látványra még ép épületegyüttese ma a park felől (Fotó: Válasz Online / Zsuppán András)

A fentiekhez képest szinte részletkérdés, hogy egy műemlékkel eleve nem lenne szabad úgy bánni, mint ahogy a lovardával fognak. A látványtervekről ugyanis látszik, hogy kizárólag az istálló épületét akarják megtartani, a kőből épített kerítésfalat, a barokk kaput és a melléképületeket nem. A tanulmányterv ugyan megpróbálja kimutatni, hogy ezek nem is részei a műemléknek, de ez tényleg teljesen alaptalan: mindezek az elemek már szerepelnek a 19. századi felmérési rajzokon, tehát régiek, és a 2006-os műemlékjegyzék is épületegyüttesről beszél. A szállodához üvegtetőkkel kapcsolt, kipreparált épületcsonk megtartása (már ha túléli az építkezést) az örökségvédelem megcsúfolása. Őszintébb lenne bontani az egészet.

A kőkerítés és a tetők játéka a tó felőli látvány meghatározó eleme, még ha az épület rossz állapotban van is (Fotó: Válasz Online / Zsuppán András)

Maga az épületegyüttes egyébként svájci tehenészetnek (Schweytzerey) épült 1807 és 1810 között, de a 19. század második felében az Esterházy család lóistállóvá alakította, ahol 1925-ig Esterházy Niki gróf világhírű lipicai ménesét tartották. Ebben az időben a magyar lósport egyik fellegvára volt, de a hagyományokat a szocializmus idejében is folytatta a Tatai Állami Gazdaság, amely lovas iskolaként hasznosította. A szomszédos lófuttató pályát (a nagy üres mezőt az épület mellett, amelyre szintén rátelepedne a szálloda) ekkor alakították ki. A rendszerváltás után a terület magánkézbe került, üressé vált, leromlott, az udvarról több épületet le is bontottak. A szálloda melletti érvek egyetlen valós eleme, hogy ez ma Tata szívének egyik szégyenfoltja. Kétségkívül az. A jó megoldás azonban a műemléki felújítás lenne, akár a történelmi örökséget megőrizve lovagoltatás céljára, akár étteremnek, kisebb panzióval kiegészítve.

Nagyobb épület elhelyezésére már csak azért sem lenne alkalmas, mert ehhez az egész környékét meg kell erőszakolni. A lovardának ugyanis nincs kapcsolata semmilyen közúttal, valójában a közparkká alakult egykori kastélypark közepén áll. A kapuhoz odavezet ugyan egy aszfaltozott sétány, de ez nem közút. A sétány a város felé egy szűk barokk kapuval nyílik, amiről a tanulmányterv igazolta, hogy csak az 1930-as évek végén épült, ezért nem is értékes – milyen jól jön ez, ha az építkezési teherautók hónapokig a parkon keresztül közlekednének, és ezt a kaput le kéne bontani. A másik alternatíva, hogy az építkezést déli irányból bonyolítják le, a természetvédelmi területen át. Ma még nem tudni, melyiket választhatják, de egyik sem jó.

A lovardához vezető sétány kezdete (Fotó: Válasz Online / Zsuppán András)

Arra viszont megvan a válasz, hogy honnan fogják a szállodát a vendégek és a dolgozók autóval megközelíteni a működés időszakában: a lovarda fölötti domb tetején épülhet a kiszolgáló garázs az üresen álló egykori piarista rendház mellett. A rendház korábban iskolaként szolgált, és mellette egy aszfaltozott, felhagyott kézilabdapálya található. Ez alá rejtenék el a részben földbe süllyesztett, kétszintes garázst, ahonnan a vendégek egy gyalogos lépcsőn közelíthetnék meg az óriáshotelt. (A garázs másik szintjét a város használhatná.)

Ez látszólag jobb megoldás annál, mintha a lovarda kapujához vezető sétányt alakítanák közúttá, gyakorlatilag szétverve a városközponti parkot, de ettől még a szálloda egész forgalma továbbra is a város közepét terhelné, főként a Fazekas utcát és a Kastély teret. Az ötlet egyébként már 2018-ban megszületett, mivel szerepel a szabályozási terv módosításához ekkor készült alátámasztó munkarészben, amely ezt „innovatív gondolatnak” nevezi.

Január 29-én az önkormányzat elfogadta a Tanoda tér környékének új rendezési tervét, amely lehetővé teszi a garázs megépítését, és ezáltal a szállodának is zöld utat nyitott. A közvetlen közelben található fedeles lovarda telkét az eddigi K-id (különleges idegenforgalmi övezet) besorolásból átminősítette településközponti vegyes felhasználásúvá. Az új szabályzat erre 60 százalékos beépíthetőséget határoz meg, 10 méteres legnagyobb építménymagassággal. A térszint alatti beépíthetőség 90%-os. Ha hasonló besorolású lesz az istálló telke is, az megfelel annak, ami a látványtervek alapján várható volt: az egész telket beépítik, cipőkanállal beszuszakolva a szállodát.

Külön szép, hogy az új szabályozást nem tudta megvitatni a képviselőtestület, mivel a pandémia miatt a polgármester a katasztrófavédelmi törvény alapján egy személyben hozta meg a döntést: ez a hotel tényleg Michl József örök időkre szóló hagyatéka lesz Tata városának.

Habár a rendeletet a tiltakozás egyik vezéralakja, Popovics Judit ellenzéki képviselő megtámadta a kormányhivatal törvényességi felügyeleti osztályán, mivel a joggal való visszaélésnek tartja, hogy a polgármester a pandémiával egyáltalán nem összefüggő kérdésben hoz egyszemélyi határozatokat (illetve a képviselő még számos más jogi és tartalmi kérdésben is kifogásolhatónak tartja az új szabályzatot), nem sok esélye van annak, hogy ezt az erős hátszéllel rendelkező beruházást beadványokkal meg lehet állítani. A Tata szépségét féltőknek mára egyetlen, utolsó reménységük maradt: a népszavazás. Ám amint láttuk, abból is könnyen lehet hiú remény.


Nyitókép: a tatai Öreg-tó nyugati partjának látképe a dombtetőn álló gimnáziummal és a tóparti lovarda épületével (Fotó: Válasz Online / Zsuppán András)

Helyesbítés: a cikk egy korábbi változatában a két lovardára vonatkozó szabályozás összekeveredett.

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Kult