Európában is páratlan értéket tesz tönkre a tatai óriáshotel, de áterőszakolják
Egy ideje mintha csend lenne a Hell energiaital-gyártó csoport tatai szállodaprojektje körül, amely tavaly országos botrányt okozott. A Válasz Online bemutatja, hogy a háttérben bizony most is gőzerővel zajlik az akadályok elhárítása az építkezés elől. Elfogadták ugyanis az építési szabályzatot, ami utat nyit a hotelnek. Minden jel arra mutat: a város vezetése a végsőkig elszánt, hogy tönkretegye Tata európai szinten is páratlan értékét. Egészen ritka csoda ugyanis, hogy egy város szíve egyetlen mesterien megkomponált, festői angolkert. Ebben az ügyben tehát sokkal nagyobb a tét, mint hogy valahova felhúznak egy mégoly ronda épületet.
Tavaly ilyenkor attól volt hangos minden, hogy egy óriáshotel építése fenyegeti a tatai Öreg-tavat. A Hell energiaital csoporthoz tartozó Avalon Park Kft. a város egyik kiemelten szem előtt lévő pontját, a tó nyugati partján található egykori Esterházy lovarda telkét nézte ki magának egy 120 szobás, többemeletes luxusszálloda felépítésére. Bár egy ideig úgy tettek, mintha több helyszín is „versenyben lenne” a beruházás elnyeréséért, az első pillanattól látszott, hogy Tata lesz a „szerencsés” kiválasztott.
A terv helyben is komoly tiltakozást váltott ki. Stop Avalon néven civil szervezet jött létre, hogy megszervezze az ellenállást, tüntetést tartottak a tóparton, és népszavazási kezdeményezés indult, amelynek a kérdéseiből többet hitelesített a Helyi Választási Bizottság. Az ősz folyamán a szavazás kiírásához szükséges számú aláírás is összegyűlt. A beruházó ezt látva engedményeket tett: nyáron bejelentették, hogy megváltozik a koncepció, a szálloda kisebb lesz, és reagálnak a műemlékvédelmi és természetvédelmi szervezetek aggodalmaira.
Azóta Tatán látszólag csönd van, most éppen más brutális óriásberuházásoktól hangos a sajtó, például a Balaton partjára tervezett és kiemelt beruházásként gyorsított ütemben, minden addigi szabályt felülírva máris engedélyezett, balatonvilágosi giga-társasház ügyétől, amelynek egészen elképesztő látványtervei azt mutatják, hogy a NER-közeli befektetőcsoport számára a Costa Brava legtaszítóbb óriásépületei jelentik a követendő mintát.
Közben azért a fogaskerekek Tatán is forognak: Michl József polgármester a pandémia időszakát arra használja fel, hogy kész helyzetet teremtsen és minden akadályt elhárítson az Avalon beruházása elől. Ameddig tart a járvány, a tervezett helyi népszavazást nem lehet megtartani, a vészhelyzet után pedig félő, hogy nem lesz érdemes, mert okafogyottá válik – az ellenzőknek valójában az építési engedély megszerzéséig van valós lehetősége a projektet megakadályozni. Az idő pedig fogy.
A tét azonban óriási: nem pusztán arról van szó, hogy felépül-e egy mégoly ronda szálloda, hanem egy európai szinten is páratlan érték megsemmisüléséről.
Tata igazi különlegessége ugyanis nem más, mint hogy a város szíve a maga egészében egyetlen mesterien megkomponált, festői tájképi kertet alkot. Olyan együttest, amelyben minden elemnek megvan a maga helye, és amely jelenleg még harmonikusan őrzi a 19. század folyamán kialakult állapotát. (Az egyetlen jelentősebb 20. századi hozzátétel, az Eötvös József Gimnázium épülete pedig jól egészíti ki a régebbieket.) Magyarországon nincs másik példa arra, hogy egy főúri tájképi kert elemei az egész várost átszövő rendszert alkossanak, de valószínűleg Európában máshol se nagyon találni hasonlót. Ez az érzékeny csoda egy-két elrontott kisebb épületet még úgy-ahogy elvisel, az Avalon Lake Hotelt azonban – méreténél fogva – már nem.
S hogy mi történt a pandémia hónapjaiban a hotel ügyében?
November 8-án az Avalon bemutatta a szálloda átdolgozott látványterveit, amelyekről a beruházó úgy gondolja, hogy már minden „megfontolandó és építő jellegű” érvet figyelembe vesznek, és a méretét 5000 m2-rel csökkentették. A látványterv-sorozatból három képet mutatunk:
A fenti kép az Esterházy lovarda telkét ugyanúgy kelet felől, vagyis a tó irányából mutatja, mint a mai helyzetet rögzítő nyitóképünk. Az okosan kiválasztott madártávlati szög látszólag csökkenti a hotel nagyságát, amely viszont így is legfeljebb a bukórepülésben szálló madarak számára lesz kevésbé zavaró.
Az északi nézet mutatja az átdolgozás lényegét: a hotel nagy részét egy mesterséges domb alá rejtik el, azt zöldtetővel borítják, így próbálva elérni a tájba illeszkedést. Az eredmény olyan, mintha a Zsákos Bilbó nevezetes földbe vájt hobbitházát, a Zsáklakot megvásárolta volna egy ukrán oligarcha, de kénytelen lenne a hobbitfalvai építési szabályzat kekeckedő előírásai miatt a helyére épített betonhegyet dombocskának álcázni.
A fenti két látványterv azt hivatott ábrázolni, hogy az Öreg-tó körbejárható marad, a jelenlegi sétány nem szűnik meg. A hotel a tó felé kültéri medencékkel fordul, amelyeket barlangfürdő-szerűen alakítanának ki, vagyis a város egy új fürdőt is kapna cserébe a beruházás elfogadásáért.
Csakhogy a sétány egyébként sem tartozik az Avalon tulajdonában álló, majd’ kéthektáros telekhez. Az nem ér ki a tóig, csak az egykori Esterházy lovardát és a mellette lévő, ma látszólag közterületnek tűnő, bekerítetlen, de valójában magántulajdonú és építési helynek minősített egykori lófuttató területet foglalja magában. Ennek alapján a tó körbejárhatósága valóban nem lehet kérdés, bár a luxusszálloda üzemeltetői részéről egy idő után természetszerűleg jelenhet meg egyfajta nyomás a városvezetés felé, hogy engedjék le a hotelt egészen a partig – és az eddigiek alapján az ilyen nyomásoknak Tatán nehéz ellenállni.
Megkérdeztük az előző tervet jegyző és az Avalonnal több helyen együtt dolgozó Csikós Mihály építészt, hogy ezeket az őszi terveket is ő készítette-e, de válaszában azt írta, hogy a beruházásról csak az Avalon adhat ebben a szakaszban felvilágosítást, az Avalon pedig azt írta részletes kérdéssorunkra, hogy „a beruházásról a korábbiakon túl, mivel az egyeztetések jelenleg is zajlanak, többet és újat egyelőre nem tudunk mondani. Amint lesz újabb fejlemény és az már olyan szakaszba érkezik, értesíteni fogjuk a közvéleményt, ahogy ezt idáig is tettük.”
Pedig nagyon is vannak új fejlemények. Decemberben a város önkormányzata közzétette az Avalon által elkészített telepítési tanulmánytervet, amely részletesen megalapozza a beruházást. A több mint 400 oldalas dokumentumot egy neves tervezőintézet, a VÁTI készítette, és igen alaposan körüljárja a telek történetét, megközelíthetőségét, természeti adottságait, valamint a tervezett hotel várható hatásait. Terjedelménél fogva várhatóan kevesen fogják elolvasni, bár érdemes lenne: tanulságos dokumentuma annak, amikor nagy tudású, alapos szakemberek hétrét görnyedve, fejenállást bemutatva igazolnak egy minden ízében védhetetlen beruházást. A tanulmányterv a Worldinvest Zrt., vagyis az Avalon megbízásából készült, így egy percig nem lehetett kérdéses, hogy milyen végkövetkeztetésre jut: minden kockázat menedzselhető, a károk nem jelentősek, és a várható haszon minden területen ellensúlyozza a veszteségeket.
Tata országszerte híres az őszi-téli vadlúdvonulásáról, amikor a madarak nagy számban használják pihenőhelyként az Öreg-tavat – valódi különlegesség, hogy egy ilyen természeti jelenség egy élő, működő város közelében történik. Tata ki is használja ezt a rendkívüli adottságot, a járvány előtt a Vadlúd Sokadalom a város legnépszerűbb idegenforgalmi rendezvénye volt. Arra a kérdésre, hogy a vadludakat nem fogja-e zavarni a tervezett luxushotel zaja és fényszennyezése, a tanulmány többek közt azt a választ adja, hogy majd megszokják:
„ugyanazon ingerrel ismételt szembesülés eredményeként a figyelem vagy reakció intenzitása csökken. Az egyedek hozzászoknak az ismételt és a megerősítés hiánya miatt számukra nem veszélyesnek, közömbösnek ítélt ingerekhez.”
Ez egyébként nem csak a vadludak és a lámpafény, hanem az emberek és a kártékony óriásberuházások relációjára is igaz. Ettől még próbáljunk ránézni friss szemmel erre a tervre, és még egyszer összeszedni, hogy miért nem lett volna szabad még csak felvetődnie sem.
- A tatai Öreg-tó látványa egyike Magyarország ikonikus helyeinek. Az ilyen látványok megváltoztatását minden esetben kerülni kell, ha nem egyértelmű, hogy az kedvező irányú. A tapasztalatok szerint a kortárs jelhagyási szándékot az utókor nagyon gyakran jóvátehetetlen rongálásként értékeli, például a Duna-korzó szocialista szállodasora esetében. Túlzott és indokolatlan önbizalom azt hinni, hogy a szteroiddal telinyomott Zsáklak megítélése pozitívabb lesz, ha az újdonság megkopott.
- A terület sokszorosan érzékeny, és ezért mindenféle védelem alatt áll: tájképvédelmi terület, az országos ökológiai hálózat magterületéhez tartozik, vízbázis fölött helyezkedik el, a vizes élőhelyek megőrzését szolgáló ramsari egyezmény védelme alá tartozik. A lovarda maga műemlék. A védelmek valódi célja pont az ilyen óriásberuházások megakadályozása, nem az, hogy a VÁTI szakembereinek komolyabb intellektuális erőkifejtést okozzon annak a megindoklása, miért lehet a hotelt mégis mindennel összeegyeztetni.
- A festői tájképi kert, amit az Esterházy család a tóparton a kastélya körül kialakított, és amibe befoglalta a középkori vár romját, Európában egyedülálló módon határozza meg Tata városának arculatát. A lovarda (eredetileg tehenészet) ennek a történeti együttesnek volt a része, a szálloda pedig ezt csonkítja meg. A tájképi kert lényege a festőiség, ami számokkal és százalékokkal nem írható le, de mindenki érzékeli, ha találkozik vele: ezért van Tatának annyi szerelmese. A festőiség fogalmából következik, hogy akkor is odavész, ha a park nagy része nem károsodik: elég egy kellően brutális méretű és megjelenésű új elem a megtöréséhez.
A fentiekhez képest szinte részletkérdés, hogy egy műemlékkel eleve nem lenne szabad úgy bánni, mint ahogy a lovardával fognak. A látványtervekről ugyanis látszik, hogy kizárólag az istálló épületét akarják megtartani, a kőből épített kerítésfalat, a barokk kaput és a melléképületeket nem. A tanulmányterv ugyan megpróbálja kimutatni, hogy ezek nem is részei a műemléknek, de ez tényleg teljesen alaptalan: mindezek az elemek már szerepelnek a 19. századi felmérési rajzokon, tehát régiek, és a 2006-os műemlékjegyzék is épületegyüttesről beszél. A szállodához üvegtetőkkel kapcsolt, kipreparált épületcsonk megtartása (már ha túléli az építkezést) az örökségvédelem megcsúfolása. Őszintébb lenne bontani az egészet.
Maga az épületegyüttes egyébként svájci tehenészetnek (Schweytzerey) épült 1807 és 1810 között, de a 19. század második felében az Esterházy család lóistállóvá alakította, ahol 1925-ig Esterházy Niki gróf világhírű lipicai ménesét tartották. Ebben az időben a magyar lósport egyik fellegvára volt, de a hagyományokat a szocializmus idejében is folytatta a Tatai Állami Gazdaság, amely lovas iskolaként hasznosította. A szomszédos lófuttató pályát (a nagy üres mezőt az épület mellett, amelyre szintén rátelepedne a szálloda) ekkor alakították ki. A rendszerváltás után a terület magánkézbe került, üressé vált, leromlott, az udvarról több épületet le is bontottak. A szálloda melletti érvek egyetlen valós eleme, hogy ez ma Tata szívének egyik szégyenfoltja. Kétségkívül az. A jó megoldás azonban a műemléki felújítás lenne, akár a történelmi örökséget megőrizve lovagoltatás céljára, akár étteremnek, kisebb panzióval kiegészítve.
Nagyobb épület elhelyezésére már csak azért sem lenne alkalmas, mert ehhez az egész környékét meg kell erőszakolni. A lovardának ugyanis nincs kapcsolata semmilyen közúttal, valójában a közparkká alakult egykori kastélypark közepén áll. A kapuhoz odavezet ugyan egy aszfaltozott sétány, de ez nem közút. A sétány a város felé egy szűk barokk kapuval nyílik, amiről a tanulmányterv igazolta, hogy csak az 1930-as évek végén épült, ezért nem is értékes – milyen jól jön ez, ha az építkezési teherautók hónapokig a parkon keresztül közlekednének, és ezt a kaput le kéne bontani. A másik alternatíva, hogy az építkezést déli irányból bonyolítják le, a természetvédelmi területen át. Ma még nem tudni, melyiket választhatják, de egyik sem jó.
Arra viszont megvan a válasz, hogy honnan fogják a szállodát a vendégek és a dolgozók autóval megközelíteni a működés időszakában: a lovarda fölötti domb tetején épülhet a kiszolgáló garázs az üresen álló egykori piarista rendház mellett. A rendház korábban iskolaként szolgált, és mellette egy aszfaltozott, felhagyott kézilabdapálya található. Ez alá rejtenék el a részben földbe süllyesztett, kétszintes garázst, ahonnan a vendégek egy gyalogos lépcsőn közelíthetnék meg az óriáshotelt. (A garázs másik szintjét a város használhatná.)
Ez látszólag jobb megoldás annál, mintha a lovarda kapujához vezető sétányt alakítanák közúttá, gyakorlatilag szétverve a városközponti parkot, de ettől még a szálloda egész forgalma továbbra is a város közepét terhelné, főként a Fazekas utcát és a Kastély teret. Az ötlet egyébként már 2018-ban megszületett, mivel szerepel a szabályozási terv módosításához ekkor készült alátámasztó munkarészben, amely ezt „innovatív gondolatnak” nevezi.
Január 29-én az önkormányzat elfogadta a Tanoda tér környékének új rendezési tervét, amely lehetővé teszi a garázs megépítését, és ezáltal a szállodának is zöld utat nyitott. A közvetlen közelben található fedeles lovarda telkét az eddigi K-id (különleges idegenforgalmi övezet) besorolásból átminősítette településközponti vegyes felhasználásúvá. Az új szabályzat erre 60 százalékos beépíthetőséget határoz meg, 10 méteres legnagyobb építménymagassággal. A térszint alatti beépíthetőség 90%-os. Ha hasonló besorolású lesz az istálló telke is, az megfelel annak, ami a látványtervek alapján várható volt: az egész telket beépítik, cipőkanállal beszuszakolva a szállodát.
Külön szép, hogy az új szabályozást nem tudta megvitatni a képviselőtestület, mivel a pandémia miatt a polgármester a katasztrófavédelmi törvény alapján egy személyben hozta meg a döntést: ez a hotel tényleg Michl József örök időkre szóló hagyatéka lesz Tata városának.
Habár a rendeletet a tiltakozás egyik vezéralakja, Popovics Judit ellenzéki képviselő megtámadta a kormányhivatal törvényességi felügyeleti osztályán, mivel a joggal való visszaélésnek tartja, hogy a polgármester a pandémiával egyáltalán nem összefüggő kérdésben hoz egyszemélyi határozatokat (illetve a képviselő még számos más jogi és tartalmi kérdésben is kifogásolhatónak tartja az új szabályzatot), nem sok esélye van annak, hogy ezt az erős hátszéllel rendelkező beruházást beadványokkal meg lehet állítani. A Tata szépségét féltőknek mára egyetlen, utolsó reménységük maradt: a népszavazás. Ám amint láttuk, abból is könnyen lehet hiú remény.
Nyitókép: a tatai Öreg-tó nyugati partjának látképe a dombtetőn álló gimnáziummal és a tóparti lovarda épületével (Fotó: Válasz Online / Zsuppán András)
Helyesbítés: a cikk egy korábbi változatában a két lovardára vonatkozó szabályozás összekeveredett.
