„Kérem a politikusokat: függesszék fel a cenzúrát!” – orvoskamarai vezető az oltási rendszerről

·2021.03.18

Miközben elismeri az oltási program sikereit, kemény szavakkal bírálja hibáit, arra kérve az embereket, hogy ne a háziorvosokat vádolják a rendszer gyengeségei miatt. Kiosztja a sajtót is, amelynek egy része elhallgatta, másik része pedig szerinte eltorzította a mondandóját. Szijjártó László gyermekgyógyász, a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnöke évekkel ezelőtt Hollandiából tért haza családjával. Szerinte nem szerencsés a járvány miatt amúgy is leterhelt háziorvosokra bízni az oltási kampány megszervezését, mert az a járványügy dolga. A főorvos a következő nehéz hetekben a katasztrófamedicina szabályait érvényesítené, és véget vetne az egészségügyiek elhallgattatásának.

– Van önön sapka? 

– Inkább kalap. Tudnia kell, hogy csak a Magyar Orvosi Kamara Győr-Moson-Sopron megyei elnökéként válaszolhatok. Ha levenném az elnöki kalapom, akkor egészségügyi munkavállaló lenne belőlem, aki csak az országos vezetőség engedélyével nyilatkozhat, és a kéziratot is be kellene küldeni egyeztetésre. 

– Vigyázni fogok a kalapjára. Ritkán készítek úgy interjút, hogy valaki egész nap nem válaszol a felkérésre, majd este felhív, hogy azonnal induljak Győrbe. Kijárási tilalom alatt, pecsétes papírral érkeztem az otthonába. 

– Sajnálom, de egész nap a sürgősségi osztályon dolgoztam, enni, inni, a mellékhelyiségbe kimenni sem volt időnk. A mentők 95 százalékban koronavírusos betegekkel érkeznek, és sorban állnak, míg egyáltalán fogadni tudjuk őket, annyira sok súlyos eset jön. 

– Lázas, fulladó betegeknek kell sorban állniuk? 

– Amíg jól vannak, megfelelő a vérük oxigéntelítettsége, a koronavírusos betegek az otthonukban vannak. Ha a helyzet romlik, és oxigénre van szükségük, akkor felvesszük őket a kórházakba, ahol extra oxigénvételi pontokat alakítottak ki. Ám sok helyen még ez is kevés. Ha megtelik egy intézmény, akkor a betegeket máshova viszik. Nagy a baj, és a helyzet a következő napokban még romlani fog. 

– Győr-Moson-Sopron megyében vagyunk, lakosságarányosan ez az egyik legfertőzöttebb megye, ahol a múlt héten háromezer új eset volt, ami 30 százalékos növekedés a hét nappal korábbihoz képest. Mit keres gyermekgyógyászként a sürgősségi osztályon, ahol nem felnőtteket látnak el?

– Mindannyiunkra szükség van. Sajnos átmenetileg a gyermek-, a szülészeti-, sebészeti sürgősségi ellátás is a nagy megyei kórházba került. Minden nélkülözhető ápolót az új covid-osztályokra csoportosítanak át. 

– A megyei orvosi kamara Facebook-oldalán létrehozott egy bejegyzést, amelyben a betegek hiányos, gyakran téves, félrevezető tájékoztatásáról, totális cenzúráról ír, és kijelenti, hogy az emiatti feszültség a háziorvosoknál jelentkezik. Ám később módosította a bejegyzését, jelezve, hogy a média torzítva adta vissza a gondolatait. Most akkor mi a helyzet?

– Beszéljünk előbb a médiáról. 

– Beszéljünk. 

– Mint a Magyar Orvosi Kamara megyei elnökének, választott tisztviselőjének az a tisztem, hogy próbáljam javítani az orvoslás becsületét és minőségét. Mindenki számára világos, hogy ehhez előbb a hiányosságokat kell feltárni, megbeszélni az érintettek minél szélesebb körével, és ha lehetőség adódik rá, akkor kijavítani. Az élet minden területén így van ez, az egészségügyben még inkább, mert itt már a járvány előtt is sok probléma volt. Nem véletlen, hogy a tagság a kamara egész vezetését leváltotta 2019-ben a tisztújító közgyűlésen. A köztestület új vezetőinek teljesen új küldetése, programja van. 

– Önből is ekkor lett megyei elnök. 

– Igen. 

– Hogyan jön a képbe a média? 

– Fontos lenne, ha feltárnánk a gondokat, de nagyon nehéz nyilatkozni. Elnökként sok információt kapok a kollégáimtól és saját tapasztalataimra is építhetek. Mindig igyekszünk a mondandónkat politikailag független, semleges módon megfogalmazni. Ha nem így van, akkor hibáztunk. 

– Hibákról és problémákról szeretne beszélni, és úgy gondolja, hogy azzal semleges maradhat? Naiv elképzelés.

– A kamara hivatalból semleges, nem is lehet más, mert az orvosok különböző politikai nézeteket vallanak, másrészt a lakosság – akiket gyógyítunk – is sokszínű politikailag. Mi nem az egyik, a másik vagy a harmadik politikai oldal orvosai vagyunk, hanem minden magyar állampolgáré. A választások után ennek ellenére a kamarát balliberális politikai elkötelezettséggel vádolták meg, teljesen alaptalanul. 

Szijjártó László: „A következő napokban, hetekben még kritikusabb lehet a helyzet.” Fotó: dr. Kovács Beáta

– Nyilván nem esett jól a Fidesznek, hogy az általuk támogatott Éger István helyett az első szabadon választott kormányban is fontos szerepet betöltő, de államtitkári rangig a Gyurcsány-kabinet alatt jutó Kincses Gyulát választották meg elnöknek. Aki nincs velük, az ellenük. 

– Ez egy politikai nézőpont, én pedig a szakmát képviselem. Azt tapasztalom, hogy a közszolgálati média és a kormánypárti irányultságú lapok, csatornák ritkán veszik át a nyilatkozatainkat. Mi minden állampolgár orvosai és kamarája vagyunk, de a média nem minden állampolgár médiája – létezik közszolgálati, különböző pártokhoz kötődő, kereskedelmi, mindenféle. A társadalmi életünk annyira átpolitizálódott, olyan mély lövészárkok alakultak ki, hogy még egy politikailag semleges nyilatkozat sem tud semleges formában megjelenni a lakosság felé. Az emberek egyik része az egyik fajta médiát hallgatja, a másik a másikat, és csak azon keresztül kap információt. 

– Gondolom, ez azért nem most tűnt fel önnek

– Nem, de korábban ennek nem volt ekkora tétje, mert nem volt világjárvány, és még olyan esetekben is megmarad ez a torz szemlélet, amikor az oltási rendről beszélünk. Nem kell önnek mondanom, hogy egy járvány közepén mennyire fontos ez. 

– Nagyon. 

– Mégis, az egyik oldal most is elhallgatja a szavainkat, a másik pedig szinte azonnal lecsap a nyilatkozatainkra, és egyoldalúan, akár a kamara szándékától eltérően, a saját céljaira felhasználva, torzítva jeleníti meg azokat.

Emiatt megalapozottnak tűnhet a kamara politikai elkötelezettségéről szóló alaptalan vádaskodás, és még nehezebben jut el az üzenetünk a kormánypárti betegeinkhez, kollégáinkhoz.

– A következőket írta: „Szinte minden háziorvos jelzi, hogy a lakosság félrevezetése komoly nehézséget okoz a mindennapi munkájukban. A betegeik elégedetlenek, sokszor agresszívak, mert a közmédiából azt hallják, hogy van elég oltóanyag, a hétvégeken is oltanak, s kérdéseikkel nyugodtan forduljanak háziorvosukhoz. S a tapasztalt problémákért a háziorvosukat teszik felelőssé, gyakran rajta kérik számon, néha támadják, vagy fenyegetik az elmaradt, vagy még meg sem érkezett oltások miatt.” Azért ezek kemény szavak. Az ön által felsorolt hat pont csaknem mindegyike az oltási rendszer kőkemény kritikája. 

– Jobbító szándékú kritikája. A nyilatkozatnak az a célja, hogy a koronavírus elleni védőoltási kampány gördülékenyebb, hatékonyabb legyen. Jelenleg előfordulnak problémák, és ezek egy része abból fakad, hogy a lakosság egy része nem kellőképpen tájékozott az oltásokról. Sajnos mindig akadnak, akik ebben is csak politikát és nem a színtiszta szakmaiságot látják. Szomorú vagyok, hogy idáig jutottunk. 

– Reggeltől estig azt hallják a közmédiában, hogy most 400 ezer, most 100 ezer oltás érkezett, Egerbe ennyi ezer, Pécsre meg annyi jött. Ha az M1-et nézné, ön is fel lenne háborodva: ha ilyen sok érkezik, hogyan nem jutott még mindenkinek oltóanyag?

– Az a kép alakult ki bennük, hogy a háziorvos felelőssége egy sor hiányosság, ami az oltások körül kialakult. A kollégák rengeteg oltást beadtak, gyorsan, flottul, ugyanakkor egy ekkora kampány során előadódnak problémák – főleg egy olyan gyenge ellátórendszernél, mint amilyen a magyar –, még ha erőn felül is teljesítenek azok, akik az oltást próbálják megszervezni és beadni. Ha a sikereket hangsúlyozó média a problémákról is hírt adna, az nem szülne pánikot, viszont kevesebb hiba, nagyobb rend és nyugalom lenne.

– Az unióban másodikok vagyunk a lakosságarányos oltások terén, és azt állítja, nem megy jól az oltás? 

– Óriási eredmény, de ettől még nem megy minden jól. Az egyik helyen még nem oltották be az időseket, a másik körzetben már a fiatalok kapják a vakcinát. A lakosság sokszor szembesül vele, hogy gondok vannak, és a háziorvosokat kezdték kérdőre vonni, esetenként agresszívan támadni, számon kérve, miért van ez így. Holott erről a kollégák egyáltalán nem tehetnek. Amikor ezt jelezték a kamarai tisztségviselőknek, cselekednünk kellett, mert nekünk az is kötelességünk, hogy a lakosságot támogassuk. Próbáltuk a nyilatkozattal korrigálni a kialakult helyzetet. Ha a közszolgálati média a bejátszásaival azt sugallja, hogy az időseket szinte már teljesen beoltották, és a 80 éven felüliek 80 százaléka valóban megkapta a vakcinát, a maradék 20 százalék attól még úgy érezheti, hogy hátrányba került. 

– A 80 éven felüliek felét oltották be a nemzeti ünnepig. 

– Nem ismertem ezt az adatot, de látszik, hogy egyenetlenül haladunk, mert az egyik körzetben már minden nyolcvan feletti megkapta, a másikban meg esetleg csak 20 százalékuk. 

– Hogyan lehetséges ez? 

– Léteznek 3000 és 1500 fős háziorvosi körzetek is, egy új városrészben sok fiatal élhet, egy községnek viszont idősebb lehet a lakossága, mégis hasonló számú oltóanyagot kapnak.

Számtalanszor halljuk, hogy valaki regisztrált, de nem kapott még értesítést, és nem szerepel a háziorvosnak kiküldött listákon. Feszültséget szül, ha behívnak embereket, de az utolsó pillanatban lemondják. Előfordult, hogy előbb arról értesítették a háziorvost, hogy 50 személyt kell oltania, de végül csak 35 vagy 40 vakcinát kapott. Gyorsan kellett üzennie, hogy mégse jöjjenek. Lehetetlen helyzetekbe kerülnek a háziorvosok. 

– Mindannyian lehetetlen helyzetekbe kerültünk, alkalmazkodni kell hozzá. 

– Nem értek egyet ezzel a megközelítéssel. Azokat a betegeiket most is el kell látniuk, akiket a járvány előtt gyógyítottak, és az iszonyúan sok koronavírusos tesztelésével, otthoni kezelésével, kórházba juttatásával is foglalkozniuk kell. A terhelésnek erre a magas szintjére jött rá, hogy a praxis szervezzen még ad hoc jelleggel tömeges oltásokat. Ne feledje, hogy a háziorvosok között óriási különbség van, hiányszakmáról beszélünk, ahol esetenként 80 éves kollégák próbálnak helytállni. Egyesek jól kezelik az informatikai rendszereket, másoknak csak az asszisztensük képes erre. 

Újonnan érkezett orosz fejlesztésű Szputnyik V koronavírus elleni vakcinákat tartalmazó dobozokat visz egy katona a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház épületébe 2021. március 9-én. Mellette Hutyánné Somogyi Aranka főgyógyszerész. Fotó: MTI/Krizsán Csaba

– A számítógép 30 éve része az értelmiségi létnek, és az egészségügyi adatfelhő is három-négy éve létezik. Ugye nem rója fel a magyar államnak, hogy ezeket használva szervezik a járványelleni védekezést? 

– Nem, de egy ilyen nagy kampány levezénylése egyáltalán nem háziorvosi feladat. A járványügyi apparátusnak kellene megszerveznie, de a Nemzeti Népegészségügyi Központ kivérzett, már a járvány előtt is komoly gondjai voltak a személyi állományával. Most már ordítóan átüt, milyen kevesen vannak, sokszor nem tudják ellátni a feladatukat. 

– Ennek tulajdonítja, hogy a háziorvosokra bízták az oltások lebonyolítását, holott a nagy tömegoltások Londontól Jeruzsálemig oltópontokon történnek?  

– Igen. 

– Beszélgetésünk elején úgy fogalmazott: „egy olyan gyenge ellátórendszernél, mint amilyen a magyar”.

– Régóta mondom, hogy Magyarországon az egészségügy nem most omlik össze, már régóta háborús viszonyok jellemzik. 

Háborús? Túloz.

– Nem. „Békeidőben” sincs elvárható, egyenletes minőség, és annak folyamatos kontrollja, mérése. Néha a kollégáim is megsértődnek, mert úgy érzik, őket is kritizálom ezzel. El kell ismerni, hogy emberfeletti munkát végeznek, nagyon sokan a lelküket kiteszik, belebetegszenek, hatalmas teljesítményt tesznek le az asztalra, ahogy az ápolók is. 

– Látok némi ellentmondást az összeomlás és az óriási teljesítmény között. 

– Szerintem az összeomlást úgy lehet definiálni, hogy az egészségügy már minimális minőséget sem tud garantálni.

A rendszer jelenleg még a legegyszerűbb dolgokra sem képes. Csak fel kell mennie a koronavírussal kapcsolatos kormányzati oldalra. Nézzen meg egy holland vagy német információs honlapot.

Magyarországon nem közlik az új fertőzöttek életkori megoszlását; senki sem tudja, hogy a múlt héten járásra bontva hányan fertőződtek meg és milyen korosztályhoz tartoztak.

– Ez utóbbit nem, de azért az újságírók már elég jól megtanultak járványügyi jelentéseket írni. 

– Nem újságírói feladat, hogy kifotózgassanak, és összeadogassanak másnapra eltűnő számokat. Az elemzés a járványügy dolga. A háziorvosoknak látniuk kellene, hogy a saját területükön milyen életkori csoportban, kik kerülnek lélegeztetőgépre, kik halnak meg. Szinte minden ország rendszeresen közli ezeket, ám hiába kértük a népegészségügytől, semmi sem változott. Valószínűleg erre sincs emberük. 

– Járási szintű elemzések biztosan készülnek az operatív törzs részére, csak a közvéleménynek nem mutatják meg ezeket. Ön szerint ez rontja a gyógyulási esélyeket? 

– Egyértelműen. 

– Tehát a feszültség oka, hogy a tömeges oltási programot nem a háziorvosoknak kellene szervezniük. Viszont egyedül nekik van ebben tapasztalatuk, évente százezreket oltanak influenza ellen. 

– A kettő nem összevethető, most hatványozottan több oltást kell beadni, sokkal nehezebb logisztikával, amire nincsenek felkészülve. Nagyon egyenlőtlen a helyzet, egyes körzetekben Facebookon is meg tudják szervezni az oltást, a mélyszegénységben élőknél még internetkapcsolat sincs. A háziorvosi rendszer nem egy pandémia elleni tömeges oltásra való, nem véletlen, hogy nálunk is hoztak létre kórházi oltópontokat.

– Jobb híján oda is a háziorvos szervezi az embereket, mert ez működik, a központi behívó pedig eddig csődöt mondott. Nem hinném, hogy így tervezték. 

– Igen, de ahogy súlyosbodik a járvány, úgy nőnek a háziorvosok terhei. A következő napokban, hetekben még kritikusabb lehet a helyzet, ezért is jelentettem meg a bejegyzésemet. A problémák nem a háziorvosok miatt keletkeznek, ezért megoldani sem tudják azokat. Szerettem volna elérni a közvéleménynél, hogy ne a háziorvosokat keressék a rendszer gondjaival, ne terheljék őket tovább.

– Hanem kit? Emlékezzen az összeomló kampányoltásra, a népegészségügyi központból küldtek egy sms-t, és kérték, hogy ne válaszoljanak rá az emberek. Csak a háziorvos marad. 

– A média segítségére van szükség, hogy a saját közösségük számára közvetítsék: a háziorvos kollégák nagyon kimerültek, erőn felül teljesítenek, hősiesen küzdenek, a döntő többségük nagyon odateszi magát. Ám a közleményemmel pont ugyanaz történt, ami egyébként is: az egyik oldal elhallgatta, a másik pedig torzított információval látta el a közönségét. Százak halnak meg, ez nem az a helyzet, amit politikai küzdelemre lehet felhasználni.

Kérem a politikusokat, hogy pártérdekektől függetlenül kezeljék az egészségügyet, függesszék fel a cenzúrát. 

– Mit ért ezen?

– Biztosítsák, hogy az egészségügyben dolgozók nyíltan jelezhessék a gondokat, hibákat. Adjanak esélyt, hogy gyorsabban, hatékonyabban tudjuk ezeket korrigálni. Csak olyan rendszerben lehet megbízni, ahol kicsi az esély a hibák elkendőzésére. A lakosságnak is joga van tudni ezekről, ami növelné a bizalmat, az együttműködési készséget is.

Egy nő karját fertőtlenítik, mielőtt beoltják az orosz Szputnyik V koronavírus elleni vakcina második adagjával a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházban kialakított oltóponton 2021. március 12-én. Fotó: MTI/Krizsán Csaba

– Nem először találkozunk egymással. Még a Heti Válasz újságírójaként figyeltem, ahogy háziorvos feleségével és a gyerekeikkel hazatértek Hollandiából. Érzem a mondatain, hogy koordinátarendszerének origója ma is a holland egészségügy. A világ egyik legjobbja. 

– Igen, végig kapcsolatban maradtam a kinti kollégáimmal, egészen eddig volt kint egy negyedállásom.

– Biztosan megkapja, hogy ezért mer ilyen szabadon beszélni a magyar rendszer gondjairól, mert bármikor visszavárják. 

– Sikerült függetlenséget teremtenem a kinti évek alatt, ezért sem félek annyira, mint a kollégáim. 

– Mitől kell félnie ma egy orvosnak? Nem csak legenda ez? Önt például érte valamilyen hátrány a vagány nyilatkozataiért?

– A munkahelyemen igen, de megyei kamarai elnökként még nem történt ilyen. Nagyon irigylem a holland kollégáktól a folyamatos jobbítás szemléletét, ami az itthoni kultúrában, de különösen az egészségügyben alig fellelhető. 

– Miért? 

– A minőségbiztosítási rendszerek itthon inkább gátjai a színvonal javításának, mert rettentő bürokratikusak, sok adminisztratív terhet rónak a dolgozókra, miközben az eredményeket nem biztosítják. Az egyik fő oka ennek, hogy nem a hazai színvonalhoz, körülményekhez igazodnak. Évekig vettem részt hasonló rendszerek fejlesztésében Hollandiában, és nehéz látni, mennyire értelmetlen, ahogy ezeket itthon erőltetik, és nem a valós helyzethez adaptálják. A lényegi elem az lenne, hogy ne bűnbakokat keressenek, ne a hibást, ne a büntetést. Mindenki a saját munkája során kutassa fel a hibákat, és ezeket ne eltitkolni kelljen, félve a retorziótól, hanem dicséret járjon értük. Az adatokat pedig független szerv dolgozza fel, ne a közvetlen felettesek.

– Dicséret a hibáért? 

– Nem a hibáért, hanem azért, mert felismertem, jelentettem, kijavítottam, és így nem ismétlődhet meg. A saját tévedésünk feltárása a legtisztességesebb dolog. Nálunk ez a fajta mentalitás hiányzik a dolgozók, de még inkább a vezetők részéről. Amíg az állandó önjavításos rendszert nem tudjuk elérni, addig semmilyen egészségügyi reformot nem lehet végrehajtani. Pedig remek dolog, hogy sikerült a hálapénzt végre megtiltani, és az orvosok egy részének bérét jelentősen megemelni. Azonban az ellátás minőségének javítása nem indul el számos más, azt kikényszerítő elem nélkül. Szóval emiatt van nálunk már régen háborús helyzet, a pandémia csak még jobban előhozta a rendszer hiányosságait.

– A minőségellenőrzés egyik fontos eleme veszett el azzal, hogy a látogatók sem tudnak bemenni a kórházakba. A család megetette, megitatta, megfürdette a beteget, bekente felfekvés elleni kenőccsel. Most azt hallani, a covid-osztályon olyan kevés a nővér, hogy az a kérdés, megetesse vagy megmosdassa-e a beteget. 

– A második hullámban így volt, most már előfordul, hogy egyikre sincs idő, annyi a beteg, hogy az a kérdés, az oxigénmaszkot egyáltalán vissza tudja-e időben tenni a betegre. 

– Ezt magyarázza el!

– A covid-osztályokon súlyos állapotú, folyamatosan oxigénterápiára szoruló betegek sok kórházban nem nyílt térben fekszenek, mint az intenzív osztályon, ahol a személyzet minden betegre rálát, hanem egy „normál” kórteremben. A szobában van egy-két-három-hat ágy, az ajtón nincs üvegbetét, hogy lehessen látni, mi történik bent, az ágyakat nem figyeli kamerarendszer.

Amikor a kórteremben van az ápoló, akkor tudja, mi történik, amikor kimegy onnan, akkor nem, és kimegy, mert sok beteget kell ellátnia. Ha az oxigénhiánytól zavart beteg esetleg lehúzza az oxigénmaszkot, és nem veszik észre, az borzasztó nagy probléma, mert rövid időn belül jelentősen romolhat az állapota. A koronavírus-ellátás ilyen tömegű beteg esetén katasztrófamedicinát igényelne a hazai tönkrement egészségügyben. 

– Az van, nem? Vészhelyzet. 

– Nagy a különbség a kettő között. Katasztrófamedicina esetén vége az eddig használt szabályoknak, tudomásul kell venni, hogy azok már nem tarthatók, minden megoldás megengedett, amivel több életet menthetek meg. Ma a helyzet kicsit arra emlékeztet, amikor A tanú című filmben a gátőr ül a fán, és a koncepciós per tanúvallomásához a Mit sütsz kis szűcs kezdetű mondókát gyakorolja, miközben alatta az ár házakat most el és teheneket sodor magával. 

Szijjártó László a Heti Válasz 2013. december 19-i számában. Forrás: Arcanum

– Hogyan működne a katasztrófamedicina? Mi a különbség? 

– Az egyik ilyen elem az intenzív osztályok működése. Már a kezdet kezdetén is kevés intenzív terápiás nővér volt, azóta a helyzet csak rosszabb lett. Minél több beteg jut egy nővérre, annál inkább romlik a betegek túlélési esélye. Emiatt fel kellene vetni, hogy ne kerüljenek lélegeztetőgépre azok, akiknek nincs esélyük a túlélésre. Ha több beteget szeretnék ellátni, mint amennyit a személyzet ápolni képes és nem szelektálok időben közöttük, akkor olyanok is meghalnak, akiknek esélyük lenne a gyógyulásra. 

– Mert nincs elég lélegeztetőgép? Több ezret lehet bevetni. 

– A gép semmit sem ér szakemberek nélkül. Ha sok a beteg, és várni kell, késik a gépre helyezés, vagy a magas betegszám miatt nem jut a lélegeztetettekre elég figyelem, akkor romlanak az életesélyek. Kegyetlenül hangzik, de vannak olyan helyzetek, amikor több beteget veszíthetünk el azért, mert nem ismerjük el, hogy nem tudunk mindenkit megmenteni. A Magyar Orvosi Kamara etikai kollégiuma számos nyugati országhoz hasonlóan kidolgozott egy ajánlást, amelynek alapján ki lehetne alakítani egy ilyen nehéz döntéseken alapuló rendszert. Sokan félreértik ezt, vagy nem akarják elfogadni, annak ellenére, hogy több életet lehetne így megmenteni. 

– Minden egészségügyben, és még békeidőben is szelektálnak, nem kerül mindenki gépre. Ám ettől ez még iszonyú kegyetlen azzal szemben, aki nem kap esélyt. 

– Akinek nincs túlélési esélye, nem kell olyan kezeléssel terhelni, ami nem tud segíteni rajta. Viszont lehetőséget kell adni arra, hogy méltósággal távozzon, ne magányosan küzdjön élete utolsó óráiban, hanem a családja körében haljon meg. Ma kórházigazgatói engedéllyel, miniszteri utasításra van lehetőség egy személy számára a búcsúra. Most, amikor a következő hetekben sok embert nem tudunk megmenteni, érdemes lenne ezzel felsőbb szinten is foglalkozni és jobb megoldásokat találni. A magyar egészségügy borzasztóan kemény, felülről hierarchikusan kontrollált rendszer, és az emberek viszonya is más az elmúláshoz. Ám mindenki átérezheti, ha egy 40 fős osztályra három-négy nővér jut, akkor a haldoklók vezetésére már nem marad ereje, ideje. 

– Még az oltási problematika volt beszélgetésünk legpozitívabb része. 

– Valóban, de az egészségügy minden területén sokkal hatékonyabban kellene a javulásra törekednünk, hogy csökkentsük a veszteségeinket.


Nyitókép: védőfelszerelést viselő ápolók és orvosok az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított intenzív osztályán 2020. december 11-én. Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Ez az interjú olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Interjú