Világcenzúra jöhet – ide vezetett Trump felelőtlensége

·2021.01.18

Sok vitatható tiltással és kettős mércével ugyan, de a techóriások eddig nagy vonalakban szinte minden közéleti aktornak platformot biztosítottak. Még úgy is, hogy a baloldali politikusok és saját alkalmazottaik Donald Trump feltűnése óta cenzúrát követeltek tőlük. Most viszont olyat léptek, ami Angela Merkelnél és Věra Jourovánál is kiverte a biztosítékot. Az elemi felháborodás a Capitolium ostroma után érthető, de ha az amerikai elnököt el lehet tüntetni az internetes közösségi terekről – és ami még ijesztőbb, az alternatív platformokat is órák alatt lelőhetik –, senki sincs biztonságban. Az erőteljesebb állami szabályozás innentől elkerülhetetlen, a kérdés csak az, hogy a több vagy kevesebb cenzúra irányába mutat majd.

Hogy a magyar és a lengyel kormány politikusai, Matteo Salvini vagy épp Jair Bolsonaro elítélték Donald Trump leköszönő amerikai elnök Twitter-fiókjának törlését, Facebook fiókjának és YouTube-csatornájának felfüggesztését, aligha lephetett meg bárkit is, aki nyomon követi a techóriások politikai szerepéről szóló híreket. A populista jobboldalon az utóbbi évek népszerű narratívája, hogy a Szilícium-völgy cégei nyíltan cenzúrázzák a „konzervatív” véleményeket, és szerves részei a balliberális hatalmi hálózatnak.

Viszont ezúttal nemcsak ők fejezték ki nemtetszésüket.

  • Angela Merkel német kancellár szóvivője útján nevezte „problémásnak” Trump fiókjainak tartós blokkolását, mivel cégvezetők nem dönthetnek a szólásszabadság korlátozásáról.
  • Alekszej Navalnij orosz ellenzéki aktivista – pár nappal azelőtt, hogy az őrizetbe vételt vállalva hazatért hazájába – „elfogadhatatlan cenzúrának” titulálta a fejleményeket.
  • Bruno Le Maire-t, Emmanuel Macron pénzügyminiszterét sokkolta a lépés, mondván: az internet szabályozása nem „digitális oligarchák”, hanem szuverén államok joga.
  • Andrés Manuel López Obrador, Mexikó baloldali elnöke a spanyol inkvizícióhoz hasonlította a Twittert, és megígérte, hogy a következő G20 ülésen fellépést kezdeményez a szólásszabadság védelmében.
  • Věra Jourová, az Európai Bizottság átláthatóságért és értékekért felelős biztosa – akit a magyar kormány a tavalyi jogállamisági jelentés miatt Soros György emberének kiáltott ki – azt mondta, hogy bár Trump megérdemelte a retorziót, „ez így nem mehet tovább”.
  • Thierry Breton, a belső piacért felelős EU-biztos „a közösségi média 9/11-ének” nevezte a történteket, és az előkészület alatt álló európai szabályozást (Digital Markets Act és Digital Services Act) nevezte kiútnak. Hasonlóan érvelt Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke és több más európai politikus.

A sort lehetne folytatni, de az már ennyiből is látható, hogy a vita kilépett az eddigi mederből és a szekértábor-logikát meghaladó megszólalásokat váltott ki a világ vezetőiből. Ez annyiban nem meglepő, hogy az ide vezető esemény, a január 6-i washingtoni zavargás is rendkívüli volt. Az egyensúlyozás, amit a nagy platformok műveltek a több és a kevesebb cenzúrát/moderálást követelő hangok között, véget ért, amikor a vikingjelmezes QAnon-sámán felmászott a Szenátus szószékére.

Egy app, amely eltűnt a Föld színéről

Ami a Parler nevű közösségi médiával történt az elmúlt napokban, talán még Donald Trump kiiktatásánál is több kérdést vet fel. A Parler egy „alt-tech” startup: a techóriások alternatívájaként olyan üzleti modellt ígért, amely nem a megfigyelésre és a felhasználói adatok értékesítésére és főleg nem az algoritmusok cenzúrájára épül. Ilyen még a MeWe vagy a Gab. Bár az alapítók magasztos célokat tűztek ki, és eszükben sem volt szélsőséges figurák gyűjtőhelyévé válni, mivel ezeken a hálózatokon gyakorlatilag nincs moderálás, sok összeesküvés-elmélet hívő vagy konkrét neonáci talált menedéket rajtuk. Trump kitiltása és a QAnon-hívők körében végzett tisztogatás után az elmúlt napokban sokszorosára nőtt ezeknek az appoknak a letöltése, főleg a Parleré.



Ám még mielőtt a világ megismerte volna a nevét, el is tűnt az internet színéről. A Google és az Apple szinte szinte egyszerre vették le alkalmazásboltjukból, szerverszolgáltatójuk, az Amazon Web Services pedig másnap a tárhelyüket is lelőtte. Ez nemcsak az elvileg versenyző cégek összejátszása miatt nyugtalanító. Azt sem lehet innentől mondani, hogy ha valakinek nem tetszik a Facebook vagy a Twitter, fejlesszen saját alkalmazást, hiszen azokat órák alatt le lehet lőni, földbe állítva komplett vállalkozásokat. A legnyomasztóbb azonban talán az, hogy az Amazon által a Parlernek felrótt 100 gyűlöletkeltő poszt zöme tényleg törvénysértő, konkrét gyilkosságokra felszólító, nettó rasszista szöveg volt. A cég elméletben ezt nem támogatja, de nem alkalmaz algoritmikus moderálást, minden panaszt egy bizottság ellenőriz, így 26 ezer felgyülemlett bejelentés áll elbírálás alatt. Vagyis úgy tűnik, a mégoly tökéletlen algoritmusok nélkül esély sincs a szólásszabadság kordában tartására. Hat nap kihagyás után január 16-án a Parler visszatért azzal az üzenettel, hogy a szólásszabadság nélkülözhetetlen, különösen a közösségi médiában.

Fotó: NurPhoto/Jaap Arriens

Két tűz között

A közösségi média politikai szerepével kapcsolatos vita 2015 tájékán lángolt fel igazán. Addigra a nagy platformok – Amerikában a Twitter, máshol a Facebook – megkerülhetetlenné váltak a hírfogyasztásában, a migrációs krízis, a politikai korrektség elburjánzása, valamint Trump színre lépése pedig polarizálta a közbeszédet. Ekkor kezdte a jobboldal azt hangoztatni, hogy a közösségi médiában túl sok a cenzúra, a baloldal pedig azt, hogy túl kevés.

Először a Facebook vált céltáblává. A hálózat volt szerkesztői 2016 elején kitálaltak: rendszeresen kiszórták a konzervatív tartalmakat a Trending Topics szekcióból, ahol pedig elvileg nem is lett volna szerkesztésnek helye. Sok republikánus szemében a Facebook és az egész Szilícium-völgy ekkor kapta meg azt a cenzor bélyeget, amelyet máig nem tudtak lemosni magukról. Maga Trump is szívesen hangoztatta ezt a vádat – pedig a 2020-as választási éjjelig, amikor a Twitter elkezdte tényellenőrző megjegyzésekkel ellátni győzelmet hirdető posztjait, szinte azt osztott meg, amit akart.

Noha számos posztja ütközött a platformok közösségi irányelveivel, gyakorlatilag szabad kezet kapott, mondván: közérdek, hogy az elnök közlendője eljusson a közvéleményhez, bármennyire is kifogásolható. (Ugyanennek a policynak a jegyében posztolhat szabadon a Twitteren ma is Hámenei iráni ajatollah, Maduro venezuelai, Erdoğan török vagy Putyin orosz elnök.)

Sőt, Trump kifejezetten a közösségi médiának köszönheti felemelkedését. Letiltása előtt a Twitteren 89 milló, a Facebookon 35 millió embert ér el – aligha tudott volna mozgalmat építeni, ha csupán a fősodratú médiára támaszkodhat. Mindeközben a Facebookon egy harcosan konzervatív médium, a Ben Shapiro nevével fémjelzett Daily Wire vált 2020-ra a legsikeresebb kiadóvá. Igen, az erőszakossá fajult BLM-tüntetéseket nem követte olyan retorzió, mint a washingtoni tüntetéseket. Igen, a nagy platformok az elmúlt években kitiltották a pedofilbotrányba keveredő Milo Yiannopoulost és az elborult összeesküvés-elméletek királyát, Alex Jones-t. Igen, a választás előtt egy napig nem engedtek terjedni egy Joe Biden fiáról szóló leleplező cikket. Ez mind kifogásolható, de olyan durva cenzúra, mint most, még nem volt.

Pedig igény lett volna rá.

Trump „deplatformingját” a baloldal a beiktatása óta követeli a Twittertől. A Facebookot pedig az orosz trollok mellett az egyik fő bűnbaknak kiáltották ki Hillary Clinton 2016-os vereségéért – főleg miután kiderült, hogy egy Republikánus Párthoz közel álló cég, a Cambridge Analytica sokmillió felhasználó adataihoz jutott hozzá, amit targetálásra használtak fel a Trump-kampányban.

Mark Zuckerberg eközben, hogy a cenzor bélyegét lemossa magáról, egy volt Bush-tisztviselőt nevezett ki politikai igazgatónak, és rendszeresen találkozott neves jobbos médiaszemélyiségekkel, például Trump kedvenc műsorvezetőjével, Tucker Carlsonnal. Egy amerikai liberális magazin 2019-ben egyenesen úgy fogalmazott, hogy a Facebook a jobboldal közösségi hálója, Zuckerberget pedig lassan évente becitálják valamilyen kongresszusi bizottság elé, ahol a demokrata törvényhozók arról faggatják, hogy miért nem lép fel hatékonyabban a „hazugságok” ellen.

Mark Zuckerberg, a Facebook amerikai vezérigazgatója a képviselőház igazságügyi bizottsága trösztellenes albizottsága előtti, videokonferencián keresztül zajló meghallgatásán a washingtoni Capitoliumban 2020. július 29-én. Fotó: MTI/EPA/Washington Examiner/Pool/Graeme Jennings

A nyomás tavaly tetőzött, amikor a George Floyd meggyilkolását követő zavargások során Trump megfenyegette a fosztogatókat, hogy közéjük lövet, és Facebook után úgy döntött, ezt a posztot sem törli. A platform ellen hirdetői bojkottot szerveztek, amihez a Coca-Cola, a Volkswagen és a McDonald’s is csatlakozott, de Zuckerberg kitartott. Pedig a külső nyomás mellett a belsővel is meg kellett küzdenie a techcégeknek. A Szilícium-völgyben zömmel fiatal, liberális szakemberek dolgoznak, és a Facebook, a Twitter és a Google alkalmazottai is egyre hangosabban követelték a Trump és a jobboldal elleni fellépést. A Capitolium ostromáig mindez elmaradt.

Mellékhatások egy távoli országban

Ez azért is figyelemre méltó, mert a magyar jobboldalon szintén az vált az uralkodó nézetté, hogy a Szilícium-völgy üldözi a liberális kánontól eltérő véleményeket.

„A Facebook és a közösségi médiaóriások politikai szereplők. (…) Egy progresszív ortodoxiát képviselnek, amely üldözi az eretnekeket, és azon igazságokat, amiket csak az eretnekek mondanak ki – főként kedvenc ügyeikről, a bevándorlásról, az iszlamizmusról, a nemzetekről, a gender- és LMBTQ-lobbiról.”

A Facebook cenzúra ellen. Századvég Alapítvány, 2019

A kormánymédiumok gyakran számolnak be a szerintük igazságtalan retorziókról. A Pesti Srácok 2021 elején azt észlelte, hogy a töredékére esett vissza posztjai elérése (ha pedig valaki lájkolni akarja az oldalt, akkor a Facebook megkérdezi, hogy biztos-e benne). A YouTube-fiókjukat a Google tavaly törölte egy gyerekpornóból kivágott részlet miatt, amelyet egy pedofil bűncselekményt leleplező videóba ágyaztak be – míg Gyurcsány Ferenc ugyanekkor felfüggesztett fiókját a helyzet tisztázása után visszaállította a megosztó. Az eset után a portál tüntetést is szervezett a „kibersztálinizmus” ellen.

NER-es megmondóemberek Ambrózy Árontól Jeszenszky Zsoltig gyakran sérelmezik, hogy 30 napos kitiltást kapnak, mert „DK-s feljelentőkommandó” jelenti több évvel korábbi posztjaik kontextusból kiragadt szavait. Jeszenszky egy posztjában arra ösztökéli követőit, hogy virágnyelven beszéljenek a Facebookon, mert beindult a cenzúra-úthenger: „Ne használjátok a tiltott szavakat (b-vel, c-vel, m-mel, n-nel, zs-vel kezdődnek), sem sértő kifejezéseket, ne küldjétek el a ‘csába azokat, akik ezt egyébként megérdemelnék.”

A kifogások részben bizonyára jogosak. A Facebook „cenzorai” általában algoritmusok, amelyek a szédítő fejlődés ellenére nem értik az iróniát, a kódolt beszédet, és vagy akkor is cenzúráznak, ha az indokolatlan, vagy akkor sem, ha indokolt lenne. (Demeter Szilárd PIM-főigazgató fiókját például egy Kertész Imre-idézet miatt függesztette fel a Facebook, ezért törölte magát.) És ezt nemcsak a kormányoldali véleményformálók tapasztalják, hanem más médiumok is. A Válasz Online-nal is előfordul, hogy nem engedi hirdetni a Facebook bizonyos cikkeit. Az pedig még „Heti Válasz-korunkban” esett meg, hogy a platform erőszakosnak ítélte, ezért letiltotta befogott szájú nőt ábrázoló címlapunkat, amely a 2015-ös szilveszteri kölni molesztálásokra utalt.

Tény: a közösségi média olyan terep, ahol az ellenzéki pártok nincsenek versenyhátrányban: a 2019-es önkormányzati választáson azután értek el jó eredményt, hogy a Facebookon többet költöttek, mint a Fidesz, és hatékonyan kampányoltak. Ugyanakkor ez nem jelenti, hogy a Fidesz ne hasítana a közösségi hálón. Orbán Viktor, Szijjártó Péter, Varga Judit, Novák Katalin és Kocsis Máté rendre a top tízben van a legtöbb Facebook-aktivitást elérő politikusok listáján. (Az igazságügyi miniszter ugyan decemberben arról írt, hogy a Facebook letekerte az elérését, a számaiban ez végül nem látszott.) Pörögnek a hetente akár több száz mémet legyártó kormánypárti propagandaoldalak (ELÉG, Számok – a baloldali álhírek ellenszere stb.). Az ilyen oldalak a 2018-as választások előtt kulcsszerepet játszottak a kormánypárti szavazók mozgósításában. Ha ellenszél volt is, mindent elsöprő cenzúra-úthenger eddig nem látszott.

Egyszer elment

Most azonban látszik. A Twitter végleg törölte Trump fiókját (korábbi posztjai is eltűntek), a Facebook és a YouTube pedig egyelőre Joe Biden beiktatásáig függesztette fel a frissítését. Mindez szöges ellentétben áll azzal, amit a platformok vezetői akár még tavaly nyáron is képviseltek.

„Sokat küszködtem azzal, hogyan reagáljunk az elnök tweetjeire és posztjaira. Személy szerint zsigerileg irtózom ettől a megosztó és uszító retorikától, csakhogy itt nem csak magamat képviselem, hanem egy olyan szervezet vezetője vagyok, amely elkötelezett a véleményszabadság mellett.”

Mark Zuckerberg, 2020 június

„Most fundamentálisan új helyzet van, hiszen a platformunkat arra használta, hogy erőszakos felkelést szítson a demokratikusan megválasztott kormányzat ellen. Ennek veszélye túl nagy.”

Mark Zuckerberg, 2021 január

Hasonló hangot ütött meg a Twitter vezető Jack Dorsey is, aki szerint Trump kitiltása sajnálatos és veszélyes döntés volt, amit nem ünnepel és nem büszke rá, de az adott helyzetben az emberek biztonsága érdekében nem volt más választása. Szavaik arra is emlékeztetnek, hogy bár globálisan mintegy 2 milliárd ember használja napi szinten a Facebookot, és közel 300 millió a Twittert, ezek alapvetően amerikai cégek, amerikai vezetőkkel és zömmel amerikai munkatársakkal. A Capitolium ostroma pedig amerikai belpolitikai esemény, méghozzá az egyik legsokkolóbb az ország történelmében (amelytől még maga a felbujtó Trump is úgy megijedt, hogy visszakozott az elmúlt hetek retorikájától). Innen nézve pedig egy mégoly drasztikus döntés is érthető és méltányolható. De csak akkor, ha nem követik hasonló lépések.

A nemzeti gárda katonái a Capitolium előtt 2021. január 13-án. Fotó: MTI/EPA/Samuel Corum

Az amerikai progresszívok most ünnepelnek és további diktátorok törlését követelik. Pont ezért indokoltak azok az aggályok, amelyeket Merkel és a többi vezető világszerte megfogalmazott. A kérdés most az, hogy a demokrácia szentélyének meggyalázása felett érzett elemi felháborodás kivételes reakciót váltott ki, vagy pedig új korszak köszöntött be, és valóban véleményterror küszöbén állunk.

Hogy melyik forgatókönyv valósul meg, az alighanem a szabályozókon is múlik majd. Mivel a Fehér Ház mellett a Kongresszus mindkét kamarája demokrata kézbe került, a párt politikusai pedig kemény fellépést helyeztek kilátásba a nagy techcégek ellen, nem lehet kizárni, hogy Washingtonból a szólásszabadságot a politikai korrektség nevében tovább korlátozó szabályozási törekvések várhatók.

Brüsszelből viszont talán ennek ellenkezője. Thierry Breton EU-biztos a Trump kitiltását kritizáló cikkében egy olyan európai szabályozást vázolt, ahol a techcégek senki szólásszabadságát nem korlátozhatják önkényesen, saját felhasználási feltételeikre hivatkozva, hanem minden országban az adott állam törvényeit kell betartaniuk, átlátható folyamat keretében, jogorvoslati lehetőséget biztosítva. A következő évek vitái részben a két szemlélet összecsapásáról szólnak majd.


Nyitókép: AFP/Olivier Douliery

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Világmagyarázat