„Ez nem alapjövedelem, csak felturbózott segély” – a vita folytatódik
Társadalomelméleti szakzsargon ide vagy oda, Karácsonyék tulajdonképpen egy átcímkézett, fölturbózott segélyprogrammal házalnak. Többet szeretnének osztogatni és szélesebb körben, de nagyjából azzal a logikával, amely a mostani segélyezésben már amúgy is érvényesül – írja Tóth Szilárd János politológus, a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója. A Válasz Online alapjövedelem-vitájának most következő hozzászólója szétszálazza azt is, mit jelentene a valóban feltételek nélkül adott rendszeres pénzösszeg.
hirdetés
A magyar baloldal tíz éve kínlódik, hogy bedobjon valami eredetit a közbeszédbe, hogy kicsit érthetőbbé váljon, mi lesz itt, ha végre megbukik a Fidesz félautoriter rezsimje. A korrupció fölszámolásának ígéretével nyilván nem lehet a végtelenségig házalni, mert ennél több kell, nem is működik, meg hát különben is: hiszi a piszi.
Hogy a feltétel nélküli alapjövedelmet (FNA) mostanában épp mennyire gondolják komolyan a Párbeszéd háza táján, az azért nem egészen világos. Oké, van itt egy vita a Válasz Online-on, szép és jó, az érdeklődő értelmiségiekhez el is jut, de a médiatér többi részén a téma alig van jelen, fizetett kampány meg pláne nincsen a népszerűsítéséért az azt javasló párt részéről.
Az is kérdés, hogy Karácsonyék ígéretei mennyire borzolhatják bárki kedélyeit. Nagy általánosságban: az ilyen-olyan FNA-programok radikálisak is meg nem is.
Abban az értelemben nem azok, hogy önmagukban még a picikét is radikálisabb baloldaliak emancipációs álmait sem váltják valóra. Schultz Nóra és Végh Márton jogosan mondják, hogy az efféle álmok valóra váltásához több kell: például munkahelyi demokrácia, erős szakszervezetek meg a piac szabályozása is.
Abban az értelemben viszont igenis radikális az FNA programja, hogy totálisan átszervezné a szociálpolitika rendszerét: kivezetne egy rakás újraosztó mechanizmust, és fölcserélné őket egy egységes támogatásra, amelyet viszont kivétel nélkül mindenkinek, elvégre a nevében is benne van: feltétel nélkül osztana.
Igen, ez bizony azt jelentené, hogy megszűnne a nyugdíj, a családi pótlék, a munkanélküli segély meg egy csomó más is, cserébe az ország minden polgárának – életkorra, családi állapotra, munkaerőpiaci státusra meg minden egyébre való tekintet nélkül – alanyi jogon járna rendszeres pénzösszeg.
Pontosabban mégis van a világon olyan FNA-elképzelés, amely megtartaná ezt a többi juttatást is, csak hát ezzel meg az a baj, hogy hacsak nem valami apró, jelképes összeget osztogatnak alapjövedelem címen, akkor bizony megfizethetetlenül drága lesz, óriási alternatív költséggel. A realistább kalkulációk ezért az FNA-val igenis kiváltják a meglévő jóléti transzferek nagy részét. Vagy-vagy.
Mindenki észre szokta venni, hogy az FNA-nak van egy elég bizarr vonása: pontosan ugyanazt a juttatást adná a szomszéd piktornak meg egy hajléktalannak, mint amelyet egy kétmillát kereső multis menedzsernek, vagy pláne, és akkor dobpergés… Mészáros Lőrincnek.
Az igazi FNA bizony ilyen lenne. Karácsonyék programja viszont nem ez. A havonta szétosztogatni kívánt pénznek szerintük nagyon is volna feltétele, mégpedig az, hogy az embernek ne legyen jól fizető állása.
Pogátsa Zoltán egyébként ezt is keveselli, és nem csak a jó keresetűeknek nem adna alapjövedelmet, hanem egyáltalán senkinek se, aki dolgozik. Ha ugyanis a dolgozó emberek is kapnák ezt a pénzt, annak csak az lenne az eredménye, hogy a munkaadók annyival kevesebb bért fizetnének, mert kalkulálnának vele, hogy a munkavállalók egy adott összeget amúgy is megkapnak az államtól.
Pogátsa éppen csak azt felejti el bevallani, hogy ha akár ez, akár a Karácsony-féle kikötés érvényesül, akkor valójában már nem feltétel nélküli, hanem nagyon is felételhez kötött juttatással van dolgunk. A feltétel pedig itt nem más, mint a rászorultság (sőt emellett még a munkanélküliség is, Pogátsa esetében). Ilyen elvű juttatás már létezik a világon. Neve is van. Úgy hívják, hogy: szociális segély. Becézhetjük akárhogy, bérkiegészítésnek, minimáljövedelemnek vagy másnak, ez nem változtat a lényegen.
Társadalomelméleti szakzsargon ide vagy oda, Karácsonyék tulajdonképpen egy átcímkézett, fölturbózott segélyprogrammal házalnak. Többet szeretnének osztogatni és szélesebb körben, de nagyjából azzal a logikával, amely a mostani segélyezésben már amúgy is érvényesül.
Ez egyébként nem biztos, hogy teljes őrültség. Nyugodtan ki lehetne nyitni a vitát arról, hogy mikortól számít valaki rászorulónak, és ha már annak számít, akkor mennyi támogatás járjon neki.
Pogátsa például arra hivatkozik, hogy a munkaerőpiac fokozatosan alakul át, és mi tagadás, elég sötétek a kilátások: a gépesítés, az automatizáció miatt a gazdaságban egyre kevesebb élőmunkára lesz szükség, és ezért egyre többen válnak majd „fölöslegessé”, vagy hát tartósan munkanélkülivé. Persze ezek csak spekulációk, és nem is a közeljövőre vonatkoznak. De ha számolunk a legrosszabb forgatókönyvvel, akkor lehet, hogy tényleg volna értelme variálni a rászorultsági küszöbbel meg a juttatás mértékével is.
Ja, és a rászorultsági elv bevezetésével a párbeszédes segélyterv egyből megszabadul az FNA híresen bizarr vonásától is: így már nem veszi egy kalap alá a szomszéd piktort Mészáros Lőrinccel.
Karácsonyék nyilván jól hangzó szlogent, eladható politikai terméket kerestek, és ez lehet, hogy meg is lett, tudja a fene. Az ellentábor hozzászólói, Mike Károly és Tóth András erre válaszul teljesen jogos kritikákat vettettek föl – a feltétel nélküli alapjövedelemmel szemben.
Mike például főleg azért kifogásolja az FNA-t, mert drága, meg mert rontja a munkavállalási kedvet. Ez viszont csak részint hozható föl a Párbeszéd programjával szemben. A munkavállalási kedv szemszögéből jogos a kifogás. Mindegy, hogy FNA van vagy megemelt segély, a ténylegesen rászoruló és munkanélküli réteg mindkét programból kábé ugyanúgy jön ki végül. Ha Mike kritikája jogos az egyikkel, akkor jogos a másikkal szemben is.
A megfizethetőségnek azonban már igenis jót tesz a Karácsony-féle kikötés: ha mégsem mindenkinek, hanem csak a lakosság egy részének járna ez az alapjövedelemnek becézett valami, és ráadásul nem is mindenkinek ugyanolyan sok, akkor az máris azt jelenti, hogy messze kevesebbe kerül az egész, mint amibe egy igazi FNA kerülne.
Akárhogy is: a Párbeszéd e lap hasábjain sokat vitatott programja valójában sokkal szerényebb elképzelés, mint aminek elsőre látszik. Nem feltétel nélküli alapjövedelem az.
Csupán felturbózott segély.
Nyitókép: Fortepan
