„Miséket még a kommunisták sem zavartak meg” – Kaczyński-ideológusokat kerestünk Lengyelországban

·2020.11.16

Turbulens heteken van túl Lengyelország. Függetlenségi menet forgatta fel Varsót, az abortuszszigorítás miatti tüntetések meg több száz várost. Mindez a kórházakat megtelítő koronavírus-járvány közepén. Mivel a női tüntetők indítékai elég érthetők, ezért a kormányhoz közeli véleményvezéreket kerestünk meg Varsóban és Łódźban, hogy magyarázzák el, miért egy járvány közepén kellett ezzel a lépéssel borzolni a kedélyeket. A köztévé kommentátora és Duda elnök tanácsadója magyarázta el a Válasz Online-nak, milyen elvek vezérlik Jarosław Kaczyński rendszerét.

Nem telik bele tizenöt másodperc, a rendőrök máris felírják a tüntetők adatait, amiért azok a Csillagok háborúja Birodalmi indulóját játsszák a megafonba a város főterén, a templom előtt. Túlbiztosításra amúgy semmi szükség. Jó, ha negyvenen összegyűltek a Ryneken. Az idő nyálkás, a november elején már javában tartó fűtésszezon miatt a szénszag émelyítő, a lengyelországi napi új koronavírus-fertőzöttek száma pedig 25 ezer környékén mozog. Érthető hát, ha nem sokaknak van kedve utcára menni. Pedig két héttel ezelőtt még a lakosságnak majdnem tizede követelte az abortuszszigorítás visszavonását a Varsó melletti városkában, a 11 ezres Góra Kalwariában. A közeg végül elengedi a közveszélyesnek aligha mondható megafonos lányt, a 17 éves Paulinát, aki aztán jó másfélórás menetet vezényel – acélbetétes bakancsban. „Jebać PiS” (Baszódj meg, PiS!), „Rewolucja jest kobietą!” (A forradalom nő! – mármint: nem férfi) – hangzanak a jelszavak az egyébként a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) által irányított mazóviai kisvárosban. Meg még több száz településen országszerte. Ha más nem is marad utána, csak ez, a Strajk Kobiet (A nők sztrájkja) mozgalom már történelmet írt: tízezres városokban eddig nem volt szokás tüntetni Lengyelországban.

A tüntetők egynegyvenede Góra Kalwariában 2020. november 9-én. Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs

„Nem akarom, hogy a PiS döntsön a saját testemről, a jogainkért megyünk utcára” – mondja a Válasz Online kérdésére a tüntetésen Paulina. A Strajk Kobiet minimális célkitűzése, hogy térjenek vissza az alkotmánybíróság október 22-i döntése előtti állapotba, azaz: a magzat súlyos betegsége, rendellenessége esetén legyen legális a terhességmegszakítás. „Egy új kormány talán enyhítene a szabályozáson” – folytatja a lány, és fogadkozik: ők békén hagyják a városi templomot, nem lesz bent rendbontás, mint máshol (tényleg nem lett), s bár a templomfoglalók dühét is érti, azt mondja, nem tenne ilyet, még akkor sem, ha inkább haragot érez a templom láttán, nem Isten jelenlétét:

„Három gyereket akartam, de a történtek után már egyet sem szeretnék. Legalábbis ebben az országban nem.

×××

A Válasz Online a november 11-i függetlenség napjához időzítve utazott Lengyelországba, ez idő tájt ugyanis csúcsra jár az aktuálpolitika. Ennek ellenére nagyítóval sem sikerült a Góra Kalwaria-inál nagyságrendekkel nagyobb női tüntetést találni, ami az egyre durvuló járvány mellett a PiS manőverének volt köszönhető: november 4-én úgy döntöttek, hogy – alkotmánysértő módon – elhalasztják az alkotmánybírósági határozat hatályba léptetését. A szigorított törvény tehát a közlönyben a mai napig nem jelent meg. Ezért úgy döntöttünk, hogy PiS-közeli, de nem pártpolitikus hangok segítségével próbáljuk megérteni, hogyan gondolkodik a kérdésről a lengyel jobboldal.

×××

„A PiS nem változtatta meg úgy Lengyelországot, mint Orbán Magyarországot”

Először nem értjük, beszélgetőpartnerünk miért a varsói liberális fészeknek számító Plac Zbawicielára (Megváltó tér) kéri a találkozót (a téren pár éve egy szivárványszínű ívet állítottak fel, de mivel többször megrongálták, 2015-ben végleg elbontották). Aztán kiderül, az eredetileg történész Jakub Maciejewski a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének (IPN) egy közeli fiókirodájában szeretne beszélgetni. Maciejewski a 2012-ben alapított ultrakonzervatív – vagy ahogy ő fogalmaz: patrióta – Sieci hetilap munkatársa, a lengyel köztévé gyakori kommentátora. A karakter a magyar nyilvánosságból is ismert: döntsön bármit a kormány, mindig igaza van, ezt pedig valaki meg kell, hogy magyarázza. Aztán kiderül: Lengyelország – legalábbis amit az udvari kommentátorokat illeti – sokkal színvonalasabb hely.

– Azt mondja, patrióta. Olyan jelzőnek hangzik, mint Magyarországon a „nemzeti”: kirekeszti a nemzet felét.

– Pedig az is lehet patrióta, aki nem a kormánynak dolgozik. Az viszont nem lehet az, aki nem fogadja el a lengyel kultúra elsőbbségét. Akkor is így gondolom ezt, ha ez kirekesztőnek hangzik; a kultúránk volt ugyanis, amivel át tudtuk vészelni történelmünk nehéz időszakjait. Ha az ember kimegy egy baloldali tüntetésre, mint most a Strajk Kobiet, már a nyelvhasználatból is felismeri, kik vannak ott: a hazájukra például nem úgy hivatkoznak, hogy „Polska” (Lengyelország), hanem úgy, hogy „ten kraj” (ez az ország). „El akarom hagyni »ezt az országot«!”

– A lengyelségüket is megkérdőjelezi?

– Természetesen nem.

– Volt bármi a PiS 2015-ös hatalomra kerülése óta, amit kritizált?

– Egy nap is kevés lenne felsorolni. Például hiába mondják, hiába szerveznek róla konferenciákat, nem tettek eleget a lengyel kultúráért. Vagy ott a köztévé (TVP): nincs elég profi náluk.

– Nem az a baj vele, hogy kritikátlanul szórja a kormányzati üzeneteket?

– A köztévével a 90-es évekből örökölt, jobbára liberális sajtórendszert ellensúlyozzák. A rendszerváltás után minden a posztkommunistáké volt: a knowhow, az infrastruktúra, a sajtónyelv. Huszonöt év után sem volt saját Fox News-unk a konzervatív oldalon, a TVP valójában az egyensúly miatt fontos, még ha nem is tökéletes. 2015 előtt liberális volt, most konzervatív.

– Egy jól működő köztévé maga kiegyensúlyozott, nem azzal kéne egyensúlyozni.

– Pedig van mit. Ugyanaznap, néhány perc eltéréssel a német tulajdonú Newsweek, a lengyel hetilap Polityka, a lengyel napilap Gazeta Wyborcza és a lengyel–norvég Rzeczpospolita képes ugyanazzal a keretezéssel beszámolni mondjuk a katolikus Radio Maryját irányító befolyásos papról, Tadeusz Rydzykről. A német Axel Springeré a legnagyobb bulvárnapilap, a Fakt, amely a júliusi elnökválasztás előtt pedofilnak ábrázolta Andrzej Dudát.

Melyik nyugati ország hagyná, hogy a külföldi tőke dominálja a médiapiacát? Miért épp Lengyelországnak kéne ezt hagynia?

– Kapna telefonokat, ha megírná a kritikáit a TVP-ről?

– Nem.

– Mit gondol a mostani tüntetésekről?

– Meglepett, hogy a járvány ellenére ennyien kimentek az utcára. Értjük a problémájukat az abortuszszigorítással, de nem most van itt az ideje ezeket megvitatni, nem most kell polgárháborúzni. Az e heti Siecibe a templomvédőkkel csináltam interjút: miért állnak 6 órát a hidegben?

– És miért?

– Mert látják, hogy valami tényleg változik, a balosok pedig II. János Pál emlékét kérdőjelezik meg. Miséket pedig még a kommunisták sem zavartak meg.

Jakub Maciejewski. Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs

– Nem a nők kezdték.

– Téved, aki azt gondolja, hogy ez Jarosław Kaczyński összeesküvése. Kaczyński semleges ebben a témában, még csak nem is szuperkatolikus, a háború előtt valószínűleg szociáldemokrata lett volna. Ezt a frakciójának katolikus tagjai kezdeményezték, téved tehát, aki szerint a PiS-ben gombnyomására történnek a dolgok. Amikor pedig már előttük volt a beadvány, a bíróság csak ezt a döntést hozhatta. Az időzítés viszont szerencsétlen, felesleges rizikó. Az abortusztörvényünk 1993-as, az alkotmány 1997-es: több mint 20 évig nem kérdezte meg senki, alkotmányos-e az abortusztörvényünk. Most kiderült, hogy nem az.

– Ha Kaczyński még a saját pártját sem tudja irányítani, miért vonnak párhuzamot közte és Orbán Viktor között?

– A párhuzam szerintem sem áll,

a PiS nem változtatta meg úgy Lengyelországot, mint Orbán Magyarországot.

Szívesen venném, ha radikálisabban konzervatív lenne a törvénykezés, de ilyesmit – még ha meg is ígérték – nem engedhetnek meg maguknak, mert csak pár fős többségük van a Szejmben.

– Tegyük fel, egyszer veszít a PiS. Lengyelország elveszett?

– Nem történik akkor sem tragédia, ha az ellenzék visszajön. Még akkor sem, ha megint szorosabb lesz az együttműködés a Nyugattal és Németországgal, amiből semmi hasznunk nem volt. A mostani hozzáállásunkból sem mindig van, de még ez is több, mint 2015 előtt volt.

×××

„Nem zárhatjuk ki a döntéshozók ostobaságát”

Forrásunk csak úgy emlegette: a lengyel Vlagyiszlav Szurkov. Vagyis: az államfő, Andrzej Duda szürke eminenciása. Hivatalosan az elnök körüli kül- és biztonságpolitikai tanácsadók koordinátora. Przemysław Żurawski vel Grajewski történész-politológus, a Łódźi Egyetem tanára. Ebédre hív minket a 700 ezres nagyvárosban lévő szerény otthonába. Többezres ólomkatona-gyűjteménye árnyékában kezdünk neki a függetlenség napi menünek.

– Lengyel ellenzéki körökben hallottuk: a Strajk Kobiet, ha mást nem is, szellemi forradalmat indít, például az egyházhoz való viszonyban. Egyetért?

– Nem hiszem, hogy ez történik. Nincs intellektuális erő az abortuszpártiak mögött…

– … abortusz-pártiak?

– Azok. Teljes szabadságot akarnak, nem az eddigi szabályozást. Emellett antiklerikálisak és példátlanul vulgárisak, a vezetőik pedig primitívek. Nincs mögöttük államszervezési gondolat.

Ahhoz, hogy egy politikai mozgalom sikeres legyen, muszáj gondolni valamit az állam működéséről. Az nem program, hogy „#Wypierdalać!” (A tüntetések egyik jelmondata; magyarul: „menj a picsába!” – a szerk.)

Az abortusz kérdése az egyetlen mobilizáló erő a kormány ellen, emiatt bármilyen színű ellenzék használja. Érvelésük, mely szerint „csak az egyház az akadálya a változásnak”, a 90-es évek óta jelen van a lengyel közbeszédben, és a színvonal nem fog emelkedni, mert az oktatás az elmúlt 30 évben úgy lezüllött, hogy a másodéves politológus hallgatóimnál az egyetem 70 éves portása is többet tud. A mostani szlogenek nagyjából a „szeretkezz, ne háborúzz” szintjén vannak.

– Ha világos, hogy az abortusz ügye mobilizálja az embereket, mi szükség volt most erre?

– Nem zárhatjuk ki a döntéshozók ostobaságát, de meglepődnék, ha meglepte volna őket, hogy ilyen reakciókat szül egy ilyen döntés. Nem csoda, hogy az alkotmánybírósági beadványt nem az egész PiS-frakció jegyezte, hanem csak egy részük (plusz az egész szélsőjobbos Konfederacja, illetve a Parasztpárt és a populista Kukiz ’15 számos képviselője). A lengyel jobboldal két táborra osztható: az állampártiakra és az értékpártiakra, ezek harca a PiS-en belül is megfigyelhető, a beadvány ügyében könnyen vádolhatta volna meg a PiS-t a Konfederacja azzal, hogy nem elég jobboldali.

– Miért most szabadult ki a szellem a palackból?

– Volt logika abban, hogy most hozzák meg a döntést, mert számolhattak azzal, hogy a járvány miatt kevesebb ember megy utcára, ráadásul három évre van a következő választás, így jobb most felrobbantani a bombát, mint később. Ha engem kérdeznek, én is azt mondtam volna, vívják meg most ezt a harcot, mint hetekkel a választás előtt, a megvívást ugyanis nem lehetett megspórolni, és a PiS sem engedheti meg magának, hogy lemorzsolják a jobbszárnyát.

Przemysław Żurawski vel Grajewski łódźi otthonában. Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs

– Mit szól ahhoz, ahogy a kormány kezeli az ügyet?

– Ha a jog felől nézzük, a rendőrségnek példásan fel kellett volna oszlatnia a templomfoglalókat, és gyorsan, súlyos büntetéseket kiszabni. Csakhogy ez politikailag meggondolatlanság lenne, hiszen mártírokat kreálnának, és életben tartanák a mozgalmat; a rendőrség be nem avatkozása – például a Honi Hadsereg varsói emlékművének (pár hete még elképzelhetetlen) megrongálásakor – éppenséggel az állam gyengeségét demonstrálta. Viszont a társdalom számára megmutatta, kikkel áll szemben a kormány. Ezzel ki is fogták a szelet a vitorlájukból, vagyis a kormány végül jobban járt, mint az arányos rendőri fellépéssel. Hozzátéve: amikor Jarosław Kaczyński a templomok megvédésére szólít fel, azzal szintén nem az erős állam képét sugározza, hiszen kétségbe vonja azt az alapvetést, hogy az erőszak monopóliuma az államé.

– Mi volt a ráció Duda elnöknek – a tüntetők által elutasított – kompromisszumában, amely megengedné az abortuszt az élettel összeférhetetlen károsodások esetében?

– Vissza akarta vinni a diskurzust oda, ahol annak valóban helye van: csak akkor legális-e az abortusz, amikor valami élettel összeférhetetlen betegsége van, vagy más károsodások esetén is? Az alkotmánybírósági döntés után ugyanakkor már nincs komoly bíróság, amely ezt kimondhatná.

– Mi lesz a Strajk Kobiet vége? A karácsonyi ünnepek?

– A tüntetők két csoportra oszthatók: az egyik a teljes abortuszliberalizációért ment utcára, csakhogy ezt a célt a szervezők már a kormánybuktatás követeléséhez használnák fel.

De nem lesznek képesek stabil politikai erőt felépíteni, ráadásul az embereket hamarosan valóságosabb és komolyabb problémák fogják foglalkoztatni, mint az, hogy mikor legális az abortusz.

×××

Łódźból visszarohanunk Varsóba, ahol már javában durrognak a petárdák a függetlenség napi felvonuláson.

Függetlenség napi jelenet Varsóban 2020. november 11-én. Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Nem könnyű feladat a kopaszok által uralt rendezvényen olyan női résztvevőt találni, aki szóba áll a sajtóval, pláne ha külföldi. A litván határhoz közeli Suwałkiból érkezett 20 éves Weronika kivétel: „A normális emberek jöttek ide ki, olyanok, akik szeretik a hazájukat, és az értékeit. Négy óra volt idejutni, de örülök, hogy én is megmutathattam, milyenek az igazi lengyelek. Nem tetszenek a abortusz-tüntetések: taszít, amikor elfoglalják a templomokat, nem szeretem, ahogy beszélnek. A barátaim közt ezzel kisebbségben vagyok, sokan ugyanis a Strajk Kobiet suwałki tüntetésére mentek ki. S hogy mit mondtam nekik? Csak annyit, hogy »Hajrá Lengyelország!«”


Nyitókép: az abortusztüntetéseken a házfalra fújt „Pokolba a PiS-szel” felirat Varsóban 2020. november 12-én. Fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: riport