Befalazott kincsek nyomában – Zágon József filmbe illő története és a Mindszenty-titok – Válasz Online
 

Befalazott kincsek nyomában – Zágon József filmbe illő története és a Mindszenty-titok

Élő Anita
| 2020.08.07. | sztori

Csaknem három évtizedig rejtegette a győri püspökség kanonokja az egyházmegye 46 felbecsülhetetlen értékű kincsét, és csak nem sokkal a halála után derült ki, hogy a drágakövekkel, igazgyöngyökkel díszített kegytárgyak Győr egyik legismertebb épületében lapulnak. A hetvenes években megkerült kincsek regényes történetéről az egyház és a hatalom is hallgatott. A főszereplőről pedig végképp nem lehetett tudni, pedig a kincs elrejtője jelen volt Apor Vilmos püspök mártírhalálánál, és ő közvetített Mindszenty József bíboros és a pápa között. A Válasz Online eddig részleteiben nem ismertetett dokumentumok segítségével mutatja be Zágon József és a püspöki kincsek történetét.

hirdetes

Ha este feltűnik a nagy, püspöki autó a bezenyei úton, az embercsempész hajoljon le, mintha a cipőjét kötné. Ez lesz a jel, erről fogja a sofőr megismerni, hogy ő segít az utasának átszökni Ausztriába. Schmatovich János, a kovácsmester tudta, ez lesz a legkockázatosabb menet a háború vége óta, mióta embereknek segít átlépni a határon.

A püspök azért helyezte el a Hegyeshalom melletti faluból Kiss Géza káplánt, aki a menekülő egyházi személyeket küldte a kovácshoz, mert az államvédelem már kezdett gyanút fogni. 1949-et írtak, legalább húsz üldözött pap volt már ekkor is a győri egyházmegyében az új hatalom által őrizetbe véve, megverve vagy meggyilkolva. Kiss Géza elmondta a kovácsnak, hogy nem kell tartania az utódjától, és az új káplánt, Medgyesi Ottót is kioktatta: megbízhat az emberében. 

Első találkozásuk mégis keményre sikerült: a kovács a falu szélén lakott, és megfogta a kisfejszét, amikor a neki még ismeretlen Medgyesi belépett a portájára. Azután persze meghallgatta az üzenetet: fontos ember jön, nagy autóval. Induljon el Bezenye felé, és amikor a püspöki autó megjelenik Magyaróvár felől az úton, hajoljon le. Az új káplán megmondta a dátumot: 1949. január 6, vízkereszt napja. 

Zágon József volt a fontos ember, az azóta boldoggá avatott Apor Vilmos püspök irodaigazgatója. Egymás mellett álltak, amikor a főpap 1945 márciusában az odamenekülő gyermekeket és a nőket védelmezte a pincében, és az oroszok agyonlőtték. 1948-ban kanonokként szolgált, és őt is szorongatta a politikai rendőrség. Amikor 1948 karácsonyán az államrendőrség kémkedés és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés gyanújával őrizetbe vette Mindszenty József esztergomi érseket, bíborost, Zágon elhatározta, hogy elhagyja az országot. Papp Kálmán győri püspöktől betegszabadságot kért, hogy ne tűnjön fel rögtön a távozása, de az a tény, hogy a püspöki autóval érkezett a határ mellé azt jelezte, hogy Papp Kálmán is tudhatott a tervéről. A kovács meglátta az autó fényeit, megigazította a cipőjét, de nem volt nyugodt, nem tudhatta biztosan, barát vagy ellenség közeledik-e hozzá. 

Barát volt. Csizmadia György vezette a püspöki autót, amelyben a 40 éves, magas, elegáns megjelenésű kanonok ült. Nem buktak le, Zágon sikeresen átjutott a határon, majd Bécsbe, később Rómába ment azzal a szándékkal, hogy Amerikába távozzon, de a Vatikánnak más terve volt vele: kinevezték a külföldi magyar papok apostoli vizitátorává. 

Zágon azonban távozása előtt tett valami fontosat: elrejtette a győri püspökség kincseit, vagy legalábbis azok nagy részét. Vagy 1949 elején, esetleg korábban, még az oroszok zabrálása idején.

Németh László Imre, Zágon életrajzírójának közlése szerint ez nem magánakció volt, a rend vezetőinek tudtával cselekedett, csak a szerzetesek előtt maradt rejtve a tette. Amikor a karmeliták zsolozsmázni gyűltek, a kanonok lement a Püspökvár melletti rendház kriptájába. Magával vitt két nagy fémládát, amelyben a felbecsülhetetlen értékű gótikus, reneszánsz és barokk kelyheket, egy igazgyöngyök százaival kivarrt püspöki süveget, díszes pásztorbotot, főpapi gyűrűket, közel 50 tárgyat rejtett el, mivel attól tartott, hogy beolvasztják, netán az új kommunista hatalom világi gyűjteménybe erőltetik a kegytárgyakat, amelyek közül a legrégebbi félezer évnél is idősebb volt. A fémdobozokat cinnel légmentesen lezárta, hogy a kincsek semmiképpen se károsuljanak.

A győri Karmelita templom kriptája. Fotó: Szabó Béla

Arra hivatkozva lépett a kriptába, hogy imádkozni szeretne a mártír Apor püspök sírjánál. A szovjetek által agyonlőtt főpapot nem engedték a székesegyházba temetni, ideiglenesen a karmelita templom kriptájában helyezték el a testét. (Az ideiglenesség negyven évig tartott, jelenleg a bazilika Héderváry-kápolnájában nyugszik.) Zágon tehát a nagyprépost és az őrkanonok tudtával lecipelte a két ládát a kriptába. Segítője is volt, legalább egy, hiszen a fémdobozokat nemcsak elrejtették a kripta sírüregeibe, hanem be is falazták őket, mégpedig úgy, hogy egy koporsó elférjen előttük a falban levő nyílásban. Vélhetően Szabó Gábor, szerzetesi nevén Pál atya segíthetett Zágon Józsefnek. Pál atya 48 éves volt akkor, Győrzámolyon született és 1926 óta szolgált a Rába-parti városban. Zágon tudta, hogyan vélekedik Mindszenty sorsáról, megbízott benne. Senki nem zavarta meg őket.

A rejtekhely tökéletesnek bizonyult, talán túlságosan is az volt, éppen ez okozta később a gondokat. Zágon József megeskette a szerzetest, hogy egészen addig nem fedi fel a titkot, ameddig ő fel nem hatalmazza erre. Pál atya megesküdött az Úr nevére, vagy valami másra, és tartotta is a szavát. 

Zágon megérkezett Rómába, és ottani tevékenységével csaknem minden magyar katolikus kapcsolatba került; sok templomban mai napig ott vannak azok a Hozsannák, daloskönyvek, amiket ő juttatott el Magyarországra. Megszervezte, hogy a nagycsütörtöki szertartáshoz a papság olajat és balzsamot kapjon. Könyvkiadót, lapot alapított, remek szervezőnek bizonyult. 

Ám alig érkezett meg Rómába, amikor a kincsmentés majdnem balul sült el: a karmelita rendet a Rákosi-rezsim feloszlatta, a szerzeteseket szétkergették, csak a plébánia maradhatott meg. Szerencsére Pál atya a templomban szolgálhatott világi papként, a kincs biztonságban maradt, mivel a holtakat nem szórták ki a kriptából, az épületből pedig nem lett istálló, raktár vagy gyermekotthon. Életrajzírója a Válasz Online-nak azt mondja, Zágon József 1956-ban kezdeményezte a kincsek kivételét, de a káptalan akkori vezetősége nem tartotta ezt időszerűnek. Igazuk volt.

A kincsek befalazva maradtak, a győri papság ellen pedig a forradalom után megtorlási hullám indult. A mosonmagyaróvári sortűzzel kapcsolatos győri pernek egyházi áldozata is volt: Gulyás Lajos levéli református lelkészt felakasztották. Mindszenty bíboros az amerikai követségre menekült, a püspökség papjait csoportosan ítélték el, 1958-ban Kiss Gézát – emlékeznek, ő volt az embermentő káplán, akit a püspök áthelyezéssel próbál megvédeni – ötödmagával, köztük két volt apácával állították bíróság elé, és tíz hónapig tartották fogva. A helyzet továbbra sem volt alkalmas a kincsek előhozatalára, ám Zágon talán rosszul számított: 

nem is a kegytárgyak voltak a legnagyobb veszélyben, nem azokat vitte el a hatalom, hanem a papokat. Most már azért sem lehetett elővenni a kincseket, nehogy bajba kerüljenek a titok tudói.

1963-ban a II. Vatikáni Zsinat ülésszakára Rómába érkezett Papp Kálmán püspök, és újra találkozott egykori kanonokjával. Mióta nem látták egymást, nagyot változott a világ. A püspök 1946-os győri felszentelésekor Mindszenty bíboros mellett két másik személy is jelen volt, Mindszenty azóta is az amerikai követségen tartózkodott, Grősz József kalocsai érseket 1951-ben 15 év börtönre ítélték, Meszlényi Zoltánt pedig 1950-ben hurcolták el, és halt mártírhalált. A hatvanas években azonban mintha enyhült volna az állam és az egyház viszonya.

A betegeskedő püspök kint tartózkodása alatt sok időt töltött Zágonnal, alig vett részt a zsinat ülésein. Történetünk szempontjából kulcsfontosságú, hogy Németh László Imre ebből az időből talált egy feljegyzést, ennek dátumából következtet arra, hogy Papp Kálmánnal való hosszú együttlétei, esetleg a püspök kifejezett kérése késztették Zágont arra, hogy felfedje a kincsek elrejtésének helyét.

A győri Karmelita templom 1958-ban. Fotó: Fortepan/Lencse Zoltán

Az iratból kiderül, hogy Zágont segítő személy 1963-ban már nem élt. Ha ez igaz, akkor nem lehetett Szabó Gábor, azaz Pál atya, mert ő 1989-ben vonult nyugállományba. Az is lehet, hogy Zágon vigyázni akart öreg barátjára, ezért gyártott egy legendát. Németh László Imre iratai között Zágon Józsefnek egy rajza is megtalálható, ami a kincs helyét ábrázolja, ám azt nem tudjuk, mikor készült, a tudós pap a későbbi győri püspök, Pápai Lajos környezetétől kapta. Zágon tehát tudatta a győri egyházi vezetőkkel (legalább egyikükkel), hogy a karmelita kriptában, a sírok mögött rejtett fülkék léteznek, a kincset pedig az egyes, a kettes vagy a hármas, négyes fülkék mögött kell keresni. Zágon ezeket az üregeket is beszámozta, és úgy vélte, a hatodik, hetedik fülkében lehetnek az elrejtett kegytárgyak. 

A kincs nem lett meg 1963-ban: egyszerűen nem találták. Papp Kálmán püspök 1966-ban meghalt, és ezzel új helyzet állt elő, mert őt még Mindszenty idején nevezték ki, felszenteléséhez nem kellett a kommunista hatalom egyetértése. 

Benkovich Ferenc atyától, a győri Szentlélek templom idén aranymisés plébánosától – aki 1976 és 1982 között püspöki titkárként dolgozott – tudjuk, hogy Zágon ekkor új feltételt szabott: addig nem szabad előadni a kincseket, ameddig adminisztrátor vezeti az egyházmegyét. A következő években Győrnek nem volt megyés püspöke, adminisztrátorok jöttek, mentek, nem függetlenül attól a ténytől, hogy a magyar egyház fejét üldözte a hatalom.

Zágon József közben Rómában megvalósította Mindszenty bíboros 1945-ben megfogalmazott álmát a római Szent István Zarándokház újraalapításáról. A hetvenes évek elején pedig új feladatot kapott, ő lett a pápa követe, Mindszenty és VI. Pál között közvetített. Ezek már a konszolidáció évei voltak, a bíboros 15 éve élt a követségen, nyolcvanéves volt, és politikailag egyre kényelmetlenebbé vált az a rendíthetetlen ellenállás, amit képviselt. A csehszlovákiai és az ukrán egyházi vezetőt is üldözték a kommunisták, de ők már a hatvanas évek közepéig kiszabadultak a fogságból, és Rómába távozhattak.

A kádári Magyarország és a pápa is megegyezést keresett a „Mindszenty-problematikára” – mert ekkor már az volt. Egy ideig a Vatikán König bécsi érseket kérte fel közvetítőnek, de nem tudott eredményt elérni Mindszentynél. Így jött az ötlet, hogy a jó szervező, energikus, és bíboros szemében is hiteles Zágon József legyen a közvetítő.

Zágon József kezet csókol VI. Pál pápának, feltehetően a szinódust megnyitó 1971. szeptember 30-i szentmise után. Forrás: Németh László Imre: Zágon-leveleskönyv (Szent István Társulat, Budapest, 2011)

Zágon új feladata egyetlen szereplőnek szúrhatta a szemét: Kádár Jánosnak. Az egykori kanonokot a Grősz-perben „szökött fasisztának” nevezték, és a kalocsai érsek elítélését részint arra alapozták, hogy Grősz állítólag neki juttatta ki a Kalocsai Kódexet, az érte kapott több százezer forintot pedig összeesküvésre fordította. (A kódex 1945 után került külföldre, jelenleg is a genfi könyvtárban van.) Zágon szemléletéről pedig sokat elárul, hogy a forradalom idején elfoglalta a Római Magyar Akadémia épületét, és csak 1957 végén szolgáltatta vissza a kommunista vezetésnek, amikor az már a budapesti olasz kultúrintézet bezárásával fenyegetőzött. 

A közvetítő 1971 nyarán érkezett Budapestre. Látogatásai alatt annyit tudott elérni, hogy egyszer megállhasson imádkozni a szülei sírjánál, de hiába kérte, hogy a háza udvarán álló nővérét megölelhesse, nem teljesítették a kérését. Az út Győrön vezetett keresztül, de vizitről, esetleg a kripta meglátogatásáról szó sem lehetett. 

Hosszú és kemény alkudozás következett Mindszenty bíborossal, amelybe levelek és táviratok révén VI. Pál pápán kívül Nixon amerikai elnök is bekapcsolódott. Végül a bíboros elhagyhatta Magyarország területét, cserébe tartózkodnia kellett, hogy „akár közvetve, akár közvetlenül beavatkozzék a magyarországi katolikus egyházéletébe és ügyeibe, ellenségesen nyilatkozzék vagy tevékenykedjék a Magyar Népköztársaság kormánya ellen” – tartalmazta a Vatikán és a magyar kormány közötti szerződés. 

Balogh Margit történész a bíboros távozásáról szóló tanulmányában írja, hogy Mindszenty József 1971 szeptember 28-á reggel kilépett az amerikai nagykövetség ajtaján, egy Buickba szállt, amelyben az apostoli nuncius mellett Zágon József foglalt helyet. A magyar államvédelem úgy intézte, hogy a bíboros ne lássa, az autó előtt és mögött is magyar kísérőautók haladtak az osztrák határ felé. Még a bíboros szülőfalujában sem álltak meg. Az ausztriai Schwechatnál szálltak repülőre, az egész első osztályt kibérelték a küldöttségnek. Mindszentyt Rómában mindenhova Zágon kísérte, ott áll a háttérben, amikor a pápa személyesen ment a bíboros elé, hogy üdvözölje.

Megindító fotók őrzik a pillanatot, amikor nehezen járó főpapot VI. Pál segíti. Együtt miséztek a Sixtus-kápolnában, a pápa egy gyűrűt, valamint egy nyakkeresztet adományozott neki. Minden szimbolikus elismerést megadott a bíborosnak, a Vatikánban szállásolta el, de a szinódusra, a főpapok megbeszélésére nem hívta meg. Mindszenty egyre keserűbb lett, amikor kiderült, hogy a beszédeit meg kell küldenie a pápának, csak jóváhagyás után mondhatta el őket. Megbántódott, Zágonnal is megromlott a kapcsolata, amikor régi bizalmasa egy levelét nem juttatta el a Szentatyának, mert vállalhatatlannak tartotta a bíboros hangnemét.

VI. Pál pápa segíti Mindszenty József bíborost a Sixtus-kápolnából való kivonulás alatt 1971. szeptember 30-án. Forrás: Németh László Imre: Zágon-leveleskönyv (Szent István Társulat, Budapest, 2011)

Zágon József megint nem léphetett a Magyarország területére. A kincsek továbbra is a karmelita templomban voltak, és a győriek most már egyre nyugtalanabbak lettek, mert Zágon egészsége egyre romlott, komoly szívproblémái támadtak. 1975 májusában éppen győri küldöttség járt Rómában, köztük volt annak a sofőrnek a felesége is, aki a határra vitte 1949-ben Zágon Józsefet, és a társaság tagja volt Benkovich Ferenc atya is. Első nap megbeszélték a menekülés történetét (ezt ismertettük az írás elején) és abban maradtak, hogy másnap Zágon megmutatja nekik az éjszakai Rómát. Ám aznap meghalt Mindszenty bíboros, és a római papnak hirtelen Ausztriába kellett utazni előkészíteni a szertartást. Ismerősei óvták, ne menjen el Mindszenty József május 15-i temetésére, de persze elment. Augusztusban agyvérzést kapott, és egyik napról a másikra meghalt. Hatvanhat évet élt, és úgy tűnt, magával vitte a sírba a titkát. 

Ekkor már az állam is tudta, mi hiányzik a kincstárból, a Nemzeti Múzeum ugyanis 1975-ben leltárt készített a győri püspökségen, és összevetették a meglévő kegytárgyak listáját egy 1936-os lajstrommal.

Már nem is reménykedtek benne, hogy meglesznek a tárgyak, mivel Zágontól úgy tudták, mindenki meghalt már, aki tudhatta, hova rejtette őket. Ám ez nem volt igaz: csak a feltételre vártak, hogy biztonságos legyen a helyzet, Győrnek ismét legyen megyés püspöke. 1976-ban végül így lett, Pataky Kornél személyében megyés püspököt szenteltek (más kérdés, hogy Kereki fedőnéven hálózati személy volt). 

1977 nagyhetében azután Pál atya megkapta a jelet, vélhetően Póka György későbbi szombathelyi püspöktől, aki Zágonnal együtt szolgált Győrben. A Kisalföld című helyi lap 1977. szeptember 17-én adott hírt a szenzációról, de a szerkesztőket nem tüzelték fel a történtek, legalábbis a cím erre utal: Műkincsek kerültek elő. A cikkből annyi derül ki, hogy 30 év után 46 műkincset találtak meg. 

Részlet a Kisalföld 1977. szeptember 17-i számából

A győri Dr. Kovács Pál könyvtár segítségével sikerül rábukkannunk, hogy a Népszabadság hat évvel később, 1983 február 19-én számolt be részletesen a történtekről. Eszerint 1977 nagyhetében „egy aggastyán karmelita atya kereste fel dr. Bóna Lászlót, az egyházmegyei hivatal jelenlegi irodavezetőjét. Közölte: ismer valakit, aki tudja, hol az elrejtett kincs. Az ő felhatalmazásával megmutathatja a titok helyét.” A történetet a lapnak maga Bóna László mesélte el, az aggastyán karmelita szerzetes pedig vélhetően régi ismerősünk, az 1977-ben 76 éves Pál atya lehetett. Az írásból kiderül, hogy húsvét és szeptember között hosszas előkészítő munkálatok folytak, mert a kriptában meg kellett mozgatni a sírokat, és kibontani a koporsók mögött levő falat, hiszen közben az elfalazott kincs elé temetkeztek. 

A kincskeresők sikerrel jártak, a lezárt dobozokat a püspökvárba vitték, ahol a püspökség vezetői előtt bontották fel őket, és itt a Szentlélek templom plébánosa is jelen volt. Két nagy fémdobozból selyempapírba csomagolva úgy kerültek elő a tárgyak, mintha előző nap tették volna oda őket, pedig a kivételes ötvösmunkákat már 38 éve nem látta emberi szem. Köztük volt Csupor Demeter kelyhe, aki Mátyás király uralkodása alatt 1466 és 1488 között volt győri püspök. Bornemissza Pál XVI. századi mitrája, az igazgyöngyök százaival és 58 különböző színű aranyba foglalt drágakővel kivarrt püspöksüveg. Elefántcsontfaragvány, díszes püspöki gyűrűk feküdtek a dobozban – a lélegzetük is elállt a látványtól. 

Az akkori sajtó a történetet nem bontotta ki teljes részletességgel, nem nevezték meg Zágon Józsefet, nem esett szó Mindszentyről sem, holott áttételesen az ő Rómába, majd Bécsbe távozásához, és a vatikáni megállapodáshoz köthető, hogy Győrnek ismét megyés püspöke lehetett.

Bornemissza Pál mitrája és Csupor Demeter kelyhe. Fotók: Szabó Béla

A korabeli művészeti albumokban egy-két elejtett mondatot lehetett olvasni a kincs előkerüléséről, és a felesleges óvatosságról, amely miatt elrejtették, de az is előfordult, hogy meg sem említették a történteket, tudományos feldolgozásának pedig nem sikerült a nyomára bukkannunk. Ilyenről a kincstár vezetője, Kiss Tamás sem tud. Irodalmi feldolgozás viszont született: Galgóczi Erzsébet még a nyolcvanas évek elején az állambiztonsági szolgálatok segítségével írt regényt Szent Kristóf kápolnája címmel, csakhogy egy falusi templomba helyezte át a történetet. Pedig a kincseket nem a világvégén, hanem Győr központjában rejtették el. A regényből filmváltozat is készült a nyolcvanas években, Páger Antal játszotta benne a titokkal vívódó öreg papot. Zágont Eszenyi Józsefnek titulálják, és a kincsek fellelését a Szent Korona hazahozatala utánra datálták. Valójában a koronaékszerek csak 1978-ban érkeztek meg Budapestre, amikor a páratlan kincs már újra a püspökségen volt. 

A téma szemérmes kezelésében szerepet játszhatott, hogy a pártállami időkben nem szívesen beszéltek arról a rettegésről, amely miatt a papok évtizedekig őrizték a titkot.

A rendszerváltás óta már lehetne kutatni a témát, ám a történészek el voltak foglalva például Nixon elnök, VI. Pál pápa, Kádár János és Zágon József szerepének tisztázásával Mindszenty bíboros Rómába távozása kapcsán. A történet a maga részletességében jelen cikkünkben lát először napvilágot a sajtóban.

A püspökséget eleinte az foglalkoztatta, hol helyezze el a kincseit. Sekrestyék szekrényébe gyömöszölték, kápolnákban tartották; csoda, hogy nem lopták el őket. Időbe telt, amíg kincstárat építettek, amit éppen most újítanak fel, ezért a kincsek a nagyközönségnek jelenleg nem láthatók. Pedig egész tárlatot is megérne, hiszen Zágon József személyén keresztül a kincsek összefüggnek Apor Vilmos mártírhalálával és az évtizedes üldöztetésből szabaduló Mindszenty József miséjével VI. Pállal a Sixtus-kápolnában. 


Nyitókép: VI. Pál pápa fogadja Mindszenty József bíborost a vatikáni Szent János-torony bejáratánál 1971. szeptember 28-án; a háttérben Zágon József. Forrás: Németh László Imre: Zágon-leveleskönyv (Szent István Társulat, Budapest, 2011)

Ez a cikk olvasóink támogatása nélkül nem készülhetett volna el. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

#Győr#Mindszenty József#történelem