Megyünk majd kapálni mind? Élet a járvány után Lányi András szerint [HetiVálasz 1×18]

·2020.04.16

Csütörtök van, ismét itt a HetiVálasz, a Válasz Online hetente jelentkező podcastadása. Vendégünk Lányi András író, filozófus, akinek lapunkban, a koronavírus apropóján nemrég megjelent esszéjét több tízezren olvasták. A kiindulópont tehát az ő cikke, de beszélünk arról is, hogyan kellene változtatnunk az életünkön a járvány után, miért lehet sikeres egy harmadikutas kezdeményezés a magyar politikában, és hogy zöldként Lányi örül-e annak, hogy az emberek most – otthon maradásukkal – kevésbé szennyezik a környezetet. A kérdezők: Stumpf András és Vörös Szabolcs.

Az adás újfent online eszközök segítségével készült, a hangminőségért elnézést kérünk. Meghallgatható a fenti Spotify-ablakra kattintva. Ha az nem jelenne meg, közvetlen link itt. Ha asztali számítógépen, laptopon hallgatnának minket, vagy egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, a legegyszerűbb, ha felkeresik Lybsin-oldalunkat. Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett, iTunes-on (más néven Apple Podcasts), TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található.


Néhány idézet a beszélgetésből:

„A járvány csak egyike azoknak a dolgoknak, amelyekkel elmentünk a falig – és a másikat a fal adja –, de a járvány sem eseti: azt ma már senki nem gondolja, hogy ezen a nyáron vagy ősszel véget ér; a világ állandóan próbál újraindulni, és a koronavírus még valószínűleg többször le fogja állítani. (…) Közben a klímaválság, a talajpusztulás és még pár dolog alapvető gondokat okoz az emberiség élelmezésében, ez pedig nagy baj, mert több mint egymilliárd ember szenved súlyos alultápláltság okozta betegségektől, és legalább ennyien nem jutnak egészséges ivóvízhez.”

„Ma kisebb költséggel lehet átállni az élet minden területén egy más életformára, más gazdálkodásra, mint amilyen reménytelenül nagy költséget fog elvinni a következő években, hogy megpróbáljanak mindent úgy folytatni, ahogy eddig volt. Meg fogják próbálni, ez nem kérdés, hiszen

a gazdasági és politikai élet vezető erői a befolyásukat és a gazdagságukat pont annak köszönhetik, ahogyan az élet eddig ment, ők tehát az utolsó emberig és töltényig ragaszkodni fognak a hatalmukhoz.

Ebből az következik, hogy csak azok tudják kihúzni magukat a slamasztikából, akik ebből kimaradtak: az úgynevezett civil társadalom, a saját önsegítő képességével. Nem nagyban, mert arra nincs hatalma: kicsiben.”

„A világtörténelem állandó hullámzásról szól, amelyben a hatalmat hol kisajátítják és egyre távolabb viszik az emberektől, hol visszajuttatnak valamit – vagy visszaveszik maguknak. A 19-20. században a demokratikus jogállam, a hatalmi ágak szétosztása és a decentralizáció, az önkormányzatiság, a szubszidiaritás elve hatalmas mértékű szabadságot nyújtott az embereknek ahhoz, hogy a jó döntéseket meghozzák. (…) Miközben a hatalomkoncentráció újra és újra végbement, a hatalom birtokosai nem rendelkeztek azokkal a technikákkal, amelyekkel be tudtak nézni és nyúlni az alsónadrágunkba, az éléskamránkba, és az agyunkba. (…) Most viszont totális ellenőrzést tudnak gyakorolni, totálisabbat, mint akár a fasiszták vagy a kommunisták a 20. században, akik ebben pedig a maximumot nyújtották, de még nem rendelkeztek azokkal a technikákkal, amelyekkel a mi szeretett vezetőink. (…)

Arra ne számítsunk, hogy bármilyen jó kezdeményezést a mai hatalom felkarol. (…) Miután a magyar politikai kétosztatúság túl jól sikerült, egy harmadikutas kezdeményezés épp azért volna sikerre ítélve, mert aránylag kevés szavazattal válhatna a mérleg nyelvévé, vagyis válhatna olyan politikai erővé, ami nélkül nem lehet kormányt alakítani.”

„Az autokraták mindig jól járnak. Nem azért, mert jobban tudják kezelni a helyzetet, hanem mert jobban tudják elnémítani az ellenzéküket. Ne feledjük, hogy a járvány a világ egyik legszörnyűbb autokrata országában robbant ki, hogy a brazil és iráni egészségügy összeomlott. Általában azok az országok tudnak egy helyzeten úrrá lenni – sőt a szérumokat is azokban találják végül fel –, ahol van vita, visszabeszélés, anyázás a hatalommal, és nem titkolják, ha a miniszterelnök kórházba kerül – sőt azt sem titkolják, hogy a miniszterelnök előtte hülyeségeket beszélt. Ezt hívják demokráciának.”


Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: Podcast