Bíbor Ragály: amerikai kutatók már tavaly ősszel modelleztek egy új koronavírus-járványt

·2020.03.30

Tudósok már régóta figyelmeztetnek egy ismeretlen betegség okozta járvány veszélyére, tavaly októberben pedig egy amerikai kutatóintézet nem mást modellezett: éppen egy új koronavírus okozta globális vészhelyzetet. Miért pont a koronavírust választották a szimulációhoz? Mi köze a hidegháborúnak a járvány-modellezéshez? A CSIS nevű amerikai agytröszt munkájáról számol be kollégánk, Ablonczy Bálint, aki 2016-ban az intézet ösztöndíjasaként két és fél hónapon keresztül járta Amerikát.

Az emberről emberre terjedő, világjárványt okozó vírus első ismert hordozója a berlini Tegel repülőtérről érkezett New Yorkba, onnan terjedt el a betegség Amerikában – ez természetesen nem a Kínából indult járvány krónikája, hanem egy tavalyi őszi szimuláció kiindulópontja. A washingtoni székhelyű Center for Strategic and International Studies (CSIS – Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja) agytröszt 2019 októberében kéttucat szakértőt – tudósokat, orvosokat, közgazdászokat, nemzetbiztonsági szakértőket – kért fel, hogy modellezzék egy esetleges globális koronavírus-járvány közegészségügyre, gazdaságra, illetve az államok biztonságára gyakorolt hatását.

Azért összpontosítottak egy új koronavírus okozta járványra, mert a korábban megjelent SARS (2002-2003-ban pusztított Kelet-Ázsiában), illetve a 2012-13-ban a Közel-Keleten betegségeket okozó MERS is a koronavírusok nemzetségébe tartozott.  

A think-thankeket osztályozó Pennsylvania Egyetem 2019-es rangsora szerint 2016 és 2018 között a CSIS védelmi és biztonsági kérdésekben az Egyesült Államok legjobb kutatóintézete volt, szakterületén pedig a globális élmezőnybe tartozik. Az Amerikában is egyre szélsőségesebben megosztott politikai életben ritkaságként a CSIS „kétpárti” intézet, azaz republikánus és demokrata kötődésű szakértők, ex-politikusok és korábbi köztisztviselők egyaránt dolgoznak benne. Ezt a nyitottságot jelzi a koronavírusos szimuláció két szervezője is. A kutatóintézet előrejelző csoportját vezető Samuel Brannen és a Kathleen Hicks CSIS-alelnök korábban republikánus és demokrata adminisztrációk idején dolgoztak az amerikai védelmi minisztériumban.

A politikával és védelmi szektorral szorosan együttműködő amerikai intézetben korábbi Pentagon-tisztviselők már tavaly októberben egy lehetséges globális koronavírus-járványt modelleztek? Úgy hangzik ez, mint egy pihent összeesküvés-elméletes film nyitójelenete. Mielőtt azonban fejünkbe nyomnánk az alufóliasapkát, érdemes megjegyezni: szakértők régóta figyelmeztetnek egy ismeretlen vírus okozta veszélyes járványra. Jordán Ferenc hálózatkutató biológus tavaly szeptemberben Magyarországon is megnyomta a vészcsengőt – éppen nálunk, a Válasz Online-on.

Szalay-Berzeviczy Attila korábbi tőzsdeelnök pedig szintén nekünk idézte fel Bill Gates 2015-ös megszólalását. A Microsoft-alapító Youtube-on több mint 20 millió ember által látott TED-előadásában arról beszélt,  hogy a világra már nem az atomfegyverek és a háborúk jelentik a fő veszélyt, hanem egy olyan vírus, amely észrevétlenül fertőzi meg a világot, mivel a betegséget elkapó személyek a vírus átadásakor még tünetmentesek lesznek.

Nemcsak a CSIS, hanem az amerikai kormányzati ügynökségek is gondoltak egy új betegség okozta katasztrófára. Tavaly január és augusztus között egy Kínából induló, korábban ismeretlen vírus okozta világjárvány lehetséges hatásait modellezték. A Bíbor Ragály elnevezésű szimuláció lesújtó eredménnyel zárult: kiderült, hogy az Egyesült Államok teljesen felkészületlen egy ilyen csapásra. Tisztázatlanok voltak az állami és a szövetségi hatáskörök, a különböző döntéshozói szintek egymásnak ellentmondó módon reagáltak és még arról is nehéz volt képet kapni, hogy pontosan milyen készletek állnak rendelkezésre.

Sajnos megvalósult a Bíbor Ragályban közreműködő szakemberek rémálma, az  Egyesült Államokat tényleg felkészületlenül érte a valódi koronavírus.

Amerika immár az egyik legsúlyosabban érintett ország: csak a húszmilliós New York államban csaknem 60 ezer beteget regisztráltak vasárnap estig, ami jelenleg másfélszer annyi, mint a szintén súlyosan érintett, hetvenmilliós Franciaország összes esete.

A CSIS-ben persze nem csak amerikai és globális egészségügyi kérdésekkel foglalkoznak. Az évi négyszáz rendezvény (vita, pódiumbeszélgetés, előadás), a több tucat kutatási program, a számtalan tematikus kiadvány között a nemzetközi kapcsolatok minden ága-boga iránt érdeklődő megtalálhatja a kedvére valót – ezt volt szerencsém személyesen  is megtapasztalni. Négy évvel ezelőtt, 2016 tavaszán a CSIS médiaprogramjának keretében két és fél hónapon át keresztül-kasul utaztam Amerikát, s erről a Heti Válasz nyomtatott és online felületén rendszeresen beszámoltam. Húsz államban jártam az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig: egyetemek újságírószakos hallgatóival találkoztam, hogy Magyarországról és az EU-ról beszéljek nekik, cserébe ők segítettek helyi interjúkat, riportokat készíteni.

Az ösztöndíj elején és végén egy-egy hétig beleláthattam a Washington központjában található beton-üveg-acél CSIS-főhadiszálláson folyó munkába. Naponta elmentem Zbigniew Brzezinski irodája mellett – sajnos a kommunizmus elleni harc egyik veteránja akkoriban már betegeskedett, nem találkozhattam vele. (Jimmy Carter elnök 2017-ben elhunyt, lengyel származású nemzetbiztonsági tanácsadójának geopolitikával foglalkozó kutatócsoportja volt a CSIS-n belül.) Azért bőven értek intellektuális izgalmak. Igen önkritikus előadást hallgathattam például Amerika iraki kudarcáról, vitát az Obama-korszak külpolitikai örökségéről (a 2016-os kampány elején jártunk, s főként arról lehetett hallani, miért nem lesz elnök Donald Trump…) és az Egyesült Államoknak a Perzsa-öböl államaival kapcsolatos stratégiájáról. Utóbbi térséghez kapcsolódik a CSIS-t ért egyik legkomolyabb bírálat, amely egyben az amerikai agytrösztök általuk nem szívesen emlegetett jellegzetességeire is rávilágít. A közvélemény-alakítás, befolyásolás hatalmat jelent, éppen ezért nagyvállalatok, külföldi kormányok igyekeznek adományokkal magukhoz vonzani az amerikai döntés-előkészítésben hagyományosan nagy befolyással bíró intézeteket. A The New York Times írta meg 2014-ben, hogy a CSIS az egyik Öböl-államtól, az Egyesült Arab Emírségektől és Japántól fogadott el nagyösszegű támogatást, s az intézet csak a lap tényfeltárása után tette közzé nagyadományozóinak listáját – amelyen 13 külföldi kormány is szerepelt.

hirdetés

A koronavírus-járványt modellező csoport mögött jelenlegi tudásunk szerint nem állt ilyen pénz; egy régebbi tapasztalat annál inkább. A hidegháború idején mind az amerikai, mind a szovjet oldalon rendszeresen tartottak stratégiai szimulációkat, amelyekkel a szembenálló oldal viselkedését, illetve a saját lépésekre adott válaszreakciókat próbálták modellezni. Mivel az atomháború volt a tét, nagy erőforrások bevonásával igyekeztek kitapogatni, vajon a másik hogyan reagál egy-egy tárgyalási stratégiára, például a szuperhatalmak fegyverzetcsökkentési tárgyalásain. A hadügyminisztériumok, vezérkarok, illetve szakértők egy geopolitikai fordulat – például a perzsa sah 1979-es megdöntése vagy a szovjetek afganisztáni bevonulása ugyanabban az évben – tovagyűrűző hatásait is próbálták felmérni ezzel a módszerrel.

Hasonló logika állt a koronavírusról szóló múlt októberi szimuláció mögött is, csak most nem egy ország, hanem egy láthatatlan kórokozó az ellenség.  

S hogy mik voltak a CSIS tavaly októberi koronavírusos szimulációjának legfontosabb eredményei? A szakemberek arra jutottak, hogy a minden korábbinál jobban összekapcsolt világunkban sokkal nehezebb gátat szabni a járványnak – és a védekezés során elkövetett hibák csak növelni fogják a terjedés sebességét. A tavaly ősszel még csak hipotetikus járvány modellezése során a helyi, nemzetállami és globális döntéshozatal legfontosabb problémájaként azonosították, ha tünetmentes páciensek is fertőznek. Ebben az esetben a hatóságok mindig csak futnak az események után – és pontosan ez jelenti ma a legnagyobb gondot. Számoltak utazási korlátozásokkal, de a Kínában, majd Európában is azóta bevezetett karanténok, kijárási tilalmak még a szimulációkat vezetőket is meglepte. Ők kisebb korlátozások esetén is masszív állami beavatkozást valószínűsítettek a lelassuló gazdaságok támogatására.

Azóta számos országban döntöttek még a 2008-2009-es világgazdasági válság idején sem látott intézkedések mellett. Magyarországtól Franciaországon át Spanyolországig az EU-ban egyre másra jelentették be a hitelfizetési moratóriumról, a kis- és középvállalkozások megsegítéséről, a bajba került iparágak megsegítéséről szóló intézkedéseket. A helyzet komolyságát jól jelzi, hogy a költségvetési fegyelem megbomlásától irtózó Németországban is 500 milliárd eurós hitelgaranciáról döntött a kabinet. Az Európai Bizottság is soha nem látott eszközökhöz nyúlt: a 2014-2020-as költségvetési ciklusban még fel nem használt összegeket csoportosítanak át a tagállamok részére a közös költségvetésből a koronavírus elleni védekezésre. Az elmaradott területek felzárkóztatására szánt kohéziós alapokból majd’ 30 milliárd eurót lehet a járvány megállítására fordítani. Még fontosabb fejlemény, hogy az uniós gazdasági- és pénzügyminiszterek felfüggesztették az uniós költségvetési szabályokat. Így a már most kibontakozó válság során a tagállamoknak nem kell tartaniuk magukat a költségvetési hiánycélhoz (ez a GDP három százaléka volt eddig), és a bruttó hazai termék hatvan százalékára korlátozott államadóssági határt is átléphetik.

A tavaly őszi CSIS-szimuláció legfontosabb kérdése, hogy mennyi ideig tarthat a járvány. Nos, a szakértők tavaly októberben úgy találták, hogy három hónapra biztosan szükség lesz a betegség megfékezésére. Ezen idő alatt kormányok, kutatók, magánvállalkozások együttműködése kidolgozhatnak hatásos gyógyszeres kezeléseket, de egy oltás piacra dobásáig jóval hosszabb idő fog eltelni. A három hónapos határidőt most még csak Kína esetében tudjuk lemérni, ahol valóban mutatkoznak jelei a helyzet normalizálódásának, amennyiben a járványt elindító Vuhan városában az új esetek jellemzően már máshonnan érkeztek. (Kérdés persze, hogy mennyire megbízhatóak a kínai statisztikák.) Viszont a szimuláció szerint ez a háromhónapos határidő csak akkor tartható, ha az államok korán agresszív tesztelési és elkülönítési politikát alkalmaznak. Márpedig ezeken a területeken a SARS-járványt 2002-2003-ban már megszenvedett délkelet-ázsiai államok  (Tajvan, Szingapúr, Hong Kong, Dél-Korea) most jóval hatékonyabbak az európaiaknál.


Nyitókép: járókelő az üres New York-i Times Square-en 2020. március 28-án. Fotó: AFP/Kena Betancur

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: sztori