A legelkeserítőbb bravúr

·2020.03.24

„Senki nem szurkol a vírusnak. Természetes nemzeti egység van. Csakhogy a koronavírus nem indul választáson. Az ellenzék meg igen. Őket kell ledarálni. A tegnapi nap nem szólt másról.” A Válasz Online leginkább ténycikkekben utazik. Publicisztikát akkor írunk, ha nem hallgathatunk. Például most.

Bravúr.

„A mai napon bebizonyosodott: nem a kormánynak van ellenzéke, hanem a hazának ellensége. A gyűlölet felülírta a józan észt és az emberséget. Szégyen!” – értelmiségi, polgári, fideszes családanya Facebook-bejegyzése a tegnapi parlamenti szavazás után.

„Köszönjük az 52 bátor embernek, akik a hatalom járványszerű terjedésétől mentettek meg minket!” – értelmiségi, ellenzéki aktivista nő Facebook-bejegyzése a tegnapi parlamenti szavazás után.

Szóval igen, sikerült. Totális Fidesz-győzelmet hozott a tegnapi nap. Sajnos nem a járvány elleni harcban. Abban nem is hozhatott. Hiszen annak, ami tegnap a Parlament falai között történt – a felhatalmazási törvény körüli hajcihőnek – a világon semmi köze nem volt a járvány elleni harchoz. Annak kizárólag az ellenzék elleni harchoz volt köze.

A győzelem márpedig azért bravúros, mert mint a fenti idézetekből látszik, kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt sikerült azt a velejéig hamis látszatot kelteni, hogy itt ellentét van, hogy az ellenzék megakadályozott valamit. Hogy a kormány megvédené a hazát, míg az ellenzéknek a hatalom elleni harc a fontos, meg hogy ideologizáljon, meg jogvédősködjön, amikor nem annak van itt az ideje.

Volt már persze olyan helyzet is. Nem is régen. Öt éve. Akkor, a migránsválság idején valóban létezett a Willkommenskultur, európai szinten mantráztak befogadásról, a határnyitás fontosságáról, Kunhalmi Ágnes álproblémának nevezte az ügyet… A leegyszerűsítő, hergelő és gyakran hazug propagandát a kormány ráépítette arra is, nyert is vele rengeteg szavazatot, de ott valóban volt két jól elkülöníthető álláspont, és Orbán Viktor bele tudott állni az egyikbe – ráadásul abba, amely legmélyebb rétegében igaz is volt. Hogy ugyanis a nyakra-főre befogadás nem megoldása, hanem elmélyítése a válságnak.

Most viszont, amikor a koronavírus okoz válságot, veszélyhelyzetet, nincsenek ellentétes álláspontok. Az ellenzék minden egyes tagja is ugyanazt akarja, amit a kormány, amit minden magyar ember. Meg minden nem magyar ember Európában és világszerte. Hogy küzdjük le ezt a járványt. Hogy minél kevesebb áldozatot szedjen a betegség.

Senki nem szurkol a vírusnak. Az alaphelyzet tehát ez: természetes nemzeti egység van. Csakhogy a koronavírus nem indul választáson. Az ellenzék meg igen. Őket kell ledarálni.

Hátha rájuk lehet fogni, hogy mégiscsak a vírusnak drukkolnak ezek! Akkor végük. Mondogatni is kezdte ezt a szöveget az egykor oly’ emberarcúnak látszó Gulyás Gergely, vasárnap már az előbbivel sosem vádolható Kovács Zoltán is, de a mantrázás önmagában nem elég, valami helyzetet is teremteni kellett. Valamit, amiben az ellenzék is aktívan részt vesz.

E helyzet megteremtése márpedig most igazán nem volt egyszerű, tekintve, hogy a Fidesz kétharmaddal kormányoz, azaz csaknem bármilyen törvényt el tud fogadni az ellenzék nélkül is. A veszélyhelyzet meghosszabbítását is el tudja. Igaz, azt éppen nem kell hosszabbítani: a veszélyhelyzet kinyilvánítása megtörtént március 11-én, s az bizony egészen a járvány végéig tart. Ebben az időszakban a kormány azonnal hatályos rendeleteket alkothat, a törvényeket is felülírhatja ezekkel, tehát gyorsan tud intézkedni. Csupán annyi van, hogy ezek az így hozott intézkedések (de nem maga a veszélyhelyzet) hatályukat vesztik 15 nap után. Ami jogilag nem jelent gondot: a kormány újra kihirdetheti akár szó szerint ugyanazokat a rendeleteket is, hiszen a veszélyhelyzet nem múlt el továbbra sem.

Logikusabb persze ilyen helyzetben hosszabb időre rendkívüli felhatalmazást adni a kormánynak, hogy ne kelljen 15 naponta ilyesmivel pepecselnie, de ahhoz, mint láttuk, nem kell az ellenzék. Elég fideszes van a parlamentben a hosszabbítás, akár a korlátlan idejű hosszabbítás megszavazásához. A naptárakat nem fertőzi a koronavírus, tehát egészen pontosan lehetett tudni, mikor veszítik hatályukat a rendkívüli rendelkezések. Azaz: ha a kormány időben beterjesztette volna a hosszabbítást, megszavazták volna és kész, tehát tegnap nem kellett volna rendkívüli, sürgősségi napirendre vétel.

De hiszen épp ez volt a cél: hogy kelljen. Az ellenzéknek egy-két ilyen ügyrendi jogocskája maradt csupán: a gyorsított eljáráshoz négyötöd kell.

Sikerült tehát megtalálni a kis rést, amely átvezet a szokatlan helyzetbe, amikor az ellenzék valamiről dönthet.

Félő volt persze, hogy ha ésszerű javaslatot terjeszt be a kormány, akkor az ellenzék megszavazza a gyorsított eljárást, sőt, a végén még az előterjesztést is. Ha például a kormány 90 napra kérte volna az Országgyűlés kiiktatását és a rendeleti kormányzást, azzal, hogy utána újabb szavazással az meghosszabbítható, belementek volna. De akkor hogy lehetett volna az ellentét látszatát kelteni? Hogy lehetett volna a szabotőr ellenzék képét hatásosan felfesteni?

Fidesz

A mai parlamenti szavazáson ismét kiderült: az ellenzékre még ilyen kivételes veszélyhelyzetben, a magyar emberek biztonságának megvédése érdekében sem lehet számítani.

Hogy lehessen, az előterjesztésbe bele kellett írni olyan, demokráciában már az ókori görögök által is elutasított, civilizációsan elfogadhatatlan kitételeket, amilyen a határozatlan időre átruházott hatalom. Ilyesmi napirendre vételéhez nyilvánvalóan semmilyen ellenzéki nem adhatja a szavazatát – ahogy nem adhatná fideszes sem, amint arra a pártnak egyébként még a legutóbbi önkormányzati kampányban is dolgozó Zárug Péter Farkas politológus is felhívta a figyelmet. Vagy épp a balos elhajlással aligha vádolható jogtudós, Király Miklós – annak a konzervatív politikai enciklopédiának a szerkesztője, amelybe a korlátlan felhatalmazást most minden eszközzel védő államtitkár, Orbán Balázs is írt.

A három hónapos felhatalmazás tehát ezért nem kellett Orbán Viktornak. Mert azt megszavazta volna az ellenzék is. Ezért csak az idők végezetéig tartó kellett neki – vagy legalábbis addig, ameddig ő úgy nem dönt, hogy most már lemond róla. (Eddig egy ilyen tapasztalatunk van: a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet úgy hosszabítgatta meg a kormány félévente – legutóbb március 5-én – , hogy annak semmilyen, a törvényben meghatározott feltétele nem állt már fenn.) Vajon Orbán Viktor megszavazna-e időkorlát nélküli teljhatalmat Gyurcsány Ferencnek bármilyen helyzetben? Ugye, hogy nem. Az időkorlát nélküli felhatalmazás pontosan ugyanazért nem jár neki sem. Senkinek sem.

Az ellenérv, hogy ugyanis nem tudni, a parlament képes lesz-e összeülni három hónap múlva, hogy hosszabbítson, ezért kell a korlátlan idejű felhatalmazás: egyszerűen nevetséges. Nem más csinál belőle viccet, mint maga a felhatalmazási törvényjavaslat. Az mutatja meg ugyanis, milyen egyszerű néhány szóban, egyetlen paragrafusszakaszban rendezni ilyen kérdéseket. Idézem: „Az Alkotmánybíróság teljes ülése, valamint a tanács ülése a veszélyhelyzet megszűnéséig az elnök döntése alapján elektronikus kommunikációs eszköz igénybevételével is megtartható.” (5. § (2))

Nos, ha az Alkotmánybíróság ülését meg lehet tartani elektronikus kommunikációs eszköz igénybevételével, akkor meg lehet a parlamentét is.

Az az érv sem áll meg, hogy mivel a kormány csak a járvány elleni védekezésre használhatja a teljhatalmat, ezért nem lesz gond. Nem bizalom vagy bizalmatlanság, nem az érzelmek számítanak itt sem. Hanem a tapasztalat.

Két hete sincs érvényben a veszélyhelyzet, de fideszes polgármesterek Komlón vagy Szekszárdon máris arra használták rendkívüli jogosítványaikat, hogy kiiktassák a testületet, egyszemélyben hozzanak költségvetést, vegyenek újságot stb.

Ezek a visszaélések nem ködös félelmek, nem a kormánygyűlölet vad képzelgései – hanem tények, megtörtént események az elmúlt napokból.

A „szájzárpasszussal” hasonló a helyzet: sorolhatnánk, hogyan bánt a hatalom a nyilvánossággal, s annak fényében hogy fest a javaslat, amely szerint: „Aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” De nem soroljuk.

Elég annyi, hogy ha ez már hatályos lett volna az elmúlt hetekben, Gulyás Gergely alappal rémülhetne meg az éveken át viselendő nehéz vas gondolatától. Amikor a főminiszter egy hónapja arról beszélt, hogy van elég szájmaszk és napi 25 ezret gyártanak belőle börtönökben, az például hány év lenne? Miután tegnap a miniszterelnök mondta el, hogy hetente gyártanak ennyit, azt pedig tapasztaljuk, hogy nincs elég. Vagy amikor ugyancsak Gulyás Gergely arról beszélt, hogy a fiatalok nyugodtan össze-vissza fertőzhetik egymást, nem lesz bajuk – az halmazatilag már öt év börtön? Vagy amikor Demszky Gábor kijelenti, hogy úgy tudja, hétfőtől kijárási tilalom? Szóval ha ezt komolyan vennénk, bizony nem csak a kormánymédiában liberálisnak csúfolt, gonosz újságírók lennének veszélyben. És nem is csak miniszterek, ex-főpolgármesterek. Bárki, aki megoszt valamit a Facebookon, amiről kiderül, hogy nem teljesen úgy igaz. Azaz jó eséllyel a kedves olvasó is.

Van ennek így értelme? Persze, hogy nincs. A szájzárklauzula és az akár örök időkre szóló, lepapírozott teljhatalom törvényjavaslatba írása

valójában csak arra szolgált, hogy az ellenzék nyomjon egy nemet valamilyen koronavírushoz kapcsolódó szavazáson, aztán rögtön utána elindulhasson a kampány: „Az ellenzék ma megakadályozta a veszélyhelyzet meghosszabbítását. Szomorú, hogy ilyenkor sem lehet rájuk számítani.”

Nézzenek oda, nem épp ez volt Fidesz hivatalos posztja a tegnapi szavazás után rögtön? De.

hirdetés

Miközben, ismételjük el: a veszélyhelyzetet nem kellett meghosszabbítani, az ma is fennáll és 26-án sem „jár le”. Az a járvány végéig van. Intézkedések sem kerülnek veszélybe: a kormánynak továbbra is jogában áll rendeletet alkotni. Jövő héten pedig a kétharmados Fidesz egyedül is megszavazhatja a törvényt, benne a határozatlan idejű felhatalmazással.

Amellyel egyébként nem az ellenzéktől fog elvenni bármit a kormánypárt. Hanem kizárólag önmagától. A gyakorlatban ez a felhatalmazás ugyanis csak a fideszes képviselőket érinti. Nekik nem lesz döntési joguk a továbbiakban – az ellenzéknek eddig sem volt. Na, bumm – gondolhatnánk, hiszen eddig is szavazógépként működött a Fidesz-frakció, a miniszterelnök akarata érvényesült mindig, most tehát csak annyi változik majd, hogy ugyanúgy Orbán Viktor dönt, csak épp gyorsabban tud, ami veszélyhelyzetben üdvös. A valóság ezzel szemben az, hogy még egy ilyen egypárti demokráciában sem teljesen felesleges az Országgyűlés. Az iskolaügy példája mutatja: ha helyi képviselők nem lettek volna, akik bőrükön érzik a szülők aggodalmát, még napokig kitarthatott volna a „mindenki köteles suliba menni” álláspont.

Orbán Viktor talán nem bízik abban, hogy két hónap múlva is meglesz mögötte saját frakciójának támogatása? Csak így lenne értelmes személy szerint magához vonnia a már régóta, eddig a parlamenten keresztül gyakorolt teljhatalmat, ám lehet, hogy ilyen szempontok nincsenek is. Csupán a belpolitikaiak vannak. Megint. Még mindig. És még mindig sikeresen. Most is sikerült ellenséget kreálni ott, ahol nincs – de most ott, ahol tényleg nincs. Aztán sikerült jól legyőzni is, s a vírus okozta teljesen jogos félelemre játszva a saját tábort összekovácsolni a hatalmi cél mögé. Ők már követelik is az örök időkre történő hatalomátruházást, a „hazaáruló” ellenzék lefejezését, újságírók börtönbe küldését.

Tényleg bravúr. Csak épp a legelkeserítőbb bravúr, amit valaha láttunk.

Mert most épp van valódi, közös ellenségünk.

Kicsi bár, de annál veszélyesebb.

Megvolt a lehetőség, hogy együtt, a pártpolitikai kavarást egy időre félretéve csak a vírus ellen küzdjön most mindenki.

Hogy nem így lett, azért kizárólagosan a kormányt terheli a felelősség.


Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök napirend előtt felszólal az Országgyűlés plenáris ülésén 2020. március 23-án. Jobbra a koronavírus-járvány miatt egészségügyi maszkot viselő Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője. Fotó: MTI/Kovács Tamás

Ez az írás nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!


Kategória: vélemény