„Ablak, amelyen árad a fény a házunkba” – Csukás István emlékére

·2020.02.24

Úgy nőttünk fel, hogy Csukás István mindig itt volt. Szavakban, történetekben, hősökben, generációs határt nem ismerő mesékben. Itt volt valóságosan is, mint a Mesélő életre kelt szobra. Az ősök tekintete, szelíd és mindig szeretetteljes mosoly, bölcs és ízes beszéd. Ha kérték, újra és újra szólt gyereklétről és felnőttségről, beszélt – de nem tanított – az irodalomról, belső kincsekről, lelki dolgokról. Mindig itt volt.

Mindenkinek lehet kedvenc meséje tőle, az enyém a Süsü, a sárkány. Kicsi gyerek voltam, elvarázsolt. A történet, a bábok, a játékosság, a magukat rögtön énekeltető énekek, a humor, ami tényleg humor volt, nem bugyuta gügyögés. Csukás úgy mesélt, hogy pontosan tudta, a gyerekek nem hülyék, csak gyerekek. A Süsüben találkoztam először a misztikummal, elképzeltem a sárkány őseit, hozzáköltöttem egy másik mesét, mert vitte a fantáziám, jobban akartam érteni, mi miért történik. Féltem a mű-Süsütől, felháborodtam a Sárkányfűáruson, drukkoltam a Királyfinak. És a Süsüből hallottam először azt a titulust, hogy „kancellár”, bár eleinte nem igazán értettem, hogy annak mi a dolga.

Szerettem filmen és képeskönyvben is a Süsüt. Egyetemista lehetettem, amikor egyszer valahol megláttam DVD-n, és rögtön megvettem, hogy meglegyen. Most is páratlan mesének tartom. Tudjon bármit a technika, gyártsanak élethűbb bábokat, szebb grafikákat, akármilyen 3D-s csodákat, a jó mesék nem avulnak el.

*

Őrzök egy mondatot Csukás Istvántól. Kamerába mondta Fülöp Ildikónak és nekem két éve nyáron. A nyomtatott Heti Válasz megszüntetése után voltunk, teljesen összetörve. Támogatói videó készült, Csukás István is vállalta a szereplést. A „klip” végül egyszerűbb lett: csak nevek, arcok a lap mellett. A kiállás így is teljes volt, de Csukás István mondata megmaradt az asztalfióknak. Így hangzott: „Kár az ablakért, amelyen áradt a fény a házunkba.”

Nem harcos, nem háborgó, nem ítélő – de talán a legszebb és legmélyebben értő mondat volt, amit azokban a hetekben hallottam. Olyan mondat, mint Csukás maga. Szelíd szeretettel fordult felénk.

*

Csukás István halhatatlan. Ez nem most dőlt el, hanem jó húsz-harminc-negyven éve. Amikor több generációnak megtanította Pom Pom meséit, Mirr-Murr kalandjait, a Süsü, a sárkányt és sok mást. Aztán a kicsi gyerekekből felnőttek lettek, szülők lettek, és továbbadják az éneket, a mesét, a játékot. Tudom. A lányom most múlt öt hónapos, sokszor énekelek neki fahangomon. Mindig azt, ami először eszembe jut. Egyik nap a Süsü jutott eszembe. Azt dúdoltam a kicsinek. Ő is úgy fog felnőni, hogy Csukás István vele lesz.


Nyitókép: MTI/Mohai Balázs

Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: nekrológ