Tényleg új jogfosztás készül Ukrajnában: 10 pontban a magyar oktatást megfojtó törvényről

·2020.02.05

A középfokú oktatásról szóló minap elfogadott, de hatályba még nem lépett törvény újabb lépés az ukránosítás felé – derül ki a Válasz Online összefoglalójából. A beregszászi magyar nyelvkutató-központ segítségével összeszedtünk mindent, amit a keleti helyzetről tudni lehet.

Az új ukrán oktatási törvény „hozzájárul a nyelvvesztéshez, a nemzeti kultúra elsorvadásához, magyar közösségek gyors felbomlásához” – kongatott vészharangot a Magyar Tudományos Akadémia kedden. Drámai hangú közleményük nélkül a magyarországi közvélemény nem is vette észre, hogy január 16-án Kijevben elfogadtak egy jogszabályt, amellyel új fejezethez érkezett a nyelvhasználattal kapcsolatos ukrán–magyar feszülés. Lapunk rögtön a beregszászi, Csernicskó István professzor által vezetett Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközponthoz fordult, hogy szakvéleményt kérjen az ügyről.

A hodinkásoktól kapott információk, korábbi cikkeink és az elérhető tények alapján az alábbiakban 10 kérdés-válaszban foglaljuk össze, mit lehet tudni az ukrajnai magyarság nyelvhasználatát közvetlenül és erőteljesen érintő politikai lépésről.

×××

Mi az a törvény, amit január 16-án elfogadtak Ukrajnában?

Az általános középfokú oktatásról (ukránul: Про повну загальну середню освіту) szóló törvény. Számtalan rendelkezése közül a kárpátaljai magyaroknak az egyik leginkább húsba vágó az oktatás nyelvét szabályozza.

Mi szerepel benne pontosan? És mi a gond vele magyar szempontból?

Fontos, hogy a törvény ma még nem hatályos, mert Volodimir Zelenszkij elnök egyelőre nem írta alá, és igazából azt sem tudjuk, pontosan mi áll az oktatás nyelvét szabályozó részben. Egyelőre csak a parlament elé benyújtott tervezet szövege ismert, illetve az oktatási tárca hivatalos honlapja közölt egy összefoglalót arról, hogy mi áll a törvényben, tehát csak ezekre hagyatkozhatunk. Az említett összefoglaló alapján Ukrajna állampolgárait etnolingvisztikai alapon négy csoportra oszthatja fel a jogalkotó. Az első csoportba a többségi nemzet képviselői, vagyis az ukránok tartoznak: ők az 1. osztálytól az érettségiig végig anyanyelvükön tanulhatnak. A második csoportba az őshonos népek (voltaképpen a krími tatárok) képviselői tartoznak, akik az államnyelv alapos oktatása mellett szintén végig anyanyelvükön folytathatják tanulmányaikat. Az Európai Unió valamely hivatalos nyelvét anyanyelvként használó nemzeti kisebbségek képviselői tartoznak a harmadik kategóriába: magyarok, románok, lengyelek, bolgárok. Ők az elemi iskolák, vagyis 1–4. osztály szintjén saját nyelvükön tanulhatnak, de az 5. osztálytól ez megváltozik.

Az 5. osztályban az éves óraszám minimum 20 százalékát már az államnyelven fogják tanulni, és a 9. osztályra ennek az aránynak el kell érnie minimum a 40 százalékot. A 10–12. osztályban pedig már az éves óraszám legalább 60 százalékát ukránul kell tanulniuk.

Van egy negyedik kaszt is: a nem EU-s nyelvet beszélő nemzeti kisebbségek, az oroszok, belaruszok. Ők az 5. osztálytól kezdve az éves óraszám legalább 80 százalékát államnyelven tanulják.

hirdetés

Három évvel ezelőtt egyszer már volt botrány egy ukrán „nyelvtörvényből”. Ez most ugyanaz?

Nem. A 2017-ben elfogadott, Magyarországon oldalfüggetlenül általános politikai tiltakozást kiváltó oktatási törvény az egész ukrajnai oktatást, annak minden szintjét általánosságban szabályozó kerettörvény. A 2020. január 16-án megszavazott jogszabály ezzel szemben már a ’17-es kerettörvény alapján határozza meg a teljes iskolai közoktatás normarendszerét, az első osztálytól az érettségiig. Bár idehaza tévesen „nyelvtörvényként” köznevesült, valójában oktatási törvény(ek)ről van szó.

Mit mondott ki a 2017-es törvény, és mi azzal a baj magyar szempontból?

A 2017-es normaszöveg az oktatás nyelvére vonatkozó általános szabályokat fektette le. Elsősorban azt, hogy az oktatás nyelve az államnyelv (az ukrán), és hogy egy vagy több tantárgy angolul és/vagy anyanyelven is oktatható az oktatási folyamatban, persze az államnyelv kötelező oktatása mellett. (Az oktatási törvény vonatkozó, 7. cikkelye itt olvasható ukrán eredetiben és magyar fordításban.)

A három évvel ezelőttig érvényben levő szabályozás biztosította a bölcsődétől az egyetemig tartó magyar nyelvű oktatás lehetőségét Ukrajnában – az új törvény ezt megszüntette. Az érintett külhoni magyarok szempontjából ez jogfosztás.

Hogyan hatott ez 2017 óta a mindennapokban? Már visszaszorult a magyar nyelvű oktatás?

Nem. Bár anno komoly reformként harangozták be a törvényt, hatása egyelőre nem érzékelhető, ami részben annak tudható be, hogy a kerettörvényt részletező új ágazati törvények még vagy nem készültek el, vagy a kerettörvényhez való igazításuk még folyamatban van. A másik ok, hogy 2019 áprilisában az államnyelv védelméről és támogatásáról elfogadott vadonatúj törvény egyik átmeneti rendelkezésbe elrejtve az Európai Unió hivatalos nyelveit beszélő kisebbségek nyelvén oktató iskolákban (tehát például a magyar vagy román tannyelvű intézményekben) 2023-ig, a nem EU-s hivatalos nyelvet beszélő kisebbségek iskolái (tehát elsősorban az oroszok) vonatkozásában pedig 2020. szeptember 1-ig elhalasztotta az új oktatási modellre való áttérést.

Egyszerűbben fogalmazva: maga a kerettörvény alkalmazása bizonyos vonatkozásokban már elkezdődött, de a 7. cikkely élesítése egyelőre nem történt meg.

Ez mondható magyar győzelemnek? Tavaly ősszel arról szóltak a hírek, hogy mégis bekerült a kárpátaljai magyarokról szóló rész a NATO-nyilatkozatba, amit Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter korábban megvétózott. Ezt a hazai közvélemény úgy kódolta, mint az erőpolitika sikerét, melynek nyomán a jogfosztó oktatási törvény sem valósul meg.

A 2017-es kerettörvény 7. cikk alkalmazásának elhalasztása 2023-ig valóban előrelépésnek tekinthető, lapunk kérdésére a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont is „a kompromisszum irányába tett lépéseknek” értékeli. Az ukrán fél úgy kommentálja a közoktatási kerettörvényt a mai formájában, hogy ezzel a kárpátaljai magyar kisebbség és Magyarország összes kérését teljesítették. Az ukrán politikusok követelése most már az, hogy Budapest hagyjon fel a NATO–Ukrajna Bizottság üléseinek blokkolásával. Ám a lényeg nem változott: miközben az államnyelv oktatását nem reformálta meg az ukrán állam, a magyar nyelven – és általában a kisebbségi nyelven – folyó oktatást fokozatosan szorítja vissza az alsó tagozat osztályaiba, megfosztva a magyar szülőket attól a sok-sok évtizede létező joguktól, hogy maguk válasszák meg gyermekeik iskoláztatásának nyelvét.

A második pontnál említett összefoglalóból az derül ki, hogy az új szabályozás szerint „az 5. osztályban az éves óraszám minimum 20 százalékát már államnyelven fogják tanulni, a 9. osztályra ennek az aránynak el kell érnie minimum a 40 százalékot”.Megvannak egyáltalán a feltételek ehhez az új oktatáshoz? Ha ez hatályos lesz, hogyan fogják ellenőrizni?

Hogy hogyan fogja ezt ellenőrizni az állam, jó kérdés. Forrásaink úgy fogalmaznak, ez „a jogalkotót a legkevésbé sem érdekli”. A Szovjetunió széthullása és Ukrajna függetlenné válása óta eltelt csaknem három évtized, és azóta az egymást váltó kormányzatoknak még azt sem sikerült megoldaniuk, hogy megteremtsék két tantárgy: az ukrán nyelv és az ukrán irodalom hatékony oktatásához megfelelő feltételeket. Ha ebből a január 16-án megszavazott jogszabályból valóság lesz, kijelenthető, hogy gyakorlati alkalmazásához nincsenek meg az alapvető feltételek. Ha valóban az lett volna a cél, hogy hatékonyabbá tegyék az egyébként valóban csapnivaló színvonalú ukránnyelv-oktatást a kisebbségek nyelvén oktató iskolákban, akkor csupán a nyelvoktatást kellett volna alaposan megreformálniuk, nem pedig az oktatás nyelvét megváltoztatni.

hirdetés

A január 16-án megszavazott törvény tesz egy fontosnak tűnő kivételt: a „magániskolákra” nem vonatkozik a százalékos szabályozás, azokban továbbra is folyhat magyar nyelven az oktatás – azzal a megkötéssel, hogy a diákoknak a végzéskor az „állami sztenderdeknek megfelelő” színvonalon kell tudniuk ukránul. Mennyire tekinthető ez kiskapunak, esetleg a magyar félnek tett gesztusnak?

Sajnos nem tekinthető annak. Az összesen csaknem száz iskola közül, ahol magyarul (is) folyik oktatás, mindössze öt olyan intézmény van, amely az ukrán jogrendszer alapján magánintézménynek számít. Ezek közül háromnak a református, egynek-egynek pedig a római és a görög katolikus egyház az alapítója és fenntartója. A közoktatásban magyar nyelven tanuló gyerekek között megközelítőleg három-négy százalék közötti lehet azoknak az aránya, akik ilyen magán intézményben tanulnak. Az, hogy az ukrán politikum az friss közoktatási törvényben kivette a magániskolákat a kötelező államnyelvi oktatás kényszere alól, nem gesztus, hanem kényszer. Az Európa Tanács Velencei Bizottságának az oktatási kerettörvény 7. cikkelye kapcsán kiadott véleményében egyértelműen szerepel, hogy a magánintézményekre nem terjedhet ki, hogy az állam meghatározza azt, milyen nyelven oktassanak. Amikor Ukrajna kérte felvételét az Európa Tanácsba, az ET feltételei között szintén szerepelt, hogy Kijevnek ratifikálnia kell a Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről szóló európai egyezményt. Ennek a dokumentumnak – amelyet Ukrajna ratifikált és így az a saját jogrendszere részét képezi – a 13. cikke egyértelműen fogalmaz: „Oktatási rendszerük keretében a Felek elismerik minden, valamely nemzeti kisebbséghez tartozó személynek a jogát arra, hogy saját magán oktatási és képzési intézményeiket létrehozhassák és működtethessék”. Vagyis amikor Kijev jófiút játszik, csupán annyi történik, hogy betartja a saját nemzetközi kötelezettségvállalásait.

Akkor miért tekinthetjük mégis eredménynek azt, hogy elhalasztották az oktatási törvény nyelvi cikkének alkalmazását, illetve hogy a magániskolákat kivonták a hatálya alól?

Igen, a történetnek tényleg van napos oldala: elsősorban az, hogy Kijev végre hajlandóságot mutat arra, hogy jogállamra emlékeztető módon viselkedjen, és figyelembe vegye a Velencei Bizottság ajánlásainak legalább egy részét.

Ez némi reményt ad arra, hogy előbb-utóbb a további kötelezettségeinek is eleget tesz.

Amennyiben rákerül az elnöki aláírás, mikor lép hatályba az új oktatási törvény?

Az ukrajnai jogrend sajnos olyan, hogy a parlamenti végszavazást követően nem ritka, hogy egy-egy jogszabály végső szövegére napokat várni kell, és gyakran a teremben ülő és az adott törvényt megszavazó képviselők sem tudják pontosan, milyen megfogalmazásban fogadták el az adott jogszabályt. Így van ez ezzel a törvénnyel is: a pontos, végső szöveget még nem ismerjük. Azonban ha a parlament átküldi az állam elnökének a törvény szövegét, és az államfő aláírja azt, akkor a törvény a meghatározott közlönyökben való kihirdetése után hatályba lép, hacsak maga a törvényszöveg nem határozza meg egyes cikkek vagy részek vonatkozásában a késleltetett alkalmazást. Erre is van számos példa. A 2019 tavaszán elfogadott államnyelvi törvény például meghatározza, hogy a középiskola végén az érettségi vizsgákat már nem lehet kisebbségi nyelveken letenni, mint ahogyan erre most még lehetősége van mindenkinek, aki ezt szeretné, de ennek a passzusnak az életbe léptetését 2030-ig elhalasztotta a jogalkotó.


Nyitókép: MTI/Balázs Attila

Ez a cikk nem készülhetett volna el olvasóink támogatása nélkül. Ha fontosnak tartja munkánkat, kérjük, legyen „előfizetőnk” akár már havi 1700 forintért, és csatlakozzon hozzánk a Facebookon!

Kategória: sztori