„Meg fogok halni!” – tényleg veszélyben vannak a nők a téves rákszűrési eredmények miatt? 

·2019.06.18

Megdöbbentő állításokkal, az állam által preferált rákszűrési mód kritikájával hirdeti magát egy magáncég. Tényleg veszélyben vannak a szűrésen átesett és egészségesnek minősített nők? Valóban hamis az eredmények negyven százaléka? Tényfeltárás következik. A tét: évi 500 nő élete.

„Ramóna: »Két pici gyerekem van, és meg fogok halni.« A kétgyermekes anyuka alig múlt 30, amikor méhnyakrákot diagnosztizáltak nála. Pedig az utolsó nőgyógyászati vizsgálatánál még minden rendben volt. Hiába végezték el az orvosok a Wertheim-műtétet, Ramóna esetében az egyik legrosszabb forgatókönyv valósult meg” – a fiatal nő történetét a Neumann Labs oldalán osztja meg annak az információnak a kíséretében, hogy a „kenetcitológia nem megbízható, a rákos esetek akár 30 százalékát is elvétheti”, ezzel szemben a saját HPV-tesztjük „közel 100 százalékban kimutatja a rákot okozó vírus jelenlétét”. A hetek óta folyó intenzív Facebook-kampány során ez az információ nők tömegét érte el, a lehetőségről beszámoló lapok olyan méhnyakrákból felépült nők szenvedéstörténetéről írtak, akik korábban voltak ugyan nőgyógyászati rákszűrésen, ám utóbb mégis daganatos betegséget mutattak ki náluk.

„A statisztikák szerint ma minden második rákos eset olyan nőnél fordul elő, aki jár szűrésre, és a rákos esetek harmadában – a rendkívül súlyos betegség ellenére – negatív citológiai eredményt kapott. Pedig a citológiai rákszűrés feladata az lenne, hogy még a rák kialakulása előtt találja meg a problémát” – tartalmazza a cég sajtóanyaga. (A negatív citológiai eredmény azt jelenti, hogy nem találtak elváltozást.)

Ha ez igaz, nők tömegei lehetnek életveszélyben. Ha ennyi a hiba, akkor mi értelme van egyáltalán a népegészségügyi szűrésnek? És egyáltalán: hogyan halhat meg Magyarországon évente közel ötszáz nő méhnyakrákban, miközben évtizedekig nálunk volt a legkomplexebb szűrési mód Európában?

A kérdések megválaszolásához először azt a világot kell leírnunk, amelyben a népegészségügyi szűrések történnek. Egyrészt ott az egészségpolitika mozdulatlansága és a GDP négy százaléka alá szoruló, rendkívül alacsony egészségügyi közfinanszírozás. Másrészt a nőgyógyászat az a terület, amelyben az orvosok még a szocializmus idején is megőrizhették polgári életmódjukat, vagy annak egy részét, mert a nőgyógyászat a lakásrendelőkön – és a hálapénzen – keresztül piacként működött.

hirdetés

A középosztálybeli nőknek a magánrendelők évenkénti nőgyógyászati vizsgálatot ajánlanak, és ennek fontos része a rákszűrés. A hölgyek tudják, miről van szó. Az urak kedvéért: elegánsan kialakított, de technikailag nem túl felszerelt rendelőket kell elképzelni. Talán jártak is ilyenben, amikor gyermekük első szívhangját meghallgatták.

Azután záródik az ajtó, nem részleteznénk, mi következik, de az biztos, hogy két ponton is túlbiztosított a rendszer:

1. a citológiai vizsgálatokat háromévente ajánlott elvégezni, a magyar magánpácienseket viszont évente visszahívják;
2. hungarikum, hogy eszközös vizsgálatot is végeznek egészséges nőkön, ezt a kellemetlen módszert máshol elsősorban a kiszűrt, daganatgyanús eseteknél ajánlják.

Vagyis a magánrendelőkben a magyar nőket túlvizsgálják, túlszűrik, és ezzel gyakorlatilag kivédik a citológia esetleges hibáit. A többieket pedig alulszűrik, egyszerűen azért, mert nők tömegei nem mennek el nőgyógyászhoz, pedig a háromévenkénti szűrés térítésmentesen jár a szakrendelőkben.

Méhnyakrákteszt. (Képünk illusztráció.) Fotó: Voisin/Phanie

A hirdetésben kritika alá vett citológia alaprésze a nőgyógyászati vizsgálatnak.

A módszer pedig népegészségügyi szinten annyira hatásos, hogy ennek révén sok európai országban töredékére lehetett csökkenteni a halálozást, és így a világ népegészségügyi szűrési programjai közül a nőgyógyászati lett az egyik legsikeresebb.

A magyar nők mintegy fele – és vélhetően éppen a legveszélyeztetettebb fele – azonban nem jár szűrésre, a magas magyar – és kelet-európai – halálozási adatok mögött elsősorban ez a jelenség áll. Van azért haladás is ezen a téren. Óriási küzdelmek árán sikerült elérni, hogy a szociálisan leszakadt rétegeknél a védőnők vegyék le a kenetet, és a rákszűrés olyan nőkhöz is elérjen, akik soha nem fognak 10-25 ezer forint közötti nőgyógyászati vizitdíjakat fizetni, és nem keresik fel a közfinanszírozott nőgyógyászati rendelőket sem.

A védőnői program és a Neumann Labs programja azért is izgalmas, mert mindkettőnek köze van Koiss Róberthez, a fővárosi egyesített Szent László és Szent István Kórház onkológus főorvosához. Vagyis adott egy program, amely a citológiai vizsgálatok eredményességének dicséretére és a szűrővizsgálat kiterjesztésére épül, és egy másik, amely a citológia erőteljes kritikájára. Pikáns. 

A védőnők felkészítése a népegészségügyi célú méhnyakrákszűrés szervezésére és végzésére című továbbképzési segédanyagot 2014-ben Koiss Róbert szerkesztette. A kötetben bekeretezve áll: „A WHO/IARC tudományos becslése szerint a szervezett lakosságszűrésben rejlő lehetőségek kihasználása esetén, a 25-65 éves nők 3 évenkénti, a sejtvizsgálaton (citológia) alapuló méhnyak-szűrővizsgálata a méhnyakrák miatti halálozást akár 80 százalékkal is csökkentheti.” Elolvastuk a 170 oldalas kötetet, ebben a módszer erőteljes bírálatával nem terhelték a védőnőket, a kötet ellenben kritikus a „túldiagnosztizálás és túlkezelés” témájában. De erről később.

Dr. Koiss Róbert: Az Easy HPV Test klinikailag is igazolt

Ugyanakkor a Neumann Labs videójában (ld fent!) Koiss Róbert rendkívüli hangsúlyokkal beszél a citológiai vizsgálat megbízhatatlanságáról. Kérdésünkre, hogy mire alapozza a kritikát, a cég médiaügynökségén keresztül a következőt válaszolta: „Az egyik legfontosabb tanulmány ebben a témában azt mondja, hogy egy 5 éves időszak során diagnosztizált rákos esetek 32 százalékában a citológia negatív eredményt adott, 13 százalékban pedig az eredmény nem megfelelő utánkövetése okozott súlyos betegséget. Az adatok a világ egyik legjobb egészségügyi szolgáltató rendszeréből származnak: Kaiser Permanente Medical Care Program of Northern California” – és meg is jelölte a szakirodalmi forrást. Magyar adatként pedig arra hivatkozott, hogy „a Dél-pesti Centrumkórház szülészet-nőgyógyászati osztálya feldolgozta a 2007-től 2015-ig hozzájuk küldött 709  méhnyakrákos esetet, és a rákszűrési eredménnyel rendelkező nők 26 százalékának volt negatív citológiai lelete”. Mindez a kampányban így hangzik el: „A sejtkenet érzékenysége egy daganat kiszűrésére közel 50 százalékos. Ezzel szemben a HPV DNS teszt alkalmas arra, hogy a vizsgáló módszernek az érzékenységét közel 100%-ra tudjuk javítani.”

Vagyis különböző számok röpködnek, és az egyik programban komoly népegészségügyi hasznot tulajdonítanak annak a módszernek, amelyet egy másik kampányban hamis biztonságtudatot keltő, megbízhatatlan dologként írnak le.

„Közben eltelt öt év, amely során az is világossá vált, hogy a citológiai tesztek nem objektívek, pontatlan végeredményt adhatnak, nagy mértékben függ az eredményük attól, hogy ki és milyen eszközzel vesz le a mintát, jól fixálják-e, jól festik-e le, és aki a vizsgálatot végzi, minden sejtet lát-e. A védőnői program abban az időben teljesen helytálló volt, hiszen tudásunk szerint öt-hat évvel ezelőtt még szinte mindenhol a világban a sejtkenetalapú szűrés volt az, amellyel a legbiztosabban ki lehetett mutatni a rák előtti vagy rákos elváltozásokat. A tudomány fejlődésének köszönhetően azonban ma már olyan molekuláris biológiai eljárások kerültek a rutin gyakorlatba, amelyek alkalmasak arra, hogy eldöntsék, a HPV-fertőzés átmeneti jellegű-e vagy elindított egy daganatképződést. Ezt a hagyományos sejtkenetvizsgálat túl későn veszi észre, vagy egyáltalán nem fedezi fel. Ha valakinél nem mutatható ki a HPV-fertőzés, a következő szűrésig kicsi az esélye a betegség kialakulásának. Ez a hagyományos sejtkenetvizsgálatról nem mondható el, mert a negatív szűrési eredmények mögött negyven százalékban súlyos fokú rák előtti állapot bújik meg, és ez a következő szűrésig lassan ki is alakulhat” – fogalmazott a főorvos. Némiképpen árnyalja a szavait, hogy az általa hivatkozott nemzetközi publikáció nem négy-öt, hanem 14 évvel ezelőtt jelent meg.

Nyíri Miklós, a Neumann Labs ügyvezetője szerint nincs itt ellentmondás: „Koiss főorvos különböző módszereket keres arra, hogy különböző társadalmi csoportokhoz tartozó nőket érjen el a szűrőprogramok számára, emellett figyelembe veszi az orvostudományban is tapasztalható változásokat és előremutató megoldásokat” – felelte lapunknak.

hirdetés

Tény, hogy a citológia módszere messze nem százszázalékos, ezért kell viszonylag gyakran megismételni a szűrést, amire lehetőséget ad, hogy ez a ráktípus általában lassan, mintegy tíz év alatt alakul ki. Viszont van modernebb módszer, és az unió maga is elsődlegesen a HPV-tesztet ajánlja tagállamainak az érett, fiatal nők elsődleges szűrési módszereként.

A citológia sokáig egyedüli eljárás volt, és az orvosok ennek révén sejtszintű, szövetszerű elváltozásokat kerestek, ám jött egy drámai felismerés, kiderült, hogy a rákok jelentős részét vírusfertőzés okozza. A méhnyakrákot például a HPV (humán papilloma) nevű, amelyről hamarosan az is bebizonyosodott, hogy ez az egyik legelterjedtebb, legközönségesebb nemi úton terjedő fertőzés.

Ma már létezik hatásos védekezés ellene: be kell oltatni a legveszélyesebb alfajai ellen a nemi élet kezdete előtt a lányokat és a fiúkat.

A magyar egészségügy egyik sikertörténete a kamasz lányok állam által finanszírozott önkéntes iskolai oltása; a 13-14 éves lányok körében az átoltottság 80 százalékos.

Néhány önkormányzat már a kamaszfiúknál is megfinanszírozza a drága oltóanyagot, a vírusfertőzés ugyanis a férfiaknál is többféle és gyakori rákot okoz. Náluk a vírust egyelőre nem lehet szűrni, de az oltás őket is védi, és erre állami program kellene.

80 százalékos az átoltottság az iskoláslányok körében. (Képünk illusztráció.) Fotó: ANP/Ed Oudenaarden

Az idősebb korosztályoknál a védekezés elsődleges módja a szűrés, és mivel a DNS-vizsgálatok mára jóval olcsóbbak lettek, ez a preferált vizsgálati mód, mert sokkal pontosabban lehet magát a vírust kimutatni, mint a fertőzés következményeként kialakuló elváltozásokat a citológiával.

A HPV-teszt alkalmazása a 30-35 évnél fiatalabb nőknél nem hatékony, és ugyanez a helyzet a 60-65 év feletti asszonyoknál is.

Ahogy egyébként a Koiss Róbert által szerkesztett 2014-es kötetben is részletezik: „ha a felfedezés túl korai, a szűrővizsgálat olyan határeseteket hoz felszínre, és juttat kezelésre, amelyek szűrővizsgálat nélkül mindvégig néma, tünetmentes állapotban maradtak, vagy kezelés nélkül is visszafejlődtek volna.” Emiatt a cikkünk elején említett Ramóna számára maradna a citológiai szűrés. Ám háromévente elvégzett vizsgálattal így is jó eséllyel meg kellett volna találni az elváltozásokat a szervezetében, amikor megjelent a nőgyógyászánál.

A magáncég tehát fontos jelenségre hívja fel a figyelmet, de nem szerencsés, hogy egy létező, több százezer embert elérő program kritikájával próbálja felépíteni a saját termékét. A Neumann Labs kampánya ugyanis egyértelműen a citológia hátrányaira alapoz.

Nyíri Miklóstól azt kérdeztük hát, nem érzi-e etikátlannak, hogy az egyik szűrővizsgálatot egy másik amortizálásával népszerűsítik. „Mi nem azt állítottuk, hogy az önmintavételi tesztet vásárlók ne menjenek nőgyógyászhoz, ahogyan azt sem, hogy daganatos elváltozás ellenére biztosan negatív citológiai eredményt kapnak majd a nőgyógyászuktól. Viszont ajánlottunk egy olyan szűrési csomagot, amely a világ legmegbízhatóbb rendszere. Nem vetődött fel bennünk etikai kérdés azzal kapcsolatban, hogy a citológia módszerének magas hibaszázalékának említésével elriasztanák a nőket a rendszeres szűréstől. Magyarországon aki jár nőgyógyászati szűrésre, általában gyakrabban jár a kötelezőnél, és ebben nem tudjuk, és nem is akarjuk megingatni őket. Ugyanakkor a szűrésre jogosult lakosság több mint hatvan százaléka nem jár, vagy csak ötévente megy el rákszűrésre. Az új módszerrel sok olyan nőt tudunk bevonni a szűrési körbe, aki otthon van a gyerekeivel, áttevődött a fókusza saját magáról a családjára, és nem vesz részt szűrésen. A házhoz érkező csomag nekik is lehetőséget nyújt a bekapcsolódásba. Büszkék vagyunk rá, hogy a tajvani, Magyarországon továbbfejlesztett módszerünkről szóló kutatásunkat egy rangos lapban publikáltuk. Hatezer nőt vizsgáltunk meg, és 12 daganatos esetet találtunk. Köztük négynél a citológia nem mutatta ki az elváltozást, és erről minden nőnek tudnia kell” – mondta Nyíri Miklós.

A helyzet megítélését árnyalja, hogy a magyar egészségügyben a citológiai vizsgálat rosszabb hatásfokú lehet, mint Nyugat-Európában. A nőgyógyászati kenetben található sejteket régen festéses módszerrel tették jól láthatóvá, ám ennél ma már világszerte hatékonyabb módszert alkalmaznak. Csakhogy a régi nagyjából negyedébe kerül a modernebb eljárás árának, és nálunk a forrásszűke miatt sok helyen megállt az idő.

A HPV-teszt alkalmazását az is gátolja a szegény országokban, hogy jóval drágább, mint a citológia. Nyíri Miklós azt állítja, hogy a modern citológiai vizsgálat és a saját HPV-tesztjük ára a magyar fejlesztésnek köszönhetően már nem tér el jelentősen egymástól. (Az önvizsgálaton alapuló csomagot tízezer forintért árusítják, egy korszerű eszközökkel végzett citológiai vizsgálat önköltsége 6-7000 forint körül alakul.)

HPV-szűrésen (fotó: AFP/Si Hong)

De ha ez a módszer érzékenyebb a citológiánál, akkor miért nem ezt használja a magyar egészségügy? Nemcsak azért, mert drágább, hanem azért is, mert a HPV-teszt eredményét is bonyolultabb megérteni.

A HPV-vírus jelenléte nem egyenlő a rákkal, ahogy az influenzavírus is minden évben követel halálos áldozatokat, de a legtöbb beteg kigyógyul belőle. Ugyan a méhnyakrákot (közel száz százalékban) a HPV-vírus okozza, és a kórokozó a nők 80 százalékát megfertőzi életük során, de nagy részük szervezete legyőzi a fertőzést, és soha nem alakul ki méhnyakrák náluk.

A 30 év alatti, szexuális életet élő nőknek például 25 százaléka érintett, szerencsére mégis ritka, hogy ennek a női korosztálynak valamely tagja halálosan megbetegedne. A Koiss főorvos által szerkesztett kötetben is az áll: „Mivel 30 éves kor alatt a fertőzés gyakori és alacsony az esélye a méhnyakrák kialakulásának így, 30 éves kor alatt a HPV tipizálás nem ajánlott, a rákmegelőző állapot kialakulásának megítélésében nem ad értékelhető információt.”

A HPV-tesztet a többi nőnél is úgy kellene kezelni, mint valami „előszűrést”, ahol másodlagos vizsgálatot is el kell végezni. És a másodlagos vizsgálat legtöbbször ma is a citológiai. Az általunk megkérdezett szakorvosok közül Poller Imre arra figyelmeztet, hogy

a citológiára alapuló szűrés „megsemmisítő” kritikájára már csak azért sem érdemes semmilyen reklámot építeni, mert a kérdéses teszt alapján vírushordozónak bizonyuló nőknél a szakellátásban nagy valószínűséggel első lépésként citológiai vizsgálatot fognak végezni.   

Szó sincs tehát arról, hogy a citológiai vizsgálatot ki kellene hajítani a módszertanból. Ennek ma is fontos szerepe van, ismerni kell a korlátait, és a modern technikát alkalmazva kellene végezni.

Vagyis a Neumann Labs hirdetéseit érdemes erős kritikával nézni, ám a nőknek és a kormánynak is lenne tennivalója a HPV terén. A tünetmentes nőknek annyi, hogy háromévente citológiai vizsgálatra kellene menniük, vagy ötévente HPV-szűrésre. (Ilyen vizsgálatot számos magánnőgyógyászat kínál pácienseinek.)

A kormánynak pedig

  • a kamasz fiúkra is ki kellene terjeszteni az önkéntes, ingyenes HPV-védőoltást;
  • meg kellene fontolni egy népegészségügyi HPV-szűrés bevezetését a 35-65 év közötti (a kezdő és felső határt szakértőknek kellene meghúzni) női korosztályok számára;
  • a citológiánál ösztönzéssel, tiltással, hatósági tevékenységgel véget kellene vetni a festéses eljárás tömeges alkalmazásának.

Mindez jelentős költséggel járna. És jelentős haszonnal:  több száz nő megmentett életével.

Borítókép: HPV elleni védőoltás. Fotó: Voisin/Phanie

A Válasz Online jövője olvasóinkon múlik! Két hónap alatt 1500 támogatót gyűjtünk. Csatlakozzon hozzánk most!

Kategória: Nagytotál