SZDSZ–Fidesz-koalíció 2019-ben: az állam minden akadályt eltakarított Habony barátai elől
Immár az állami Magyar Fejlesztési Bank közel 1,3 milliárd forintos hitele is segíti Habony Árpád grúz-izraeli barátait, hogy „plázairodaházat” emeljenek a Puskás Ferenc Stadion metróállomás fölé – szúrta ki a Válasz. Az SZDSZ holdudvarából indult Gagel család az elmúlt két évben összesen 3,72 milliárdnyi kölcsönt tudott kibrusztolni magának hatalomközeli pénzintézetekből. Ciklusokon átívelő gigamutyi 7+1 pontban.
Ha már belefáradt az elmúlt tíz-húsz évben feltárt, vörös, kék vagy narancsárnyalatú korrupciós ügyek monoton egymásutánjába, az ország következménynélküliségébe, valószínűleg nem önben van a hiba. Most mégis számítunk figyelmére, hiszen „végre” olyan témát tárhatunk a nyilvánosság elé, amelynek nemcsak a felszínét kapargatjuk és habosítjuk, hanem látjuk, ismerjük a nagy egészet, a teljes vagyonkijátszási folyamatot. Az eseménysor ráadásul bőven az MSZP–SZDSZ-érában kezdődött, s bár a Fidesznek lett volna lehetősége elszámoltatni az elkövetőket, valamiért inkább a cinkosukká vált. Mi több, a történet központi alakja egy grúz-izraeli indíttatású és identitású üzletember, aki tehát külföldiként (és nem mellékesen: a szabad demokraták egykori kegyeltjeként) lett az új magyar burzsoázia tagja, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének egyik tartóoszlopa.
Írtunk már korábban egy idegenlégiós NER-lovagról, a török Adnan Polatról; ám ő, azaz a naperőműkirály legalább tereli is a tőkét a Kárpát-medencébe, nemcsak mozdítani próbálja a mozdíthatót. Mostani cikkünk „hőse”, Michael Gagel nyilvánvalóan kispályás Polathoz képest, ám – miként látni fogjuk – olyan Fidesz-stratégákkal hozható kapcsolatba, mint Habony Árpád kormányfői tanácsadó és Rogán Antal kabinetminiszter. Ami pedig a bizniszt illeti, Gagel egyebek mellett arról híres, hogy ő vezeti a budapesti metróállomásokra a régi fővárosi politikuselit által bebetonozott Princess pékségláncot – koalícióban az ugyancsak Tbilisziből elszármazott, majd Tel-Avivon át a magyar fővárosba érkezett Shabtai Michaelivel. Utóbbi azzal is „virított” a piacon, hogy orosz állampolgárok magyarországi bevándoroltatásához biztosított infrastruktúrát a Rogán által kiötlött leletelepedésikötvény-rendszerben. Szintén a Fidesz-időkben történt már, hogy a Gagel família – a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő különös liciteljárásán – megszerezte a budapesti Four Seasons szálló mögötti irodaépületet (Zrínyi utca 3.), továbbá a Habonyt hitelező Tombor András stábjával karöltve betette a lábát az erőmű-üzemeltetéssel, villamosenergia-kereskedéssel foglalkozó VPP Magyarország Zrt.-be.
A grúz-izraeli érdekkör iránti közbizalomnak aligha tesz jót, hogy a felsorolt ügyleteket egytől egyig offshore-jellegű cégeken keresztül bonyolították le – és a sajtó elől ugyancsak elbujkáltak.
Michael Gagelt csakis onnan ismerheti a nagyérdemű, hogy az elmúlt években rendre Habony Árpád társaságában tűnt fel ilyen-olyan kiszivárgott partifotókon. Illetve ahogy – „keresd a nőt!” jeligére – anno a Heti Válasznál kiderítettük, a nagy üzletelés kísérőjelenségeként Gagel közvetlen családtagjai olyan befolyásos asszonyokkal kerültek aktív Facebook-kapcsolatba, mint Rogán Cecília, Vajna Tímea, Kökény-Szalai Vivien (a TV2 hírfőnöke), az Orbán Viktor internetes megjelenéseit koordináló Kaminski Fanny (Habony Árpád gyermekének édesanyja) és Nagy Boglárka festőművész (Habony korabeli barátnője). Most újra ránéztünk a közösségi médiára, és bár az érintett hölgyek már kevésbé teszik közszemlére aktuális személyi hálójukat, Rogán Antal hitvese például így sem tud anélkül profilképet cserélni, hogy a Gagel-rokonság ne siessen azonnal lájkot vagy szívet dobni az új outfitjére.
A társasági kitérő után vissza a cikkünk elején emlegetett régi-új történetre, amely az MSZP–SZDSZ-országlás idején kezdődött, de ma már Fidesz-botrányként is értelmezhető. A Puskás Ferenc Stadion metróállomás fölötti irodaingatlan bekebelezéséről van szó, melynek helyén hamarosan ultramodern, plázával kombinált „office building” magasodhat. Noha Tarlós István nemrég úgy nyilatkozott a Válasznak a Princess pékséges csapat nyomulásáról, hogy „rajtam azt kérjék számon, ami rajtam múlik, Habony Árpád haverjait nem ismerem”, ettől még tény: az úgynevezett Stadionok-projekt sehol sem lenne, ha az elmúlt 11 évben az éppen regnáló kormányzat és fővárosi vezetés ne takarított volna el szinte minden bürokratikus akadályt Michael Gagelék elől.
Friss információnk szerint például az állami Magyar Fejlesztési Bank közel 1,3 milliárd forintos óriáshitellel segítette ki a beruházót; a kölcsön részleteiről és a tervezett irodamonstrumról írásban érdeklődtünk mind a pénzintézetnél, mind Gagelnél, de a szereplők nem méltatták válaszra lapunkat. Úgyhogy nélkülük, de hiteles dokumentumokra támaszkodva szerkesztettük össze az alábbi 7+1 pontos eseménysort – bizonyítandó, hogy vannak, akiknek legfeljebb megszületni volt nehéz.
1. Az SZDSZ városházi potentátjai 2008-ban aprópénzért „odaajándékozták” Gageléknek a fejlesztési helyszínt. A még ellenzéki Fidesz hevesen ellenezte az akkor Stadionok néven futó metróállomás feletti terület magánosítását – a fidesz.hu oldalon máig elérhető egy Demszky-kritikus cikk a témában. De mi történt pontosan 11 esztendeje, hogyan indult a Hungária körút 46. szám alatt felhúzandó iroda- és plázakomplexum sztorija? Egy rendőri jelentés ugyan 2006-ra teszi a privatizációs folyamat kezdeteit, ám csak annyit állíthatunk biztosan, hogy a BKV két szabad demokrata igazgatósági tagja, Tóthfalusi György elnök és Forró Zoltán (Demszky Gábor főpolgármester korábbi kabinetfőnöke, tanácsadója) két évvel később
egy nagyobb polgári lakás árán, 48 millió forintért értékesítette a közel 8000 négyzetméteres terület 17,2 százalékát,
vagyis a rohadófélben lévő Stadionok irodaházhoz csatolt parkolót a Welt-Stadt Immobilien (WSI) Kft.-nek. A vevő társaságnak már akkor a grúz-izraeli Michael Gagel (a cégbíróságon iktatott dokumentumokban: Gag El Mikhael) volt az ügyvezetője, tulajdonosa pedig a ciprusi illetőségű és mindenestül offshore-jellegű Top Imobile Limited. 2008-ban persze még nem volt Fidesz-kormányzás és nem volt új Alaptörvény sem, amely rögzítette volna, hogy „nemzeti vagyon átruházására vagy hasznosítására vonatkozó szerződés csak olyan szervezettel köthető, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint az átruházott vagy hasznosításra átengedett nemzeti vagyon kezelésére vonatkozó tevékenysége átlátható”. Azóta viszont lett Fidesz-kormányzás meg szigorú Alaptörvény; és bár a WSI-t továbbra is az átláthatatlan ciprusi rejtekből birtokolják, a hatalom ugyanúgy a tenyerén hordozza a Gageléket, mint az időközben letűnt SZDSZ idejében. A következő pontok már erről a pálfordulásról szólnak.
2. Az SZDSZ-es szálakat egyszerűen kioperálták a BKV-bűnügy vádiratából. A WSI tehát 2008-ban az osztatlan Stadionok-telek egészének résztulajdonosává vált, azaz Michael Gagel egy parkoló áráért betette lábait a teljes fejlesztési zónába. A „ciprusiak” és a BKV együttműködési megállapodást is kötöttek, mely már azzal számolt, hogy hatvan napon belül az elővásárlásijog-birtokossá avanzsált WSI-é lesz az ingatlan 100 százaléka – nyilván erre ment ki az SZDSZ-es játék az elejétől fogva. E forgatókönyv ellen 2008 novemberében hangosan tiltakoztak a metrós szakszervezetek, hiszen – miként az itt elérhető levél igazolja – a közlekedési vállalat korábban írásba adta az érdekképviseleteknek, hogy nem adja el a cég központi telephelyeit. Az ingatlanpanama mégis megtörtént, több büntetőfeljelentés született ügyben, így a Demszky-féle fővárosi vezetés – kerülendő a nagyobb botrányt – jegelte a történetet. A 2010-es kormányváltás után minden bennfentes arra számított, hogy a Hagyó Miklós volt szocialista főpolgármester-helyettes és társai elleni BKV-s büntetőeljárás vádiratában az SZDSZ-es cselekmények is előkelő helyen szerepelnek majd. Ám miként annak idején a Heti Válaszban megírtuk: a liberális vonulat szinte teljesen kimaradt az ügyészségi dokumentumból. A rendőrség a Stadionok-témában arra hivatkozva szüntette meg a nyomozást, hogy a BKV teljes telekhányadát végül nem értékesítették.
Az egyszeri Fidesz-szavazó az elszámoltatás hiányát talán még feldolgozta valahogy, de azzal biztosan nem kalkulált, hogy lényegét tekintve a néhai SZDSZ tervei szerint folytatódhat a Hungária körúti történet.
3. A Fidesz megadta magát a Gagel-lobbinak. A Heti Válaszban 2016-ban szóltunk először: a fővárosban olyan közgyűlési előterjesztés-tervezet született, mely szerint a BKV 1,0085 milliárd forint plusz áfáért eladná a Gagel-féle WSI-nek a metrótelek nagyobbik részét is. Mindez a Demszky-korszak árképzéséhez képest jelentős előrelépésnek tűnt, ám a versenyeztetés hiánya miatt így sem beszélhettünk piaci jellegű megoldásról. Egyértelművé vált, hogy úgy fog idegen tulajdonba kerülni a kétkijáratos, föld alatti megálló teteje (illetve a metró füstelvezető-szellőző berendezésének kivezetése), ahogy a néhai SZDSZ-ben eltervezték. E hátrányokkal szemben egyetlen előny kínálkozott: Michael Gagelék legalább fizetnek valamit az időközben Puskás Ferenc Stadion állomássá átkeresztelt terület felszínéért, nem pedig kártérítési igényekkel bombázgatják a BKV-t. 2017 áprilisában aztán – a Fővárosi Közgyűlés felhatalmazása alapján – megszületett a „vételi jogot alapító szerződés” a közlekedési vállalat és a WSI között a „32538/1 helyrajzi számú, kivett irodaház és metró megnevezésű, természetben az 1143 Budapest, Hungária körút 46. szám alatt található, 7970 négyzetméter alapterületű ingatlan” nagyobb részére vonatkozóan.
4. A kormány is beszállt a grúz-izraeli buli támogatói közé. Miután bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba a WSI vételi jogát, Demeter Márta LMP-képviselő levélben figyelmeztette a belügyminisztert: a közvetlenül a metrómegálló felett található terület értékesítése biztonsági kockázat lenne, hiszen létfontosságú közlekedési infrastruktúrát érint, ráadásul az állomás óvóhelyként is szolgál. Pintér Sándor szerint viszont a tervezett létesítménnyel összefüggésben nincs olyan információ, amely alapján a metró rendeltetésszerű működése veszélyben lenne. A tárcavezetői választ megfejelendő 2017 végén az Orbán-kabinet úgy döntött, lebontja a Gagel-féle óriásirodaház előtt tornyosuló bürokratikus gátakat. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy – bár a WSI grúz-izraeli ügyvezetője még nem is nyilatkozott arról, gyakorolni kívánja-e vételi jogát – a kormány rendeletben nyilvánította „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé az ingatlan-nyilvántartás szerint a Budapest belterület 32538/1, 32474 és 32475/1 helyrajzi számon nyilvántartott ingatlanokon, illetve az ezen ingatlanokból telekalakítási eljárásban hozott döntés véglegessé válását követően kialakított ingatlanokon megvalósuló ingatlan- és infrastrukturális fejlesztések megvalósítására irányuló beruházással összefüggő közigazgatási hatósági ügyeket”. Ahogy írtuk, a BKV a 32538/1 helyrajzi számú parcella eladásáról döntött, a rendeletben említett másik két kisebb telekszelvény a fővárosé és a MÁV-é; ezeket a Puskás Ferenc Stadion megálló feletti modern szolgáltatási csomópont felépítése érdekében kellett hozzácsapni a projekthelyszínhez (hiszen az új „irodapláza” alapja nem támaszkodhat a közvetlenül metrószerkezetre). Öt nappal az idézett kormányrendelet megszületése után aztán Michael Gagel felbátorodott, és levélben tájékoztatta a BKV vezérét: természetesen gyakorolni kívánja a Hungária körút 46. számú terület maradék 82,8 százalékára vonatkozó vételi jogát.
5. A főváros és Zugló újra lépett Gagelék érdekében. A Fővárosi Közgyűlés még a kormányrendelet publikálása előtt döntött arról, hogy az új WSI-ház alapozásához szükséges területnövelés földhivatali bejegyzésekor további 64 millió forintot utaltat Gagelékkel – cserébe pedig átadja nekik a bővülésben érintett (két méter keskeny, összesen közel 450 négyzetméteres) teleksávot. Ám az igazi ajándék nem ez volt. Hanem, hogy a fővárosi politikusok mindezzel párhuzamosan hozzájárultak a zuglói kerületi szabályozás majdani életbeléptetéséhez; a jelenleg is előkészítés alatt álló XIV. kerületi terv szerint az eddigi 18 méteres magasság helyett a jövőben 30 méteres épületet lehetne emelni – tehát a Kerepesi út déli oldalát ékesítő irodaházakhoz hasonló sokszintes tömb „nőhetne ki” a földből a metróállomás fölött. Nem nehéz belátni: ha az érintett önkormányzatok még a privatizáció előtt megnövelik a telek beépíthetőségi értékeit, jóval több pénzt lehetett volna elkérni a WSI-től a terület egészéért. Csakhogy így a köz érdeke esetleg megelőzte volna a fejlesztők kívánságait, ami ennél a projektnél valahogy sosem volt fontos. A szigorúbb helyhatóságok a hasonló látványberuházásoknál legalább azt igyekeznek elérni, hogy érdemi tartalommal bíró településrendezési szerződést kössenek a kedvezményezett féllel, melyben sok-sok közcélú kiegészítő feladatot lőcsölnek rá az építtetőre. Hogy a Karácsony Gergely fémjelezte zuglói vezetés nagyot virított-e ilyen téren, inkább az olvasó értékítéletére bízzuk (az alkufolyamat végeredménye itt olvasható). Na jó, annyit elárulunk, hogy Michael Gagel csapata csak afféle tessék-lássék kötelezettségeket vállalt: például díszburkolattal fogja csinosítani a metróállomás környékét, az új épület földszintjén szívességi használatba ad egy 50 négyzetméteres helyiséget az önkormányzatnak, illetve meghatározott időközönként átenged egy területet „ökopiac tartása céljára”.
6. A BKV még fizetési haladékkal is kedveskedett a WSI-nek. Miután Gagel 2017 végén jelezte, hogy gyakorolni kívánja a metróállomás feletti telekre vonatkozó vásárlási jogát, egy hónapon belül le kellett volna szurkolnia a BKV-nak a bő egymilliárd forintos vételárat. Ám a pénz csak nem akaródzott elutalódni. A Magyar Narancs a minap szóvá tette: a közlekedési vállalat a késedelem miatt akár el is állhatott volna az ügylettől, ehelyett azonban először 2018 végére, majd 2019-re kegyeskedett kitolni a fizetési határidőt. Bár a kormány által rendeletben biztosított kiemelt státusz kifejezetten a közigazgatási eljárások felpörgetésére szolgál, a WSI mindig a telekalakítási, -bővítési folyamat elhúzódásával indokolta a pénz visszatartását – és ezt negatív következmények nélkül tehette. Sőt: a következő pontból kiderül, hogy Gagel extra figyelmességként koktélcseresznyét is kapott a kormányzattól a tortájára, éppen a hab tetejére.
7. MFB-kölcsönből rúgják be a projektet. A Hungária körúti terület tulajdoni lapjáról és a hitelbiztosítéki nyilvántartásból egyaránt kiderül, hogy 2019. február 8-án az állami Magyar Fejlesztési Bank jelzálogjog, illetve elidegenítési és terhelési tilalom feljegyzése iránti kérelmet nyújtott be a földhivatalhoz – miután 1,282 milliárd forintos kölcsönnel segítette ki a WSI-t. A dokumentációból az is kiolvasható, hogy a Gagel-cég öt nappal később már a tulajdonjoga bejegyzését és az ingatlan határrendezését kérte a hatóságtól.
A plázafejlesztők tehát mára megszerezték álmaik metróállomását, pontosabban a megálló tetejét. És miért a piacról vettek volna fel hitelt, ha egyszer ott a hatalom mankója, amelyre újra és újra rátámaszkodhattak?
+1. Eddig mindösszesen 3,72 milliárd forintnyi állami, félállami, hatalomközeli hitellel „jutalmazták” meg a Gagel családot. Miként cikkünk elején jeleztük, a grúz-izraeli famíliának a WSI mellett más futó ingatlanügyletei is vannak. A Four Seasons mögötti irodaház felvásárlására 2017-ben az akkor még állami résztulajdonú Gránit Bank biztosított 2,2 milliárd forintos kölcsönt. A Gagelék budai lakásait birtokló Onland Kft. pedig a Mészáros Lőrinc környéki Takarékbank 240 milliós hitelével gazdálkodhat. Tehát az elmúlt két évben a hatalom közeléből mindösszesen 3,72 milliárd forintnyi hitellel finanszírozták meg a Gagel család magyarországi boldogulását.
Nyitókép: MTI
