Még csak nem is Mészáros a legnagyobb botrány: itt a fehérvári kórházügy háttere

·2019.01.23

Miközben a székesfehérvári hírek kizárólag Mészáros Lőrinc gyerekeinek 18 milliárd forintra túlárazott és emiatt leállított kórházfejlesztéséről szólnak, ennél sokkal nagyobb szégyen, milyen állapotok között tartja a politika „fogolyként” a helyi betegeket. A Válasz bemutatja, hogyan esett áldozatul a régóta szükséges kórházberuházás más városok erős embereinek.

Nagy levegő. Vagy kettő. Ez kell ahhoz, hogy az ember lenyomja a székesfehérvári kórház pulmonológiai osztályának kilincsét. Mert nem elég, hogy itt súlyos betegeket kezelnek, de azonnal kézzelfoghatóvá válik a kettősség: hogyan lehet a magyar egészségügy egyszerre rettenetes és nagyszerű.

A kopott ajtó mögött a tüdőgyógyászat egyik vezető hazai centruma található. Az osztályvezető főorvos tavalyig a Bronchológus Világtársaság elnöke volt, szakmai teljesítményéről elég annyit mondani, hogy 2010-ben Budapestre hozta a bronchológusok világkongresszusát. Pápai-Székely Zsolt az országos Korányi intézetből érkezett Fehérvárra, és az orvostudomány azon robbanásszerűen fejlődő ágát képviseli, amely hatalmas vágások helyett a testnyílásokon keresztül jut be az emberi testbe. Parányi kamera és miniatűr műtéti eszközök segítségével képes kisebb beavatkozásokat a tüdőn belül megejteni.

Igazi hightech dolog ez, bár nem könnyű elhinni, hogy éppen emögött a kopott ajtó mögött, a 110 éves, Isten tudja mióta bontásra ítélt épületben dolgoznak azon, hogy a világ élvonalához tartozó eljárásokat honosítsanak meg Magyarországon. Vagyis a sokáig gyógyíthatatlannak, operálhatatlannak tartott betegeket életben tartsák, magát a kezelést (is) túlélhetővé téve számukra.

Ez tehát az egyik osztály, amelyről a hírek szóltak. Itt fekszenek együtt a Fehérvár-környéki bányászok és a túlélést kereső, az ország más intézményeiben menthetetlennek ítélt emberek, akik szerencsétlenségükre „szegénybetegségben”, vagyis tüdőrákban vagy más légzőszervi nyavalyában betegedtek meg. A hatágyas, kopott kórtermekben az egyik leggyakrabban felvetődő kérdés: milyen ország az, ahol ennyire nem találkozik a szakmai kiválóság és az elhelyezés minősége?

Az onkológiai osztály mellett ez a centrum az egyik szenvedő alanya a minapi döntésnek, amelynek értelmében

a kormány nem bízta meg a belgyógyászati tömb építését elnyerő céget, mert a benyújtott 18 milliárd forintos árajánlatot erősen túlzónak tartotta.

És nem mondunk neveket, csak azt: ha valaki azt gondolja, hogy az eltúlzott ajánlatok országában ez a kórház el van átkozva, nem jár messze az igazságtól.

Ennek első jele még Gyurcsány Ferencék kormányzása alatt jelentkezett, amikor azt találták ki, hogy az egészségügyet uniós pénzből fejlesztik, és úgynevezett póluskórházakat hoznak létre. Vagyis lényegében minden régióban újraépítenek egy kiemelt, minden fontos szakmában csúcsminőséget nyújtó intézményt, összesen nyolcat az országban. A közel százezer lakosú Székesfehérvár mérete, történelmi hagyományai, iparának jelentősége mellett azért is kiemelt rangú, mert itt van a Dunántúl legnagyobb kórháza, amely az M7-es autópályán megsérülők zömét is fogadja. Adta volna magát, hogy egyike legyen a nyolcaknak. De nem lett mégsem. Közbeszólt ugyanis a politika.

A Dunántúl három régióból áll, ám a közép-dunántúli nagytérség egyetlen kórháza sem lett pólus, egy sem jutott hozzá az alapáron 12 milliárd forintos fejlesztéshez. A pénzt elvitte Kaposvár, és az a színjáték, amelynek részeként a kirakatban a kaposvári bal- és jobboldal egymást gyilkolja, miközben vérszerződést kötöttek a politikainál számukra sokkal fontosabb ellenfél legyőzésére: az örök rivális Pécs ellen.

Így épült fel a pécsi pólustól alig 70 kilométerre a Dunántúl legdrágább új kórháza, letarolva a dunántúli fejlesztési csúcspénzeket.

Szintén politikai okból kapott póluskórházi rangot a Debrecentől 50 kilométerre fekvő Nyíregyháza is. Hiába, a politika nem a gyógyítás szempontjából néz a kórházügyre, hanem a választási küzdelem eszközeként. A szocialisták azért nem osztottak lapot Székesfehérvárnak, mert úgy hitték, póluskórház nélkül is meg tudják tartani. A Fidesz pedig az azóta szokásos hatalomtechnikai megoldáshoz folyamodott: egyszerűbbnek vélte megkínálni Warvasovszky Tihamért, az akkori szocialista polgármestert az Állami Számvevőszék alelnöki címével. A város így szocialista arc nélkül maradt, a Fidesz jelöltje pedig azóta nyer.

Amíg tehát Győr, Kecskemét, Miskolc és a három vidéki orvosegyetemi város, Pécs, Szeged és Debrecen, plusz a legnagyobbat nyerő Kaposvár és Nyíregyháza uniós pénzekből lényegében új kórházat építhetett, addig Székesfehérváron maradtak a régi, lepattant pavilonok.

Ha akkor azt kérdezték volna, indokolt-e 18 milliárd forintot adni Székesfehérvárnak, azt mondtuk volna: inkább, mint Kaposvárnak vagy Nyíregyházának. Bár az összeg túl nagy, kevesebből is befejezhették volna az építkezést.

Másodszor a királynék városa, Veszprém vitte el a királyok városától a kiemelt fejlesztési összeget. Vesztükre megint jött egy befolyásos aktor, ezúttal Rácz Jenő, Gyurcsány Ferenc egészségügyi minisztere. Rácz a regionális onkológiai centrumot nem Székesfehérváron, hanem Veszprémben képzelte el – persze a helyi politika hathatós támogatásával. Rácz pedig veszprémi kórházigazgató, majd a Magyar Kórházszövetség elnöke lett, s lelkesen támogatta a Fidesz egészségpolitikáját – ettől nem teljesen függetlenül kórháza összesen 11 milliárd forintos támogatást hozott el.

Ha akkor azt kérdezték volna, indokolt-e 18 milliárd forintot adni Székesfehérvárnak, még mindig sokalltuk volna az összeget. Végül kaptak egy nyolcmilliárdos sebészeti és diagnosztikai tömböt, s további körülbelül négymilliárd forintot kisebb fejlesztésekre. Érzékeltetésül: Miskolc ma már 21 milliárdnál, Kaposvár 17 milliárdnál, Szolnok tízmilliárdnál, de még Baja is hatmilliárdnál, Hatvan pedig ötmilliárdnál tart. Ez a fejlesztési összeg nem volt elég Székesfehérvárnak, a pulmonológia és az onkológia számára megmaradt az álom, hogy sebészeti és a diagnosztika tömb elkészülte után, majd egy második ütemben kapnak új épületet.

Az RTL KLUB a székesfehérvári kórház fejlesztéséről

Check out this video on Streamable using your phone, tablet or desktop.

Remek alkalom kínálkozott erre 2013-ban, amikor az Orbán-kormány kihelyezett ülést tartott a városban. Ez mindig egyfajta kívánságműsor, különösen, ha Orbán Viktor a saját városába tér haza. Volt is három kívánság, közte egy szép új belgyógyászati tömb. Csakhogy az egész kínos jelenetbe torkollt, mert a kormánynak éppen nem volt orvos minisztere, így leragadtak azon a ponton, mi a különbség a fejlesztési és a működtetési költség között. Magyarán: minek kell Székesfehérvárnak egy új kórházépület, ha a régit sem tudják fenntartani, annyira el vannak adósodva. A kormány nagyvonalú volt, új épületet ugyan nem adott, de elengedte a kórház adósságát. A kabinet úgy gondolta, minden rendben, Fehérvár meg úgy, hogy a kórházprojekt el van átkozva.

Közben – ahogy máshol – Székesfehérváron is a pénzes osztályokat helyezték el a kampányfotókon.

Ilyenkor mindig a sebészet költözik, azután meg a szülészet, és ennek a családok számára már nem vállalható helyére jöhetnek a tüdőbetegek, vagy a pszichiátriaiak.

Hiszen olyan politikus aligha született, aki nem kisbabákkal, hanem például egy influenza szövődményeként fuldokló, és lélegeztetőgépre kapcsolt anyával fotóztatta volna magát. Maradtak hát a százéves pavilonban.

Csakhogy minél többet lehetett hallani, hogy a vidéki kórházakkal már minden rendben, annál nagyobb feszültséget okozott Fehérváron a nagyon is fontos tüdő- és onkológiai rész állapota. Erre találta ki a kormány a Modern Városok Programot, hogy a fejlesztések lyukait betömjék, például új belgyógyászati tömböt építsenek Székesfehérváron. A tervek évek óta készen álltak, Székesfehérvár pedig eladósodottság nélkül várta a döntést.

Csernavölgyi István, a kórház főigazgatója, 2015-ben sajtótájékoztatón még azt mondta: hat-hétmilliárd forintos építési költségre számít. Azóta 270-ről 300 ágyasra, vagyis tíz százalékkal növelték az új épületet. Az építő pedig az árat közel háromszorosára, 18 milliárd forintra.

Az ágyanként 60 milliós összeg elképesztően magas lenne akkor is, ha valami kivételes építészeti értéket teremtenének, de a látványterv ugyanolyan ötlettelen, mint a diagnosztikai tömbé (és úgy általában a magyar kórházépítészeté – lásd nyitóképünket.).

A kormány pedig ismét nemet mondott Székesfehérvárnak.

Miért éppen most lett érzékeny a kabinet a túlárazott projektekre? Mert a Modern Városok Program jó részét immár nem „olcsó” uniós pénzből állják, hanem hazai forrásból kell előteremteni? Vagy választási év van, és Székesfehérvár ideális alany megmutatni, hogy a kormányközeli vállalkozók se tehetnek meg mindent?

A válaszokra még várunk, de akárhogy is: a legfontosabb, hogy ne játszadozzanak sem a gyógyuló, sem a gyógyító emberekkel. Sem gazdasági, sem politikai célból. A történet főszereplői ugyanis nem azok, akik Magyarország leggazdagabbá tett emberének nevét viselik. Hanem azok, akik azt a cikkünk elején említett kilincset holnap is lenyomják.

 

Borítókép: Gav-Art Stúdió Kft. / magyarepitok.hu

Ha tetszett a cikk, kérjük, támogassa a Válasz Online munkáját, és kövessen minket Facebookon!

Címkék: Nagytotál