A demokrácia 1989 utáni domináns liberális formája valóban válságba került, ahogy azt Körösényi állítja, ám ez korántsem jár együtt a liberális szereplők eljelentéktelenedésével. A jobboldali populizmus iránti szinte mániákus médiaérdeklődés ellenére továbbra is igaz, hogy Európa legbefolyásosabb államaiban szinte kivétel nélkül alapvetően liberális szellemiségű pártok az igazi hangadók. Laczó Ferenc, a Maastrichti Egyetem docense reagál Körösényi András világrendről és a demokráciák válságáról szóló írására. A Válasz Online világrend-vitájának harmadik cikke.

„Körösényi írásának egyik zavarba ejtő sajátossága, hogy a szerző nem tisztázza egyértelműen annak a társadalmi-politikai berendezkedésének a mibenlétét, amelynek hanyatlását diagnosztizálja” – írja Mándi Tibor. Az ELTE Politikatudományi Intézetének igazgatóhelyettese most kísérletet tesz erre, valamint új diagnózis felállítására is. Vita.

A liberális demokrácia, mint alkotmányos rend, igenis túlélhet. Ám ehhez éppen azon az elporosodott normatív nyelven, beidegződéseken és társadalomszervezési módszertanon kell változtatni, amit a mai „atomisztikus liberalizmussal” társítunk – írja Béndek Ábris Körösényi András lapunkban megjelent cikkére reagálva. Béndek vázolja is, mi volna szerinte a liberális demokrácia túlélésének módja. Vita.