Miért kell egy nyilvánvalóan reprezentációra újonnan épült családi rezidenciát műemléki juhakolnak, gazdasági épületnek hazudni? Ehhez a szokásos magyaros megoldás kellett: a kollaboráló szakemberekkel „lepapírozták” az ügyet, azaz nyilvánvalóan hazug magyarázatokkal, fals jogértelmezéssel szereztek építési engedélyt. De arra, ami felépült, az Orbán család sem lehet büszke: rendkívül drágán megvalósított, mégis jellegtelen és irracionális végeredmény született. Hadházy Ákos független képviselő összegző cikkben mutatja be a hatvanpusztai épületegyüttest, épületről épületre dokumentálva az elhíresült rezidenciát.

Hetek óta tartja lázban az országot egy József nádor mintagazdaságának részeként épült, Alcsútdoboz külterületén álló, félreeső majorság. Egész pontosan az, hogy ez az együttes még mindig majorságnak tekinthető-e, vagy időközben kastéllyá változott, s ha igen, akkor kinek a javára történt mindez. Bátonyi Péter műemlékvédelmi szakember most abból a szempontból elemzi a miniszterelnök apjának építkezését, hogy valóban értékőrző felújításról van szó, ahogyan például Lázár János állítja, vagy éppen ellenkezőleg, a törvény által is egyértelműen tiltott műemlékrombolást látunk a nagy nyilvánosságot kapott képeken.

Lehet egyáltalán Hatvanpusztáról mint műemlékről írni? A miniszterelnök édesapjának sokmilliárdos nagyberuházása olyan morális és politikai problémákat vet fel, amelyek árnyékában talán nincs is értelme feltenni a kérdést, hogy mi történt a majorsággal mint örökségi értékkel. Mégis muszáj, hiszen Hatvanpuszta nem kizárólag közéleti botránykő és rendszerszimbólum, hanem egy hányatott sorsú műemlékegyüttes is.