Kiszervezett szegénység – bajban vannak a szociális segítők az Orbán-rendszer után
Egy főként romákat segítő civilszervezet, a Világítani Fogok Egyesület kér segítséget a további működéshez, miután az állam hónapokig nem küldte meg a munkájukhoz szükséges összeget. A pénz végül megjött, de a csúszás mögött hatalmas dilemma áll: mit kezdjen az új kormány az uniós átlag harmadára sorvasztott segélyrendszerrel, és az egyházi civilszervezeteknek kiszervezett állami feladatokkal? A Válasz Online Kerecsenden nézte meg, hogyan léptek a civilek az állam helyére, és milyen helyzetbe kerülnek a támogatások csúszása miatt. A látottakat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezetőjével és az ELTE két szociológusával is átbeszéltük.
– Tünde néni, mi van a végtelenen túl?
Kerecsenden vagyunk, Egertől 13 kilométerre, az általános iskolában, a Világítani Fogok Egyesület által támogatott fejlesztőpedagógiai foglalkozáson. Az asztal körül öt gyerek ül, és különböző logikai játékokat játszanak. Az alacsony szintnél is alacsonyabbról indultak elsősként. Mikó Tünde számára egy kitüntetéssel ér fel, hogy Alexet, az egyik kisfiút ma a végtelen filozófiai problémája foglalkoztatja. A másik három gyerek pedig tökéletesen – vagy egy-két hibával – oldja meg a fejlesztő táblák nehezebb fokozatait is. Az egyik kislánynak ma nem megy jól, kedvetlen, látszik rajta a kialvatlanság.
Elekné Román Katalint, az egyesület alapítóját nem a végtelen izgatja, hanem a végesség. Az egyesület pályázati támogatásai akadoznak, június 30-ig meg kellett volna kapniuk a második félévre jutó finanszírozást, de ígéretnél tovább nem jutottak. Szeptember végén találkozunk, a pénznek se híre, se hamva. A szervezet a bérek egy részét már csak adományokból tudta kifizetni, saját tőkéjét rég beforgatta a működésbe.
Kerecsenden ez azt jelenti, hogy nemcsak a munkaerőpiaci mentort kell elküldeniük, de az egyik beszédfejlesztő szakembertől és a matekkorrepetitortól is meg kell válniuk, a gyerekek délutáni környezetvédelmi programját be kellene fejezni, és Tünde néni sem kapja meg a díjazásának felét. Mindezt úgy, hogy érvényes szerződésük van.
Mikó Tünde, a Világítani Fogok Egyesület által alkalmazott fejlesztő pedagógus ezért keddenként ingyen jár ki a megyeszékhelyről, mert elfogyott az állami pénz a fejlesztőórákra. Nem hagyja a gyerekeit. Többről van ugyanis szó annál, mint hogy egy civilszervezet egy időre felfüggeszti-e a tevékenységét, mert
sok helyen ők vették át az állami szociális ellátórendszer feladatait.
Szegényexport Kerecsendre
Mondanánk, hogy ez az egész a Fidesz-korszak alatt kezdődött, de nem. Az itt élők már a kétezres években a saját bőrükön érezhették, milyen az, amikor egy ország úgy képzeli a szegénység kezelését, hogy kiköltözteti a rászorulókat a kevéssé látható területekre. Így került az egri romák egy része az egykori püspöki uradalomhoz tartozó falu területére a kilencvenes években és a kétezres évek elején. Kaptak néhány százezer forintot, amiből Egerben nem lehetett ingatlant vásárolni, azután szépen teherautóra pakolták a holmijukat, és pá. A szegénységexport egyik célállomása Kerecsend volt, ahol
az ember még mindig nehezen hiszi el, hogyan kerül ez a falu a 300 legszegényebb közé. Tipp-topp óvodája, iskolája, rendezett faluképe van, leszámítva a falu egyes részeit.
Ezek sem no-go-zónák, bár néhol látszanak drogosok által szétszedett házak, valójában Kerecsendnél jó néhány száz nehezebb helyzetű település lehet az országban.
A faluban nagy irodalma van a szociális intézkedések kudarcainak. Például a telepmentesítési programénak, és országos botrányt keltett, hogy az önkormányzat visszautasított egy 400 millió forintos fejlesztési összeget, amely főként a romák esélyteremtését szolgálta volna. Az elmúlt évtizedekben a probléma csak súlyosbodott, Egerben pedig lett egy lakópark a probléma helyén. Pipa, probléma megoldva.
Az állam kivonulóban
Az összes többi ezután következett. Az asztal körül ülő gyerekek szülei a saját bőrükön tapasztalhatták, mit gondol a Fidesz-kormány a rászorultságról. A 2008-as gazdasági világválság nálunk is felerősítette azokat a hangokat, amelyek szerint a segélyek szociális függőséget okoznak, az pedig csak konzerválja a szegénységet. Szociális védelemre 2011-ben még a GDP 24 százalékát, 2022-ben már csak 17 százalékát költöttük. A kiadások egy főre jutó összege nálunk kevesebb, mint harmada az EU-27 átlagának, a vásárlóerő-paritást tekintve a felét sem éri el.
– Erodálódott a segélyek összege – mondja Román Kata arról, mi látszik ebből a terepen. – Az állam gyakorlatilag kivonult, elengedte a legszegényebbek kezét, lemondott róluk. A szociális feladatok jó részét átadta a civileknek. Miközben a gyerekek legnagyobb része Kerecsenden mélyszegénységbe vagy szegénységbe születik – érzékelteti a kihívás nagyságát.
Megkérdeztük erről Husz Ildikó szociológust, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóját, ő is úgy látja, hogy a politika súlypontja a legszegényebb gyerekek esélyeinek javításáról a dolgozó középrétegek irányába tolódott. A munkavállalás és a gyermekvállalás ösztönzése került előtérbe, az adókedvezménnyel, kedvezményes hitelekkel és más támogatásokkal elsősorban a stabilabb helyzetű családoknak kedveztek.
A szociális kiadások csökkentését úgy oldották meg, hogy ugyan nem vették vissza a segélyek összegét, de elinflálták. Emellett nem nyúltak a segélyek jogosultsági küszöbéhez sem, a jövedelmek emelkedése miatt olyan családok is kieshettek, akinek a tényleges helyzete nem javult. Évről évre több „gazdag szegény lett”, tömegek szorultak ki a támogatottak köréből. Országosan 2010-ben még közel 600 ezer, 2025-ben már csak 185 ezer gyerek részesült rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben.
A kormány bizalmatlan volt az önkormányzatokkal, ezért párhuzamos intézményrendszert épített ki, az államinál valamivel kedvezőbb finanszírozással.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat számára pedig lényegében kiszervezték a szociálpolitikát, a legszegényebb 300 településnek létrehoztak egy külön programot, amit a Máltai szervezett, mint valami nyomorügyi minisztérium. Saját rugalmas költségvetést kaptak, szociális „alvállalkozókkal” szerződhettek, a civilekkel, akik a 300 település közül 187-ben bekapcsolódtak a munkába. A többin a Málta maga látta el a feladatot.
A Felzárkózó Települések (FETE) program lényege a segítők jelenléte és a szociális diagnózis alapú ellátás volt. Eszerint minden településnek más problémái vannak, és ennek megfelelően kell segíteni. A nyomornak különböző formái vannak, és mindegyiket kicsit másként kell kezelni, amit a segítők jelenlétével lehet enyhíteni. Ez a személyes odafordulás volt Vecsei Miklósnak, a Málta korábbi alelnökének a hitvallása. A kritikusai szerint viszont a diagnózist egy külső fél, a „diagnoszta” állapítja meg, nem pedig a település maga határozhatja meg, mi is a probléma, mi az, aminek a megoldásához támogatást kér.
Kudarc? Kiszervezve
A Fidesz szociálpolitikai programja sikeres volt azok számára, akik képesek voltak előbb közmunkásként, majd piaci foglalkoztatottként elhelyezkedni, és a munka jogán hozzáférni a családtámogatásokhoz.
Ám akik megragadtak a közmunka szintjén, azok számára ez túl sok jót nem hozott, mert a program indulásának idején ugyan a közfoglalkoztatottak még a minimálbért kapták, ma azonban csak a felét folyósítják. A program jelentősen emelte a férfiak foglalkoztatottságát a hátrányos helyzetű településeken, ám a közmunkások gyerekei sem tudtak kitörni, 70–75 százalékuk szegény maradt.
Akik pedig a közmunka lehetőségéből is kiszorultak, mert egészségi, mentális vagy egyéb okokból képtelenek voltak bekapcsolódni, azok az út szélén maradtak. Akkor jött a Málta és az „alvállalkozó” civilek, hogy kisegítsék az államot. A kormány részéről a különprogram létesítése egyértelmű beismerése volt a szociális ellátórendszer működésképtelenségének. Ha ugyanis valami éppen a 300 legszegényebb helyen nem működik, tehát ott, ahol a legnagyobb szükség van rá, akkor nagy a baj.
– A Felzárkózó Települések Programnak az volt a feladata, hogy korrigálja az állami rendszert, mert az nem működik megfelelően – mondja Román Kata, aki nagyon fontosnak tartja, hogy a faluban együttműködjenek, kiegészítsék az állami szolgáltatásokat.
– Lyukfoltozás történt, nem egy átgondolt stratégia alapján léptek. Emellett nagyon egyenlőtlen a színvonal. Volt, ahol magas minőségű volt az ellátás, máshol gyenge kísérletek történtek
– mondja Bass László, az ELTE kutatója. Közben a gazdasági pangás és a pénzhiány hatására megindult az egész sorvadása.
– Korábban az óvodában prevenciós céllal is kaphattak fejlesztést, de ez megszűnt. Nagyon mélyről érkeznek a gyerekek. Szerencsére én még ki sem gondolom, ha valamilyen fejlesztő eszközre szükségem van, és már meg is kapom az egyesülettől – mondja Mikó Tünde.
Most éppen érzelemkártyákkal játszanak, mert a pedagógus szerint az érzések kifejezése, a konfliktusok feldolgozása nehéz ezeknek a gyerekeknek. Könnyebben boldogulnak a matematikával és a sakkal.
Benézünk a kerecsendi óvodába is, ahol Barna Erika óvodavezető magyarázza el, miért van szükség az egyesületre:
– Ha egy gyerek nem kapja meg a sajátos nevelési igényű (SNI) kódot, akkor döcög a rendszer.
Az egyesület azokat a gyerekeket is fejleszti, akiknek nincs ilyen kódjuk. Tipikus például, hogy amikor a gyerekeknek vigaszra van szükségük, már egészen kis koruktól a szülői figyelmet egy mobiltelefonnal helyettesítik számukra. A pedagógusok azt tapasztalják, hogy a gyerekek nehezen tartanak szemkontaktust, ami nagyon megnehezíti az oktatást. Mindennek korrigálására speciális programokra van szükség.
Az egyesület rendezte be az óvoda tornatermét a legmodernebb eszközökkel. Benézhetünk Elek Ágnes gyermekpszichológus foglalkozására, aki külön fejleszti az egyik kisfiút. Az alapozó fejlesztés egyik célja sikerélményhez juttatni a gyerekeket, és feltárni, mely területeket kell fejleszteni. A kerecsendiek egyik legnagyobb gondja a mozgás- és különösen a beszédfejlődés elmaradása. A pedagógusoké pedig az, hogy az új kihívásokra „zsebbenyúlós” képzéseken kapnának felkészítést. Az egyesület a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásából alapozó terápiás képzést indított volna, de úgy tűnik, a támogatással együtt ez a lehetőség is elúszik.
Nem értjük, miért fizetősek ezek a programok? Miért pályázaton keresztül oldják meg a finanszírozást, hiszen több állami szervezet felel a pedagógiai területért? A magyarázat az, hogy a kerecsendiek nem az államilag szervezett kötelező és díjmentes pedagógus továbbképzést, hanem az ezen kívüli fizetős lehetőségeket tartanák hasznosnak a pedagógusok és a gyerekek számára.
Az egész rendszert áthatja egyfajta párhuzamosság, a civilek segítenek a munkahelykeresésben, miközben erre is van egy állami hálózat.
– Az állam által támasztott küszöb magasan van. Bár napi 92 busz közlekedik Egerbe, a legrászorultabbak számára a megyeszékhelyen való tájékozódás és a határidők tartása is gondot okoz. A mi szolgáltatásunk sokkal rugalmasabb, a mentorunknak kiterjedt helyi kapcsolatrendszere van, és most ezt is elveszítjük – mondja Román Kata arra célozva, hogy el kell küldeniük a mentorukat.
Az emberek egy része azért nem dolgozik, mert akkora tartozása van, hogy azonnal elvonják a bére 50 százalékát, így már nem éri meg munkába állniuk.
– Víz, villany, telefon – magyarázza Román Kata, hogyan fordul át egy kisebb összeg befizetésének elmulasztásával krízisbe családok tömegeinek helyzete.
– Az egyesületet Sándor György, a Magyar Nemzeti Bank egykori vezető tisztviselője segíti adósság-tanácsadóként. Még neki sem könnyű kibogozni az olyan eseteket, amikor egy kezdetben 34 ezer forintos tartozásért a végrehajtók elvinnék valakinek a házát.
Ez a hétköznapi Magyarország.
Az egyik legszebb programjuk a lakosság etnikai összetételének változásához kötődik. Kerecsend időseinek többsége nem cigány, a gyerekek jelentős része viszont roma. Az egyesület a két generációt és a két bőrszínt időslátogatási programmal igyekszik közel hozni egymáshoz.
A hajléktalanellátás is a civilekre marad, az egyesületnél az erre rászorulók az akadálymentes mosdó zuhanyzóját használják tisztálkodásra, illetve hetente kétszer behozhatják kimosni a ruhájukat.
Idős férfi érkezik, Kata azt hiszi, fürdeni jött.
– Nem – mondja. – Ma kedd van, zuhanyozni majd szerdán jövök – mintha az egyesületnek tudnia kellene, melyik napra van beosztva. Ma babaruhabörze van, a budai Áldás utcai általános iskolában gyűjtöttek a kerecsendi kismamaklubnak gyönyörű babaholmit.
– Hát kismama maga, hogy babaruhát szeretne? – kérdezi viccesen Elekné Román Kata a férfitől.
– Nem – jön a felismerés, így vezeti rá, hogy ezen a délelőttön a kismamáké a közösségi tér, férfinak nincs ott keresnivalója. Kávéházaznak, beszélgetnek, a szociális szakemberek pedig felmérik, mire lehet a családnak szüksége.
A családokhoz az óvodából évente egyszer jutnak el a pedagógusok.
– Az egyesület családmentora viszont a várandósságtól a gyerekek hároméves koráig jár ki a családokhoz. Súlyos probléma esetén naponta látogatja őket, ha rendeződni látszik a helyzet, akkor hetente háromszor, így állnak át a heti egy, majd havi egy-két találkozásra. A zűrös helyzetekben nem lehet elengedni a családok kezét – magyarázza az egyesület szakmai koordinátora a személyes törődés fontosságát.
A normál helyzetekben ezeket a szolgáltatásokat az állam nyújtja az önkormányzatokon keresztül, a civilek feladata nem az állami szolgáltatások átvállalása lenne, hanem az új jelenségek gyorsabb érzékelése, a különleges érzékenység. Például annak érzékelése, hogy a szifilisz mekkora gond lett a településen. Vagy roma családmentoraik észlelik az eltitkolt terhességeket, szakemberhez irányítják a nőket, segítik a nyílt örökbefogadást, hogy a gyerekeket ne hagyják ott a kórházakban.
– Ki gondolta volna, amikor 26 éve három anyuka összefogott, hogy tegyen valamit a falujáért, hogy a kezdeményezésből egyszer tengernyi programot vivő egyesület lesz – kérdezi az egyesület alapítója. – És én majd roma nők kezét fogom szülés közben, akik még órák múlva is szorítják az ujjaimat: „Kati néni, ne menj el, nagyon félek, sosem aludtam még idegen helyen” – mondja Román Kata.
2019 után évi 30 millió forintból gazdálkodhattak a FETE programjában résztvevő települések, ez egy garantált összeg volt, ezt egészíthették ki más pályázatokkal. Azután eltelt két év, és megkezdődtek a szűkösebb esztendők.
– Áttették uniós finanszírozásba. Úgy éreztük magunkat, mint akik bádogból próbálnak menyasszonyi ruhát szabni
– idézi fel a történteket Román Kata. Lefordítva: csótány- és patkányirtásra, konténerre, a beszakadt tetők miatti életveszélyt elhárító „tetőkommandó” fenntartására már csak időnként lett pénz. Az egyesület a jól működő programjaik fenntartása érdekében beáldozta saját tőkéjét és egyre több külső forrást és pályázati lehetőséget von be. Együtt zsonglőrködtek a Máltával, hogy amit csak lehet megmentsenek.
– A hét évvel ezelőttihez képest ma hatmillió forinttal kevesebb jut évente egy településre. Az RRF, az uniós covid-alap elszámolása lezárult, a sport, a zenei program központi finanszírozása véget ért, sajnos, a jelenlét programok is takaréklángon mennek – kommentálja lapunknak Thaisz Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezetője. A programjaik közül a munkájuk alapját adó jelenléten, vagyis terepmunkán alapuló szociális munka marad, mások visszahúzódnak, új pedig egyelőre nincs helyettük.
Szegényellátás uniós pénzből
Mindez azt jelentette, hogy a legszegényebbek ellátása főként az uniós programokra maradt, az pedig az Orbán-rendszer utolsó éveire olyanná vált, mint a kutya vacsorája. Vagy volt, vagy nem volt. A korábbi rugalmas gazdálkodást a legszigorúbb uniós elszámolási rendszer váltotta. Mikó Tündének például minden egyes óra után le kell fotóznia a résztvevő gyerekeket. A civilek uniós projektkönyvelőkké alakultak át. Ráadásul ezekben egy-egy program csak két-három évig tart:
– Az első időszak a bizalom megteremtéséé, mire megismerik a program lényegét, már véget is ér. Illúzió, hogy két–három év alatt meg lehet váltani a világot. Öt–tíz év is kevés, a drámák újratermelődnek – mondja Elekné Román Kata.
Bass László, az ELTE kutatója nem látja jelét a fejlődésnek.
– A települések alapvető problémái megmaradtak, ha tíz évvel ezelőtt vagy ma nézzük meg ezeket a településeket, ugyanazt látjuk: közmunka, fekete munka, segélyrendszer határozza meg az életüket.
Az új kormány ígéreteiből látszik, hogy érzékelik a gondokat, de óriási kihívás előtt állnak, mert ezeket nem lehet varázsütésre eltüntetni. Az ígéretek egy része áthúzódik a jövő évre, a családi pótlék sem emelkedik már idén – mondja a kutató, aki szerint az Orbán-kabinet kísérlete egy dolgot bizonyított: ezeket a gondokat a civilek nem tudják egyedül megoldani, még egy nagy civilszervezet sem képes rá az állam nélkül.
– Sok bírálat érte a FETE programot emiatt, mert az állam kiszervezte a feladatot és párhuzamos szolgáltatások jöttek létre. Nem állítom, hogy ezek egy része nem jogos. Ám az állam képtelen volt garantálni ezeket az ellátásokat. Nem lehet eltagadni azt sem, hogy emberek tízezreinek életében indultak el pozitív változások, és gyermekek ezreinek kezdődik az élete úgy, hogy a fejlődésükhöz szükséges beavatkozásokat biztosan megkapták. A program abban segített, hogy legyen védőnő, a védőnőnek biciklije, vagy ahol nagyok a távolságok, autója. A kisgyerekes családok kapjanak babacsomagot. Igen, létezik iskolaorvosi hálózat, de gyerekek tízezrei nem jutnak el szemorvoshoz és nem kapják meg a számukra szükséges szemüveget. A Máltától megkapták. Igen, létezik háziorvosi hálózat, de még a fővárosban sem jut mindenhova háziorvos, mi közel visszük ezt az ellátást oda, ahol az állam nem tudja betöltetni a praxisokat. Nem igaz, hogy ez egy párhuzamos rendszer. Nem, ez korrekció – sorolja az érveit Thaisz Miklós.
– Az állam nehezen ér ide – mondja Román Kata –, de akkor, könyörgöm, legalább a finanszírozást oldják meg kiszámíthatóan!
Minden bizonytalannak tűnik. A Fidesz által kiépített modell ugyanis egyedülálló egész Európában, de közben azt szinte minden szereplő elismeri, hogy van az országban jó néhány település, ahol tényleg speciális megközelítésre van szükség
– Ötven, maximum száz körülire becsülöm ezek számát – mondja Husz Ildikó, aki szerint az ellátórendszert nem 300 településen, hanem az összes magyar faluban és városban kell megerősíteni.
Bizonyos, hogy a szociális rendszert át kell alakítani, de a bajba kerülő családoknak közben is segíteni kell. A legrászorultabb rétegek gyerekenként augusztusban 50, majd novemberben újabb 50 ezer forintot kapnak iskolakezdési támogatásként. Arra egyelőre nem látszanak konkrét tervek, mit kezdenek a támogatási rendszerrel. A FETE-t korábban Pintér Sándor belügyminiszter személyesen felügyelte, most a Belügyminisztériumtól átkerült a Vidék– és Településfejlesztési Minisztériumhoz, Lőrincz Viktória tárcájához.
Román Katáék mindenesetre arra jutottak, nem szabad csak az államra hagyatkozniuk:
– Össze kell gyűjtenünk három havi működési fedezetet, tartalékot kell képeznünk, hogy ne legyünk ennyire kiszolgáltatottak. Ezért indítottuk el Világíthatunk? kampányunkat, melyben 18 millió forint összegyűjtését tűztük ki célul.
Forró dróton vagyunk, az összes létező hivatalnak és szereplőnek kérdéseket küldünk arról, mikor érkezik meg a pénz. Sehonnan sem jön válasz, azután Thaisz Miklós jelzi, hogy a Málta október másodikán el tudta utalni a civileknek az összeget, mert kaptak az államtól 3,2 milliárd forintot a program 2025-ös tevékenysége után.
– Megint vehetünk egy mély levegőt – mondja megkönnyebbülten Román Kata –, de a már több munkatársuktól így is meg kell válnunk. Bár dolgozunk az anyagi függetlenségünk elérésén, ez távoli cél. A FETE kerete a költségvetésünk még szűk ötven százalékát jelenti, s a többi forrás továbbra is bizonytalan.
Husz Ildikó szerint a normál szociális ellátórendszert is át kell alakítani.
– Például a helyi szociális munkások számát a probléma súlyához kellene igazítani, és az állami normatívát biztosítani kellene ehhez – mond egy példát. – De végső soron a helyi gazdaság megerősödése tudna enyhíteni ezeken a gondokon.
Thaisz Miklós együttműködési készséget tapasztal a kormányzat részéről.
– Látják, milyen óriási feladatot végeztünk el, és azt is, hogy amit teszünk, arra szükség van. A jelenlét programot évek alatt építettük fel, ez egy bizalmi hálózat, meg kell őrizni – jelenti ki a máltai vezető.
– Kerecsend jó falu, mindig örömünket leltük a gyerekekkel való foglalkozásban – mondja Román Kata. – Most nehéz helyzetben van az egyesület, muszáj felkészülnünk a következő időszakra. Minden rendszerváltás feltétele, hogy maguk az állampolgárok érezzék, van tennivalójuk. Ha valamit csak egy kormány akar, az nem fog megtörténni, azzal mindannyiunknak dolga van.
A civilszervezetüknek jelentős, 45 főből álló fővárosi hálózata van, így tudtak az elmúlt hetekben életben maradni. Az önkénteseik október 16-án jótékonysági futást rendeznek Budapest és Kerecsend között az egyesület megsegítésére, jövőjének biztosítására.
Egyébként ki gondolkodna el Alexszel azon, mi van a végtelenen túl?
Nyitókép: gyerekfoglalkozás a Világítani Fogok Egyesület központjában Kerecsenden 2026. szeptember 29-én (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
