„Lábmentők” és a drasztikus számok háttere – miért háromszorosa a magyar adat a nyugat-európainak?
Magyarországon háromszor annyi amputációt végeznek lakosságarányosan, mint Nyugat-Európában. Fontos egészségügyi mutató, mert a teljes rendszer működési problémáit jelzi. A magyar egészségügy pénzhiányát, szervezetlenségét, szakemberhiányát, technológiai lemaradását és a betegek esélyegyenlőtlenségét tükrözi. A Válasz Extra stúdiójában két „lábmentővel” beszélgettünk: Sótonyi Péterrel, a Semmelweis Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával, a témával foglalkozó egyik tanulmány szerzőjével és Dénes Tamás érsebész szakorvossal, a székesfehérvári kórház osztályvezetőjével. Az adás a Magyar Orvosi Kamarával partnerségben készült.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
A járások mintegy 20 százalékában a nyugat-európai országokhoz hasonló az adat, de vannak a magyar átlagot négyszeresen meghaladó térségek is. Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász egy korábbi adásban jelezte, hogy a szakemberhiány és az alacsony egészségügyi költségvetés miatt technológiai lemaradás jellemzi a területet. (A kérdést a Félresiklott rendszerváltás – hogyan tegyük rendbe az egészségügyet című beszélgetésben Orosz Évával, az ElTE professzor emeritájával tárgyaltuk ki).
A két „lábmentő” vendég az ellátás más-más szintjéről érkezett: Sótonyi Péter az egyik csúcsintézmény tanszékvezetője és a kutatás résztvevőjeként országos áttekintéssel rendelkezik. Dénes Tamás pedig egy olyan régiós intézmény osztályát vezeti, amely a kutatás idején a legrosszabb amputációs mutatójú térség ellátásáért felelt, de az utóbbi két évben – kinevezése óta – számos új szakembert tudtak bevonni a gyógyításba.
Az adás elkészítéséhez friss adatokat kértünk az egészségbiztosítótól, mert a kutatási eredmények is kilencévesek. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) jelezte, hogy az adatok elkészítése időbe telik, ha elkészülnek a számokkal, akkor az eredményekre később visszatérünk.
A 2010-es évek második felében Magyarországon évente közel 7000 amputációt végeztek, a lakosság 4-6 százaléka veszélyeztetett. Az érintett személyek utógondozása sem megoldott, erre utal, hogy az amputáción átesettek körében a 30 napon belüli halálozás 20 százalékos, a kétéves mortalitás pedig 40–60 százalék közötti. A perifériás érbetegségben szenvedők mortalitása 4-6-szor magasabb, mint az azonos korú egészséges személyeké.
A kiemelkedően rossz hazai amputációs arányszámot a járások mintegy 30 százalékának nagyon kedvezőtlen adata okozza. Az országon belül nagyfokú egyenetlenség látszik, négyszeres területi különbségek is előfordulnak. Az időszakon belül azonban egy csökkenő tendencia figyelhető meg.
A kutatások szerint Magyarország évtizedekkel maradt le a fejlettebb országokhoz képest. Az amputációk magas aránya mellett különösen alacsony volt az endovaszkuláris, vagyis az ereken belül katéterrel elvégzett beavatkozások száma. Magyarán a modern lábmentő beavatkozásoké, amelyek a világ fejlett országaiban már széles körűen elérhetőek. Magyarország tehát az érrendszeri ellátás terén messze elmarad a nyugat-európai országoktól – erre jutott Kolossy Endre, a téma fontos kutatója szerzőtársaival egy másik tanulmányban.
Olcsóbb lábat levágni, mint lábat menteni?
Miért nem érik el a háziorvosok az érsebészeket?
Miért nem gyullad ki a piros lámpa egy nem gyógyuló lábseb vagy nyugalmi állapotban jelentkező fájdalom esetén?
Miért iratkoznak fel ilyenkor a várólistákra, miközben ez sürgős ellátási szükség jele lehet?
Miért hiányoznak a cukorbetegek mellől a speciális képzettségű nővérek? Hogyan történik mindez a csúcsintézmény és egy megyei kórház gyakorlatában?
Néhány részlet a podcastbeszélgetésből:
Sótonyi Péter: Az amputációs adatot nem önmagában kell nézni. Ha egy óra jól mutatja az időt, ahhoz nemcsak a mutatónak kell jól működnie, hanem a teljes óraműnek. Az amputációs érték egy mutató, azt jelzi: a szűrőrendszer, a konzervatív ellátás, az érsebészeti ellátás és a rehabilitáció rendben van-e vagy sem. Ez egy nagyon erős szám, közel három és három és félszer annyi nagy amputációt végzünk. Nyugat-Európában már tíz-húsz éve elindították azokat a programokat, le vagyunk maradva. Az amputációk magas száma csak a jéghegy csúcsa.
Hogyan történik a lábmentés a gyakorlatban?
Sótonyi Péter: Mi mind a ketten csőszerelők vagyunk, az a feladatunk, hogy helyreállíthassuk az artériás rendszert. Érsebészként ez lehetséges nyitott műtéttel, katéteres eljárással, vagy egyszerre mindkettővel.
Dénes Tamás: A kardiológiai ellátásnál közismert, hogy a kollégák katéterrel tudnak gyógyítani. Ugyanazt a tágítást hasonló módszerekkel a teljes érrendszeren belül is el tudjuk végezni, a lábban is. A legfontosabb a háziorvosokkal való kommunikáció és a betegek edukációja. Ha seb van a lábukon, sürgősséggel küldjék a beteget. Fejér megyében jól állunk orvoslétszámmal. Gyakran azért kell amputálni, mert a beteg későn kerül be a kórházba, és későn kerül érsebészhez. Most van egy olyan fiatal betegünk, akit három hónapja kötözgettek, de érsebész még nem látta.
Elképesztő, hogy a betegek nagy részét nem vizsgálják meg előzetesen, mielőtt sor kerülne erre a hatalmas műtétre, amely az egész további sorsukat befolyásolja.
Sótonyi Péter: Kulcskérdés. Nagyon gyakran nem végeznek célzott érdiagnosztikai vizsgálatot az amputáció előtt.
Miért?
Sótonyi Péter: Mert ezek a betegek gyakran olyan sebészetekre kerülnek, ahol nincs érsebészeti vagy angiológiai háttér, nincs, aki szakértőként ezt megítélje.
Miért ilyen magas a halálozás?
Sótonyi Péter: A betegek infarktusban és sztrókban halnak meg, mert a lábuk állapota csak jelzése egy komolyabb betegségnek. Ennek a csoportnak az ötéves és tízéves túlélése rosszabb, mint a vastagbéldaganatos betegeké.
Dénes Tamás: Legalább tíz olyan daganatos betegséget találtam, amelyiknek jobb a túlélési adata, mint egy amputáció után. Nem tudok azzal foglalkozni, hogy kevés háziorvos van, de azzal igen, hogy mindenféle megbeszélés nélkül küldjék hozzánk a veszélyeztetett betegeket. Nyissuk ki a kapukat, ne várjon időpontra. Nyugalmi fájdalommal is jöjjenek, lehet, hogy gerinc okozza, de nem baj, megnézzük. Ne állítsunk mindenféle bürokratikus akadályokat, jusson be a beteg.
De hogyan oldják ezt meg? Kovács Beáta Hollandiából hazatérő háziorvos mesélte az adásunkban, hogy ott minden egyes háziorvos megkapta az összes területileg illetékes szakorvos telefonszámát, és a kórházi orvosok számára időt biztosítanak, hogy konzultáljanak velük, mert ez az egyik legfontosabb feladatuk. Magyarországon a kórházi és a járóbeteg szakorvosok gyakran elérhetetlenek.
Dénes Tamás: Azt a megoldást választottam, hogy nem kell felhívni az osztályt, anélkül is küldjék be a beteget.
– De ha elég szakorvosuk van, akkor miért nincs idő beszélni a háziorvossal?
Dénes Tamás: Jó ötlet, még nem vezettük be. De úgyis azt mondom neki, küldd be a beteget. Ha gyanús az eset, küldje be. Mindet. Ha tíz beküldött betegből kettő érintett, inkább megnézem a másik nyolcat is, akik nem azok, minthogy a kettő várakozzon, és menjen az idő.
Sótonyi Péter: Fontos lenne, hogy valós számokat kapjun, és tudjuk, mi lett a beteggel a kezelés után.
– Nem kapnak visszajelzést?
Sótonyi Péter: Most készül egy ilyen regiszter. Berakunk egy iszonyú drága hálót az erébe, de azt nem tudjuk, mi lesz vele, mi a kimenet, mi történik a beteggel egy év múlva, pedig ez nagyon-nagyon fontos lenne. A ritka eseteknél kínkeservvel még be tudjuk gyűjteni az adatokat, de ahol több ezres esetszám van évente, ott nem. Itt nagyon sok befolyásoló tényező van, ami meghatározza a kezelés eredményességét.csak háborúval lehetett megvédeni, egy olyan ellenféllel szemben, ahol vajmi kevés remény látszott a sikerre.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
