Oroszok Észtországban – a kisebbségi kérdés fordított szemszögből
A határon túli magyarság szempontjából nagyon rossz precedens, hogy egy EU-állam teljesen megszünteti a kisebbségi oktatást. Hogy miért teszik ezt mégis az észtek, a maguk szempontjából nagyon is érthető. Vendégszerzőnk háttere.
John Ratcliffe CIA-igazgató augusztusi moszkvai látogatása újra felhívta a figyelmet egy esetleges orosz támadás veszélyére valamelyik balti állam ellen. Az észtek, lettek és litvánok nem örülnek annak, amikor a világsajtó erről a lehetőségről ír, mert számukra ezek a hírek a külföldi beruházásokban, az idegenforgalomban, sőt a külföldi egyetemi hallgatók számában is kézzelfogható veszteséget okoznak. Másfelől viszont érdekük, hogy a NATO-országokban tudatosuljon a fenyegetettségük. Egy esetleges orosz provokáció vagy támadás kézenfekvő ürügye a Baltikumban élő jelentős számú orosz kisebbség helyzete lehet. A határainkon túl élő nagyszámú magyarság miatt mi magyarok elkötelezettek vagyunk a nemzeti kisebbségek jogai, különösen az anyanyelvi oktatás mellett. Ezért minden történelmi szimpátia és a nyelvrokonság ellenére a kisebbségi kérdést egészen másként látjuk, mint például az észtek. Érdemes ezért észt szemszögből is megnézni a nemzeti kisebbségek kérdését.
Képzeljük el, hogy Sztálin 1945-ben a Szovjetunióhoz csatolja Magyarországot, mely csak 1991-ben nyerte volna vissza függetlenségét. A Magyar Szovjet Szocialista Köztársaság 46 éves fennállása alatt több millió orosz és más nemzetiségű ember (ukrán, moldvai, kazah, örmény, tatár stb.) költözött volna Magyarországra a többi szovjet tagköztársaságból. Így most hazánk népessége 13 millió fő lenne, melyből 9 millió magyar, 4 millió pedig orosz és egyéb volt-szovjet nemzetiség lenne, akik a mindennapi életben az orosz nyelvet használnák közvetítőnek. Paks az atomerőmű miatt zárt város lett volna, ahol csak oroszok laknának. De a kohászat miatt 90 százalékban oroszok laknának Dunaújvárosban és Miskolcon is. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 80 százalék lenne az orosz, Budapesten pedig 45 százalék. A lakótelepeken (Csepel, Újpalota, Havanna, Békásmegyer stb.) nagy többségben oroszok élnének.
Az orosz többségű városokban a lakosok alig beszélnének magyarul. Mi pedig magyaráznánk a nyugati kisebbségvédő szervezeteknek, hogy Paks eredetileg magyar város volt, gondoljanak a paksi halászlére.
Mit akarnának ebben az esetben a nemzeti érzésű magyarok: az óvodától az egyetemig párhuzamos magyar és orosz nyelvű oktatást? Vagy azt mondanák: mindenki, aki Magyarországon él, tanuljon magyarul!
Észtországban 900 ezer észt mellett 400 ezer orosz és más volt-szovjet bevándorló él. Az oroszok főleg az 1960-as, ’70-es és ’80-as évek iparosításakor érkeztek a balti államba. Körülbelül akkor, amikor a török vendégmunkások Nyugat-Németországba. Az első világháború előtt a cári időkben még nem volt tömeges orosz bevándorlás, mert még nem volt olyan jelentős az iparosítás. Akkor Észtország a termőföld szűkössége miatt még kivándorló ország volt, az észtek vándoroltak ki Amerikába és Szibériába.
Ma Tallinn lakosságának 45 százaléka orosz. Orosz nyelvűek az egykori zárt városok – Paldiski és Sillamäe –, ahol nukleáris ipar volt. Orosz többségű a kelet-észtországi olajpala iparvidék. Az orosz határon fekvő Narva a második világháború előtt kétharmad részben észt, egyharmad részben orosz volt. A háborúban a város teljesen elpusztult. 1945 után a szovjet hatóságok nem engedték meg az észt lakosok visszaköltözését, ezért Narva 95 százalékban orosz nyelvű lett.
A függetlenné válás után az észtek nyelvvizsgához kötötték az észt állampolgárság megadását, így az orosz nyelvű lakosok egy része orosz állampolgár vagy hontalan lett. Ezért az észtek sok bírálatot kaptak az Európa Tanácstól és az EBESZ-től. Mivel az Észtországban született és iskolába járt orosz gyerekekről feltételezik, hogy az iskolában megtanultak észtül, ezért ők 18 éves korukban nyelvvizsga nélkül megkaphatják az észt állampolgárságot. Az Észtországban élő oroszok nagy többsége már észt állampolgár. Észtország teljes népességéből 6 százalék orosz állampolgár és 5 százalék hontalan. Ők főleg idősebbek, a számuk folyamatosan csökken.
Az észtek azt mondják, a világon 1 millió észt él, míg oroszul 200 millióan beszélnek. Az oroszoknak van 17 millió négyzetkilométerük, az észteknek 45 ezer. Ezen a kis területen legyen az észt nyelv az uralkodó! Az ukrajnai háború hatására Észtországban 2024-ben megkezdték az áttérést a teljesen észt nyelvű oktatásra, kezdve az óvodától és az alsó tagozattól, fokozatosan emelkedő rendszerben. A cél, hogy ne csak az órákon, hanem a szünetekben és a tanáriban is csak észtül beszéljenek. Ezt 2030-ig szeretnék elérni. Korábban az iskolák 20 százaléka orosz nyelvű volt, ami azt jelentette, hogy bizonyos tárgyakat oroszul, másokat észtül tanítottak úgy, hogy a felsőbb évfolyamokon nőtt az észt órák aránya.
A határon túli magyarság szempontjából nagyon rossz precedens, hogy egy EU-állam teljesen megszünteti a kisebbségi oktatást.
Az észtek és az oroszok teljes békében, de elkülönülve, párhuzamos társadalmakban élnek. Egy kisvállalkozásnál – például egy étteremben – vagy csupa észt, vagy csupa orosz dolgozik. Az orosz nyelv helyzete Észtországban még mindig jobb, mint a magyar nyelvé a velünk szomszédos országokban. Több kormányzati honlap – például az egészségügyi – háromnyelvű: észt, angol és orosz. A bankfiókokban is háromnyelvű az ügyintézés. Az Oktatási Minisztérium honlapja négynyelvű, mert a nagyszámú menekültre való tekintettel ukránul is olvasható.
Az oroszok hajlamosak a cár atyuskától várni mindent, ezért az önszerveződésük gyenge. Nincs önálló orosz párt. Az észt állampolgárságú oroszok többsége az észt–orosz vegyespártra, a Centrumpártra szavaz. Országos politikusaik főleg észtek, de városi szinten sok oroszt helyeznek önkormányzati posztokra és állásokba, így nagymértékben hozzájárulnak az észtországi oroszok társadalmi integrációjához. Negatív fejlemény, hogy 2025 óta a hontalanok és az orosz állampolgárságú észtországi lakosok már nem szavazhatnak a helyi önkormányzati választásokon sem. Az erősödő észt nyelvpolitika újabb jele, hogy 2027-től a bevonuló sorkatonáknak B1 szintű észt nyelvtudást kell igazolniuk, akik ezt nem érik el, azoknak államilag fizetett észt nyelvtanfolyamot biztosítanak.
Mindent egybevetve ugyanakkor az észtországi oroszoknak jó dolguk van. Viszonylag magas az életszínvonal, euróban kapják fizetésüket és a nyugdíjukat. EU-rezidensként a világon oda utaznak, ahova akarnak. Észtországban jogbiztonság van, egy észtországi orosz nyelvű vállalkozónak nem kell se a maffiának, se a politikusoknak védelmi pénzt fizetnie úgy, mintha Oroszországban élne. Mindeközben az észtországi oroszok főleg orosz nyelvű médiát fogyasztanak és hat rájuk az orosz propaganda. Az észtek nem tudják, hogyan viselkednének orosz nyelvű honfitársaik egy orosz támadás esetén. 1940-ben, amikor a Szovjetunió a Molotov–Ribbentrop-paktum alapján újra megszállta az első világháború után függetlenné vált Észt Köztársaságot, az ott élő cári-orosz emigránsok nemzeti érzésből üdvözölték a bevonuló Vörös Hadsereget. Őket később Szibériába száműzték a szovjetek.
Nyitókép: a Narva folyó az észt–orosz határon, balra a narvai Hermann-kastély, jobbra Ivangorod erődje (fotó: AFP/Photononstop/Wojtek Buss)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
