Nem tudjuk, miért jobb Unger Anna, mint Ligeti Miklós – újra itt a belpolitikai Válasz Podcast!
Az Unger Anna vs. Ligeti Miklós dilemma, HR-kérdések által kitakart paksi siker, a politikai mézeshetek vége, a Fidesz és vidéke helyzete, az uniós pénzek hazahozatala – a nyári szünet után újrainduló szerkesztőségi belpolitikai Válasz Podcastban ezeket a témákat beszéli meg Ablonczy Bálint, Stumpf András és Vörös Szabolcs.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Mi a tanulsága Unger Anna Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal-vezetővé való kinevezésének?
Stumpf András: „A személyzeti ügyek nem igazán működnek a Tiszának. Rengeteg dolgot jól csinálnak, de ha ki kell választani valakit – vezetőket –, akkor abból általában probléma van. Egy Polgár Judit 2 történetet láthatunk: nincsen kellőképpen átgondolva, hogy igazából hogyan és miért akarják a személyt kiválasztani, és mit akarnak kommunikálni. Ami teljesen nyilvánvaló, és amire nem kaptunk választ mindmáig: miért Unger Anna a jobb választás, mint Ligeti Miklós? Azt kellene elhinnünk a Tiszának, hogy a 96 pályázatot mind elolvasta az a kis kedves parlamenti bizottság, mindenki lepontozta őket, és a 96-ból éppen Ligetié és Ungeré lett a két legjobb. Nehezen hiszi ezt el az ember, és nincs magyarázat arra, hogy miért voltak ők jobbak, meg aztán miért Unger Anna a legjobb a többiekhez képest? Mi az a kvalitás, amiért éppen őket választották? Erre semmilyen választ nem kaptunk.”
Ablonczy Bálint: „Kisült egy feszültség. Egyrészt a hivatal volt az egyik legkomolyabb ígérete a Tiszának a kampányban – szimbolikus intézmény, nagyon nem szimbolikus hatáskörrel; pont emiatt elképesztő figyelem hárult rá. Másrészt látszik a döntéshozatal átláthatatlansága és kapkodása. (…) Azt a szorongást látom, hogy »valamit nagyon szeretnénk, nagyon le akarjuk zárni ezt a 16 évet, nagyon új lapot akarunk nyitni, és attól félünk, hogy ez nem fog megtörténni«. És miért félhetünk ettől, hogy nem fog megtörténni? Mert nem kommunikál átláthatóan a Tisza, és nem mondja el mondjuk a miniszterelnök, hogy »igen, kérem szépen, mi azt gondoljuk, hogy Unger Anna ezért és ezért és ezért jó«. Csakhogy valójában a mostani vita semmilyen módon nem jelzi előre azt, hogy milyen lesz ez a hivatal.”
Mi látszik az ellenzékbe szorult Fideszből és az egykori pártmédiából?
Ablonczy Bálint: „Meg kell nézni, hogy a Fidesz-elit, amelyik a nevére vette a tizenhat évet – amelynek elvileg védenie kellene ezeket az eredményeket, ha másért nem, akkor a saját szavazóik iránti tiszteletből –, ott van-e a fedélzeten. Ha megnézzük, kiderül, hogy a legbelső kör kivétel nélkül kizsilipelt. A volt miniszterelnök gyakorlatilag másfél hónapot nyaralt, akkor is, amikor elvileg vége lett a jogállamnak. Szerintem a gyeplő be van dobva a lovak közé egy olyan politikai közösségben, amely egész egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy az állandóan heroikussá, galaktikus küzdelemmé fazonírozott politikai csatákat megvívó vezénylő tábornok feladta. És ezt olyan embereknek kell elviselni meg értelmezni, akik az elmúlt 30 évben arra voltak szocializálva, hogy teljesen mindegy, mi zajlik körülöttünk, nekünk egy iránytűnk van. Csakhogy az iránytűhöz most valaki mágnest tett, az meg pörög. (…) Úgy kellene most harcosnak lenni, hogy nincs lándzsa, nincs íj, nincs nyíl, merthogy elzáródtak a csapok. Erre nincsenek felkészülve a szereplők.”
Stumpf András: „Még nem tudják felfogni azt, hogy a viszonyítási pont, a Főni, az nincs. Úgy gondolják még, hogy »biztos van, hát olyan nincs, hogy nincs!« [ Jellemző az újraindult Reakción] Balogh Ákos Gergely »Orbán, takarodj!« című írása, amely nagyon-nagyon leleplező módon arra fut ki, hogy véletlenül se Orbán Viktor takarodjon: »Viktor gyere vissza, ők a gonoszok. Ha Sztálin elvtárs tudná, hogy éhezünk, akkor biztos, hogy küldene búzát, mondják meg Sztálin elvtársnak!« Pedig azért volt idő, hogy leessen, hogy Sztálin elvtárs pontosan tudja, hogy mi zajlik, sőt, ő éheztet téged halálra. (…) Orbán Viktor ma is dönthetne úgy, hogy holnapra Mészáros Lőrinc meg Tiborcz István virítson néhány százmilliót az ő segítségükre, de nem így döntött Orbán Viktor. Nem annyira fontosak. A német nép nem érdemli meg a nemzeti szocializmust, hiszen nem harcolt érte eléggé – ugyanígy ők sem érdemlik meg, hogy enni kapjanak, hiszen nem nyerték meg Orbán Viktornak a választást. Értem én a logikát a dolog mögött, csak ők nem értik. Őket Orbán Viktor hagyta cserben, de még mindig, Stockholm-szindrómásan próbálnának valahogy belekapaszkodni a bokaszárába.”
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
