Vagyonvisszaszerzés: így lehet jogszerűen elvenni Mészároséktól az MBH Bankot

Bódis András

| 2026.06.10. | Háttér

A Tisza által beígért igazságtétel egyik kulcskérdése, hogy vissza lehet-e jogszerűen venni a NER központi bankját, a jórészt állami tőkéből épített MBH-t – és ezzel Mészáros Lőrinc „fél vagyonát”, birodalmának legmeghatározóbb elemét. A Válasz Online tucatnyi pénzintézeti, tőkepiaci szakemberrel és jogásszal beszélte át a forgatókönyveket. Arra jutottunk, hogy: igen. Első lépésben az MBH irányítását ragadhatná magához az állam, majd egyetlen aktussal a tőzsdei óriásvállalat legnagyobb részvényesévé válhatna. Mindehhez a pénzügyi felügyeleti funkciók jegybank alóli rapid kiszervezésére, vagy a kormányzat és Varga Mihályék aktív „politikai” együttműködésére lenne szükség. Utóbbi sem elképzelhetetlen, sőt…

Az idei választások után lapunk azonnal előállt egy javaslatcsomaggal, amely a leggyorsabban megléphető vagyonvisszaszerzési akciókra összpontosított – elszámoltatási kézikönyvünk, a NER-akták alapján. Az áprilisi cikk első pontjában a 2-3 ezer milliárdnyi közforintot „bitorló” kekva-felépítmények (közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok) kvázi újraállamosítását vetettük fel. Az új kabinet erről azóta döntött, Alaptörvény-módosítást is kezdeményezett, melynek nyomán például már azt tárgyalja a Telex, hogy foghat-e meghatározó pozíciókat az állam a kekvás, közpénzes és magántőkealapos ügyeskedésekkel felpumpált távközlési, informatikai és védelmi konglomerátumban, a Jászai Gellért-féle tőzsdei 4iG-ben.

Igazságtételi javaslatunk második pontja a magántőkealapos állami pénzek visszafoglalása volt. Az Orbán-kormány ugyanis 2026 márciusáig legalább 2645 milliárdos befektetést terelt átláthatatlan, NER-irányítású magánalapokba. Ettől azonban az állami tőke még állami tőke maradt; csak a kezelésében, szaporításában rejlő előnyök „élvezetét” adták oda jórészt a Tiborcz–Mészáros–Jászai-körnek. A minap igazoltuk: nem kell meghajlítani a jogrendszert, hogy az új kormányzat magához tudja venni a közpénzzel elhalmozott főbb magántőke-érdekeltségek menedzselését. Hiszen az alapok kezelői annak idején írásban elfogadták, hogy jogszabályváltozással le lehet cserélni őket – akár egy állami társaságra is. Mindezek után a kormány is lépett: határozat született a magántőkealapok működésének soron kívüli felülvizsgálatáról, a tényleges tulajdonosi viszonyok átláthatóságának megteremtéséről.

Április írásunk harmadik pontjában az MBH Bank „lábhoz” rendelését javasoltuk – annak ellenére is, hogy tudtuk: ez lehet a vagyonvisszaszerzési folyamat legnagyobb intellektuális kihívást jelentő, s talán a legnagyobb társadalmi hatást kiváltó állomása. Nem azért érdekes a sztori, mert bármi is veszélyeztetné a hazai bankrendszer és benne az MBH stabilitását. A 2008-as gazdasági világválság óta olyan szigorú a likviditási és tőkeszabályozás, illetve -ellenőrzés az uniós pénzintézetek esetében, hogy

bedőlni legfeljebb csak zugintézmények tudnak.

A Mészáros-bankként elhíresült vállalatot ráadásul az állam tartós vagy átmeneti szerepvállalása inkább erősítené, mint gyengítené, hiszen jelenleg egy oligarchikus politikai kör ellenőrzi – úgy viszont függetleníthető lenne tőlük.

Az MBH speciális „jószág”, mert…

• Az ország második legnagyobb pénzintézete – 20 százalék körüli piaci részesedéssel.
• Tőzsdei vállalatról van szó, nem lehet jogalap nélkül – s pláne jogszerűtlenül – „annektálni”.
• Ez (volt) a NER központi bankja, amely a felcsúti lobbi, a TV2, az Index és a Blikk kiadója, illetve a Nagy Márton-környéki leágazások mellett például Orbán Viktor francia és spanyol politikai partnereit is finanszírozta.
• Ez a legnagyobb hazai fiókhálózattal rendelkező pénzintézet, melyet az MKB-ból, a Budapest Bankból és a Takarék-körből gyúrtak össze.
• Mindhárom korábbi tagvállalatában többségi tényező volt a magyar állam: az Orbán-kormányzat 2014–2015-ben vette magához a Budapest Bankot és az MKB-t, illetve a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetén (SZHISZ) keresztül ugyancsak a fideszes hatalom biztosította a Takarék-csoport tőkéjének kétharmadát.
• Számításaink szerint az állam a mai 15 százalék helyett körülbelül 87,1 százalékos tulajdonnal rendelkezne a bankban, ha az üzletrészeket nem privatizálták volna áron alul meghatározott üzleti köröknek.
• Úgy alakult tehát, hogy jelenleg nem az állam az MBH Bank legmeghatározóbb tulajdonosa, hanem az integrációra legfeljebb aprópénzeket áldozó Mészáros Lőrinc-kör.
• Mint látni fogjuk, ez a kompánia úgy kapta meg az MBH majd’ 400 milliárd forint értékű, 30-32 százalékos részvénycsomagját, hogy az ezért fizetendő ellenértéket elég lenne csak 2042-ben kifizetnie. Így összegét tekintve a Mészárosék-féle MBH-bekebelezés nagyobb „bankrablás”, mint a Matolcsy család által elkövetett, több százmilliárdnyi kárral járó MNB-akciósorozat.
• 2025 végére a bank saját tőkéje 1261 milliárd forintra rúgott; s bár papíron csak a részvények szűk 50 százaléka tartozik a felcsúti milliárdoshoz, a bank idei közgyűlésén már közel 70 százalékkal – 850-900 milliárdos befolyással – jelent meg a hozzá lojális csapat.
• A friss Forbes-lista szerint Mészáros 5,2 milliárd dolláron ül, amely mai áron 1600 milliárd forintot jelent; az Orbán-hű oligarcha vagyonának tetemes része tehát MBH-részvényekben testesül meg, így a bank állami kontroll alá vonásával a felcsúti „szívcsakra” is megrendíthető (és alighanem ez lehetne a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal legnagyobb fogása).

S hogy miként lehetne visszavenni az MBH Bankot Mészáros Lőrincéktől? A Válasz Online tucatnyi pénzintézeti, tőkepiaci szakemberrel, jogásszal beszélt a forgatókönyvekről. Arra jutottunk, hogy első lépésben az MBH irányítását vehetné át az állam, majd

egyetlen aktussal a tőzsdei óriásvállalat legnagyobb részvényesévé is válhatna.

Mindehhez a pénzügyi felügyeleti funkciók jegybank alóli rapid kiszervezésére, vagy a kormányzat és Varga Mihályék aktív „politikai” együttműködésére lenne szükség. Előbbi és utóbbi megoldás is jogszerű, sőt: életszerű. A pontos részletek előtt azonban egyértelművé tesszük, miért lehet most keresnivalója az államnak – a meglévő 15 százalékos tulajdonrészén túl – az MBH Bankban:

I. Az ősbűn, vagyis az MKB-privatizáció. Az állam 2014-ben felfoghatatlanul magas áron, 17 milliárd forintért vette meg a kifejezetten pocsék állapotban lévő pénzintézetet a Bayerische Landesbanktól. „Nem elég, hogy túlfizettük a bajorokat, utána Orbánék be is csődöltették az MKB-t, ilyen egyszerűen nincs, nem fordulhatna elő sehol a világon” – fakadt ki egyik forrásunk. A „becsődöltetés” szanálást, átszervezést, az úgymond rossz hitelek leválasztását jelentette, amelyre további 32 milliárdot költöttek az adófizetők. Ekkor kezdték csiripelni a piacon, hogy Mészáros Lőrincnek, illetve Matolcsy György pereputtyának privatizálják az így megtisztított MKB-t. Aztán 2016-ban a teljes államgépezettel eljátszatták, hogy itt valós piaci verseny zajlik a vállalatért, majd tényleg Orbán Viktor barátjához és a szanálást végző Magyar Nemzeti Bank (MNB) akkori elnökének köreihez került a kasszakulcs. Mondanunk sem kell, hogy a Mészáros–Matolcsy-klub magántőkealapjai mélyen áron alul, 37 milliárd forintért vették meg azt a bankot, amelyre – mint írtuk – közel 50 milliárdot költött az állam. Úgy, hogy a rossz portfoliójától megszabadított MKB saját tőkéje addigra már 120 milliárdra rúgott. Az élet később azt is igazolta, hogy a szanálás során leválasztott rossz portfolió sem volt ám annyira rossz. A G7 észlelése szerint épp az állam által kipucolt MKB bedőlt hitelein kereste magát degeszre az a cég, amely aztán 27 milliárdot utalt „fű alatt” a miniszterelnök vejének, Tiborcz Istvánnak. Nos tehát: erre az így-úgy összeügyeskedett-kicsontozott MKB-ra telepítették rá később a szintén állami Budapest Bankot és az ugyancsak kormányzati tőkével megtámasztott Takarék-csoportot, hogy a NER-nek legyen egy pöpec, MBH márkanév alatt futó házibankja.

II. A második ősbűn, avagy a nagy Takarék-buli. A Válasz Online-on és a NER-aktákban már külön anyagot szenteltünk ennek az eseménysornak, így itt csak dióhéjban ragadjuk meg a lényeget. Egy 2013-ban elfogadott törvénnyel az Orbán-kabinet 136 milliárd forintot biztosított a szétszabdalt takarékszövetkezeti szektor egységesülésének támogatására. Az akkor döbbenetes méretű tőkeinjekciónak számító pénz a takszöv-összeboronálás motorjaként elgondolt, fent már említett SZHISZ-hez folyt be, ám akkor mégsem használták fel semmire. Mészáros Lőrinc és csapata enélkül szivárgott be tulajdonosként a takarékpiacra, a fölöslegesnek bizonyult 136 milliárd forintot azonban „elfelejtették” visszaadni az államnak. 2020 decemberében elindult viszont az állami Budapest Bank, az addigra már Mészáros–Matolcsy-fennhatóságú MKB, valamint a Takarék-csoport összerendeződési folyamata, melynek első lépéseként a tulajdonosok a banki részvényeiket egy közös társaságba apportálták. Az új pénzintézeti szövetségben az állam – a Budapest Bank révén – 30,35 százalékkal, az MKB-birtokosok 31,96 százalékkal, a Takarék-kör pedig 37,69 százalékkal volt jelen. A nagyérdemű azt gondolhatta, hogy az állam két magánérdekeltséggel lépett szövetségre, tehát nincs is különösebb látnivaló. Csakhogy a valóságban a Takarék-csoport bevitt tőkéjének tetemes hányada is közpénz volt. Igen, annak a bizonyos 136 milliárdnak a „reaktiválásáról” beszélünk, csak már hét-nyolc évvel későbbi, 188 milliárdos értéken. Mi is történt pontosan? A Takaréknak azért lett 37,69 százalékos részesedése az új bankholdingban, mert a bevitt tőkéjébe beleszámították a szövetkezeti integrációért korábban felelős SZHISZ-ben lévő állami 136 milliárd akkori megfelelőjét, azaz 188 milliárd forintot. Mivel a Takarék-csoport könyv szerinti értéke 282 milliárd volt akkoriban, bizton állíthatjuk: a társaság kétharmadrészt – 188/282-ed részben – a kormányzati bepumpálásnak köszönhette méretét,

az állam azonban cserébe semmiféle tulajdonrészt nem kapott a későbbi MBH-szuperbankban

(a volt Budapest Bank után járó darabon felül). Hogy fordulhatott ez elő? Úgy, hogy a bevitt közpénzt 2021-ben egy jogszabállyal kötvényesítették. Tehát a rendelkezésre álló tőkéből hitelviszonyt megtestesítő, 2042-ben lejáró csomagot gyártottak. Mindez azt jelenti, hogy az Orbán-kabinet odaadta a zsetonokat szíves használatra Mészáros Lőrincéknek – azzal, hogy elég, ha az MBH Bank tulajdonosai húsz év múlva visszaadják a magyar államnak. Tudatosan elkövetett befolyásvesztésről van tehát szó, melyet csak tetézett a Fidesz-kormány azzal, hogy mindössze állampapírhozamnak megfelelő kamatot kért a kötvények után, miközben piacit kellett volna kérnie. Így az adófizetők évente akár 10 milliárdnyi kamatot is elengedhetnek a Mészáros-alakulatnak, ami húsz évre vetítve 200 milliárdos nagyságrendű ajándékot jelent. Arról van tehát szó, hogy az állam egyrészt „kikölcsönzött” 188 milliárd forintot a mai MBH tulajdonosainak, másrészt az alacsony kamat miatt további 200 milliárdnyi kedvezménnyel is elhalmozta őket. Aligha csoda, hogy az Európai Bizottság – tiltott állami támogatások gyanújával – jelenleg is vizsgálja a pénzintézetet. A lényeg pedig az, hogy az MKB-ősbűn után a Takarék-ősbűn is elkövetődött, tehát az Orbán-kormányzat szánt szándékkal bukott el tíz- és százmilliárdokat, csak azért, hogy a felcsúti kör aprópénzért uralhassa el az ország második legfontosabb (OTP utáni) bankcsoportját, az MBH-t.

III. Újabb kötvényes trükk. A Budapest Bankban lévő korábbi tulajdonrésze után a magyar állam eredetileg 30,35 százalékot kapott az MBH-ból. Mivel a fent tárgyalt SZHISZ-kötvény majdani visszafizetését a bank tulajdonosai egyetemlegesen vállalták, ez a kötelezettség az államot megjelenítő Corvinus BHG Zrt.-t is terheli. Utóbbi vállalat beszámolóiból most kihámoztuk: azért, hogy ebből a 2042-ben esedékes fizetésből az államnak ne 30,35 százalékot kelljen teljesítenie, csak feleennyit, a Corvinus lemondott egy 7 százalékos részvénycsomagról. Másképpen: azért, hogy a távoli jövőben az állam Corvinus nevű zsebének ne kelljen az állam egy másik, SZHISZ nevű zsebébe olyan sokat fizetnie, az Orbán-adminisztráció másfél éve átadott 7 százaléknyi részt a Mészáros Lőrinc által dominált többségi tulajdonosi körnek – úgy, hogy nekik majd elég lesz 2042-ben kifizetni a vételárat. Szakértőink számítása szerint ezzel a Corvinus a 7 százalékos csomag értékének körülbelül felét elbukta – természetesen a felcsútiak érdekében. Erről a tényről mindeddig semmit nem tudhatott a nyilvánosság.

IV. Munkavállalói program. Az állam befolyása ezt követően is csökkent az MBH-ban, egy éve már csak 20 százaléka volt. Majd tavaly ősszel a Corvinus további 5 százalékos részesedést értékesített a bank vezetőinek – akik Munkavállalói Résztulajdonosi Program fedőnév alatt jelentek meg a vevői oldalon. A 42,1 milliárdos eladási érték a piaci ár körülbelül felének felel meg, tehát az állami ismét veszített, hogy a Mészáros-csapat nyerjen.

V. Matolcsyék „váratlan” kiszorulása. Még az MKB-s ősbűnnél említettük, hogy az MBH létrejöttébe torkolló folyamatnak a kezdetektől részese volt a Matolcsy György és Matolcsy Ádám tulajdonnevekkel leírható magántőkealapos elkövetői kör is. Olyannyira, hogy a nemzeti banki botrány 2025-ös kirobbanásakor az MBH 23 százalékát ez a társaság ellenőrizte – Mészáros Lőrinchez pedig a pénzintézet körülbelül 46-48 százaléka tartozhatott hivatalosan. A NER-korszak leggazdagabbja tehát egyértelműen „rátelepedett” a vállalatra, ám elméleti esély mégiscsak kínálkozott arra, hogy a kisbefektetők és a Matolcsy-környéki magántőkealapok egyesített erői egy közgyűlésen leszavazzák Orbán Viktor gazdasági énjét. Az Állami Számvevőszék MNB-s feljelentései után adta volna magát, hogy a nyomozóhatóság lefoglalja ezt a 23 százaléknyi, majd 300 milliárd forintot érő MBH-s Matolcsy-üzletrészt, ám ilyesmi nem történt. Ehelyett

a 23 százalékos csomag 2025 végére Mészáros Lőrinc közvetlen közelébe „vándorolt”.

Vagy úgy, hogy a felcsúti erőközpont kifizetett közel 300 milliárdot a lelépő Matolcsy-galerinek, vagy pedig úgy, hogy utóbbi – a szabad dubaji elvonulásért cserébe – olcsóbban, esetleg ingyen átadta a pakkot a nála hatalmasabbaknak. A cégbírósági dokumentáció szerint jelenleg ott tartunk, hogy az MBH Bank 12,42 százalékán az SHM Magántőkealap ül, 10,7 százalékán pedig a Shihon Magántőkealap – ez lett tehát a Matolcsy-rész sorsa. Előbbi alapot Vida József kezeli, utóbbit bizonyos Tajthy Attila. Előbbi Mészáros Lőrinc ősrégi bizalmasa, a birodalom központi figurája, az Opus Global Nyrt. elnöke, utóbbi meg a sokat emlegetett SZHISZ jogutódjának vezetője, aki a felcsúti mogul Andrássy úti főhadiszállásán működik. Vagyis Mészáros jobb- és balkezéről beszélünk, akik a főnökkel együtt az MBH-részvények körülbelül 70 százalékát tudhatják maguknál.

A megoldás

És akkor itt elérkeztünk a megoldáshoz – már ami az új kormány lehetőségeit illeti. A tőkepiaci törvény értelmében ugyanis az összehangoltan eljáró személyek befolyásszerzéséről tájékoztatni kellett volna mind a pénzügyi felügyeleti feladatokat ellátó MNB-t, mind a kisbefektetőket. Márpedig Vida és Tajthy egyértelműen része a Mészáros Lőrinc köré szőtt üzleti ökoszisztémának. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló jogszabály továbbá az 50 százalékos irányító többség megszerzésének bejelentését is kötelezővé teszi. Amennyiben ez nem történt meg, illetve nem bizonyítható a Matolcsy-részvények kivásárlásához felhasznált eszközök eredetének törvényessége, valamint nem átlátható az új tulajdonosként megjelölt személyek pénzügyi háttere,

a felügyelet felfüggesztheti a Mészáros–Vida–Tajthy-szövetség szavazati jogának gyakorlását az MBH közgyűlésein.

Ez pedig azt jelentené, hogy hirtelen a magyar állam lenne az MBH egyetlen szavazóképes nagytulajdonosa, vagyis a menedzsmentjogok gyakorlója.   

Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a felügyelet akkor is szankcionálhatná Mészárosékat, ha a bank esetleg átlépte az úgynevezett nagykockázati korlátot. Ez azt jelenti, hogy a pénzintézet kitettsége egyetlen ügyféllel (vagy egymáshoz kapcsolódó ügyfelek csoportjával) szemben sem haladhatja meg az alapvető tőke 25 százalékát, ami az MBH esetében bő 300 milliárd forint. Úgy tudjuk, a Mészáros Lőrinc nevén lévő érdekeltségeket nem finanszírozta túl a bank, ugyanakkor a hozzá lazábban – de egyértelműen – kapcsolható magántőkealapoknak és egyéb érdekeltségeknek (például TV2, Indamedia-csoport) biztosított hitelekkel együtt már bőven „leverődött” a nagykockázati korlát. Ha pedig a felügyelet véletlenül a NER egészét egy tulajdonosi körként értelmezné, az MBH kitettsége alighanem az 50 százalékot is meghaladná – igaz, tudomásunk szerint az ilyen kölcsönök mögé az Orbán-kormány mintegy 400 milliárd forint erejéig állami garanciát vállalt.

A nagykockázati korlát átlépése azonban a kisebb kockázatot jelenti a Mészáros–Vida–Tajthy trió számára. Ahogy írtuk, a szavazati joguk felfüggesztése inkább az irányító többség megszerzésének eltitkolása miatt lehet indokolt. A kérdés már csak az, vajon a Fideszből érkező

Varga Mihály jegybankja hajlandó-e keménykedni, vagyis együttműködni a kormányzattal az MBH visszaszerzése érdekében.

Forrásaink szerint ez evidencia, ha mégsem, a kétharmados Tisza-többség bármikor kiszervezheti egy külön intézménybe a felügyeleti funkciókat. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) 2013-ig önállóan működött, csak a Matolcsy-éra elején került az MNB alá – és semmilyen nemzetközi szerződés nem tiltja az eredeti állapot helyreállítását, a jegybanki függetlenséget egy ilyen aktus biztosan nem sértené. Itt nemzetközi példákra is lehet hivatkozni, hiszen az európai bankfelügyeleti szerv ugyancsak külön működik az Európai Központi Banktól – és több EU-tagállamban szintén ez a gyakorlat.

Az utóbbi bekezdések arról szóltak, hogy az állam – némi felügyeleti aprómunkával – jogszerűen átvehetné az irányítást az MBH Bankban. Nyilvánvalóan ez még nem a végcél, a korábbi MKB-s trükkök és pláne a kötvényes Takarék-ügyeskedések miatt egy „rendszerváltó” kormány aligha mondhat le a tulajdonviszonyok rendezésétől. Szakértőink szerint itt egyszerű jogalkotásra van szükség.

Ahogy korábban az Orbán-kormány törvénnyel kötvényesítette az MBH-hoz használt 188 milliárdnyi közpénzt, ugyanúgy vissza is lehet tőkésíteni a kötvényeket – amelyek ma már inkább 250-280 milliárd forintot érhetnek. Ráadásul ott van még a III. pontban tárgyalt 7 százalékos kötvénytrükk, vagyis a gyakorlatban körülbelül 30-32 százaléknyi tulajdonrész illetné az államot a meglévő 15 százalékos kormányzati csomagon túl – egyértelműen Mészárosék rovására. Itt okozhat némi bonyodalmat, hogy 33 százalékot meghaladó befolyás esetén elvileg kötelező vételi ajánlatot tenni a többi kis- és nagytulajdonosnak, akár a felcsúti báboknak is. Ám az általunk megkérdezett egyik specialista szerint „Mészáros Lőrinc minimális jogászkodással kilogisztikázható az egyenletből, hiszen tények és számok sorozata igazolja, hogy nem tett be annyi pénzt az MBH-ba, mint amilyen befolyással rendelkezik. Sőt, a töredékét sem tette bele”.

Nyitóképünk mesterséges intelligencia felhasználásával készült.

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>