Mellár: A KSH nem maradhat a miniszterelnök hitbizománya
A vezetőket el kell távolítani a hamisítási botrányokba keveredett Központi Statisztikai Hivatal (KSH) éléről, hiba lenne azonban az intézmény beszántása Mellár Tamás egykori KSH-elnök szerint. Lapunknak küldött vendégcikkében Mellár vázolja, milyen gondok következtek a NER-es nyomásgyakorlásból, de aláhúzza: ma is felkészült és értékes szakemberek dolgoznak a hivatalban. Amely viszont nem lehet továbbra is a miniszterelnök hitbizománya. Egy szükséges átalakítás körvonalai.
Az elmúlt 16 esztendőben megtapasztalhattuk, hogy az Orbán-kormányok egyre erőteljesebben korlátozták a független nemzeti intézmények működését, és azokat a NER kiszolgálóivá tették. Ez történt a nemzeti adatszolgáltatásért felelős Központi Statisztikai Hivatallal (KSH) is, amely ugyancsak elveszítette önállóságát és függetlenségét, s vele együtt tekintélyét és hitelességét. Mára már általánossá vált az a vélekedés, hogy a KSH adataiban nem lehet megbízni, mert a hivatal rendre olyan számokat hozott ki, amelyek az Orbán-kormány tevékenységét előnyös színben mutatták. Sajnos, ide jutottunk, pedig a magyar statisztikai szolgálat szép múltra tekinthet vissza, s még a szocialista időszakban is meg tudta őrizni viszonylagos függetlenségét. A kétezres évek elején a nemzetközi értékelésekben a magyar statisztikai hivatalt még a svéd és a dán nemzeti hivatallal egyenrangúnak tekintették, az adatfelhasználók igen megbízhatónak értékelték az adatszolgáltatását.
A politikai befolyásolás jelei
Ilyen előzmények után hogyan is jutottunk ide? A manapság népszerű szlogennel élve: lépésről-lépésre. Csak röviden említünk néhány fontos területet, ahol a politikai akaratnak engedve a KSH letért a helyes útról és a hatalom szolgálójává vált. Az első jelentős dolog volt a létminimum-számítás megszüntetése 2014-ben. Amelyet aztán követett a szegénységi statisztika módszeres tönkretétele, a szegénységi kritériumok önkényes változtatásától egészen a mintaadatok meghamisításáig. Az adatimputálás révén történő adathamisítás ügye éppen mostanában, éppen a Válasz Online hasábjain került a nyilvánosság elé, az ELTE és a Tárki kutatói vizsgálatai alapján, és most már nemzetközi statisztikai intézmények is tudnak róla.
A szegénységi statisztika meghamisítására az Orbán-kormánynak nagy szüksége volt, mert kezdettől fogva az volt a tervük, hogy csak a középosztály megerősítésére koncentrálnak (persze ez sem sikerült), a szegényrétegek megsegítésére és felemelésére nem fordítanak számottevő költségvetési forrást (lásd például a Fidesz perverz szociális és családtámogatási rendszerét, amely a jómódúaknak juttatta az állami támogatások nagyobb részét). Éppen ezért igen fontossá vált, hogy ha nem javul a szegények tényleges élethelyzete, akkor legalább a statisztikai adatok szintjén javuljon.
És a KSH rendelkezésre állt, szállította a szükséges kedvező adatokat.
A foglalkoztatás növekedése mellett az Orbán-kormány fontosnak érezte, hogy ezzel együtt a bérek és keresetek dinamikus növekedését is bemutassa, bizonyítva ezzel a nyugati közgazdaságtan elhibázott voltát, amely szerint a foglalkoztatás jelentős növekedéséhez a béreknek csökkenniük kellett. Ezt a feladatot is felvállalta a hivatal: az átlagkereset-statisztikával. Rendre olyan átlagkereseteket számolt, amelyek jóval meghaladták nemcsak az emberek által tapasztalt értékeket, hanem a nemzeti számlákban, éppen a hivatal által közölt bér és kereseti értékek alapján számított értékeket is. Csak a kitartó és éles kritikák hatására módosította az elmúlt években a KSH az átlagkereset-statisztikákat, amelyek így mára már jóval közelebb állnak a valósághoz.
Nyilvánvalóan fontos mutató volt a kormány számára a fogyasztói árak alakulása, az infláció mértéke. Minél alacsonyabb az infláció, annál jobb – szólt a kormányzati elvárás. A hivatal ismét segített. Egyfelől a fogyasztói kosár összeállításával és lassú aktualizálásával, másfelől pedig bizonyos fontos tételek (például az építőanyagok) kihagyásával, vagy sajátos figyelembevételével (például: lakásbérleti díjak alacsony súlyozása, az imputált bérleti díjak kihagyása), valamit sajátos árszámítási metodikák önkényes beiktatásával (például a vezetékes gáz árának számításánál). Ugyancsak fontos volt a nyugdíjas árindex manipulálása, olyan fogyasztói kosár összeállítása, amely azt eredményezte, hogy a nyugdíjak reálértéke nem csökken, hanem sokkal inkább növekszik (az élelmiszerek, a gyógyszerek és a szolgáltatások árának drámai növekedése ellenére).
A GDP-számítás esetén is tetten érhető a kreatív beavatkozás. A KSH előszeretettel alkalmazta a készletek értékének drasztikus (reális alapot nélkülöző) változtatását. Hol irreálisan nagyra állította be, hol egészen kicsire, mikor mire volt szükség a kedvezőbb makroszámokhoz. Nemcsak a reál GDP-nél volt megfigyelhető az ügyeskedés, hanem a nominál-GDP-nél is. Mivel az adósság/GDP hányados fontos egyensúlyi mutató, ezért a KSH-ra hárult az a feladat, hogy olyan GDP-deflátort kreáljon, amely felfújja a nominális GDP-t, csökkentve ezzel az adósság/GDP hányadost.
A Covid-járvány idején a KSH manipulálta a haláloki statisztikákat, és így a valóságosnál alacsonyabb járvány miatti halandósági számokat hozott ki, hogy ne álljunk olyan rosszul a nemzetközi összehasonlításokban. De ennél is komolyabb problémák merültek fel a népszámlálási adatok feldolgozása és értékelése kapcsán. A hivatal által közreadott egyes társadalomstatisztikai mutatók között komoly inkonzisztencia mutatkozott. A 2022-es népszámlálásnál valójában csak 9,3 millió kérdőív érkezett a hivatalba, mégis 9 és fél millió fölé hozta ki a népességszámot a KSH.
Lehetne még folytatni a sort, vagy mélyebben elemezni az egyes eseteket, hogy hol miként és miért tért el a KSH a hivatalos standardoktól, s miért nem törekedett a minél pontosabb és megbízhatóbb adatok megállapítására. De nem érdemes szaporítani a szót, elég nyilvánvaló ebből is, hogy komoly problémák vannak a statisztikai hivatal háza táján, amit egyébként a lakossági bizalomvesztés is jól mutat.
Hogyan tovább?
A komoly szakmai kritikák és bizalomvesztés, valamint az a tény, hogy az Orbán-kormány a nemzeti statisztikai szolgálat meghatározó erejét, a KSH-t is befolyása alá vonta, megoldás után kiált most, amikor vége a NER-nek. A túláradó érzelmek, sérelmek és ellenszenvek esetleg arra ragadtathatják a politikai döntéshozókat, hogy tabula rasát csináljanak és új alapokra helyezzék a statisztikai szolgálatot. Én azonban óva intem ettől az új kormány illetékeseit. S nemcsak a múlt kiemelkedő eredményei miatt, hanem azért is, mert
a Központi Statisztikai Hivatal dolgozóinak nagy többsége hozzáértő, elkötelezett, becsületes ember,
akik tudásuk javát adták és adják nap mint nap a megbízható statisztikai adatok megállapítása érdekében. Azok a statisztikák, amelyek nem érintenek politikailag érzékeny területet, megbízhatók, megfelelnek a nemzetközi standardoknak. Ezeken a területeken legfeljebb csak módszertani frissítésekre van szükség.
A statisztikus szakmának azt a részét, amely a nemzetgazdaságra és az egész társadalomra vonatkozó adatokat állítja elő, nem lehet gyorsan és egyszerűen elsajátítani, ehhez komoly tapasztalatra van szükség. Igen jellemző a statisztikusoknál az életre szóló elköteleződés: a KSH-ban kezdik el a pályájukat és innen is mennek nyugdíjba. Ez mind a két félnek jó, mert a kutatók olyan speciális ismeretekkel és szaktudással vérteződnek fel, amelyeket más intézményeknél nem nagyon tudnának használni. Másfelől pedig a hivatal számára is fontos, hogy megtartsa a speciális kiképzéseken átesett és komoly tapasztalatokat szerzett munkatársait, mert az utcáról nem tud olyan embereket behívni, akik helyettesíteni tudnák őket.
Nagyon nem lenne szerencsés tehát fenekestől felforgatni a hivatalt, mert ezzel elvesztenénk sok jó szakembert és sok időt, amely ahhoz kellene, hogy az új emberek beletanuljanak ebbe a speciális szakmába. Ráadásul nem is indokolja semmi ezt a nagy átalakítást, mert a KSH dolgozói, csoportvezetői, osztályvezetői, vagy főosztályvezetői nem felelősek az adathamisításokért és módszertani ügyeskedésekért vagy kommunikációs trükkökért. Ezekért
a felsőszintű vezetés, az elnök, az elnökhelyettesek és egy-két kiemelt, rendkívüli jogkörrel felruházott vezető a felelős. A változtatáshoz elég csak őket elküldeni és új vezetést kinevezni.
Joggal feltételezhető, hogy az újonnan felálló Magyar-kormánynak elemi érdeke lesz a statisztikai szolgálat ügyének rendezése, hiszen csak megbízható adatok birtokában lehet jó döntéseket hozni. Az átalakításhoz három egymással összefüggő feladat merül fel: a vezetők jelölése, kinevezése és a hivatal működésének ellenőrzése. Vegyük ezeket sorba.
A speciális szaktudás szükségessége kézenfekvővé teszi, hogy a KSH-elnök és elnökhelyettesek személyére javaslatot a szakmai szervezetek tegyenek. A jelölő szervezetek között mindenképpen helyet kellene kapnia a Magyar Tudományos Akadémia IX. osztálya Statisztikai Albizottságának, a Magyar Statisztikai Társaságnak és az Országos Statisztikai Tanácsnak. (Persze nem ártana előtte tisztújítást végrehajtani mindegyik testületnél, mert az elmúlt években ezek a szervezetek is átpolitizálódtak.) Ezen túl még részt vehetnének a jelölésben a szakmabeli újságírók és a nagy adatfelhasználók is.
Fontos kiemelni, hogy nem csak a hivatal elnökére, hanem az alelnökökre is ki kell terjedni a jelölésnek, mert szakítani kell azzal a mai gyakorlattal, hogy az elnök jelöli ki a helyetteseit. Kívánatos lenne az, hogy az elnökhelyettesek segítsék és egyben kontrollálják is az elnök tevékenységét.
Az elnök és az elnökhelyettesek kinevezési jogát ki kell venni a miniszterelnök hatásköréből.
A KSH nem válhat hitbizománnyá. Nem a miniszterelnöknek, hanem az országnak van statisztikai hivatala. A kinevezési jogot át kellene tenni az Országgyűléshez, ahol is kétharmados többséggel lehetne megválasztani az elnököt és az elnökhelyetteseket.
Folyamatos ellenőrzés
A jó működés érdekében szükséges lenne a statisztikai hivatal tevékenységének folyamatos ellenőrzése és évenkénti értékelése. Erre egy értékelő bizottságot kellene kinevezni, amelybe a szakmai szervezetek és a felhasználók is delegálhatnának tagokat. Ez az értékelő bizottság minden évben elkészítené beszámoló jelentését, amelyet az Országgyűlés illetékes bizottságai megtárgyalnának, majd pedig a plenáris ülés értékelné azt. Ha az Országgyűlés többsége súlyosan elmarasztaló ítéletet hozna a hivatal működésére vonatkozóan, akkor kezdeményezni lehetne az elnök és elnökhelyettesek idő előtti felmentését.
Az itt – nagyon is hézagosan – felvázolt konstrukció csak egy lehetséges megoldás. Természetesen lehet más megoldásokat is találni, amelyek talán jobban illeszkednek az új kormány rendszerváltó intézkedéscsomagjához. A lényeg azonban az, hogy nem lehet a Központi Statisztikai Hivatal a miniszterelnök hitbizománya. Nem jöhet létre újból az a helyzet, hogy a hivatal elnöke és helyettesei a miniszterelnök elvárásainak akarnak megfelelni, mert létük és javadalmazásuk tőle függ. Olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a KSH vezetése és dolgozói számára a meghatározó szempont az, hogy olyan adatokat produkáljanak, amelyek a lehető legjobban mutatják be az ország gazdasági és társadalmi helyzetét és annak változásait. Csak ekkor érheti el azt a hivatalos statisztika, hogy hisznek neki és megbíznak az általa nyilvánosságra hozott adatokban.
Ne feledjük a statisztikai szolgálat egyik alaptörvényét:
„Minden adat annyit ér, amennyire bíznak benne az emberek.”
Nyitókép: illusztráció (Christoph Burgstedt / CBR / Science Photo Library via AFP alapján)
Ezt az írást nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
