Rejtő Jenő rémálmából Orbán Viktor állama lett
Amiről Pálinkás Szilveszter százados beszélt, az csak kabarétréfában vagy egy abszolút monarchiában, például a brunei szultán országában lehetséges. Egy főhadnagy vérgőzös, transzcendentális eksztázisban fogant terve másképp nem mehet át kormányon és parlamenten. Vélemény.
„Bob herceg, a hadügyminiszter kiváló előterjesztést készített. Leemelte a zöld lámpaernyőt a fejéről, és önmagának szalutált. Egy isteni sugallattal kezdődött minden, amit az Atyaúristen a szultán egyetlen fiának adott elő, és így az ifjú sarjon keresztül jutott a kaszinótulajdonosból lett hadügyminiszter fülébe. Utóbbi katonás rendben intézkedett is, és egy határozati javaslat képébe öntötte a tervet. A Sivatagi Légió végre felállhat. Homokszín zakót vesz majd, ha a túlélők üdvözlésére bankettet ad, az özvegyek és árvák trafikot kapnak vagy emlékplakettet, egzotikus vadállat bőréből varrt tokban talán. Két nagy dolgot visz véghez egyetlen napon, gondolta végig: ebédel egy jót, és előkészíti Hungária Szultanátus első afrikai hadjáratát. Czinege Lajos meg fog pukkadni a sírjában, gondolta, és finoman elmosolyodott.”
Rejtő Jenő soha nem írta meg a fenti bekezdést, de ha köztünk lenne még, talán ilyesmivel próbálkozna, miközben féltékenyen figyelné a magyar államgépezet irányítóinak hétköznapjait. Úgy érezné, hogy el akarják venni szerény kenyerét, mert amiről ő csak fantáziálni merészelt, azt meg is valósítják.
Ki fog akkor kacagni a történetein? A valóságos hülyeségen nincs sok kacagnivaló.
Megtörtént ugyanis, hogy 2023. november 6-án, kevéssel délután 5 óra előtt a magyar parlament elsöprő többséggel elfogadott egy határozatot, A Magyar Honvédség csádi katonai szerepvállalásáról címmel.
A parlamenti határozatot a Fidesz és a KDNP képviselőin kívül a Jobbik és az LMP politikusai is megszavazták. Egymást váltó kétszer 200 magyar katona indulhatott volna a határozat nyomán Csádba, a hivatalos indoklás szerint elsősorban azért, hogy megállítsák az Afrikából Európába tartó bevándorlókat. A kis sereg felhatalmazást kapott a parlamenttől arra is, hogy a Csáddal határos országokban is teljesítsen katonai feladatokat. Például Líbiában, Szudánban, Nigerben, a Közép-afrikai Köztársaságban. Csupa olyan helyen, ahol száz halott alatti összecsapásokból még mínuszos hír sem lesz a világsajtóban.
Lett volna kit megállítani ott egyébként, hiszen abban az évben már közel egymillió menekült élt Csádban, akik a környező országok polgárháborúi elől futottak oda, és jórészt az ENSZ és az EU élelmiszeradományain tengődtek. De a helyiek sem éltek jól: a világ 193 államából Csád volt a 190. legszegényebb 2023-ban. A lakosságnak csak 27 százaléka tud írni és olvasni, a születéskor várható élettartam 52 év. A földi nyomornak ennél mélyebb bugyra alig akad a bolygón, főként, hogy a 120 nyelvet beszélő – és így legalább ennyi népet számláló – ország ország tele van egymást irtó fegyveres csoportokkal.
A magyar parlamenti képviselők azonban nem voltak kishitűek, 143-an a jelenlévő 175-ből megszavazták, hogy a Magyar Honvédség 200 katonával helyben oldja meg a térség gondjait, és ezzel terelje el az ott élő tízmilliók figyelmét az Európába vándorlás tervezgetésétől.
Mint Pálinkás Szilveszter százados csütörtökön megjelent interjújában elmondta, a csádi bevetés vakmerő ötlete a Honvédség egyik főhadnagyától származott. A főhadnagy a második legalacsonyabb tiszti rendfokozat a Honvédségnél, messze a főtisztek és még messzebb a tábornokok különböző rangjaitól. Mesébe vagy Rejtő-regénybe illő történet, hogy egy főhadnagy hadműveleti álmát megszavazza egy ország parlamentje.
A főhadnagy sorsát meseszerűvé tette az is, hogy éppen abban az épületben volt az irodája, ahol a miniszterelnöknek is: az ország egykori királyainak várában.
A főhadnagy jól képzett volt, Európa legelitebb felkészítését kapta az Egyesült Királyságban. A kiképzést kicsit korábban megkezdő Pálinkás Szilvesztert így intette az akkori vezérkari főnök, Korom Ferenc vezérezredes a kolléga érkezésére: „Úgy fogalmazott, hogy etessem, itassam, pisiltessem, győződjek meg arról, hogy elvégzi ezt az akadémiát, mert ha nem, akkor elveszítjük a munkánkat.” (Korom végül nem sokáig tartotta meg az állását, másfél év múlva a felmentését kérte a Honvédség legmagasabb pozíciójából. Ahogy azóta Pálinkás Szilveszter is beadta leszerelési kérelmét.)
Mi lehetett hát a főhadnagy titka, aki az ország legfontosabb katonája volt alig néhány hónappal azután, hogy egyáltalán egyenruhát öltött? Talán az, hogy jogi diplomája is volt már addigra? Hogy a Bibó Szakkollégiumban elvégezte az Alkotmányjogi érveléstechnika, Korrupcióellenes kurzus című képzést, amit az azóta a Szuverenitásvédelmi Hivatal célkeresztjébe került Transparency International szervezett?
Hogyan lett a főhadnagy ezek után annyira befolyásos, hogy éppen az ő tervén felbuzdulva szavazott meg a magyar parlament először olyan külföldi katonai missziót, amelyre nem a NATO vagy az ENSZ kérte fel Magyarországot, hanem magától akarta? Csak nem az számított, hogy kétszer is pályára lépett első osztályú labdarúgóként a honi futballbajnokságban, a 2014-es esztendő rügyfakasztó márciusában?
Közelebb járunk a rejtély megoldásához, ha figyelembe vesszük, hogy a főhadnagy, zsenge kora ellenére, már ismerte Afrikát, és ott még az Isten is mély benyomást tett rá. Hiszen Ugandában az Empower a Child segélyszervezet önkénteseként gyermekeket tanított focizni. E munkája során hite jobban elmélyült, mint addig valaha. „Afrikában olyan erejével találkoztam az élő Istennek, hogy az egész életemet átadtam Jézusnak” – mondta utána, és megalapította a Felház nevű karizmatikus mozgalmat. Aztán bezárta, és elment katonának. De a kapcsolata az Istennel megmaradt. Amikor a csádi hadjárat tervein dolgozott, a motivációját így foglalta össze Pálinkás Szilveszter:
„Az égből szólt neki Isten, hogy gyere, és mentsd meg az afrikai keresztényeket”. Erre alapozva egyengette bátor tervét, amiről tudta, hogy óriási áldozatot igényelne. Emberáldozatot.
Ismét Pálinkást idézzük: „Volt egy beszélgetésünk, ahol megosztotta velem a tervezés részleteit. Elmondta azt, hogy a misszió során 50 százalékos harcértékvesztéssel számol. Azt jelenti, hogy az általa vezetett misszióban 50 százaléka a magyar katonáknak meg fog halni.”
Ez egészen brutális arány. Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia 8 millió katonát mozgósított, akik közül legfeljebb 1,5 millió esett el, és katasztrofális vereség lett a háború vége. Napjaink Honvédsége úgy tervezte eddig a külföldi misszióit, hogy lehetőség szerint egyetlen katonát se veszítsen. Így indult még az afganisztáni bevetés is. Az 50 százalékos veszteség bőven túlmegy minden ésszerű katonai vállalkozáson. A főhadnagy azonban eltökélt volt. Pálinkásnak így magyarázta az önfeláldozó tervet: „Ahhoz, hogy mi egy fejlett, tapasztalatokkal rendelkező hadsereg legyünk, tapasztalatot vérrel fogunk szerezni.”
Talán egy vérszomjas kormányzat emelte így fel a főhadnagyot, hogy terve mellé állt a kormány és a parlament is? Talán egy olyan országról van szó, ahol a miniszterelnök háborúba akarja küldeni a népét nap mint nap, mert a véráldozat eszménye áll ideológiája gyászos homlokterében? Ez sem lehet magyarázat, hiszen olyan kormányzat idején szökkent szárba a főhadnagy háborús terve, amikor a kormány „békemenetekre” hívta nemzeti ünnepekkor a lakosságot, és azzal riogatta a népet, hogy rajta kívül mindenki más háborúba küldené a férfiakat, de ők aztán sohasem.
Akkor mi lehetett a főhadnagy sikerének záloga? Hogyan volt lehetséges, hogy sem a tapasztalatai, sem a rangja, sem tervének ésszerűsége nem predesztinálta arra, hogy ötletéből az állam hivatalos vállalása legyen, de mégis mindenki haptákba állt, amikor előhozakodott vele?
A megoldás annyi, hogy ő a miniszterelnök fia.
Benyújtotta hát a tervét a parlamentnek a honvédelmi miniszter és a miniszterelnök-helyettes, és azt meg is szavazták a képviselők. Hogy egy abszolút monarchia elvei szerint működő országban mi szükség van ilyen tisztségekre és testületekre? Talán ugyanazért, amiért Gorcsev Ivánnak kellett a fizikai Nobel-díj, amit kártyán nyert el A tizennégy karátos autóban.
Mert jól hangzik, hogy neki még ilyenje is van.
Nyitókép: Pálinkás Szilveszter katonai szakértő és Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a S.E.R.E.G. című sorozat médianapján az újdörögdi romvárosban 2024. március 26-án (fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
