Az ukrán aranybudik megbuktak. A magyar arany vécékefe él és virul – Luxusszaniterek Mezsihirjától az MNB-ig
Egy ellenzéki képviselő fotókat közöl egy hatalom közeli személy luxusmosdójáról, mire kitör az országos botrány. Az ügyben több embert meggyanúsítanak, néhányat le is tartóztatnak, a tágabb korrupciós nyomozás minisztereket is elér. Melyik országban járunk? Ukrajnában. A vadkeleti aranyvécé-történetből idehaza a Fidesz próbált kampányfegyvert gyártani, mely aztán visszafelé is elsült, és pusztító lehet a kormányra nézve. Merthogy kiderült, a Magyar Nemzeti Bank felújításakor több tízmillió forintért építettek elnöki mosdót Matolcsy György és utódai számára. Míg a pénzégetés szimbólumává tett, óriásplakátokra is kirakott kijevi vécéügyben kemény elszámoltatás kezdődött, az MNB-nél hosszú hónapok óta még csak gyanúsítás se történt.
Az újkori történelem első aranyvécé-felfedezését civileknek és újságíróknak köszönhetjük, akik 2014 februárjában, nem sokkal a bukása után behatoltak Viktor Janukovics ukrán államfő hírhedt luxusrezidenciájába, a Kijev melletti Mezsihirjába. A dácsa egy ortodox vallási központ helyén épült a szovjet korszakban, és magas rangú elvtársak zárt állami rezidenciájaként szolgált. Az maradt a független Ukrajna idején is, mígnem 2007 körül, Janukovics miniszterelnöksége idején egy bonyolult cégcserés manőverrel magánkézbe, a kormányfőhöz köthető offshore-vállalkozáshoz került. A luxusfejlesztések ekkor kezdődtek, és 2010–2013 között teljesedtek ki. (Ukrajna félprezidenciális rendszer, Viktor Janukovics 2006–2007 között a miniszterelnöki, 2010–2014-ben pedig az elnöki tisztséget viselte.) Feltehetően ezekben az években szerelték fel a híressé vált pompás szaniterekkel: arany (vagy aranyozott) lábakon álló vécével és bidével, klozetpapírtartóval és hasonlókkal.
Máig vitatott, hogy Janukovics saját, keleti mércével is kirívóan korrupt pénzszerző módszereivel, vagy egyszerűen kiszervezett állami vagyonból finanszírozta-e ezeket a javakat. Akárhogy is volt, az adófizetők mindenképpen oroszlánrészt vállaltak a finanszírozásban. A mesterséges tóval és mini állatkerttel övezett rezidencia 2014 után az ukrán ancien régime szimbóluma lett, valamint belépőjegy ellenében látogatható közpark, lényegében turisztikai látványosság.
A „rezsim” ebben az esetben az oroszpárti államot, annak romlottságát is jelenti: Janukovics hosszú éveken át a Moszkva-hű vonal legerősebb embere volt, akit a Majdan-forradalom buktatott meg, mert nem volt hajlandó aláírni Ukrajna EU-val tervezett társulási megállapodását. Oroszországba menekült, és jelenleg is valahol Moszkva környékén él. Az ukrán aranyvécé-botrányok újabb generációját jelentő Timur Mindics-skandalum – mint alább bemutatjuk – azért is ütött nagyot a nyilvánosságban, mert erre az oroszpárti, bizantinus harácsolásra emlékeztetett.
Ám még mielőtt elmerülnénk ebben, nézzünk meg a másik luxusszanitert, mely ugyan nem kötődik politikusokhoz, de érdekes. Maurizio Cattelan olasz kortárs művész 2016-ban 18 karátos aranyból készített 100 kilós ékszerbudit America címmel, melyet kiállítottak a New York-i Guggenheim Múzeum nyilvános mosdójában. A konceptuális művész „alkotása” teljesen működőképes vécé volt, a látogatók használhatták is. A provokatív ötleteiről ismert Cattelan – az ő műve a híres falra ragasztott banán is, melyet 6,2 millió dollárért vásárolt meg egy dúsgazdag kriptovállalkozó, hogy aztán elfogyassza – nem kért vagy kapott állami támogatást a 18 karátos vécéhez, az teljes egészében galériás–piaci alapú finanszírozásból készült. Ahogy a fotókon látszik, szó szerint véve ez az egyetlen igazi – a peremtől a csésze aljáig nemesfémmel bevont – aranyvécé a sorban. A „művet” később ellopták, máig nem került elő.
hirdetés
Elérkeztünk a Magyarországon legtöbbet idézett, újgenerációs ukrán aranyvécéhez. 2025. július végén robbant a botrány, hogy Timur Mindics Zelenszkij köréhez köthető ukrán üzletember lakásán felfedeztek egy luxusfürdőszobát. A „robbant” és a „felfedeztek” igéket ebben az esetben úgy kell érteni, hogy létezik egy Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Iroda (rövidítve NABU) nevű állami szervezet, amely részletes vizsgálatot folytatott a szintén állami Energoatom energetikai vállalat körül. Az átvilágítás során sokmillió dolláros visszaélési ügyre derült fény. Leegyszerűsítve a vád szerint az történt, hogy Timur Mindicsék rendszeresen kenőpénzeket szedtek az állami Energoatom szerződéseiből, majd az így szerzett összegeket (állami pénzeket) kimentették és tisztára mosták.
Háborús helyzet ide vagy oda, ez nagy felzúdulást okozott az ukrán közéletben. Magát az első aranyvécés fotót egy ellenzéki képviselő, Jaroszlav Zseleznyak publikálta, de nem ő készítette, a képek nyomozati vagy belső forrásból szivároghattak ki. Mindicsnek nem Janukovics elnökéhez hasonló (valójában állami) dácsája, „csak” egy kijevi magánbúvóhelye volt, amit sikerült felszerelni a luxusszaniterrel. A fényképek tanúsága szerint a csésze nagyobb része és a bidé is nemesfém-bevonatú.
A NABU által felderített korrupciós ügyben hét embert meggyanúsítottak, ötöt le is tartóztattak. Timur Mindicset nem sikerült elkapni, mert megszökött Ukrajnából, feltehetően Izraelben tartózkodik, vagy legalábbis ott volt a botrány kirobbanása után. A tágabb korrupcióellenes felderítés utolérte Szvitlana Grincsuk energetikai minisztert és Herman Haluscsenko igazságügyi minisztert is. Utóbbi nemcsak lemondott, hanem le is tartóztatták.
A Majdan után, a nyugati támogatás és EU-integráció feltételeként létrehozott Ukrán Nemzeti Korrupcióellenes Iroda tehát valódi szervezetnek tűnik, amely ténylegesen vizsgál magas szintű korrupciót, annak ellenére, hogy a nyugati sajtóban visszatérő téma a korlátozott függetlensége és a rá helyezett politikai nyomás.
Végül, de nem utolsó sorban következzen a legfrissebb aranyvécé-botrány – melyre, ahogy látni fogjuk, az aranyvécékefe-botrány lenne a megfelelőbb kifejezés. 2023 végén jelentek meg az első hírek arról, hogy a Magyar Nemzeti Bank székházának 54–55 milliárdos felújítási keretét 80 milliárd fölé emelték Matolcsy Györgyék. Ez az összeg aztán meghaladta a 105 milliárdot is. 2025 októberében az immár Varga Mihály vezette MNB feljelentést tett a székházfelújításban felvetődött hűtlen kezelés, hanyag kezelés, csalás és hivatali visszaélés gyanúja miatt.
Pár napja megjelent a 444 cikke a százmilliárdos felújítás dokumentációjával, melyből kiderült, hogy csak az elnöki mosdó 30 millióba fájt. Maga a vécé persze nincs aranyból, a Hadházy Ákos által közzétett fotók szerint itt azért a vadkeleti esztétikánál jóval visszafogottabb megoldásokat láthatunk, de a vécékefe így is arany hatású. Ebből a kiperelt dokumentumok szerint 72 darabot vásároltak, egyenként 52 ezer forintért. Ha elsőre azt gondolnánk, nincs is hasonlóság az ukrán (magán) aranybudi és a magyar (jegybanki) luxusmosdó között, tévedünk. Timur Mindics és Matolcsy György ízlésének közös halmaza a vécékefe: az ugyanis Kijevben is nemesfém-hatású volt.
Természetesen senki sem tagadhatja a különbséget, miszerint az ukrán botrányok alapja mindkét esetben súlyos korrupciós ügy és pénzmosás, melyek titokban zajlottak, de lelepleződtek. Az MNB-felújításnál ezzel szemben „csupán” annyiról van szó, hogy a közbeszerzés nélkül kiválasztott generálkivitelező elképesztő összegekért teljesített ízléstelen és/vagy – a gyanú szerint – indokolhatatlan megrendelői igényeket. Miből? Ebben az esetben bár nem adóforintokról, mégis közpénzről beszélünk. A Magyar Nemzeti Bank közfeladatot ellátó intézmény, és a működése során felhasznált források (nyereség, vagyon) a magyar joggyakorlat szerint közpénz jellegűnek minősülnek. Emiatt a kiadásai – így a székház felújítása – a közpénzek átláthatóságára vonatkozó szabályok alá esnek.
Az MNB-felújítás generálkivitelezője a Matolcsy Ádám barátja, Somlai Bálint érdekeltségébe tartozó Raw Development volt. A brutálisan rongyrázó tatarozás ügyében több mint öt hónapja megtörtént a feljelentés, és (elvileg) tart a nyomozás. Az MNB-alapítványok tágan értelmezett ügyében több mint egy éve (elvileg) tart a nyomozás. Gyanúsítás, letartóztatás, vagyonzárolás mégsem történt. Ennyi idő alatt a kijevi NABU már felgöngyölítette a Timur Mindics-botrányt.
Jelen pillanatban tehát a tanulság szomorú: az ukrán aranybudik megbuktak. A magyar arany vécékefe (egyelőre) él és virul.
Többek között az MNB-alapítványok és a Matolcsy Ádám körüli piszkos ügyekről is szól az új Válasz Offline, a NER-akták. Megrendelhető közvetlenül tőlünk >>>
Ezt az írást sem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
