Bécsig kellett menni, hogy megértsék, mit akart Kodály

Sashegyi Zsófia

| 2026.03.05. | sztori

Rengeteg pozitív megerősítést kapnak, zenélni tanulnak és egy közösség megbecsült tagjaivá válnak, ráadásul elismert, népszerű sztárokkal énekelhetnek azok a gyerekek, akik részesei lettek a Superar programnak. Mindezt a Kodály-módszer országába importált zenepedagógiai programmal érik el azok a civilek, akik tisztában vannak azzal, hogy a társadalmi felzárkóztatást kisgyerekkorban kell elkezdeni. A Superar ahhoz segíti hozzá a gyerekeket, hogy elhiggyék magukról, épp úgy van helyük a társadalomban, mint azoknak a társaiknak, akik jobb körülmények közé születtek.

„Superar” annyit tesz, mint meghaladni. Meghaladni a társadalmi réteget, amibe születtünk, meghaladni a kulturális határainkat, felülmúlni önmagunkat. Mindezt olyasmi által lehet, amiben sem szociális, sem kulturális akadályok nem gátolják az embert. Gyerekként megtapasztalni, hogy létezik ilyesmi, valódi tudatformáló erővel bírhat. Erre vállalkozik a Superar program, amely sok különféle okokból (etnikai marginalizáció, tanulási nehézség, bevándorló háttér, nehéz családi körülmények) marginalizált helyzetű gyerek és családjaik előtt nyit meg olyan élményeket, amelyekben egyébként soha nem lenne részük. Hamarosan bárki találkozhat ennek a programnak a célközönségével, hiszen a Superar Zeneművészeti Alapítvány kórusa és gitárzenekara március 12-én nem máshol ad koncertet, mint a Zene Házában. Ráadásul velük zenél ezen a napon Falusi Mariann, Gyémánt Bálint, Karasszon Eszter és Járai Márk is. Nem újdonság, mégis hatalmas motivációs erő az alapítvány által megmozgatott gyerekek életében, hogy komoly színpadokon, sztárvendégekkel együtt léphetnek fel, de a koncertezés a Superar által kínált magas színvonalú zenei programnak csak az egyik alappillére. Hogy megértsük, mi köze van a zenei képzésnek a leszakadó társadalmi rétegek felemeléséhez, megkerestük Morvay Juditot, aki 2018-ban Magyarországra hozta ezt a nemzetközi programot.

Judit a Városmajori Gimnázium jó hírű kórusában, az Angelicában alapozta meg a zene iránti elköteleződését, és bár néprajz szakon tanult tovább, ez a kötődés nem szakadt meg, sőt, hamarosan rájött, hogy pályát tévesztett: énektanárnak kellett volna mennie. A kis kitérő mégsem volt haszontalan. – Az első néprajzos terepgyakorlatomat a bagi romatelepen töltöttem, ami pozitív és negatív értelemben egyaránt sokkolt. Azelőtt soha nem találkoztam olyan szegénységgel, amit ott tapasztaltam és rájöttem: szeretnék emberekkel foglalkozni – emlékszik vissza azokra az időkre, amikor zenélni tanította a cigány gyerekeket.

A terepmunka átterelte a fókuszát a magyarországi kisebbségek felé, kisebbségpolitikai tanulmányokba kezdett és önkéntesként Ózdra, a Hétes telepre járt a Van Helyed Alapítvánnyal. – Rengeteget tanultam magamról és a világról azokban az időkben. Ott jöttem rá, hogy tanár szeretnék lenni – meséli. Judit, mivel itthon nagyon drága a másoddiploma, főleg, ha az ember a Zeneakadémián szeretné azt megszerezni, a Bécsi Zene- és Előadóművészeti Egyetemre felvételizett. Az itthoni, perfekcionista zeneoktatásban szerzett élményeit hamarosan felülírta az ottani, kudarckerülés alól felszabadító („learning by doing”) pedagógia.

Az osztrák fővárosig kellett mennie, hogy a Superar programot megismerve megértse, mit akart Kodály Zoltán a róla elnevezett módszerrel.

Hogy igenis lehet iskolai közegben úgy zenét tanulni, hogy az valóban életre szóló, pozitív élményt adjon.

– Kodály zseniális dologra jött rá, de az elmúlt évtizedekben elfelejtettük modernizálni az elméletét. A Superar nem találta fel a spanyolviaszt, csupán emlékeztet minket arra, amit Kodály is leírt és ami a Nemzeti Alaptantervben is benne van, csak éppen a mellé rakott kerettanterv már nem igazán hagy teret a megvalósítására: hogy az énekóra az örömről, a megismerésről, a felfedezésről, a kreativitásról kell szóljon. Ez a dél-amerikai ihletettségű, osztrák program hozzásegít minket ahhoz, hogy Kodály felfedezését valóban a gyerekek javára tudjuk fordítani – fogalmaz Morvay Judit, aki a Bécsben töltött évek alatt dolgozni kezdett a venezuelai El Sistema-ihlette Superar programban és már akkor érezte, hogy haza akarja hozni ezt az osztrák modellt, amelyet a fővárosból akkor már több osztrák városba, majd Svájcba, Bosznia-Hercegovinába, Szlovákiába és Romániába is exportáltak.

A Superar az El Sistemával szemben nem hangszeres muzsikát kezdett oktatni 2009-es indulásakor, hogy aztán zenekari munkába vonja be a gyerekeket, hanem a hangjukra épített és a kóruséneklés által tette őket egy felemelő projekt részévé. Később azonban itt is kialakult egy szimfonikus zenekar a résztvevő gyerekekből. Ahhoz, hogy súlya legyen a közös munkának, elengedhetetlen, hogy jelentős színpadokra is feljussanak a gyerekcsapatok.

Az osztrák modellben három nagy nemzeti intézmény együttműködésében valósul meg ez a társadalmi küldetéssel rendelkező zenepedagógiai kezdeményezés.

Egy profi kórusiskola, a Wiener Sängerknaben garantálja a zenei minőséget, a rangos Wiener Konzerthaus biztosítja a láthatóságot és a bécsi Caritas képviseli a program szociális fókuszát.

A Superar magyarországi indulásához 2018-ban civil erő, a Sziget Kft. adta meg a kezdő lendületet. Nemcsak anyagi támogatást és marketing szakértelmet biztosított a működéshez, de láthatóságot is, méghozzá a fesztivál nagyszínpadán. A Sziget azóta is ott áll a Superar mögött, amely ma már tízfős stábbal, két város kilenc intézményében összesen 420 különböző hátterű gyereknek teszi élménnyé a zenével való ismerkedést hétről hétre, napról napra. A program által a fiatalok hétköznapjainak része lett a pozitív pedagógia, az élményszerű, rendhagyó énekórák, amelyeken a nemzetközi repertoáron keresztül megismerkedhetnek más népek kultúrájával, sőt, más népek gyerekeivel is találkozhatnak, hiszen a Superar egyik legnagyobb nemzetközi eseménye, az augusztusi Sziget Fesztiválon való fellépés előtt négy napos táborban köthetnek barátságot külföldi társaikkal. A zene tehát nem csak a miskolci és a budapesti gyerekek között bontja le a falakat, de a magyar és a szlovák, román, osztrák és svájci gyerekek között is kapcsolatokat épít. 

Hogy pontosan hogyan, azt személyesen akartuk megtapasztalni, elmentünk tehát a pesti Pongrácz telep szomszédságában álló Honvédségi lakótelep általános iskolájába. A Kőbányai Bem József Általános Iskola földszintes épülete illeszkedik a lakótelepi miliőbe, de bent épp olyan felhőtlen gyerekarcok mosolyognak ránk, mint a világ bármelyik iskolájában.

A teremben, amelyben előző nap vidám farsangi bált tartott a Superar, most már szépen körbe rendezett székek várják az óra résztvevőit. A tanárnő, Hanza Rolanda a zongoránál ül, amikor kinyílik az ajtó és bekukucskál rajta egy sötét szempár. Felcsendül az első akkord a zongorán, a gyereksereg pedig énekszóval menetel be a terembe, körbe-körbe jár, míg mindenki helyet nem talál.

A zene hangjai, a ritmusok az óra első percétől az utolsóig betöltik a teret és a gyerekek minden mozdulatát, gondolatait.

Nem feszegeti az óra kereteit elkalandozó közbeszólás, ami kizökkentene a közös munkából: mindenki, minden ízében jelen van. Ami persze nem jelenti azt, hogy ennek a köztudomásúlag körülbelül 20 percig figyelni képes generációnak folyamatosan egyenletes lenne a teljesítménye. A tanárnőnek azonban nem esik nehezére újabb és újabb trükkökhöz folyamodni annak érdekében, hogy „visszahozza” őket és ismét fókuszálni tudjanak.

Először, bemelegítésképp ritmusgyakorlatokat vezényel – a test bevonásával –, bár tulajdonképpen nincs is szükség vezénylésre, a gyerekek láthatóan már maguktól tudják, mi jön, viszi őket a lendület. Hangokat, pici dallamokat adnak át egymásnak és az, hogy egyéni megnyilvánulásaiknak itt tere van, legtöbbjüket szemmel láthatóan élvezettel, sőt, lelkesedéssel tölti el. Aztán csoportokba rendeződnek, énekelni kezdenek, több szólamban, ritmussal kiegészítve, kánonban, külön-külön és egymásba fűzve, és ha elfáradnak a koncentrációban, értékelhetik magukat, rádöbbenthetnek, hogy tudják ők ezt jobban is és a következő nekifutásra, lám, pazarul fújják már, amin az imént elbambultak. A pozitív pedagógia nem azt jelenti, hogy nem veszünk tudomást a hibákról. Épp ellenkezőleg, tudatosítjuk őket, de nem érezzük magunkat rosszul miattuk. A négyszólamú dal után értékelés következik, az egyik csapat belátja, bizony, elveszett egy ponton. „Miért?”, teszi fel a kérdést a tanárnő. „Mert X.Y. kétszer énekelte a második sort” – hangzik a válasz. „És ti mentetek utána?” – kérdezi a tanárnő, majd elismerőleg szól X.Y-hoz, mert lehet, hogy tévedett, viszont sikerült meggyőznie a többieket, hogy őt kövessék.

A gyereksereg lelkesen veti magát az éneklésbe, amikor eljön az ideje. Az Indulj el egy úton kezdetű dalra zendítenek rá, amely egy ponton rapbe csap át. Kiderül, ez egyike a Superalbum dalainak, amelyet a lemezen Co Lee és DOÓR társaságában énekelnek a gyerekek. De felcsendül aztán Járai Márk és Bereményi Géza Réteken című dala is az albumról, amelyen egyébként olyan előadókkal énekel közösen a gyerekkórus, mint VALMAR, a Bagossy Brothers, a Carson Coma, a Margaret Island vagy a Blahalouisiana zenekar.

A kórusban való részvétel azok számára is lehetőséget nyit, akik amúgy nem a legjobbak az éneklésben, hiszen az ügyesebbek „felhúzzák” őket, a produkció végül így is jó lesz. Azzal tehát, hogy nem kiválogatott gyerekek énekelnek a Superar kórusban, elmosódnak a képességbeli határok és felülértékelődik a közösségi élmény, a közös siker. Ezt a célt szolgálja, hogy a tanárok igyekeznek szem előtt tartani, melyik zenei gyakorlat milyen szociális kompetenciát fejleszt a gyerekekben, hiszen egy jól működő közösség jól fog együtt megszólalni. – Egy jól felépülő közösség hatalmas erőforrás, ami parlagon hever, ha  elviszi a fókuszt a szolmizálás vagy a szolfézs a zeneoktatásban. Mi ezeket csak akkor szoktuk elővenni, amikor már testet-lelket megmozgató módon megszerettettük az éneklést, amikor már várják a Superar órát. Hiszen motiváció nélkül semmit nem lehet beleverni a gyerekek fejébe – magyarázza Morvay Judit.

Az énektanárnő, Hanza Rolanda Párkányból jár a kőbányai iskolába, immár harmadik éve. A harmadikosokat, akik lelkesen követik az útmutatásait, elsős koruk óta tanítja. Azelőtt egy szlovák általános iskola ének-zenetanáraként dolgozott, versenykórusokat vezetett és megtapasztalta az állami oktatás kötöttségét, aztán szembejött a Superar felhívása, amiben magára ismert. – Néha komoly kihívások elé állít ez a munka, viszont itt nincs rajtunk az a teljesítménykényszer, ami egy állami iskolában meghatározza a tanárok mindennapjait.

A Superar órákon megvan az a szabadságunk, hogy azt adjuk tovább a gyerekeknek, ami az erősségünk –

fogalmaz, majd az énektanárok fantasztikus lehetőségeiről beszél és arról, hogyan formálódik a társadalom jövője a gyerekkorban megtapasztalt sikerélmények, pozitív megerősítések által. – Közösséget építünk és élményt szerzünk: ez a küldetésünk. A zene által pedig egy kis burkot próbálunk képezni a gyerekek körül – foglalja össze, miután a gyerekek egy általuk választott dalra kimeneteltek a teremből. „Viento, viento-oo…”, hangzik a dúdolgatás még a szünet vége felé is a folyosóról. 

A Superar tanárainak rendkívüli énekórái nem csak a szerény körülmények között élő kőbányai gyerekeknek visznek csillogást az életükbe. A Miskolc környéki iskolák és tanodák kisdiákjai épp olyan lelkesek a pozitív pedagógiától. A program, amelyben eddig 650 általános iskolás fordult meg, hivatalosan elsőtől negyedik osztályig kíséri a gyerekeket, de sok gyerek, ha már egyszer megízlelte, nem szívesen mond le egy zenei együttes kínálta élményről, így a Superar tevékenységi köre folyamatosan bővül. Hogy mennyire vonzó ez a társadalmi küldetést hordozó zenepedagógiai program, azt jól mutatja, hogy amikor az alsós korosztályból kifutnak, ötödikben jó részük önként jelentkezik, hogy folytatná a közös munkát. Az ő kedvükért jött létre egy klasszikus gitárzenekar és egy, a nemzetközi hálózatban is egyedülálló hangszeres együttes, amelyben – azon túl, hogy a hangszeres képzésben a gyerekek segítségére vannak, a tanár már csak egyfajta facilitátorként van jelen, minden mást önállóan intéznek a gyerekek.

A Superar igyekszik olyan iskolákkal együttműködést kezdeményezni, amelyekben magas a marginalizált helyzetű gyerekek aránya,

ezekben pedig bizony gyakran komoly kihívás a fegyelmezés, a gyerekek motiválása, a közös célok megfogalmazása. A programban tanító oktatók azonban nincsenek magukra hagyva ezekkel a nehézségekkel. Hetente tartanak megbeszéléseket, amelyen átadják egymásnak a tapasztalataikat és adott esetben hasznos technikákat is, amelyek már itt-ott beváltak, és persze megosztják egymással a sikertelenségeket is. – Nem vagyunk dirigáló típusok. Fegyelmezni hanggal, tükör technikával szoktunk és pozitív megerősítéssel igyekszünk elérni, hogy a gyerekek jól akarják csinálni a feladataikat. Amikor aztán megtapasztalják, hogy milyen, amikor egy közös éneklés szépre sikerül, már nem érik be kevesebbel – magyarázza Hanza Rolanda, aki úgy véli, a legfontosabb, amit taníthatnak a gyerekeknek, hogy ha hibáznak is az életben néha, érdemes mindig újra próbálkozniuk.

Az a tapasztalat, hogy a Superar órákon szerzett élmények lelkesebbé, bevállalósabbakká teszik őket más tanórákon és az élet egyéb területein is. Az osztályokban – Budapest belső kerületeiben is – jellemzően 8-10 etnikum jelenik meg egy-egy osztályban és a gyerekeknek komoly megerősítést jelent, hogy ezeken az órákon a saját kulturális kincsüket is beemelik a tanrendbe. Ahogy Kodály Zoltán is írja, a zeneoktatás a szociális készségeket is fejleszti, a gyerekektől egymásra hangolódást, figyelmet, sőt, bizonyos helyzetekben vezetői készségeket is igényel. A fellépések pedig feszesebbé teszik a közös felkészülést, megemelik a munka minőségét és a bizalomépítés terepeként is szolgálnak.

A hazai Superar pályázati pénzekből, magán- és céges adományokból, adó 1 százalékokból tartja fenn magát, de ma már fizetős szolgáltatásokat is nyújtanak, például csapatépítő zenés workshopokat tartanak kisebb és nagyobb vállalatok alkalmazottainak – gyerekekkel vagy nélkülük – és természetesen az általuk adott jótékonysági koncertek is hozzájárulnak a működésük sikerességéhez.

A budapesti, Sziget fesztiválos fellépés ma már a nemzetközi közösség számára is jelentős esemény, ahová legalább négy országból érkeznek gyerekek (tavaly kétszázan voltak), Svájcból, Szlovákiából, Bosznia-Hercegovinából, Ausztriából és Romániából. A nemzetközi találkozókra általában minden évben négy közös dallal készülnek a gyerekek, azért, hogy legyen közös zenei anyag a határokon átívelő fellépésekhez. Ízelítőt hallhatunk a világ minden tájáról összeállított repertoárból a Zene Házában rendezendő koncerten is, ahol közel százan állnak majd színpadra a budapesti és Miskolc környéki gyerekek. – Öröm látni, hogy amikor a profi előadók bizalmat szavaznak nekik és profi partnerként fogadják el őket, milyen koncentrált munkát tudnak felmutatni ezek a fiatalok – mondja Morvay Judit. Az önbizalomnövelő zenei program ehhez hasonló megmérettetései egész évre ellátják a kisiskolásokat motivációval és azelőtt számukra ismeretlen munkamorállal vértezi fel őket. 

A superaros gyerekek az idegen nyelv órákon is bátrabban szólalnak meg, hiszen van már tapasztalatuk abban, milyen, amikor külföldi társaikkal próbálnak kommunikálni. A szlovák, osztrák, svájci, bosznia-hercegovinai gyerekekkel nincs közös nyelvük, a nyári tábor első napjának végére legtöbbször mégis kézenfogva rohangálnak velük. Ahogy leomlanak a nyelvi különbségek állította falak közöttük, úgy tűnnek el a kulturális, társadalmi különbségek is a közös énekléseknek hála. Ezekben az években megélik, hogy épp olyan megbecsült helyekre jogosultak a társadalomban, mint bárki más. Ebben a nagy gonddal működtetett közösségben jó eséllyel felébred bennük az ambíció a továbbtanulásra is és arra, hogy jogot vindikáljanak maguknak egy magasabb életszínvonalra, mint amilyenbe beleszülettek.

Nyitókép: Superar zeneóra a Kőbányai Bem József Általános Iskolában 2026. február 19-én (fotó: Válasz Online/Vörös Szabolcs)

Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>