„Kegyelemre nem méltó” – Karády Katalin halálos szökése 2.
1951 februárjában a leghíresebb magyar színésznő, Karády Katalin átkúszott a vasfüggönyön vágott résen, átjutott az aknamezőn és Ausztriába menekült. Itthon hajtóvadászat indult kiszöktetői ellen, és sorozatunk első részében feltártuk, hogy egyik segítőjét, Polyák Jenőt ugyan nem tudták elfogni, de családján és barátain kegyetlenül megtorolták a történteket. Édesapja a börtönben hunyt el. Azóta megtaláltuk a Karády-dossziét, és azokat az iratokat, amelyekből kiderül, hogy a másik embercsempészt, Téglás Vincét elkapták. Halálos ítéletében Karády Katalint is hazaárulóként bélyegzik meg. A férfit 29 évesen akasztották fel, édesapja sem élte túl a börtönéveket. Halálos szökés, második fejezet.
Karády Katalin 1951. február 20-án menekült el az országból. A 30-as évek végének, negyvenes évek elejének első amerikai stílusú filmcsillagjának azért kellett elhagynia a hazáját, mert a Karády-jelenség végtelen messzeségben volt a kommunista nőideáltól. A színésznő az ötvenes évek elejére mellőzötté vált, az ország és azon belül a kultúra szovjetizálása elfogadhatatlan volt számára.
Karádyval veszélyes
Szöktetését hónapokkal előbb megtervezték. Karády barátnője, a már korábban Nyugatra távozó Frank Irma bízta meg Téglás Vincét a színésznő megszöktetésével. Téglás, az egykori szombathelyi vasúti pályamunkás akkor már Salzburgban élt, és volt gyakorlata a menekülők Nyugatra szöktetésében. Az akciót Polyák Jenővel bonyolították le. Mindketten Vas megyéből származtak, és az Állambiztonsági Hivatal (ÁVH) adatai szerint kapcsolatba kerültek a Counter Intelligence Corps (CIC) amerikai katonai hírszerzési ügynökséggel. Adatokat szolgáltattak számukra a magyar határőrségről és a megszálló szovjet csapatokról. A magyar hatóságok számára mindez súlyos, államellenes bűncselekménynek számított.
Ahogy a többi nyugaton élő embercsempész, Téglás és Polyák többször is visszatért Magyarországra, az amerikaiak hamis magyar papírokat intéztek számukra, és biztosították, hogy az átszöktetett személyek átjussanak Ausztria szovjet megszállási övezetén.
A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején emberek ezrei, tízezrei menekültek át Ausztriába az ÁVH szigorú ellenőrzését kijátszva, átjutva a vasfüggönyön és az aknazáron. Karády Katalin szöktetésén is egy Salzburgtól Budapestig tartó hálózat tagjai dolgoztak. (Készülő könyvében munkatársunk ezeknek az embercsempész, embermentő hálózatoknak a történetét tárja fel.)
Az embermentők minden korábbinál nagyobb kockázatot vállaltak Karádyval. Mellőzöttsége ellenére még mindig népszerű volt, és ebben különleges külső tulajdonságai is fontos szerepet játszottak. A 30-as évek végének, 40-es évek elejének szépségideálja a történtek idején 41 éves, de a nők az ő mély hangját utánozták, nadrágkosztümjeit másolták, és az esküvői fotóikon a híres Karády-frizurában álltak vőlegényük mellett.
Karády Katalint nemcsak arca, hanem magas termete, haja és jellegzetes beszédhangja is lebuktathatta.
Téglás Vince és Polyák Jenő vállalták a veszélyt. A hatóságok jelentése szerint az embercsempészek február 11-én lépték át illegálisan a magyar határt, kilenc napig tartózkodtak Magyarországon. Polyák Jenő a határ mellett bújt meg, Téglás Vince Budapestre utazott.
Téglás 21 éves, Margit nevű húga a fővárosba ment férjhez Pálvölgyi József egykori rendőrtiszthez. A rendőrt 1949-ben elbocsátották, nem lett az új rendszer lelkes híve, nyitott volt a sógorával való együttműködésre. Téglás többször is náluk szállt meg, mert a szöktetés nem ment egyszerűen. A férfi háromszor utazott Karádyért Budapestre. Először 1950 novemberében szállásolták el, majd decemberben megint, de Karády egyik alkalommal sem ment el vele. Szerencséjére, mert a decemberi út balul sült el: a határon elfogták a szökevényeket, Téglás Vincének azonban sikerült megszöknie.
Februárban ismét Budapestre érkezett, és sógorát, Pálvölgyi Józsefet kérte meg, hogy keresse fel a színésznőt a Lepke utcai villájában. Az üzenet a következő volt: „a Professzor küldött”, a jelszó mellett egy tárgyat is vitt magával, ami igazolta, hogy a Karády megbízhat Téglás Vincében.
Karády Pálvölgyi lakására ment, ott találkozott Téglással, a sógorával és két húgával. Együtt dolgozták ki a részleteket. A szökésben az eredeti tervek szerint nemcsak a színésznő és Lantos Olivér énekes, valamint Karády házvezetőnője vett volna részt, hanem környezetének más tagjai is. Karády ügyvédje, dr. Sámson József azonban attól tartott, hogy Karádyt figyelik, ezért mindenkit lebeszélt az útról: „nem tanácsos őt kivinni” – vallotta elfogása után az ÁVH iratai szerint. Téglást ez nem tántorította el.
Nem buktak le, és ebben – ahogy előző cikkünkben megírtuk – szerepet játszott a tény, hogy Karády nem keltett gyanút határ menti feltűnésével, ugyanis a nyugati határ melletti Szombathelyre kapott felkérést. Nagyobb szerencse nem is érhette volna őket. A disszidálás így sem volt veszélytelen, mivel a városból még el kellett jutniuk a határig. A szökevényeknek aknamezőn kellett áthatolniuk és a vasfüggönyön vágott résen átkúszniuk. A zöldhatáron való menekülés rendkívüli fizikai erőfeszítést követelt, a színésznő 25 kilométert gyalogolt úttalan utakon a februári esős éjszakában, amíg Ausztriában biztos helyre értek.
Karády érkezését az osztrák lapok előbb rövid hírben közölték, néhány nappal később már a világsajtó is tele volt a sztár nyilatkozatával. Riportunk első részében részletesen idéztük, hogyan mondta el, mi történik a szovjetek által megszállt országban, és milyen módszerekkel szovjetizálják az addig nyugati mintákat követő kultúrát, hogyan törik össze Budapesten az új kommunista hatalom utasítására az amerikai sztárok bakelitlemezeit.
Az újságok azt a fotót is közölték, amit a két merész embercsempész a szöktetésben érintett határszakaszról korábban készített. Az ÁVH hajtóvadászatot indított, és a rendőrség néhány nap alatt Karády és segítői számos ismerősét elhurcolta. Korábbi cikkünkben főként Polyák Jenő családjának sorsán mutattuk be, hogyan lett édesanyjából a per első számú vádlottja – jobb híján, hiszen fiát nem tudták elfogni, édesapja pedig állapota miatt nem volt alkalmas a per főszereplőjének. Sorozatunk második részében főként Téglás Vince és családja történetét követjük.
A politikai rendőrség hamar eljutott Téglás Vince sógoráig. A büntetőügy Budapest Főváros Levéltárában (BFL) fellelhető dosszié (következetesen i-vel írva a nevét) a „Karádi Katalin és társai” feliratot viseli, az iratokat azonban a bíróságnak végül Pálvölgyi és társai néven kellett benyújtani. Karády Katalint sosem fogták el, és a csempészek sem voltak meg, jobb híján megmaradt főszereplőnek a valódi főszereplő sógora.
A férfit első fokon tiltott határátlépés elősegítésének, és külfölditől származott összeg átadásának bűntettében találták bűnösnek. Másodfokon változott a vád, súlyosbodtak a büntetések: Pálvölgyi József hét évet kapott, Téglásnak a szökésben segédkező egyik húgát egy, a másikat másfél évre, édesanyját három év börtönre ítélték.
A Legfelsőbb Bíróság Karády személyével indokolta, hogy többük büntetését súlyosbította. A színésznő kiszökése után hűtlenséget követett el, és aki ezt előre nem tudta és nem jelentette, az szintén hazaáruló. A viszonylag enyhe vád így alakult át az állam elleni egyik legsúlyosabb bűncselekménnyé.
A kommunista bíróság nyelvezetével ugyanez: „Az országos viszonylatban jelentős személyi súllyal rendelkező, országosan ismert nevű egyén disszidálási szándékáról való tudásszerzés egyben a Legfelsőbb Bíróság elvi állásfoglalása szerint tudomásszerzés arról is, hogy az ilyen egyén a disszidálás sikere esetén hűtlenség bűntettét fogja elkövetni. Aki tehát ily egyén disszidálási szándékáról oly’ időben szerez tudomást, amikor a disszidálás megakadályozása még lehetséges, és arról a hatóságnak – mihelyt teheti – jelentést nem tesz, elköveti az 1930: III. tv 69. §-ába ütköző hűtlenség bűntettét.
Márpedig Karádi Katalin kapcsolatainál fogva birtokában volt – legalábbis kulturális vonatkozású – olyan adatoknak, amelyek megismerése az ellenség részére fontos volt.”
(A szöveget változatlan formában, de mai helyesírással és az értelmezést megkönnyítő központozással közöljük.)
Még azok a személyek is börtönbüntetést kaptak, akik nem voltak hajlandók Karády Katalinnal együtt szökni. Téglás Vince édesapja ellen nem emeltek vádat, legalábbis az eddig megismert dokumentumok között csak orvosi lelete szerepel, ebből tudjuk, hogy az egykori főmozdonyvezető súlyos kardiológiai betegségben szenvedett. Rákosi Magyarországának nem kellett bírósági döntés ahhoz, hogy valakit akár éveken keresztül fogva tartsanak. Az idős férfit internálták Kistarcsára, Polyák Jenő családjának egy részét is ott tartották fogva, míg a kevéssé veszélyes rokonait a Hortobágyra deportálták.
Még tartott a perük, amikor Téglás Vince ismét Magyarországra érkezett, és újra embereket menekített ki. Pedig az ÁVH akkor már nyomon volt.
Találkozás a salzburgi tónál
Karády Katalin még Budapesten tartózkodott, amikor a politikai rendőrség elkapott valakit, akinek kulcsszerepe lesz a történtekben. 1950 novemberében fogták el Schmidt Józsefet, Téglás Vince salzburgi ismerősét.
Schmidt eredetileg molnár volt, s miután az államosítással ez a szakmai is ellehetetlenedett, Nyugatra szökött és ugyanazzal foglalkozott, amivel Téglás Vince és Polyák Jenő. Az ő egyik társa azonban – és ilyen esettel még nem találkoztunk – egy nő volt. Jost Teréz az osztrák határ túloldalán élt, Schmidt vallomása szerint egy magyar határőr volt a szeretője, a katona mutatta meg neki, hol helyezkednek el az aknák, ennek a tudásnak a birtokában ki-be járt a magyar határon. Embereket, csomagokat vitt át. Ausztriában élő menekültek leveleit adta fel a magyar postán itthon maradt szeretteiknek. (Fontos szolgálat volt, mert az ÁVH a belföldi leveleket ritkábban nyitotta ki, de a külföldről jövő küldeményeket rendszeresen ellenőrizték.)
A vasfüggöny halálos áldozatainak még mindig készülő listáján ennek a bátor nőnek a nevét is fel kell tüntetni. Az iratok szerint Jost Terézt 1950 nyarán agyonlőtték, édesanyját pedig megsebesítették.
Az ÁVH-t eleinte az izgatta leginkább, Schmidt milyen adatokat adott ki a magyarországi szovjet csapatokról, a határsávban szükséges igazolványokról, kik a CIC magyar emberei, mire kíváncsiak a disszidensek kihallgatása során, hogyan működik a „javító”, ahol az amerikaiak kiképezik azokat a magyarokat, akiket visszaküldenek Magyarországra – vagyis ugyanarról faggatták, mint a többi elfogott embercsempészt. Azután képbe került Téglás Vince, akinek egy alkalommal Grazban kölcsönt adott, hogy legyen pénze, amikor hazaszökik emberekért.
Schmidt a salzburgi tónál ismerkedett meg Téglás Vincével. Feltűnt neki elegáns öltözködése, meg is jegyezte egy ismerősének, aki azt mondta: „Könnyű neki, tőlük a CIC-től is kap pénzt, meg embereket is visz át. Azt mondta, hogy Téglás könnyen meg tudja játszani, lehozni a határig a személyt, meg amit akar, mert a felesége, nem tudja biztosan, Szombathelyen vagy Pesten M.D.P titkárnő.” Vagyis a kommunista pártnak dolgozik – tartalmazza az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárában (ÁBTL) található dossziéja.
1951. február 27-én, néhány nappal Karádyék szökése, és az első megjelent nyugati hírek után Schmidt Józsefet már kifejezetten Téglás Vincéről vallatták. Megtudták, hogy egy 30 éves, 170 centiméter magas, szőke férfit kell keresniük, aki bal szemére nem lát. Polyák Jenő kicsit fiatalabb, zömök alkatú, barna hajú férfi. Téglás katolikus iskolát végzett, a salzburgi magyar templomba jár, kávéval üzletelt Németországban, folyton Polyák Jenővel és egy másik férfivel látták együtt.
Tudták, hogy hazajár Szombathelyre a feleségéhez, és családjával Polyákékon keresztül tart kapcsolatot. A fogoly elárulta: Téglás Vince szülei egy osztrák területen élő kocsmárossal üzennek a fiuknak. A férfi rendelkezik autóval, ő szállítja át az angol zónába a Téglásék által kivitt disszidenseket. Fontos részlet, mert 1955-ig a határ túloldalát is a szovjetek ellenőrizték, a szabad világ csak a nyugati megszállási övezettel kezdődött.
Schmidt részletesen beszélt arról is, hogy Téglásnak biztos útja van a határon, mert egy határőr szakaszvezető segédkezik neki. Az egyenruhás is az osztrák oldalon levő kocsmárost értesíti, mikor lesz legközelebb szolgálatban. Téglás Vincéék innen tudják, mikor biztonságos. A szakaszvezető udvarol Polyák egyik húgának és megállapodás van közöttük, ha Téglás még 15 embert ki tud csempészni Ausztriába, akkor a katonát is átviszi magával, és pénzhez juttatja.
Az ÁVH átlátta Téglás Vince hálózatát: embereket az osztrák oldalon, az amerikaiaknál, a magyar határőrségnél; szállásadókat, pihenőhelyeket, sofőröket a határ mindkét felén és Budapesten.
Schmidt nem tudott a Karády-ügyről, előbb fogták el, mint ahogy a szöktetés megtörtént volna. Úgy vélhette, ismerősei biztonságban vannak Salzburgban, ő pedig a fecsegésével mentheti magát. Polyákot és Téglást egy Karády-film szereplőiként festette el, elegáns ruhák, „a nőket égve dobják el”, és sírva mulatnak, ahogy Jávor Pál tette a színésznő partnereként. Egy nő a két részeg férfitől állítólag 18 ezer schillinget lopott el, és egyetlen este elruletteztek öt–hatezer schillinget. Megtehetik, mert „kémkedésen 12–15 ezer schillinget keresnek, a csempészésen pedig ennek a sokszorosát” – fogalmazott. „Állandóan igen elegánsan öltöztek, sokat költöttek nőkre és mulatásra, mindig taxin jártak” – jellemezte őket. Ha viszont a pénzt elmulatták, akkor még a ruhájukat is zálogba adták. A két nagymenő 007-esként lefestett embercsempészeknek viszont volt másik arca is: Polyák megnősült Ausztriában, Téglás titokban rendszeresen hazajárt a feleségéhez és ötéves gyerekéhez. Anyagilag segítették nyomorban élő idős, beteges szüleiket, valamint Vince rákbeteg húgát.
Nem Téglás Vince volt felelőtlen, amiért ennyi részletet elárult az ismerősének. Schmidt bizalmasa nem ő volt, hanem Téglás csapatának egyik volt tagja, egy sértett férfi, ennek megfelelően érdemes kezelni az említett pénzösszegeket. Azok más embercsempészekről szóló nyomozások adataival egybevetve túlzónak látszanak. A nagy tivornyákban is lehet némi túlzás. Schmidt Téglás egykori csapattagjától tudta azt is, hogy Polyák Jenővel együtt dolgozik, rendszeresen Nardánál lépi át a magyar határt, „a szülei viszik szekéren Nardára az embereket, Budapestről pedig Téglásnak az öccse hozza le a disszidenseket valami tehergépkocsival”.
A feljegyzéseket eleinte Ádám György államvédelmi főhadnagy írta alá, de őt 1951 októberében elbocsátották a hatóságtól. Pályáját később a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen folytatta, etikát oktatott, a rendszerváltás után pedig ismert műhibaperes ügyvéd lett.
Nem tudjuk, Schmidt vallomásainak mekkora jelentősége volt Téglás Vince elfogásában, az viszont bizonyos, hogy ügyét együtt tárgyalták vele, miután 1951. június 6-án letartóztatták a Karády Katalint kiszöktető a férfit. Elfogásának körülményeit nem ismerjük, vallomásából kiderül, hogy nyolc alkalommal járt Magyarországon, Karády kiszöktetése után még háromszor jött haza emberekért, az utolsó ilyen alkalommal fogták el.
Karády, a hazaáruló
Első fokon a budapesti megyei bíróság Schmidtet 15 évre ítélte, Téglás Vince életfogytiglant kapott, harmadik vádlott-társukat, egy ügyvédet, akit Schmidt ki akart szöktetni, négy év börtönnel sújtották. Az ítélet enyhébb, mint a vád indítványa, mert a bíróság úgy látta: bár Téglás Vince kémkedett, de nem közhivatalnoki állás felhasználásával szerzett adatokat. Ez azért kulcskérdés, mert ha így lenne, az súlyosabb büntetést vonna maga alá. Az életfogytiglannál pedig csak egy súlyosabb ítélet van. A halálos.
Kulcskérdés tehát, hogy közhivatalnok-e Polyák Mária, Téglás társának testvére, aki havonta egyszer takarítani járt a nardai határőr laktanyába. A megyei bíróság szerint a takarítónő nem hivatalnok, ezért ítélték életfogytiglanra Téglás Vincét.
A Legfelsőbb Bíróság azonban másként látta. Polyák Mária „a havonta egyszer a határőrsre bejáró takarítónő a hatósággal szerződéses viszonyban volt”, ezért úgy tekintettek rá, mint közhivatalnokra, főként, mert Téglás Vince „a nagynardai határőrs szolgálati viszonyaira vonatkozó adatokat szerzett meg Polyák Máriától, és a határt is rendszerint itt lépte át illegálisan.”
Rossz jelnek bizonyult, hogy amíg az elsőfokú ítélet nem szentelt túl nagy teret annak, kit szöktetett ki Téglás Vince, a Legfelsőbb Bíróság indoklásában Karádyéknak központi szerep jut. A bíróság tényként közli, hogy a színésznő és az énekes Ausztriában szóba állt az amerikai katonai hírszerzéssel. „Karádi Katalin és Lantos Olivér e titkok közlésével az 1930: III. tv. 61.§-ának 3. bekezdése szerint minősülő hűtlenség bűntettét valósították meg.
„Amikor tehát Téglás Vince vádlott az utóbb nevezetteket az országból kiszöktette és a CIC ügynökével összehozta, akkor (…) a tettessel azonos (…) bűntettet követett el.” Hűtlenséget. (A tettes Karády Katalin.)
A Legfelsőbb Bíróság Jankó Péter által vezetett tanácsa a legsúlyosabb ítélet kiszabását azzal indokolta, hogy „az USA törvényhozása 100 millió dollárt biztosított a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen folytatandó kémtevékenység, felforgató és diverzáns cselekmények díjazására, kétségtelenül alkalmas lehet arra, hogy az ellenséges és kalandor elemek merészségét – a kapzsiságon keresztül felszítsa”. Az akasztás lett a „generális prevenció” eszköze.
A halálos ítélet 1952. január 22-én került a Legfelsőbb Bíróság öttagú kegyelmi tanácsa elé, döntésük szerint „a jogerősen halálraítélt Téglás Vince a kegyelemre nem méltó”. Az államfői feladatokat ellátó Elnöki Tanács 1952. február 5-én „megengedte”, hogy „Téglás Vince elítélten a halálos ítéletet végrehajtsák”. Vele február 8-án közölték, hogy másnap reggel fél hétkor fogják kivégezni. „Elítélt megnyugvással tudomásul veszi” – tartalmazza a jegyzőkönyv.
Annyi ember akasztottak fel a Rákosi-korszakban, hogy a kivégzési jegyzőkönyv céljára űrlapot gyártottak, az iraton kipontozott helyekre csak be kellett írni az elítélt és a három hóhér, Bogár János ítéletvégrehajtó valamint Csucs Mátyás és Fülöp István segédek nevét, amikor másnap reggel az „Államügyész Téglás Vince elítéltet az ítéletvégrehajtónak átadja azzal, hogy teljesítse kötelezettségét”. A kipontozott részre azt is beírták, Téglás Vince elítélt szíve hány óra hány perckor szűnt meg dobogni.
Hat óra negyven perc.
A nyomtatványból kiderül, ilyenkor fél órára a megjelentek visszavonulnak, majd az orvosok megállapítják, hogy hét óra tíz perckor beállt a halál. Az ítélet-végrehajtási eljárást befejezettnek nyilvánítják azzal, hogy az ítélet végrehajtása során 326 forint költség merült fel.
Ugyanez a hóhér végzi majd ki Nagy Imre mártír miniszterelnököt is.
Ez volt tehát Karády Katalin halálos szökésének háttere, legalábbis, amit eddig tudunk róla. Három ember halt meg, de a történtekért nem a színésznő a felelős, nem is az a tény, hogy a határt átlépve részletesen beszámolt a magyarországi viszonyokról. A felelős az az embertelen rendszer, amely elől elmenekült. Téglás Vince és családja, segítői tudatában voltak a veszélynek, amit a színésznőnek nyújtott segítséggel vállaltak. Téglás 30 embert segített át a határon, legalábbis ennyit közölt vallomásában, Karády Katalin egy volt közülük. Téglás Vince, Polyák Jenő és több száz társuk üldözöttek ezreit menekítették ki az országból.
A 29 évesen kivégzett férfi a 301-es parcellában jeltelen sírban nyugszik. Édesapja öt hónappal élte túl, ő a kistarcsai internálótáborban halt meg. Hatvankilenc évet élt.
Kérjük, ha Téglás Vincéről, Polyák Jenőről, Jost Terézről fotóval vagy újabb információval rendelkezik, keresse a cikk szerzőjét a szerk@valaszonline.hu címen!
Nyitókép: felvonulás Karády Katalin arcképével a budapesti Népstadionban rendezett színészek–újságírók rangadón 1983-ban (fotó: Fortepan/Magyar Rendőr)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
