„Üldöznek engem ezek a történetek” – mélyre vezetnek a Karády-szökés titkai
Az emléküket is kitörölték, én pedig feladatomnak érzem, hogy megmutassam őket – mondja a kommunista diktatúra idejének embercsempészeiről podcastunkban Élő Anita. Kolléganőnk évek óta kutatja a vasfüggöny elfelejtett vagy fel nem tárt történeteit, és a Karády Katalin Ausztriába szökéséről szóló, részben publikálatlan forrásokon alapuló minapi cikke kiugróan népszerű lett. Történelmi adás a nyugati határ véres múltjáról. Műsorvezető: Ablonczy Bálint, Borbás Barna.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek a műsorból:
Miért írod ezt a történelmi cikksorozatot a nyugati határszélről?
Egyrészt én erről a vidékről származom, Várbalogról, Hegyeshalom mellől. A falu főutcája a vasfüggönyben, a műszaki határzárban végződött. Édesapám nagyon beteg volt már, amikor megkért, hogy kutassam ki, mi történt ennek a kis falunak a 43 éves papjával. Füredy Imrét a püspöke a politikai rendőrség elől rejtette ebbe a világvégi faluba, 1951-ben halt meg, és a temetésén az apukám ministrált 9 évesen. Innen jön a történelmi érdeklődésem. Joggal és rendőri erőszakkal pedig 2006-ban kezdtem foglalkozni, amikor a gyurcsányi rendőrség szabályos embervadászatot rendezett Budapesten: az utcákon elfogták a tévészékház ostroma után a fiatalokat, egy csomó egyetemistát, és akkoriban sok szülő a Heti Válasz szerkesztőségétől kért segítséget, hogy találjuk meg a gyerekeiket.
A vasfüggönyös cikksorozatodban sok olyan elem, sztori van, amit még nem írt meg senki. Hogy találod meg ezeket?
Üldöznek engem ezek a történetek, egymást hozzák elő. Amikor az Akiért az ÁVH harangoztatott – Szabó Béla balladája című cikken dolgoztam, pártbizottsági jegyzőkönyveket olvastam. Előbukkant egy bizonyos Varga Ernő neve Bősárkányról, aki tízesével, húszasával menekített át a papokat a nyugati határon. Főleg ciszterci szerzeteseket vitt át Zircről, és aztán végül agyonlőtték a szülei házában. Egészen elképesztő sztori, helyben mindenki Hanyi Betyárnak hívta, éveken keresztül gyakorlatilag fegyveres ellenálló volt a szovjetektől zsákmányolt fegyverrel. Varga neve tucatszor előjött a kutatásaim során, teljesen más ügyeknél is. Rájöttem, hogy a nyugati csempészek hálózatszerűen működtek, így a nevek ma már egymást hozzák elő a dossziékból. Találok egyet, és rögtön tíz lesz belőle. Karády Katalin azért lett számunkra nagyon érdekes, mert sokáig azt hittem, hogy ez az embercsempészet csak a mi vidékünkön, a Hanságban zajlik, ami egy mocsár volt ebben a korszakban, így adta magát, hogy azt a szakaszt használják a jó helyismerettel rendelkező falusiak. Karády Katalint viszont Szombathelynél szöktették Ausztriába, ami nagyon messze van a Hanságtól. […] Nem tudjuk, hányan voltak az embercsempészek összesen, de most már látjuk, hogy a csehszlovák határon is mennek, Szombathelynél is mennek, és lehet, hogy ez van a déli határon is, Jugoszlávia felé.
hirdetés
Karády Katalin halálos szökése – ez volt a cikked címe, és többen fennakadtak rajta, hiszen a színésznőnek sikerült átmennie a határon.
Persze, nem a Karády hal meg, sőt ő hosszú életet élt még hála Istennek, és még az embercsempészeit, Polyák Jenőt és Téglás Vincét se fogták meg, át tudtak menekülni a határon. Viszont a hálózatukat felgöngyölítik itthon, elviszik, internálják, börtönbe zárják, és a hálózatnak van olyan tagja, akit egészen fiatalon felakasztanak, és más halálesetek is történnek. A kis emberre, a hétköznapi figurákra szeretném irányítani a figyelmet. Nem is Karády Katalin a legizgalmasabb számomra ebben a történetben, hanem azok, akik viszik őt a hátukon, és rajta kívül még rengeteg embert mentenek ki az országból ebben az időszakban.
A cikksorozatodban említed, hogy olykor sikerül találkoznod a vasfüggönyös szöktetők leszármazóival, hozzátartozóival.
Drámai pillanatok ezek. Most nyáron megtaláltam az említett Varga Ernő nővérét, szóba is állt velem, ami nagy dolog ennyi szenvedés után, amit a családjuk kénytelen volt eltűrni. És akkor egy óra után azt kérdezte tőlem Erzsi néni: Anita, rossz ember volt az én testvérem? Arról az illetőről beszélünk, aki szerzeteseket vitt át nyugatra. És mondtam, hogy miért lett volna rossz ember az ő testvére? És amikor ott vagyunk kettesben, egy kicsit az a feladatom, hogy mindannyiunk nevében azt mondjam neki: nem, nem volt rossz ember. Mert ugyan Karády Katalin esetében tudjuk, hogy kit mentettek meg, kísértek át a vasfüggönyön, hiszen ő díva volt és sztár. De más nevek sokszor ismeretlenek; az emlékük is ki van törölve Magyarországról. A menekülőké és az embercsempészeké is. Ilyenkor kicsit azt érzem, hogy visszaadni a nevüket és visszaadni az arcukat, megmutatni, hogy kik ők – ez valamilyen módon az én feladatom. Hogy nem véletlenül születtem oda a vasfüggöny mellé.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
