Karády Katalin halálos szökése
Betöltötte a világsajtót 1951 februárjában, hogy a leghíresebb magyar színésznő átkúszott a vasfüggönyön vágott résen, átjutott az aknamezőn és a kommunista Magyarországról Ausztriába menekült. De hogyan tudott Karády Katalin átjutni a határsávon, a szögesdróton és az aknamezőn? Segítették, ahogy több ezer, tízezer másik menekülőt is. Rákosi Magyarországa azután mindenkin bosszút állt, aki részt vett ebben. Mivel a valódi tetteseket nem tudták elfogni, az embercsempészek családján és ismerősein torolták meg a történteket. A decemberben 115 éve született színésznő híres szökésén keresztül mutatjuk be az Ausztriából induló segítők hihetetlen történetét. Kollégánk évek óta kutatja a nyugati határvidék diktatúra alatti történelmét, és oknyomozása során számtalan menekülőakciót dolgozott fel. Így bukkant a Karády-sztori olyan részleteire a periratokban, titkosszolgálati jelentésekben és a korabeli sajtóban, melyeket még senki sem írt meg.
Karády úgy érezhette, megütötte a főnyereményt. 1951 februárjában fellépési lehetőséget kapott Szombathelyen. Néhány kilométerre az osztrák határtól.
Az előjelek nem voltak éppen kedvezőek. A színésznő hónapok óta készítette elő a szökést. Frank Irmának, Karády barátnőjének kalapkészítő szalonja volt a Váci utcában, amikor azt államosították, a nő Ausztriába disszidált. Frank Irma volt az előőrs, őt is Téglási Vince segítette. Az utóbbi időben azonban egyre nehezebben volt átjárható a határ, a leggyakorlottabb embercsempészek is menekülésre kényszerültek.
Befelé irányuló határsértés – Ausztriából Magyarországra
Novemberben Karády is találkozott a Salzburgból Pestre utazó Téglás Vincével. A szombathelyi fiatalember egyike volt az Ausztria nyugati megszállási övezetében élő magyaroknak, akik rendszeresen visszatértek Rákosi Mátyás diktatúrájába, kijátszva az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) figyelmét. Társaikkal fegyveresen átszöktek Ausztriából a magyar határon, majd egyikük hamis iratokkal, a rá legjobban hasonlító barátja igazolványával Budapestre utazott, míg a többiek meghúzódtak a határ melletti búvóhelyükön. Most a 29 éves nardai Polyák Jenő várta a rejtekhelyén Téglás visszatértét.
Sok akadállyal kellett szembenézniük. Az első az volt, hogy a disszidálókat le kellett hozni az osztrák határ közelébe, ami nem volt egyszerű, mert a politikai rendőrség a vonatokat is figyelte. Karádynak ehhez nem lehetett volna hamis lakcímbejelentőt szerezni, hiszen a színésznő arcát mindenki ismerte, azonnal lebuktak volna. A fellépés viszont igazolta az utazás célját.
Majd át kellett menni a határsávon, vagyis a nyugati határ melletti fokozottan ellenőrzött zónán, ahova külön engedéllyel lehetett csak belépni. Végül át kellett jutni a vasfüggönyön, a műszaki határzáron, ami két drótkerítésből, aknamezőből és egy homokkal felhintett nyomsávból állt. Mindezt járőröző és őrtoronyból figyelő fegyveresek között, akiknek parancsuk volt arra, hogy a saját állampolgáraikra lőjenek.
Karády Katalin számára a szombathelyi meghívás azt jelentette, hogy gyanútlanul utazhatott a határig a nyugat-magyarországi városig. A többit pedig gondosan megszervezték.
Királynő Kőbányáról
A Halálos tavasz című filmmel 1939-ben berobbanó színésznő a korszak felfoghatatlanul népszerű alakja volt. A szegény kőbányai munkáscsaládból származó lányt az első amerikai típusú sztárként emlegetik. Máig tartó hatása, hogy modernizálta a magyar filmek nőalakjait. Addig főként bájos szőke, magas hangon csevegő naivák voltak a női főszereplők, Karády viszont barna hajú, mély hangú, okos, titokzatos és érzéki nőként jelent meg a vásznon. Saját figuráját, Karády Katalint alakítva. Nadrágkosztümjei átszabják a női divatot, a híres Karády-frizura meghatározta a hajviseletet. A harmincas évek végének, negyvenes évek elejének legnagyobb filmsztárja azonban nehéz korban élt, sötét diktatúrák jöttek, mentek, és ő folyton összetűzésbe került velük.
1944 áprilisában a Gestapo tartóztatta le kémkedés vádjával. A szépségét sem kímélve kínozták meg. Majd az üldözöttek mentése miatt kellett bujdosnia, mert az egész város tudta: ékszereit adta a nyilasoknak, hogy zsidó gyerekeket menthessen meg a Dunába lövéstől. (Utóbb a Világ Igaza kitüntetést is megkapta a megóvott életekért.) Majd jöttek a szovjetek, likvidálták vőlegényét, Ujszászy István vezérőrnagyot, Horthy Miklós kormányzó kémfőnökét.
Karády előbb a filmvászonról szorul ki, majd a fővárosi színpadokról, mulatókból. A nyugati kultúra, amit képviselt, nem kellett a rákosista Magyarországnak. A pártlapok egyikében üzenték meg neki, hogy lejárt az ideje: „Karády egy királynő, de a királynők halottak.”
A végső lökést az adta a meneküléshez, hogy Bajor Gizi, a kor színészlegendája Karády szökése előtt két héttel halt meg a férjével együtt a saját otthonában. Lantos Olivér énekes, akivel Karády együtt disszidált, a kommunisták által üldözöttnek nevezte a párt, azt sugallva, hogy megölhették őket. Valójában a színésznő férje, Germán Tibor orvosprofesszor adott be halálos adag morfiumot Bajor Gizinek, majd saját magának, mert a nő fülfájását agydaganat jelének hitte – tévesen.
Karády öltöztetőnője tehát előrement, ő szerezte az embercsempészeket Téglás Vince és Polyák Jenő személyében. Polyák nehéz sorsú paraszti családból származott, ügyesen használta ki a határmenti kereskedés (1945 után a csencselés) lehetőségeit. Polyák korábban zalai bort cserélt az osztrákoknál lovakra. Azután zárult a határ, lovakat már nem lehetett áthozni. Viszont egyre több lett a menekülő. Váltottak.
Kémek, embercsempészek vagy fegyveres ellenállók?
Nehéz körülírni a politika által kisajátított fogalmakkal, kik voltak azok, akik átsegítették a Rákosi-rendszer kegyetlensége elől menekülőket a szabad világba. Polyák és Téglás pénzért vitt át embereket a határon, nem irgalmas szamaritánusok voltak. Ám attól nagyon távol álltak, hogy bűnözőknek lehessen gondolni őket. Közelebb lehet a valósághoz, ha ellenállóknak tartjuk őket.
Polyák 1949 óta élt Ausztriában, és a pénzből a kinti életvitelét finanszírozta, egy időben szállodában lakott Salzburgban. A pénznek más szerepe is volt, ez szolgált a nem eléggé elszánt disszidálók kiszűrésére is.
A zöldhatáron való menekülés kíméletlen fizikai igénybevétellel járt.
Karádyék cipője belesüllyedt a sárba, miközben nyugat felé haladtak. Más határszakaszokon jéghideg vízben kellett derékig gázolni, vagy éppen a vizes talajon feküdni órákig mozdulatlanul. Menet közben nem lehetett már visszafordulni, az mindenkit életveszélybe sodort volna, de leginkább az embercsempészeket.
A határsértők enyhébb büntetésre számíthattak, mint a vezetőik, ők néhány év börtönnel megúszhatták. A segítőiket viszont a legsúlyosabb bűncselekményekkel, hűtlenséggel, kémkedéssel vádolták meg, és ennek megfelelő büntetéssel sújtottak le rájuk. A csempészek ezért a hozzájuk fordulók anyagi helyzetéhez igazították a tarifát, a pénz előteremtésének nehézséget kellett okozni. Nyomás alá akarták helyezni a menekülőket. Ez tette kiegyenlítettebbé a vezetők és a vezetettek közötti kockázatot.
Amerika segít
Az embercsempészek rendszeresen visszajártak Magyarországra, fegyvert viseltek, és a megszálló szovjet csapatokról, valamint az ÁVH helyi erőiről szolgáltattak adatokat az amerikaiaknak, esetleg az angol vagy a francia szerveknek. Polyák és Téglás is kapcsolatban állt a Counter Intelligence Corps (CIC) nevű szervezettel, vagyis a hidegháború alatti amerikai katonai hírszerző ügynökséggel. Az amerikaiaktól kapták a kimenekítendők címét, ők támogatták őket abban, hogy a menekülőket átvigyék Ausztria szovjet csapatok által felügyelt zónáján is. (Kelet-Ausztria szovjet megszállási övezet volt 1955-ig.) Az amerikaiak hamis papírokkal, járművekkel és pénzzel is segítették a szöktetéseket.
A korszakban ezrével, tízezrével menekültek az országból az emberek. Szükség volt vezetőkre, mert az ötvenes évek elejére kiépült határvédelmi vonalakon a terepet és az aknákat jól ismerő embercsempészek nélkül nem lehetett átjutni.
Téglás és különösen Polyák ikonikus alakká vált Szombathely környékén, de a vasfüggönyön át menekülőket rajtuk kívül is sokan segítették. Az amerikaiakkal kapcsolatban állók egész hálózatot alkottak a nyugati határ mentén. E cikk szerzőjének készülő könyve számos példán mutatja be, hogy a hálózatok tagjai gyakran fegyveresen, esetenként géppisztollyal felfegyverkezve érkeznek Magyarországra, zömmel Salzburgból vagy Bécsből, esetleg Grazból indultak. Akár több napot vagy hetet is eltöltöttek Magyarországon. Rendszerint többen jöttek át egyszerre, és mindig volt közöttük olyan személy, aki az adott határszakaszt úgy ismerte, mint a tenyerét. Mindenesetre sokkal jobban, mint a sorkatonaként az ország másik végéből idehozott határőrök. Az emberek kimentése mellett információkat gyűjtöttek a megszálló szovjet csapatokról, az új hadiüzemekről, a határőrizetről, az ÁVH laktanyáiról. A kommunista politikai rendőrség szempontjából tehát kémkedtek és embert csempésztek, és előfordult, hogy ezért a legsúlyosabb árat kellett fizetniük.
Az őrök hunytak egy kicsit
Téglás utazott Pestre, ő egyeztetett Karádyval, de főként a környezetével, mert így kevéssé keltettek gyanút. Úgy gondolták, hogy nemcsak a házvezetőnője és Lantos Olivér tart majd vele, hanem az ügyvédje is. Ám Sámson József – akinek korábbi felesége, Karády barátnője, Frank Irma készítette elő Ausztriában a szökést – először azért maradt ki, mert nem tudta előteremteni az embercsempészek által kért összeget, majd betegségre hivatkozott. Vagy csak félt, mivel Téglásék a decemberi útjuk során majdnem lebuktak, alig tudtak átmenekülni a határon. Az általuk vezetett csoportot elfogták, tagjait bebörtönözték.
Biztosra vehették tehát, hogy a magyar hatóságok már tudnak a vezetőikről. Alig két hónappal később ugyanazon a határszakaszon átmenni óriási merészség volt. Minden szöktetésnél óhatatlanul nyomot hagytak maguk után: el kellett vágni a szögesdrótot, hatástalanítani kellett a taposóaknákat, ezért az ÁVH azon a szakaszon megszigorította a határ védelmét. Titokban figyelték Polyák Jenő rokonainak házát is, de a férfi nem futott bele a csapdába, sikerült őt értesíteni. Mindez azzal járt, hogy nehezebben tudtak mozogni és elbújni is. Fontos részlet, hogy Polyák horvát anyanyelvű volt, ahogy a faluja, Narda és a szomszéd települések nagy része is, kiterjedt, összetartó közösséget alkottak, amelyre Polyák Jenő számíthatott.
Karády énekelt tehát a szombathelyi Kovács szállóban, majd Téglás Vince a színésznőt és társait elvezette a találkozási pontra, ahol Polyák Jenő is csatlakozott hozzájuk.
A február végi esős, hideg időben gyalog közelítették meg a határt. Karády Katalin visszaemlékezése szerint 25 kilométert gyalogoltak nehéz terepen, többnyire úttalan utakon, erdőkben rejtőzködve.
Fennmaradt egy érdekes jelentés az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) iratai között. Eszerint „a dozmati határvadászok vagy tudtak Karádi (sic) szöktetéséről, vagy súlyos szolgálati mulasztást követtek el. A határvadászok a kiszöktetés éjjelén, 23 árakor megkérték Szabó éjjeli őrt, hogy fokozott mértékben vigyázzon a határon, mivel 03 óráig aludni mennek, és egyúttal megkérték, hogy ebben az időben keltse fel őket.” Nem lehet tehát állítani, hogy a legéberebben őrizték volna a határt.
Polyák Jenő már napokkal korábban odaosont a botló- és taposóaknákhoz és észrevétlenül hatástalanította őket. Polyák Adolf, a fivére szerint öccsének ekkor már csak ellenőriznie kellett, hogy minden rendben van-e. Azt nem tudhatjuk pontosan, mennyire színezi ki a legendás szökést az emlékezet. A rendszerváltás után Polyák Adolf úgy idézte fel a történteket a Vas Népének nyilatkozva, hogy határon való átszökés után Karády énekelni kezdett örömében, amire a határőrök leadtak egy lövéssorozatot és a menekülőknek a földre kellett vetődniük.
Átjutottak, és ezzel megint Karádyra irányultak a reflektorok. Három nappal később, 1951. február 23-án az osztrák lapok hírül adták a szökésüket. A kommunisták bécsi ügynökei által árgus szemekkel figyelt Wiener Kurier címlapon hozta, hogy „Karády, a filmsztár elmenekült Magyarországról”. Négy nappal később pedig megkezdődött az áradat. Előbb a Wiener Kuriernak adott részletes interjút, majd cikkek százai terítették be az angol nyelvű sajtót. Elmesélte, hogy a leghíresebb magyar színésznőként hogyan jött át az aknazáron kúszott át a vasfüggönyön vágott résen. Polyák Jenő és Téglás Vince egy korábbi útjukon voltak olyan szemtelenek, és le is fotózták az határzáron való átkúszás pillanatát. Karády szavait ezért a lapok fotóval tudták illusztrálni, és volt, ahol az erről készült rajzba a színésznő alakját is belekomponálták (nyitóképünkön).
Összetört amerikai lemezek
1951. március 20-án hosszú interjút adott a The Gazetta című lapnak, amelyben elmesélte, hogyan tiltották be a nyugati kultúrát Magyarországon, törték össze, dobálták a Dunába Frank Sinatra és Bing Crosby lemezeit. A vele disszidáló Lantos Olivér egy budapesti klubban megpróbálta elénekelni az Over the rainbow című dalt. Amikor ez kiderült, az egész programot törölték. Az Óz, a nagy varázsló filmdala is túl veszélyesnek bizonyult. A mozikban szovjet propagandafilmeket vetítettek, az addigi sztárok falusi színpadokra kényszerültek. Az emberek azt kérdezték: hol van Karády?
Néhány hét alatt sorozatban jelentek meg a szökésről a cikkek. „A Kék Duna vörös lett” – írta a The Evening News a pennsylvaniai Harrisburg lapjában.
A Daily Newsnak azt mesélte, hónapok óta először sikerült a határhoz közel fellépniük, Lantosnak még csomagja sem volt, csak a hangfelvételeit hozta magával. Az ő házvezetőnője egy kis könnyű bőröndöt azért cipelt, gyanús lett volna, ha Karády csomag nélkül utazik Szombathelyre. Két vezető 2000 dollárt kért a szöktetésért, Karády a veszélyekhez mérten ezt nem tartotta soknak.
A színésznő ecsetelte, hogy az utolsó kilométereken őrtornyok és világítórakéták között haladtak. Karády úgy fogalmazott:
a Kis-Oroszország elhagyásához nemcsak Magyarországról, de Ausztria szovjet megszállási övezetéből is menekülnie kellett.
Elképesztő reflektorfényben álltak. Lantos Olivérrel együtt énekelték a szabadság dalát az Amerika Hangja rádióban. Azután lekapcsolták a rivaldafényt. A „nagy vamp-típusú sztár”, a negyvenedik életévét betöltött színésznő Nyugaton sem kellett senkinek.
Karády elpanaszolta, hogy miközben tízmillió közép-európai menekült el a szovjet zónából, az Egyesült Államok 1949 januárja óta nem ad vízumot nekik. Hollywoodról álmodozott, de az álomgyár kapuja sosem nyílt meg előtte.
Néhány hónap után Dél-Amerikába került, a brazil São Paulo több tízezer fős magyar közösségébe. Csak nemrégiben derült ki, hogy az Egyesült Államokba azért nem kapott vízumot, mert náci és szovjet kapcsolatokkal vádolták. Vélhetően mindkettőt a vőlegénye miatt. Ujszászy vezérőrnagy nem volt náci, de az ország egyik legfontosabb katonai vezetője volt, amelynek a szövetségesei százezerszámra pusztították el az állampolgárait. Emellett az ő feladata volt a háborúból való meghiúsult kiugrási kísérletek levezénylése, és a végső kétségbeesés idején erről az oroszokkal is tárgyalt.
Végül Karády a Kennedy-fivérek közbenjárására kapott vízumot az Egyesült Államokba, de csak 1968-ban. A szökéskor is 41 esztendős volt, akkor már közel hatvan. Nem kapott filmszerepet, és színpadra is csak egészen kivételes alkalommal állt. Megélhetését stílusérzéke biztosította: Frank Irmával kalapszalont nyitott, nőket öltöztetett az üzletében.
A legendája megmaradt. A magyar sajtóban évtizedekig nem lehetett leírni a nevét. Az egyik kivétel az volt, amikor rikkancsok azzal adták el a portékájukat, hogy azt kiabálták: Hova tűnt Karády Katalin? Persze az újságban egy szó sem lehetett erről, mégis szétkapkodták a hírlapokat. Mindenki tudni akarta a választ.
1979-ben újra kitört a Karády-láz: megjelentették a lemezét. A Hamvadó cigarettavég, a Mindig az a perc, a Hiába menekülsz, hiába futsz, egy korábbi generáció nagy dalai taroltak a lemezpiacon, 400 ezer bakelitet adtak el belőle.
Ha tettes nincs, jó lesz a családja
Ám a Karády-ügy nem ért véget azzal, hogy a színésznő átlépte a határt. Az ÁVH számára csak ekkor kezdődött. A kommunista titkosszolgálat gyorsan tudomást szerzett róla, mi történt. Ügyvédje hiába hívta a Karády-villát a szombathelyi fellépés után, senki nem vette fel a telefont. Szeretett volna az izraeli követségre menekülni, de nem fogadták be. Napokon belül letartóztatták, és első fokon életfogytiglanra ítélték.
Az indoklás szerint „a Karádi kiszökését elősegítő személyek cselekedetének súlyát és jelentőségét növelik azok az adatok, amelyek Karádi kiszökésének következtében és az ő révén jutottak az ellenséges államok tudomására”. Másodfokon tíz évre csökkentették az ítéletét, végül 1956 nyarán, öt év után szabadult. Néhány hónap múlva már Ausztriában volt.
Súlyos börtönbüntetést kapott Karády közvetlen környezetének csaknem minden itthon maradt tagja.
Téglás és Polyák a művészekkel együtt biztonságban volt Salzburgban, de a kommunista titkosrendőrségnek tettesek kellettek. Jobb híján ezért a családjukat vették elő.
Nem volt nehéz összekötni őket a történtekkel, Polyák ügyében ugyanis a nyomozást az ÁVH már 1950 májusában megnyitotta, tudtak róla, hogy embereket visz át a határon. 1951. február 28-án letartóztatták Polyák Jenő családját, elvitték a szüleit, vagyis apját, anyját, a testvéreit, de még azok házastársait is. Téglás Vince, a másik vezető itthon maradt családtagjai is sorra kerültek.
Polyák József, Jenő apja 57 éves volt ekkor. A környéken legendásnak tartott embermentőt léha, rossz gyerekként írja le a kihallgatásán, aki azért szökött 1949-ben Ausztriába, mert félt az apja haragjától, mivel ellopta és elmulatta a család lisztfejadagját.
A jegyzőkönyvből nem, de Polyák Adolf, a másik fia visszaemlékezéseiből kiderül, hogy az apját kegyetlenül megverték, kiütötték a fogait. Így vallotta be, hogy Jenő több alkalommal is visszajött Nyugatról, a társaival együtt az istállóban bújt meg. A kiszöktetésekben – Karádyéban nem, csak a korábbiakban – azonban az apa, Adolf és Mária, a testvérei is segédkeztek.
Bevitték Polyák Jenő barátait is. A kihallgatásokból tudták, hogy Jenő már 1951. február 10-én itthon volt, tehát a szöktetés előtt tíz nappal. Ezúttal nem a családjához ment, hanem egy másik rokona, Horváth István bújtatta a közeli Dozmaton. Ki kellett várnia, míg Téglás Vince visszatér.
Polyák édesanyja annyit tudott, hogy „a két nő közül az egyik színésznő volt”, akit kiszöktettek. A Polyákot rejtő Horváth Istvánról ismerősei elárulták, hogy kiment a határra: „a következő nap reggelén a csapásukat egy darabig követte, hogy meggyőződjön róla, merre mentek”. Horváth innen tudta, szerencsésen átértek. Korábban ennyi elég is volt ahhoz, hogy fellélegezzenek.
Most nem. A család és az ismerősök egyik felét, öt embert Kistarcsára internáltak, a maradékot a Hortobágyra hurcolták, Elepre. Nemcsak a közeli rokonokat, Steier Andrásné Bosits Aranka akkor 22 esztendős lány volt. A bátyja sógora volt Polyák Jenő, tehát a testvére feleségének az öccse, nem is nagyon ismerte, mégis az ő tettei miatt telepítették ki, költöztették be egy juhakolba. A hálózat tagjainak – vagy vélt tagjainak – a rokonságát hajnali egy órakor zörgették fel, és a gyerekeikkel együtt bevagonírozták.
„Úgy látszik, bűnösök voltunk utána”
– mármint Polyák Jenő után, fogalmazta meg 2012-ben már idős asszonyként Bosits Aranka a velük történteket. Mindez Nagy Mária és Saád József a Telepesek Társadalomtörténeti Adattárában megőrzött kutatásából derül ki.
Két évvel a történtek után újra elővették az ügyet és bírósági tárgyalótermet rendeztek be Kistarcsán, az internálótáborban. Addigra Polyák József belehalt a fogvatartás körülményeibe. Már 1951 novemberében kórházba kellett szállítani. A hatóságok számára a halála miatt az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy a Karády szöktetése miatti perben nemhogy a valódi tetteseket nem tudták a vádlottak padjára ültetni, de még a fő vádlottat sem.
Polyák Józsefet jeltelen sírba dobták, ma sem tudni, hol nyugszik.
Jenő édesanyja, Polyák Józsefné lett az elsőrendű vádlott a büntetőperben. Arról a nőről beszélünk, akit még az internálótáborban készült környezettanulmányban is „szeretetreméltó asszony” szavakkal jellemeztek. Négy év börtönre ítélték, Polyák Adolf szerint azonban csak 1956-ban tudtak hazatérni. Édesanyja olyan súlyos állapotban volt, hogy egy évig ágyban feküdt.
Polyák Jenő szülei elfogása után újra Magyarországra jött. Elkapott társai vallomásából tudjuk, hogy ilyenkor a családja – már idegenek által lakott – háza melletti tejcsarnok padlásán bújt meg. Előfordult az is, hogy miközben mindenütt őt keresték, a nardai pap birtokán titokban meghúzódva nézte a falu focimeccsét.
Polyák egy morzézásra alkalmas angol katonai adóvevőt is áthozott Magyarországra egy másik társával, Gerencsér Emillel. Ő azonban 1952. április 23-ára virradó éjjel tűzpárbajba került a határőrökkel, és menekülés közben aknára lépett. Azonnal meghalt.
Az ÁVH ezen a határszakaszon elkapott személyeknél, még a hatvanas években is Polyák Jenő után érdeklődött. Előfordult, hogy a férfit is sikerült megzavarniuk, Polyák átmenekült a határon, de egy másik társának, Dorner Antalnak ez nem sikerült. Napokig bújtatták, mire sikerült kijátszania az örök éberségét és vissza tudott térni Ausztriába.
1952 júliusában egy akkor 24 esztendős, Ausztriából első bevetésére érkező fiatalembert, Kulcsár Lászlót fogták el. Vesztére pontosan tudta, ki az a Polyák Jenő. Hűtlenségért kötél általi halára ítélték, 1953. március 13-án végezték ki. És csak néhány példát említettünk azokból az ÁBTL-ben őrzött dossziékból, amelyek összességében több ezernyi oldalon tárgyalják ennek az embermentő hálózatnak a működését.
Polyák Jenőre hiába vadásztak, nem tudták elkapni. A határ túloldalán telepedett le, és – legálisan – csak a rendszerváltás után látogatott haza. Úgy tudjuk, nem találkozott többé Karády Katalinnal. Nem tudták megbeszélni, mennyi szenvedés következett azután, hogy a színésznő Lantos Olivérrel az Amerika Hangjában elénekelte a szabadság dalát.
Nyitókép: amerikai lapillusztráció Karády Katalin magyar határzáron való átjutásról
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
