Ha vallást akarsz létrehozni, alapíts céget! Így lett Sam Altman az AI-birodalom prófétája
Míg Bill Gates, Mark Zuckerberg vagy Elon Musk élete nyitott könyv, Sam Altmanről még nem állt össze a legendárium – pedig az elmúlt évek legfontosabb technológiai forradalmának az általa irányított OpenAI a főszereplője. Idén azonban két fontos könyv is megjelent róla, s az egyik nemrég magyarul is napvilágot látott a HVG Könyvek gondozásában. Karen Hao kötete – és a szerző lapunknak adott interjúja – nem éppen hízelgő portrét fest a 40 éves vállalkozóról, de élesen megvilágítja azt a két, egyszerre rokon és egymással versengő Szilícium-völgyi ideológiát, amelyek nyomán a világ egyre inkább önjelölt techmessiások játszóterévé válik.
„A sikeres emberek cégeket alapítanak. A még sikeresebbek országokat. A legsikeresebbek vallásokat. Ezt Qi Lu programozótól hallottam; azt nem tudom, eredetileg ki mondta, mindenesetre elgondolkodtatott – a legsikeresebb alapítók nem cégeket akarnak alapítani. Az ő küldetésük, hogy valami olyasmit hozzanak létre, ami közelebb áll a valláshoz, és egy ponton kiderül, hogy ez úgy érhető el a legkönnyebben, ha céget alapítanak.”
Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója 2013-ban, közel egy évtizeddel a ChatGTP debütálása és a generatív mesterséges intelligencia (AI) berobbanása előtt osztotta meg ezt a gondolatot. Most ezzel indítja Az AI Birodalma – Álmok és rémálmok Sam Altman OpenAI-jában című kötetét Karen Hao, az Atlantic és a Wall Street Journal díjnyertes újságírója. Stílszerű választás: ha vallás nem is lett az AI-ból, olyan jelenség igen, amelyhez sokan messianisztikus vagy apokaliptikus világképet kapcsolnak.
Az ambíció és a félelem szorításában
A könyv az Egyesült Államokban egy napon látott napvilágot Keach Hagey Az optimista: Sam Altman, az OpenAI és a verseny a jövő feltalálásért című kötetével. A két könyv jelentősége, hogy elsőként adnak mélységi képet annak az embernek az életéről, személyiségéről és motivációiról, akinek cége már a társadalom és gazdaság megannyi szférájára van transzformatív hatással a felsőoktatástól a művészetekig. Ám míg Hagey kötete az amerikai recenziók alapján pozitív képet fest Altmanról (még ha nem is makulátlant), Hao kritikus portrét rajzol mintegy 250 mélyinterjú nyomán, amelyet kutatókkal, mérnökökkel, üzletemberekkel és AI-dolgozókkal készített az elmúlt években.
Noha a ChatGPT-t hetente 700 millió ember használja aktívan, Sam Altmanről ma az átlagember még sokkal kevesebbet tud, mint a Szilícium-völgy többi úgynevezett vizionáriusáról. Hogy gyerekkora óta vegetáriánus, talán köztudott, ahogy az is, hogy mentorához és egyik első befektetőjéhez, Peter Thielhez hasonlóan homoszexuális, sőt az egyetlen techmogul, aki azonos nemű házasságban él. (Programozó partnerével Thiel jakuzzijában ismerkedett meg hajnali háromkor.)
Hao több érdekes mozzanattal gazdagítja a legendáriumot. Altman mérsékelten vallásos zsidó értelmiségi családban nőtt fel Chicagóban, és amikor nagyanyja néhány részvényt ajándékozott unokáinak, ő az Apple papírjait választotta, amivel messze ő csinálta testvérei között a legjobb befektetést. A Stanfordon informatikát tanult, de sok Szilícium-völgyi nagyágyúhoz hasonlóan ő sem végezte el, mert startupot alapított. Ami nem lett sikeres, de elvezette őt az Y Combinator nevű inkubátorhoz, ahol elkezdte megmászni a ranglétrát, egészen annak csúcsáig. Itteni részesedése révén
ma mintegy 400 cégben van tulajdonrésze, köztük az Open AI-ban, de vagyonának értékét csak 2 milliárd dollárra becsülik, amivel a techmilliárdosok topmezőnyében nem számít nagypályásnak.
Amint a kötetből kiderül, Altman személyiségét az ambíció és a félelem kettőssége határozza meg. „Egyszerre hajtotta a haladás olthatatlan vágya, és fékezte az elengedhetetlenül szükséges óvatosság. A lehető leggyorsabban megteremteni az általános mesterséges intelligenciát – ám közben nem elpusztítani az emberiséget” – írta céljairól 2016-ban a New Yorker. Ugyanebben a portrécikkben jelent meg, hogy világvége esetén Új-Zélandra menekülne Peter Thiellel, aki így jellemezte barátját: „Kulturális értelemben nagyon zsidó – optimista, mégis felkészül a túlélésre.”
Az effektív altruizmus vonzásában
A világvégétől való félelem nem Altman „beakadása”, hanem egy olyan ideológiai megnyilvánulás, ami a Szilícium-völgyben különösen termékeny táptalajra talált. A neve effektív altruizmus (EA). Oxfordi filozófusoktól indult, és lényege, hogy kérlelhetetlen racionalizmussal, az intuíciót háttérbe szorító logikával hozott döntésekkel tehetünk a legtöbb jót a világnak. Az EA hívei szívesen jelölnek ki az emberiséget fenyegető egzisztenciális veszélyeket, amelyeket a tőke megfelelő allokálásával és technológiai fejlődéssel kell megoldani. Nick Bostrom 2014-es, Szuperintelligencia című könyve hatására a mesterséges intelligencia is ezek közé az egzisztenciális veszélyek közé került a közgondolkodásban.
Az OpenAI 2015-ös megalapításában főszerepet játszott a világnézet. Nonprofit szervezetként egy olyan kutatói és befektetői kör hozta létre, amely kifejezetten félt a mesterséges intelligenciától, egészen konkrétan attól, hogy azt a fejlesztésekben ekkortájt az élen járó Google hozza majd létre, és világuralomra tör. Az OpenAI alapítói – Altman mellett Elon Musk, Ilya Sutskever orosz-izraeli kutató, a szervezet „agya” és mások – azzal a deklarált céllal álltak össze, hogy a Google-t megelőzve ők hozzák létre az első általános mesterséges intelligenciát, és hogy az „az egész emberiség javát szolgálja”.
Később az effektív altruizmussal rokonszenvező Amodei testvérpár is csatlakozott hozzájuk, melynek férfi tagja, Dario 2016-ban társszerzője volt annak a korszakos tanulmánynak, amely a középpontba helyezte az AI-biztonság szerinte fő problémáját. Ez nem más, mint a hibás tervezés, amely azzal fenyeget, hogy a fölénk kerekedő AI akár az emberiség kihalásával járó problémákat okozhat. A népszerű gondolatkísérlettel élve: ha feladataként a gemkapcsok gyártását jelöljük ki, akkor kiirtja az embert, mert az elhasználja a gemkapcsok gyártása elől az erőforrásokat.
Nonprofitból birodalom
Az AI birodalmának legfőbb erőssége annak a sztorinak a lebilincselő dokumentálása, hogyan farolt ki e vízió mögül az OpenAI és vált profitorientált gépezetté, összeborulva az egyik vezető techgigásszal, a Microsofttal. Olyan céggé, amely az egész emberiség javát szolgáló mesterséges intelligencia kutatása helyett az általános mesterséges intelligencia szintjétől messze álló, de annak előhírnökének kikiáltott nagy nyelvi modellek (LLM) kereskedelmi hasznosítását tekinti elsődleges céljának.
Az ember, aki ezt a fordulatot végrehajtotta, Altman volt. Hao kiszivárgott emaileken, feljegyzéseken keresztül mutatja be a Trónok harcát idéző, de ideológiai törésvonalakkal tűzdelt hatalmi küzdelmet, melynek nyomán Altman – nem kevés manipulációval – az OpenAI első számú vezetőjévé küzdötte fel magát, miközben az eredeti vízió hívei távoztak. Köztük 2018-ban egykori barátja, Musk, aki azóta be is perelte a céget, amiért hátat fordított ethoszának. Majd 2020-ban az Amodei testvérek, megelégelve, hogy biztonsági aggályaik háttérbe szorulnak az üzleti szempontok mögött. Ők aztán megalapították saját AI-laborjukat is (Musk az xAI-t, Amodeiék az Anthropicot), de külön könyv tárgya lenne, hogy ők mennyire maradtak hűek az eredeti magasztos célokhoz (nem nagyon).
Persze maga Altman nem úgy keretezte ezt a paradigmaváltást, hogy mostantól gátlástalan kapitalista: továbbra is úgy állította be az OpenAI misszióját, mint az emberiség szolgálatát, csak azt tette hozzá, hogy ehhez a tőkefelhalmozáson és a bevételmaximáláson keresztül vezet az út. Ez viszont már nem az effektív altruizmus, hanem egy másik ideológia: az akcelerácionizmus.
Ahogy az olasz futuristák a sebességet dicsőítették, az akcelerácionisták a gyorsított haladást: a hatékonyság maximalizálását, a stagnálás minden formájának felszámolását, a korlátok nélküli, hiper-, anarcho- vagy totális technokapitalizmus megteremtését, adott esetben a demokrácia vagy épp a nemzetállamok meghaladásával és egyfajta technológiai monarchia kialakításával. Az ideológia legnevesebb képviselője Altman mentora, Peter Thiel, de a Trump-adminisztrációban is vannak hívei.
Ingyen pénz, örök élet
Altman maga sem az effektív altruizmust, sem az akcelerácionizmust nem képviseli deklaráltan, de Hao könyvéből kiderül: mindkettő formálta gondolkodását. „Aki nem növekszik, lassan haldoklik” – fogalmazott egy 2013-as blogposztban. Négy évvel később ezt írta: „Itt az Egyesült Államokban két évszázadnyi páratlan gazdasági növekedésben volt részünk, egy évszázadnyi területi terjeszkedésben; egy évszázadnyi igazán jól működő új technológiában. (…) És az emberek többnyire elég boldogok voltak. Ma nem ez a helyzet.” Ekkor azt is fontolgatta, hogy politikai pályára lép, és megcélozza Kalifornia kormányzói székét, de erről végül letett, mivel a választói fókuszcsoportok nem találták szimpatikusnak. Sokat elárul azonban kiáltványa, amelyben három elvet fogalmazott meg: a technológiának köszönhető jólét, üzleti tisztesség, személyes szabadság.
Altman gondolkodásába betekintést engednek befektetései is. Az elmúlt években olyan cégekbe helyezett tőkét, mint a Tools for Humanity, amely az általános alapjövedelem bevezetése mellett (ami ugyebár az AI miatt állítólag várható tömeges munkanélküliségre jelentene megoldást) olyan, az emberiség közös tulajdonában álló kriptovalutát akart piacra dobni (Worldcoin), amelynek része lett volna egy krómfényű, nagyjából egy bowlinggolyó méretű gömb, amely beszkennelhetné az emberek íriszét, és így ellenőrizhetné a személyazonosságukat, mielőtt kiosztaná nekik a részesedésüket.
Ezen kívül 375 millió dollárt tett a magfúziós energia hasznosításán munkálkodó Helion Energybe, illetve 180 millió dollárt a Retro Biosciences nevű vállalkozásba, amely minden Szilícium-völgyi techmessiás kedvenc célját, az élet meghosszabbítását tűzte zászlajára. Altman ugyanis lelkes híve a „fiatal vér” kutatásának, amelynek célja az öregedés visszafordítása vérátömlesztéssel. Ez olyan terület, amely Thielt is érdekli, cikkek és mémek tömkelege jelent meg arról a vágyáról, hogy tinédzserek vérét fecskendezze be magának. Még korábban
Altman egy olyan cég szolgáltatására is feliratkozott, amely lefagyasztja az ügyfelek agyát, hogy egy napon feltöltsék egy számítógépre.
Hogy mindez az effektív altruizmus vagy az akcelerácionizmus ideológiájába illik-e jobban, talán mindegy is, mert a lényeg az a nézet, hogy a tőke és a technológia mindent megold, és a Szilícium-völgyi kiválasztottak felelőssége ezt előmozdítani. Ahogy Karen Hao lapunknak elmondja, ez nem új keletű gondolat: „A Szilícium-völgy régóta két narratívára épít. Az egyik a vizionárius vezető kultusza, akinek különleges tudása van, és látja a jövőt, amit mások nem. A másik, hogy a technológia elhozza a tökéletes jövőt. Aki pedig ezt kétli, az egyszerűen nem érti a jövőt, leragadt a múltban. Ezek a vezetők tudatosan alkalmazzák a messianisztikus és apokaliptikus nyelvet. Mindkettő azt üzeni: ha nem tartasz velünk, lemaradsz a szép új világról vagy felemészt valamilyen katasztrófa.”
Azt ugyanakkor nem gondolja az amerikai újságírónő, hogy Altman teljesen cinikus, szerinte valóban hisz abban, amit mond, például, hogy az AI felszámolja majd a szegénységet. „Senki sem képes rá, hogy minden nap úgy keljen fel, hogy nem hisz benne, hogy a nagyobb jóért dolgozik. Csak nála ez óriási ambícióval és hatalomvággyal párosul, és a Szilícium-völgy kultúrája is ezt az attitűdöt jutalmazza: a tőkefelhalmozást, a gyors növekedést” – mondja Hao a Válasznak.
A mesterséges intelligencia mint gyarmatbirodalom
Hao szerint mindkét említett ideológia az utilitarizmus egy formája, ahol a cél szentesíti az eszközt. Könyvének központi tézise, hogy ez ugyanaz az utilitarizmus, ami az európai gyarmatbirodalmak felépítését is vezérelte. „Az évek során egyetlen olyan metaforát találtam, amely jól összefoglalja az AI meghatározó szereplőinek valódi természetét: birodalmak” – írja Hao. Az európai gyarmatosítás során a birodalmak erőforrásokat foglaltak el és aknáztak ki, kisajátították a leigázott tömegek munkaerejét – érvel. Saját felsőbbrendűségük és modernségük hangsúlyozásával igazolták a hódítást, a rablást és az elnyomást, és mindezt azzal indokolták, hogy más birodalmakkal kell versenyezniük.
Az AI birodalmai nem vetik be a történelem során megszokott nyílt erőszakot és brutalitást, ismeri el a szerző, de megszerzik és kiaknázzák az AI táplálásához szükséges erőforrásokat: a művészek és írók munkáinak tömegét, az emberek által közzétett személyes tapasztalatokat, az adatközpontokhoz és szuperszámítógépekhez szükséges földet, energiát és vizet, illetve a munkaerőt, akik az adatokat megtisztítják és rendszerezik a jövedelmező technológiák tréningezéséhez. A modernség csábító eszméjét terjesztik, és más birodalmak (a többi AI-cég) legyőzésének szükségességével igazolják a magánszférába történő behatolást, a lopást, a generatív AI használatának ismert hátulütőit.
A kötetnek ez a része néhol túl ideologikusnak hat, amivel sokak szemében talán gyengíti a céges kulisszatitkokra és a techmogulok egójára rávilágító fejezeteket, de Hao lapunknak kitart a hasonlata mellett.
„Chilében találkoztam azokkal, akiknek otthona elől az adatközpontok elszívják a vizet. Kenyában találkoztam azokkal az adatmunkásokkal, akiknek kétdolláros órabérért kellett besorolniuk a ChatGPT által generált szavakat, hogy abból a cég tartalommoderáló eszközt fejleszthessen”
– mondja. Utóbbi leírása különösen sokkoló, mivel a címkézendő szövegek tartalma gyermekek szexuális bántalmazásáig és a bestialitásig terjedt, és sok adatmunkásnak traumát okozott.
Hao arra is rámutat a Válasznak, hogy ezek a digitális birodalmak azért veszélyesebbek a régi európai gyarmatbirodalmaknál, mert gyorsabb a médium, amelyen keresztül terjednek: anno a tengerjáró hajók sebessége határozta meg a növekedés korlátait, ma az optikai internetkábeleké, amelyek révén bármilyen újítás azonnal globális léptékűvé skálázódik, az esetleges hátulütőkkel egyetemben.
Ellenvetésünkre, hogy az európai gyarmatbirodalmak hatalmas profitot hoztak az európai hatalmaknak, míg az OpenAI és általában az AI-ipar eddig egy pillanatra sem volt nyereséges, így válaszol: „A Szilícium-völgyben a profit nem a hatalom egyetlen mérőszáma. Ami ott számít, az az erőforrások koncentrációja: az adatközpontoké, a szuperszámítógépeké, az energiáé. Sam Altman nyíltan beszél arról, hogy az AI infrastruktúrájához több milliárd dollárt kell elkölteni.”
Káröröm helyett: kipukkadjon-e az AI-lufi?
Más kérdés, hogy az utóbbi fél évben egyre több jel utal arra, hogy a már most is több százmilliárd dollárban mérhető befektetés talán sosem fog megtérülni, hogy az AI-lufi rövidesen kipukkadhat, és hogy a nagy nyelvi modellek lassan elérik technológiai korlátjaikat, zsákutcának bizonyulva az általános mesterséges intelligencia felé vezető úton. A GPT-5 modell, amelynek langyos fogadtatása nyomán ez a gondolat fősodratúvá vált, már a könyv megjelenése után jött ki, de Hao már figyelmeztetett rá, hogy mindez megtörténhet.
Idézi például az LLM-ekkel szemben évek óta szkeptikus amerikai professzort, Gary Marcust, aki már 2022-ben köznevetség tárgyává lett az AI-hívők körében, amikor a mélytanulás korlátairól írt. Az örökre a korrelációk világában ragadt neurális hálózatok soha, semmilyen mennyiségű adat birtokában vagy számítás után sem lesznek képesek megérteni az okozati összefüggéseket – hogy miért vannak a dolgok úgy, ahogy – mutatott rá. Hao szerint komoly veszélyt jelent, hogy a skálázás törvényét – miszerint a mennyiség elkerülhetetlenül átcsap minőségbe, a nagyobb, erőforrás-igényesebb modellek szükségszerűen egyre intelligensebbek lesznek – sokan kritika nélkül elfogadják, mivel az embereket lenyűgözte a ChatGPT, és hajlamosak antropomorfizálni az élettelen dolgokat.
„Ezeket a kritikákat eddig is sok kutató hangoztatta, csak maguk a cégek sulykolták az ellenkezőjét. Jó, hogy most többen beszélnek erről, és hogy amit leírtam, az bejött, de nem okoz kárörömöt, mivel a kizsákmányolással és a hatalomkoncentrációval kapcsolatos kifogásaim továbbra is megoldatlanok – mondja a Válasz Online-nak. – És nem tartanám jónak azt sem, ha az egész lufiként kipukkadna, mivel nagy járulékos veszteséget okozna pénzpiacokon és a gazdaságban. Az igazi megoldás az lenne, ha a kormányok, fogyasztók, befektetők és civil szervezetek fenntarthatóbb működés felé orientálnák az AI-ipart, kisebb modellekkel, csekélyebb karbonlábnyommal, több felelőséggel.”
Hogy ez mennyire reális, az olvasók eldönthetik, de legalább tudni fogják, mivel állunk szemben – és főleg, hogy kivel. Vagyis, hogy milyen hiedelmek és ideológiák befolyásolják az AI-forradalom urait.
Nyitókép: portréfotó Sam Altman OpenAI-vezetőről Berlinben 2025. szeptember 25-én (fotó: dpa/Florian Gaertner)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
