„Ha jövőre nem lesz Sziget, soha többet nem lesz” – sorsfordító órákat él át Gerendai Károly
A mai fővárosi közgyűlésen gyakorlatilag eldől, lesz-e még valaha Sziget Fesztivál Budapesten, vagy örökre búcsút inthetünk neki. Az alapító atya nyolc évvel ezelőtt útjára engedte, most mégis megmentené csemetéjét. Gerendai Károly a Válasz Online-nak elárulja, miért nem lobbizott politikus kapcsolatainál a megfelelő döntésért. Meg azt is, hogyan képes kedélyesen csevegni Rogán Antallal csakúgy, mint Magyar Péterrel. Még azt is, hogyan lett milliárdos, ha egyszer negyedszázados Sziget-főnöksége idején a nullszaldó volt a száját legtöbbször elhagyó értékelés. Beszél továbbá egykori gyakornokáról, a saját lábán álló Orbán Ráhelről és arról is, miért nem mondja el mindig nyíltan a véleményét a közéletről. Holott van neki, és örülne is, ha olyan országban élnénk, ahol ezt következmények nélkül meg lehet tenni. Azt viszont nyíltan elmodja: ha 2017 után is az övé maradt volna a Sziget, a fesztivál már évekkel ezelőtt becsődölt és megszűnt volna. Interjú.
– Azt hittük, mint kés a vajban megy át az akarata Fidesznél és Tiszánál is. Cserben hagyták a kapcsolatai?
– Ezt a következtetést a fővárosi fejleményekből vonták le?
– Azokból. A döntésnek, amely ahhoz kell, hogy ön át tudja venni a Szigetet és az ne szűnjön meg, a Fidesz és a Tisza hetekig egy emberként feküdt keresztbe.
– Nem is biztos egyébként, hogy a korábbi kapcsolataim működnének még – az utóbbi években az étterembizniszben nem volt szükségem ilyen telefonokra. Könnyebbség volt az életemben 2017 óta, amióta átadtam a Sziget vezetését, hogy nem kellett efféle lobbizással foglalkoznom.
– Azért a Szeretem Magyarországot Klub vezetőjeként melegen tartja a kapcsolatokat: Magyar Péter, Pintér Sándor és Rogán Antal is vendége volt a klubestjükön.
– Az, hogy még a kormánypárti meghívottak is eljönnek, szerintem nem nekem szól, hanem az idén éppen húszéves klubnak. Tagjaink a maguk területén jelentős sikereket elért emberek, akik előtt érdemes és jó szerepelni. Nem tetemre hívni akarjuk az előadóinkat, hanem kíváncsiak vagyunk és első kézből szeretnénk hozzájutni azokhoz a háttérinformációkhoz, amelyeket a médiából már nem igazán kaphatunk meg. Ráadásul nem kell attól tartaniuk a vendégeinknek, hogy másnap címlapon lesz, amit nálunk mondtak. Bár a felszínen megy az adok-kapok, alapvetően mindenki emberből van és senki nem szereti azt az állapotot, hogy nem állhat szóba olyan emberekkel, akiket a környezetében a „másik oldalhoz” sorolnak, és hogy azok meg alapból nem állnak szóba vele.
– Ön a „másik oldal”, ha Rogán Antalról van szó?
– A többség, ahogyan én is, valószínűleg liberális beállítottságú nálunk – így értettem a „másik oldalt”. Sok tagunkról viszont még én magam sem tudom, milyen oldalra szokott szavazni, és ez szerintem így van rendjén. A közélet iránti érdeklődés nem egyenlő a pártpolitizálással. Én egyébként is igyekszem nem azon az alapon közelíteni senkihez, hogy kire szoktam szavazni, és úgy látom, ezzel a klubtagok többsége is így van. Azért hívunk vendégeket, hogy mélyebben belelássunk a közéletet mozgató okokba, és büszke vagyok rá, hogy még húsz év után is minden oldalról szóba állnak velünk.
– Tagjaik közül került ki például a Tisza nemrégiben bejelentett új operatív igazgatója, Pósfai Gábor. Neki sem szólt, hogy intézze már el a közgyűlési Tisza-támogatást?
– Gábor már függesztette a tagságát – van egy ilyen szabályunk, hogy aki aktív politikai szereplővé válik, így tesz. Bódis Kriszta ugyanezért szünetelteti. És nem, nem kerestem meg őket. Ahogy a fideszeseket vagy a többieket sem. Úgy gondoltam, a Sziget léte mindenki érdeke, nem csak az enyém,
itt annyira egyszerű, nyilvánvaló a helyzet, hogy eszembe sem jutott, szükség lehetne ilyen telefonokra.
– Egyébként, hogy képes mindenkivel jóban lenni? Kedvesen beszélgetni Rogán Antallal és Magyar Péterrel is?
– Érdekelnek. Kíváncsi vagyok rájuk: arra, amit tesznek és amit tudnak. Ennyire egyszerű. Vannak persze olyan emberek is, akiknek sosem kerestem, sőt, inkább kerültem a társaságát, de egyébként jó kapcsolatot ápoltam már a Gyurcsány-kormány potentátjaival is. Sőt, már az Antall-kormányéival is! Az első Szigetnek 1993-ban Göncz Árpád volt a védnöke, közben Mádl Ferenc kulturális miniszterként adott nekünk hozzá támogatást. A világ sokkal kevésbé szólt még arról, hogy ki kivel van, inkább ügyek mentén gondolkodtak akkoriban. Annak, hogy mindenkivel jó kapcsolatot tudtunk kialakítani, oka volt az is, hogy az ügyre koncentráltunk, és mindig óvakodtunk attól, hogy a politikai szereplőktől függővé váljon a Sziget. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem álltunk ki határozottan az értékrendünk mellett, de igyekeztünk a napi politikai vitákból kimaradni, még ha ez nem is mindig sikerült, vagy akár emiatt elszalaszthattuk a támogatásainkat is.
– Nem váltak függővé? Hiszen most mondta, hogy már az elsőhöz is kaptak állami támogatást.
– Nem mindegy, mennyit. Egyetlen olyan év volt, amikor a költségvetésünk 10 százaléka állami forrásból jött: Deutsch Tamás sportminisztersége alatt. Az már kiemelkedő arány volt, a többi évben 1-2 százalék közpénz volt csak a Szigetben. Nyolc éve meg, amióta átadtam, nulla. Még a Covid alatt sem kaptak semmit. Miközben a teljes hazai fesztiválpiac 52 százalékát önkormányzati vagy állami cégek szervezik, a közpénz aránya a fesztiválok költségvetésében pedig átlagban 42 százalék. Mi ennek ellenére
nem támogatást kértünk most sem, csak azt, hogy a főváros bontsa fel a jelenlegi tulaj, a Superstruct területhasználati szerződését és az új megállapodásban az első években adjanak kedvezményt,
amit később visszafizetünk, ha egyenesbe jön a fesztivál költségvetése. Tegnap a Baranyi Krisztina által vezetett fővárosi bizottságban voltunk Kádár Tamás főszervezővel, elmondtuk a gazdasági érveket a Sziget mellett, hogy legalább eljusson az illetékes frakciókhoz az információ. Ma reményeim szerint legalább arról sikerrel szavaznak majd, hogy felbontják a jelenlegi megállapodást – ez ugyanis a feltétele annak, hogy át tudjam venni a céget és végre elkezdhessük a szervező munkát.
– Már miért kellene felbontani?
– Egyrészt mert a Sziget jelenlegi tulajdonosa úgy szeretne kiszállni, hogy ne legyen már semmilyen kötelezettsége a jövőre nézve.
– Hiszen nem lesz kötelezettsége, ha eladja önnek a céget! Önre száll a kötelezettség az adás-vétel után.
– Az ő jogászaik tudják, miért így akarják, mindenesetre ezt a döntést hozták és beadták az erre vonatkozó kérelmet. Másrészt én is csak akkor látok esélyt belevágni ebbe, ha nem egy évre van területhasználatunk, hanem lehetőleg tíz évre. Ugyanis így látok csak esélyt arra, hogy ki lehessen húzni a fesztivált a mostani gödörből, és tudjak hozzá befektető partnereket találni. Egyéves jövőképre nem fog senki kockázatokat felvállalni.
– Ez az első években kedvezményes konstrukció az, amelyet tegnap Karácsony Gergely is felvázolt.
– Igen.
– Erre viszont joggal mondhatják a tiszás és fideszes fővárosi képviselők, hogy így garanciák nélkül lemondanának a jövő évi 220 milliós területfoglalási díjról, ami nem érdeke Budapestnek.
– Van itt némi félreértés. Egyrészt lehet, hogy majd jogi úton be tudnák vasalni a Sziget mostani tulajdonosán a jövő évi nagyjából 220 milliót – csakhogy nem lenne Sziget. Ez a cég, a Superstruct ugyanis biztosan nem szervezi meg jövőre. A területet tehát ők biztosan nem fogják használni. Miért fizetnének egy területért, amelyet nem is használnak?
– Mert szerződtek, hogy 2026-ban is fizetni fognak.
– Arra szerződtek, hogy ha használják, fizetnek érte. De nem fogják használni. A főváros meg nem esik el semmitől. Ha ugyanis jövőre nem lesz Sziget, úgy hasznosítja a Hajógyárit Budapest abban az időpontban, ahogy csak akarja. Kár tehát nem éri. Viszont, ha jövőre nem lesz Sziget, soha többet nem lesz. Azzal érné valódi kár a fővárost, de az államot is. Minden évben kiesne az a sok-sok milliárd, amelyet ez a fesztivál az államnak, a fővárosnak és a kerületeknek termel adóbevétel formájában, és ugye a területhasználatból sem jönne már pénz 2027-ben. Amit tehát a képviselőknek el kell dönteniük, valójában nagyon egyszerű: akarják-e, hogy legyen Sziget fesztivál a jövőben, vagy nem akarják?
– Azt mondták eddig is, hogy akarják, csak garanciákkal. Miért nem tett valami ígéretet? Aranyrészvényt, buszokat kértek például.
– Egy szándéknyilatkozatot beadtam a fővárosnak, hogy megpróbálom megmenteni a Szigetet és ehhez szeretném majd a területet használni, de ígéretet nem tehetek egy olyan cég nevében, amely még nem is az enyém. S amely épp azért nem tudott még átszállni rám, mert a képviselők nem támogatták a kért szerződésbontást.
– Róka fogta csuka?
– Eddig az volt. Remélem, ma ez megváltozik.
– Ha megszavazzák, amit kell, utána már ígér valamit a fővárosnak?
– Mégis miből ígérjek? A tervezett veszteségből? Hogy világos legyen: a Szigetet nem azért veszem át, ha át tudom venni tényleg, mert pénzt látok benne. Nem látok. Nem is tudok senkit azzal kecsegtetni, hogy szálljon be, mert rövid távon megtérül.
– Szívjóság?
– Nem akarok álszent lenni: szeretek sok pénzt keresni, szeretek jól élni. A Sziget viszont még évekig nem hozza majd a pénzt, hanem viszi. Azért vagyok hajlandó rászánni heti két-három napot az életemből a következő egy-két évben, mindenféle anyagi juttatás nélkül, mert meg akarom menteni. Ha sikerül és ha öt-tíz év múlva nagy profitot ér el a fesztivál, aztán abból részt kérne majd valahogy a főváros, azt a logikát legalább meg tudnám érteni.
A mínuszból viszont nem lehet buszokat venni.
Tehát ha a képviselők akarják, hogy legyen Sziget, akkor megszavazzák a mostani tulajdonos területhasználati szerződésének felbontását. Akkor át tudom venni a céget és elkezdhetjük a szerződéskötést a fellépőkkel, meg a jegyértékesítést – mindez már így is három hónap csúszásban van. Ha a tisztelt képviselők nem akarnak Szigetet, akkor meg nem szavazzák meg a mostani szerződés felbontását. Akkor az lesz, hogy a tulajdonos felszámolja a céget, Sziget meg nem lesz, sem jövőre, sem máskor – a szervezőcsapat ugyanis szétszéled és senki nem fogja tudni később összeterelni megint. A közönség is máshova vesz jegyet, máshol nyaral, azon sem lehet már változtatni később. Ráadásul a jogok is a mostani tulajnál maradnak. Mondjuk azok akkor is ott maradnak, ha sikerül átvennem a céget.
– Hogyhogy?
– Úgy, hogy kiveszik belőle a brandeket, én pedig licenszszerződéssel bérleti díjat fizetek majd nekik bevétel alapján.
– Díjat kell majd fizetnie a Sziget brandért, amelyet ön talált ki?
– Igen, de ez teljesen korrekt. Megvették ezeket a jogokat, jó árat kaptam értük, aztán ők milliárdokat buktak rajta, most pedig sokkal kevesebbért vásárolhatom vissza. Érthető, hogy ha valami bevételre még szert tudnak tenni belőle, csökkentve a veszteségüket, élnek a lehetőséggel. Nem igaz tehát az a most gyakran hallott szöveg, hogy jött a szemét multi és kicsinálta a Szigetet, hogy piacot teremtsen a többi fesztiváljának. Az, hogy Sziget volt még idén is, nekik köszönhető:
ha nálam maradt volna, már a Covid éveiben csődbe jutunk és lehúzzuk a rolót.
Mi nem tudtunk volna milliárdos bukásokat finanszírozni.
– Olyan önnek a Sziget, mint egy gyerek, amely felnőtt, kirepült, aztán elitta mindenét és apunak újra a hóna alá kell nyúlnia?
– Inkább olyan gyerek, aki csinált egy vállalkozást, amely tönkre ment, nekem meg az a feladatom, hogy ha tudom, kisegítsem és adjak neki egy új esélyt. Nem úgy tervezem, hogy tíz év múlva is Szigetet szervezek majd. Megpróbálom megtalálni a működő szakmai konstrukciót és a befektetőtársakat, hogy ha talpra áll a gyerek megint, folytathassa az életét önállóan. Épp azért hagytam abba nyolc éve, mert úgy éreztem, kiöregedtem és nem értek már hozzá.
– Azt is mondta akkor, hogy nem érdeklik már a fő fellépők, azt sem tudja, azok kik. De ha egyszer önt sem érdekli már, egyáltalán minek megmenteni?
– Ha el is távolodtunk egymástól, attól még a gyerekem. Az én életemben ez volt a nagy sztori. Kötődöm hozzá.
– Aki nem, annak miért legyen fontos egy nem a magyarok pénztárcájához szabott nemzetközi gigadzsembori?
– Gyakran előjön ez, hogy a Sziget milyen drága, de ez szerintem nem igaz. Én is meglepődtem, amikor most utánanéztem. Idén a legolcsóbb, kedvezményes bérlet 78 ezer forint volt. Hat napra! Napi 13 ezer tehát. Egy átlagos magyar zenekarra is kerül ennyibe egy jegy. Egyetlen zenekarra, egy másfél órás bulira. Persze tudom, hogy van, akinek ez is sok, meg a sör is drága a fesztiválon, de ez ma már minden koncert esetében így van. A költségek így is magasabbak, mint a bevételek, ezért vannak a veszteségek. Sajnos a Szigetet csak a magyar közönség nem tudja eltartani, de ettől függetlenül meg kell vizsgáljuk, hogyan tudjuk a hazai látogatók számát is növelni. Meg kell üzennünk, hogy nekünk ők is fontosak, nem csak a turisták, ezért ajánlottunk például a fővárosi megállapodás részeként diákkedvezményt a bérletek árából.
– Miért nem csinál belőle aranyos kis magyar fesztivált újra?
– Felvetődött bennem is, hogy érdemes lenne-e visszamenni a kezdetekhez. Olyan fesztiválból viszont van több is Magyarországon. A Szigetnek éppen az a lényege, hogy nagy, hogy nemzetközi, hogy öt napig legalább tart, hogy nem csak néhány koncert, hanem nyaralás. Arra büszke vagyok, hogy én neveltem fel ekkorára – nem volna jó érzés, ha most le kellene vágnom kezét-lábát, hogy akkora legyen, mint csecsemőként volt. Ezt a modellt szeretném tehát tovább vinni és ha lehet, nemzetközileg még sikeresebbé tenni.
– Azzal a szervezőcsapattal, amely ekkora buktákat hozott?
– Lehet, hogy az anyagi nehézségeket nem tudom megoldani én sem, azaz mi sem, hiszen a szervezőcsapat valóban marad: a meglévő szakemberek nélkül biztosan nem fogom tudni megszervezni a fesztivált. Mindenesetre a stratégiai döntések a tulajdonostól jöttek, nem tőlük.
– A nagy multi bénázta el?
– Nem ilyen egyszerű ez. A nagy multinak van 80 fesztiválja. Teljesen jogos volt a részükről, hogy ha már az összes többire is jegyirodás felületen adták el a jegyeket, így tegyenek a Sziget esetében is. Csakhogy a Sziget specifikus ebből a szempontból:
arról kell meggyőzni a külföldi fiatalt, hogy ne otthon nézze meg a nagy világsztárt, hanem nálunk.
Ehhez korábban külön értékesítési hálózatot működtettünk külföldön, emberek dolgoztak azon egész évben, hogy a Szigetre csábítsák a vendégeket, hogy elmagyarázzák, miben tud többet a mi fesztiválunk, mint a többi. Azzal például, hogy ezt a hálózatot felszámolták, szerintem hátrányba került a Sziget, hiszen ha csak a jegyiroda oldalán látja az angol fiatal, az összes többi mellett, nyilván arra vesz inkább jegyet, amelyik közel van hozzá.
– Ha Orbán Ráhelt felhívta volna, biztos szívesen társult volna a Szigetbe férje valamelyik „vállalkozása”… A fideszes szavazatok pedig rögtön meglettek volna a közgyűlésben!
– Rasival évek óta nem beszéltem, és egyébként más szupergazdagokat sem kerestem meg társnak. Igaz, amikor kiment a hír, hogy átvenném a Szigetet, többen közülük viszont felhívtak, hogy szóljak, mert ha kell, és beszállnak. A top 100-as listáról legalább öten. Nem NER-esek egyébként. Illetve volt egy olyan is, aki közülük ma már oda van sorolva, de ő sem a NER-ből lett gazdag.
– Tiborcz és Orbán Ráhel igen. Ön, aki tényleg nulláról építette fel magát, milyen szemmel nézi, hogy egykori szigetes gyakornoka és a férje ilyen példátlan gazdagodást produkáltak?
– Azért bosszantó számomra ez a téma, mert amikor Ráhel nálunk gyakornokoskodott, már akkor megkaptuk, hogy lám, simulunk a rendszerhez.
– Csoda?
– Nem csoda, csak egyszerűen nem volt igaz. Nem mi hívtuk, nem mi kezdeményeztünk. Ő jelentkezett, hogy ebből írja a szakdolgozatát, szívesen jönne gyakornoknak, ráadásul nem is nálam, hanem Lobenwein Noresznél. Vele volt jóban. Mit kellett volna mondanom? Hogy apád miatt nem jöhetsz? Egy csomó gyakornokunk volt, mindenfelől. Ha csupa minisztercsemete lett volna, még értettem volna a kritikát, de nem ez volt a helyzet.
– Azzal a gyakornokoskodással semmi bajunk. Azzal, ami mára lett belőle, van.
– Ha az a kérdés, hogy tanácsolnám-e a gyerekemnek hasonló helyzetben, hogy ilyen háttérrel állami ügyekben tűnjön fel, akkor: nem tanácsolnám. Másrészt persze Rasi turisztikát tanult egy kiváló svájci egyetemen, és bizonyára úgy érzi, hogy jó szakmai ötletei vannak, azokat pedig a közösség érdekében tudja kamatoztatni. Érezheti úgy, hogy az lenne igazságtalan, ha nem használhatná a tudását csak azért, mert az apja miniszterelnök.
– Nemcsak arról van szó, hogy tanácsokat adott a turisztikai ügynökségnek. A barátnője az állami oldalon a turizmus felelőse, közben a férje szívja le az erre kiírt állami forrásokat.
– Én azt olvastam valahol, hogy a saját lábukon állnak… Viszont legalább megvalósulnak ezekből projektek, amelyekről valószínűleg azt gondolják, hogy ezeket így, ilyen minőségben más nem is tudná megvalósítani.
– Kockázatvállalás nélkül? Állami pénzből, úgy, hogy a végén az állam fel is vásárolja a terméket, ha nem sikerül a piacon értékesíteni? Így bárki örömmel csinálná!
– Azért úgy látom nem teljesen kockázatmentes az ő tevékenységük sem. A turai kastély például komoly veszteséget termelt, és át kellett alakítani az üzleti modelljét, megszűnt benne a luxushotel.
– Nagyon megengedő. Ugye megbocsát, ha nehezen hisszük, hogy ezek a sztorik nem csípik annak a szemét, aki tényleg a saját ötletei és elvégzett munkája miatt lett sikeres és gazdag?
– Sok minden csípi a szemem, de az sajnos nem visz előre, ha a mások sikerének jogosságán gondolkodom. Szerencsére jó életet élek, sokat utazom, izgalmas projektjeim vannak, most még a Sziget-kihívás is motivál, szóval kesergés helyett inkább a saját projektjeimet próbálom üzleti alapon sikerre vinni.
– Véleménye sincs?
– Természetesen van, de nem hiszem, hogy azt mindig mindenről el kellene nyilvánosan is mondanom. Főleg egy választási évben, hiszen akkor azonnal a napi politika részesévé válok.
– S főleg akkor nem, ha éppen a Sziget megmentésére készül?
– Nyilván nem szeretném a Sziget alatt vágni a fát. Ahogy a fővároshoz is el kellett mennem, hogy legalább az első években adjanak kedvezményeket, a turisztikai ügynökséghez is be kell majd kopogtatnom, ha összejön a Sziget-projekt, hogy a külföldi promócióban segítsenek. Ha most bárkit magamra haragítok, még kisebb lesz az esélyem, hogy segítsenek.
Nagyon szeretnék persze olyan országban élni, ahol az ember teljesen nyíltan elmondhatja a véleményét bármiről,
anélkül, hogy a projektjei ennek kárát látnák. Magyarország ma viszont nem ilyen hely – és úgy látom, már nem csak a kormánypárt miatt. Az ellenzékben is ugyanez a méricskélés jellemző. Megmondtad-e, amit szerintem kellett volna? Kiálltál-e mellettem? Ha igen, számíthatsz a támogatásunkra, ha nem, akkor ne számíts ránk. Ez a közérdeket mellőző szekértábor-logika az, amelyet meg szerettünk volna haladni a Szeretem Magyarországot Klub alapításakor, húsz évvel ezelőtt. Ebben a tekintetben a klub tehát sajnos nem lett kirobbanó siker.
– Visszatérve a Szigetbe társulni szándékozó szupergazdag ismerőseire: mit mondott nekik?
– Megköszöntem a figyelmességet, de egyelőre más terveim vannak. Azokat kerestem meg, akik amúgy is érdekeltek a Sziget megmaradásában. Sok alvállalkozója van a Szigetnek, akik jelentős bevételtől esnek el, ha nem lesz. A hangosítást, a színpadtechnikát szállító cégek, a nagykeres, a biztonsági cég – ők mind rosszul járnának, ha nem lenne jövőre fesztivál. Megkerestem tehát őket, hogy dobjunk össze annyi pénzt, amely a kockázatot fedezi.
– Az mennyi?
– Úgy kétmilliárd.
– Ekkora buktára számít jövőre?
– Ekkorával érdemes kalkulálni. Két-három év alatt érhető el a nullszaldó, ha minden jól megy.
– Megállapodott már valakivel a kiszemeltek közül?
– Nem, hiszen a fővárosi jóváhagyás előtt még én magam sem tudtam megállapodni az eladóval. Informálisan indítottam útjára, amit lehetséges. A Budapest Parkos kollégáimat például rábeszéltem, hogy szálljunk be.
– Itt ülünk az egyik luxuséttermében. A Costes-csoport beszáll?
– A vendéglátóipari vállalkozásaim épp nem úgy pörögnek, hogy abból képes lennék ezt finanszírozni. Összességében veszteségesek voltak az elmúlt években.
– A Szigetről is mindig elhangzott, hogy veszteséges. Aztán ön meg mégis milliárdos. Ezt hogy kell csinálni?
– A Szigettel kapcsolatban inkább a nullszaldóval nyösztettek, azt mondtam akkoriban párszor, nem annyira veszteséget. Persze volt úgy négy veszteséges évünk is, de szerencsére nyereség sokkal többször. Fura egyébként, hogy engem mindig a fesztivál üzleti részéről kérdezgettek. Miközben más fesztiválok szervezői fennkölt módon nyilatkozgathattak a tartalomról, a misszióról meg a vízióról, engem afféle vállalkozónak tekintettek mindig. De akkor tegyük rendbe a pénzkérdést! Én abból lettem milliárdos, hogy
felépítettem vállalkozásokat, amelyeket aztán több esetben is eladtam.
Az első nagyobb pénzt még a Liszt Ferenc téri Buena Vista étterem eladásakor láttam, azt, ha jól emlékszem 680 millióért adtuk el. Ez nagyon sok pénznek számított 2005-ben. Annak egy részéből hoztam létre az első Costes éttermet a Ráday utcában. A Szigetnek sem a működtetése, hanem az eladása hozott igazán nagy pénzt, akkor már tényleg milliárdos lettem.
– A GK Invest vagyonkezelőn keresztül egy rakás cégben tulaj, azok tavaly 186 milliós profitot hoztak. Ezt teszi bele a Szigetbe?
– Ez sajnos nem lenne elég, de van olyan sikeres cégem is, ahol magánszemélyként vagyok tulajdonos, és igen, ezek között van, amely hozta és hozza a pénzt, ahogy olyan is, amelyik viszi. A jól prosperáló vállalkozásoknál, mint például a Budapest Park, szerencsére tudok a tulajdonostársakkal is beszélni, hogy együtt szálljunk be a Szigetbe. Sajnos a rendezvényre jegyet értékesíteni viszont nem lehet háttérbeszélgetésekkel, informálisan. Azt meg kell hirdetni és a fellépőket is gyorsan le kell kötni, mert nem fognak ránk várni, hanem leszerződnek máshová. Úgy pláne nem, hogy még nem is vagyok benn a Sziget-szervező cégben, hogy nincs területfoglalási engedélyünk… Ha ma, azaz szerdán a fővárosi közgyűlés hajlandó felbontani a jelenlegi tulajdonos szerződését és a következő lépésként megszavazzák aztán az újat, még látok esélyt rá, hogy megmentsük a fesztivált.
– Másképp fogalmazva: ha ma nem szavazza meg a közgyűlés a területhasználati felmondását, ugrott a Sziget örökre?
– Nem nagyon látok más lehetőséget. Rövidesen, napokon belül elérünk ahhoz a ponthoz, ahol már egyértelműen nem lehet megcsinálni a fesztivált. Úgy meg már nyilván nem veszem át a céget sem – hiszen csak azért nincs értelme, hogy aztán én számoljam fel és küldjem el az ott dolgozókat. Szóval elég frusztráló most ez az időprés. Ha ugyanis november elején nem tudunk elkezdeni jegyet árulni, akkor nem lesz Sziget. Közgyűlés márpedig most van, utána már csak november végén lesz. Addig márpedig biztosan nem lehet altatni ezt az ügyet. Persze rendkívüli közgyűlést is össze lehet hívni elvileg… Nagyon remélem mindenesetre, hogy ma megszavazzák a korábbi szerződés felmondását és valahogy rábólintanak az új tervezetre is. Nem sokkal e beszélgetés megjelenése után már tudni fogjuk, ez történt-e. Sziget-szempontból ezek most tényleg sorsfordító órák.
Nyitókép: Vörös Szabolcs / Válasz Online
Ezt az interjút nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
