Egy emberöltő alatt 25 nappal lett hosszabb a nyár Magyarországon
A kedves olvasó nem téved, ha úgy érzi, szeptember elsejével nem ért véget a nyár Magyarországon. Az ELTE éghajlatkutató meteorológusainak alább bemutatott számításai szerint a tavasz és a nyár 25-25 nappal lett hosszabb, mint 45 éve volt. Vagyis az év közel kétharmadát immár ez a két évszak tölti ki. Jelenleg az ősz átlagosan szeptember 17-én kezdődik, és egészen december 18-ig tart Magyarországon. A szemünk előtt alakul át az évszakok szerkezete, annak minden kedvező és negatív következményével együtt.
„Ha valaki 30 évvel ezelőtt azt mondja, pálmákról szüretelek majd a saját kertemben, kiröhögöm.” Ezt a mondatot a siófoki egzotikus portájáról híressé vált kertész mondta lapunknak nyár végén. A Magyar Bálint pálma- és banánkertjét bemutató riport a mediterranizálódó Magyarországról szóló cikksorozatunkhoz kapcsolódott: a Válasz Offline-ban bemutattunk badacsonyi olajfákat, szigetvári kivigazdaságot, teáskertet a Dunakanyarban, trópusi rizsjácintot legelő szürke marhákat a Tiszántúlon, vadon terjedő medvetalpkaktuszt a Kiskunságban.
Tényleg ott tartunk, hogy beérnek a banánok, datolyapálmák, kocsonyapálmák hozzák a finomabbnál finomabb gyümölcsöket Magyarországon. Hogy lehet ez? Ha egy-egy éjszakai fagy képes megtizedelni a hagyományos hazai gyümölcsállományt, akkor mégis hogyan élnek meg vígan az egzotikus dolgok? A Siófokon tenyésző déli növények titka, hogy csak júniusban-júliusban kezdenek virágozni, így esélyük sincs arra, hogy elfagyjanak a szeszélyes magyar tavaszban. A „kék banán” és a Szicíliából hozott kocsonyapálma gyümölcse október tájékára érik meg. Mely hónap – hangozzék bármilyen furcsán – most már közelebb van a nyárhoz, mint a 30-40 évvel ezelőtti szeptemberek.
Valójában klimatikus szempontból azért lehet sikertörténet Bálint gazda trópusi kertészete, mert már nem úgy vannak a magyarországi évszakok, ahogy évszázadokig megszoktuk.
Új kétharmad: tavasz és nyár
Mindenki, aki valaha járt iskolába, megtanulta, hogy a „meteorológiai ősz” idehaza szeptember 1-jén kezdődik és november 30-án ér véget. Ezek az évszakhatárok ugyanakkor pusztán megállapodások, emberi konstrukciók. Nem a valós időjárási viszonyokat tükrözik, hanem statisztikai és adminisztratív célokat szolgálnak.
„A valóságban az évszakok kezdete évről évre változik, így egy fix dátum nem feltétlenül jó mutatója annak, hogy mikor kezdődik az adott évszak” – magyarázza a Válasz Online-nak Szabó Péter. Az ELTE éghajlatkutató meteorológusa a kollégáival, Kis Annával és Pongrácz Ritával közösen készített elemzést az évszakok változásáról. Megállapításuk szerint
jelenleg az ősz átlagosan szeptember 17-én kezdődik, és egészen december 18-ig tart Magyarországon.
„Ez azt mutatja, hogy a nyár jelentősen kitolódott a 45 évvel ezelőtti klímaátlaghoz képest, amikor a négy évszak még szinte azonos hosszúságú volt, és így az ősz valóban elkezdődhetett szeptember 1-én” – fejti ki Szabó Péter.
A fenti kördiagrammokon azt látjuk, hogy negyvenöt éve, tehát az 1980-as évek elején az egyes évszakok éven belüli átlagos aránya viszonylag kiegyenlített volt idehaza. A tizenkét hónapból körülbelül három jutott a tavaszra, a nyárra, az őszre és a télre is. Ez persze nem jelenti azt, hogy az időjárás változékonysága ne okozott volna időnként meglepetéseket, de az átlagos arány mégis így festett. Aztán az ezredfordulóra az ősz és a tavasz elkezdett „beleharapni” a télbe. Erre minden olvasó emlékezhet, aki elmúlt harminc éves: akkoriban még gyakrabban fordultak elő kemény, nagy fagyokat hozó telek, korcsolyázható Balatonnal, sok havas nappal.
Negyedszázadnyi felmelegedés kellett ahhoz, hogy ez szinte teljesen eltűnjön. Az utolsó diagrammon már az látszik, hogy a tavasz és a nyár 25-25 nappal hosszabb, mint 45 éve.
Az év közel kétharmadát ez a két évszak teszi ki.
A Meteorológiai Világszervezet meghatározása szerint nyári napnak az számít, amikor a napi maximumhőmérséklet meghaladja a 25 °C-ot. Ez a küszöbérték azonban nem mindenhol alkalmazható: például Svédországban a nyár kezdetét az jelzi, ha az átlaghőmérséklet 10 °C fölé kerül. Szabó Péter emlékeztet, hogy ez Magyarországon általában már április legelejére bekövetkezik.
„Hazánkban valóban nyári idő van most, 2025. szeptember utolsó előtti hetében is: a nappali maximumhőmérsékletek 25 °C fölé emelkednek. Jó példa 2023 szeptembere is, amikor összesen huszonhárom nyári napot regisztráltunk. Ez egyébként a legmelegebb szeptemberünk volt a mérések kezdete óta” – magyarázza az ELTE éghajlatkutató meteorológusa.
A fent bemutatott első kördiagram szép, kiegyenlített évszakokat mutat. Joggal vetheti fel bárki: nem illúzió ez a szabályosság? A klímatörténet egyik tanulsága, hogy az évszakok közötti határok mozognak évszázadonként vagy néhány évtizedenként. Szabó Péter azt mondja, ők azokat az átlagos hőmérsékleti értékeket határozták meg, amelyek jellemzően a március 1., június 1., szeptember 1. és december 1. körüli napokon fordultak elő. A kezdőpontokat az így meghatározott küszöbértékek segítségével számolták ki: a tavasz átlagosan 1,8 °C-os napi átlaghőmérsékletnél, a nyár 17,2 °C-nál, az ősz 17,3 °C-nál, a tél pedig 1,5 °C-nál kezdődött. „Negyvenöt éve” – ami az 1971-1988 közötti klímaátlagot mutatja – gyakorlatilag az év azonos hosszúságú szeleteit fedte le a négy évszak, mert ezek a küszöbök még szimmetrikusan oszlottak el az év során. Ezért tűnik a kördiagram ennyire „szabályosnak”. „Természetesen hosszabb időskálán az évszakok kezdetei »mozognak«, hiszen éghajlatunk mindig is ingadozott, de 45 éve a négy évszak még kiegyensúlyozottan, a naptári helyüknek megfelelően jelent meg” – értelmez Szabó Péter.
Búcsú a medárdtól
A megváltozó évszakokról beszélt augusztusi podcastunkban Goda Zoltán környezetmérnök is. Akkor elhangzott szavai szerint a csapadék szempontjából egyre inkább afelé megyünk, hogy lesz egy termő (vagyis csapadékban gazdagabb) és egy száraz (csapadékban szegényebb) félév. Most újfent rákérdeztünk nála, hogy látja a trendeket kifejezetten a csapadék szempontjából.
„Az éghajlatunkból egyértelműen eltűnni látszik a kiterjedt havazás, a hótakarós napok. A tél melegebb és az utóbbi időben szárazabb is lett. Még én is megdöbbentem a számok hasonlóságán, de a 2024/25 tele 1,3°C-kal volt melegebb és 43 százalékkal hullott kevesebb csapadék, 2025 nyara pedig 1,2°C-kal volt melegebb és 41 százalékkal hullott kevesebb csapadék, mint az 1990-2020 közötti átlag” – sorolja. A környezetmérnök ugyanakkor figyelmeztet, hogy az elmúlt öt év jelentős változásaiba még nem lehet trendet belelátni, mert ez túlságosan rövid idő ahhoz. „Eltűnni látszanak a többnapos, csendes, kiegyensúlyozott esők, különösen az atlanti térségből érkező ciklonok hiányoznak. Ami onnan ideér, az már nagyjából szétesőben van. Nagyobb csapadékot a mediterrán ciklonok hoznak, de gyakran azok sem országos esőt” – mondja Goda Zoltán.
A környezetmérnök emlékeztet, hogy tankönyvileg a június volt a legcsapadékosabb nyári hónapunk, de a medárdi időszak egyszerűen eltűnt, idén legalábbis nulla napig tartott. A mezőgazdaság szempontjából pedig ez kritikus helyzetet teremt.
A jövő
A millió dolláros kérdés, hogy ha egyetlen emberöltő alatt ilyen drasztikus változáson ment keresztül az évszakszerkezet, akkor mit hozhat a következő negyvenöt év? Teljesen eltűnnek a teleink? Két évszak lesz csupán? – soroljuk a kérdéseket Szabó Péternek. Az ELTE éghajlatkutató meteorológusa azt mondja,
földrajzi fekvésünk miatt mindig lesz egy napenergiában szegényebb, hűvösebb időszak, illetve egy napenergiában gazdag, meleg időszak, a kettő között pedig átmeneti periódusok.
Ezeket ma még évszakoknak nevezzük, de lehet, hogy néhány évtized múlva már másképp kellene majd elnevezni őket.
„A jövőben valóban elképzelhető, hogy a mostani definíció szerinti tél harminc éven belül nagyrészt eltűnik, és az év nagy részében csak egy meleg és egy hűvösebb időszak maradnak meg” – mondja.
Következmények
A nyári hőhullámokat az emberek többsége minden bizonnyal a kílmaváltozás kellemetlen követkeményei közé sorolja. Egy sor egzakt mutató is rendelkezésre áll, hogy az okozott bajokat szemléltessük a megugró halálozási mutatóktól az egyre tetemesebb aszálykárokig. A melegebb őszre és az eltűnő télre viszont lehet, hogy sokan kedvező fejleményként néznek, hiszen
a fűtési szezon kezdete egyre későbbre tolódik, és szeptember közepén is lehet még piknikezni.
Ugyanakkor a kitolódó nyárnak rengeteg negatív járulékos következménye lehet, illetve részben már van is. Elterjedt sok idegenhonos vagy korábban ritka kártevő, mint a betűzőszú, mely tömegesen támadja a szárazság miatt legyengült fenyveseket, a tölgyeseket károsító tölgy-csipkéspoloska és több mediterrán molyfaj. Nyáron hazánk egyik legértékesebb történelmi könyvgyűjteményét, a pannonhalmi teremkönyvtárat veszélyeztető kenyérbogár-invázióról közöltünk riportot. Ez szintén új jelenség a felmelegedés közepette.
Dél-Európából húzódnak észak felé az ázsiai tigrisszúnyogok, és egyre hosszabb a kullancsok aktív szezonja. Ezt minden kisállattulajdonos tudja, aki újabban márciustól novemberig, néha decemberig szedegeti a vérszívót a városi kertet el sem hagyó kutyájából, macskájából.
Kis Anna, Pongrácz Rita és Szabó Péter az évszakszerkezet megváltozása mellett bemutatták azt is, hogy rosszabb forgatókönyv esetén kevesebb mint a felére eshet vissza a kocsánytalan tölgyes, illetve cseres erdők kiterjedése Magyarországon. Ez a két fajta a domináns hazánkban; 2005–2024-ben az ország 47 százalékát foglalták el.
Az agráriumban a szántóföldi kultúrákra vegyes hatással van a nyár kitolódása: a hosszabb tenyészidő önmagában nem baj, sőt előny is lehetne, de mivel gyakoribb aszállyal és hőstresszel jár együtt, a mérleg összességében mégis negatív. A Hungaromet agrometeorológiai oldalán, a talajnedvességet és talajhőmérsékletet bemutató ábráknál az látható, hogy szeptember 20-án az Alföld meghatározó részén nagyfokú vízhiány volt a 0-100 cm-es talajrétegekben. A nyár kitolódásával a fokozott párolgás időszaka is meghosszabbodik.
A gyümölcskultúrákban a hosszabb és melegebb nyarak miatt a növények korábban virágoznak, és akár többször is virágozhatnak egy szezonban – elvileg. Csakhogy ez összehangolatlansághoz vezethet a beporzó rovarok életciklusaival, ami csökkenti a szaporodási sikert.
Az élővilág kapcsolatrendszere, amit ökosziszémáknak is hívunk, elkezdett fellazulni, majd újraszerveződni.
Mintha elhajítanál egy doboz Legót, aztán a megmaradt darabjaiból és máshonnan behozott elemekből építenél valami újat. Ilyesmi zajlik jelenleg is – mondta lapunknak Jakab Gusztáv biológus, paleobotanikus, amikor augusztus elején dél-alföldi felfedezőtúrára vezetett minket. Új világ alakul tehát a szemünk előtt, megváltozó évszakokkal, új fajokkal. A folyamatot megállítani Magyarországról nem tudjuk, alkalmazkodni viszont elemi érdekünk.
Nyitókép: legelő Mezősas közelében 2025. június 30-án (drónfotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
