Exkluzív: Hatvanpuszta összes titka egy helyen
Nyilvánvalóan reprezentációra épült családi rezidenciát műemléki juhakolnak, gazdasági épületnek hazudni? Ehhez a szokásos magyaros megoldás kellett: a kollaboráló szakemberekkel „lepapírozták” az ügyet, azaz nyilvánvalóan hazug magyarázatokkal, fals jogértelmezéssel szereztek építési engedélyt. De arra, ami felépült, az Orbán család sem lehet büszke: rendkívül drágán megvalósított, mégis jellegtelen és irracionális végeredmény született. Hadházy Ákos független képviselő a Válasz Online-nak küldött összegző cikkében építész szakértő segítségével mutatja be a hatvanpusztai épületegyüttest, épületről épületre dokumentálva az elhíresült rezidenciát.
A Válasz Online-on Zsuppán András kollégánk már évekkel ezelőtt foglalkozott Hatvanpuszta ügyével, majd Bátonyi Péter vezette le, hogy a műemlék majorság valójában elveszítette értékeit. A cikksorozat harmadik részében az építkezés ügyét vezető közéleti témává emelő Hadházy Ákos képviselő mutatja be a hatvanpusztai komplexumot. Az előző két cikk a műemlék majorság lerombolására fókuszált, ennek az írásnak a témája viszont az új épületegyüttes.
Az elmúlt években képviselői oldalamon rendszeresen foglalkoztam az Orbán család hatvanpusztai rezidenciájának ügyével. A Facebookon közzétett posztokban légi felvételek, hozzám eljuttatott belső fotók, alaprajzok dokumentálják Magyarország talán legismertebb – de mindenképpen leghírhedtebb – magánépítkezésének részleteit. Eljött az ideje annak, hogy ez a rengeteg információ rendszerezett, könnyen visszakereshető formában is megjelenjen.
Az alábbi írás azoknak a szakértőknek a segítségével mutatja be épületről épületre Hatvanpusztát, akik eddig is segítettek az építkezésen látható jelenségek értelmezésében. Letölthető formában közzétesszük az átrajzolt alaprajzokat is, amelyek pontosan megmutatják az egyes helyiségek funkcióját, elrendezését.
Hatvanpuszta az Orbán család szándékai szerint a nyilvánosság elől elzárt komplexum lett volna, olyan luxusrezidencia, amelynek falai mögé a magyar állampolgárok nem láthatnak be. Ez a szándék azonban meghiúsult: Hatvanpuszta – legalább virtuálisan – e cikk segítségével most már bárki számára megismerhető, bejárható, aki kíváncsi arra, milyen mű-Versailles-t álmodott a dunántúli pusztára a miniszterelnök családja.
*
Építész szakértőm az új épületegyüttes egészéről a következő szakmai értékelést fogalmazta meg:
Az előző cikkekben már bőven esett szó az épületegyüttes múltjáról és kultúrtörténeti jelentőségéről. A lényeget tekintve a műemléki értékek sorsát úgy foglalhatjuk össze, hogy a két védett juhakolépület megsemmisült, de egyelőre megmaradt a magtár az együttes főtengelyének északnyugati végén. A kisebb tiszti lak és a cselédlak az eredeti, József nádor-féle majorság szerves részét képezte, bár nem szerepeltek a védett épületek között egyedileg nevesítve; a tiszti lakot még az Orbán Győző előtti tulajdonos átalakította, a cselédlak viszont az elmúlt években szenvedett el radikális átépítést.
A majorsági forma mint kaloda
A majorsági együttesből kizárólag a telepítést, azaz épületek elhelyezését és nagyjábóli méreteit tartották meg szigorú keretként. Ez volt az egyetlen hivatkozási pont, ahol az építtető reprezentációs igénye és a műemléki jogi státusza találkozott. A telepítés megőrzésével nagyvonalú, klasszikusan komponált, a reneszánsz kertekre visszautaló, szimmetrikus-tengelyes, egyenes vonalakkal szerkesztett díszparkot lehetett az épületek köré kialakítani.
A korábban ott álló műemlékegyüttes hozzávetőleges méreteinek és telepítésének megtartása mint egy kaloda feszült a beruházás egésze köré.
A majorság valaha logikusan szervezett, az állattartási rendeltetésnek teljes mértékben megfelelő épületegyüttes volt. A fő épületek nem érnek össze, szabadon állnak. Lakófunkciója eredetileg csak az együttes bejáratánál álló, szerény méretű tiszti és cselédlaknak volt. A szimmetrikus juhaklok végükön L-alakban befordulva belső udvart hoznak létre. A tengely felé való befordításuknak funkcionális oka volt, bejáratuk ugyanis ráfordult a magtárhoz vezető útra, így a takarmánybeszállítás egyszerűsödött. Az épületek közötti szabadtéri átjárás nem okozott gondot, mert az időjáráshoz alkalmazkodni lehetett a mezőgazdasági üzem működése során.
Az épületek különállása azonban súlyos problémává vált, amint a majorságot egységes rendezvényközponttá és rezidenciává akarták átalakítani. A gazdasági racionalitás a terepszint alatti építés ellen szól, hiszen ezen a külterületen a viszonylag olcsó fajlagos telekár értelmetlenné teszi a felépítményekével azonos költséggel létrehozható pinceszinteket, ráadásul ezek használati értéke is kisebb. Csak az indokolhat mégis pinceépítést, ha a földszinten az összekötő nyaktagokat mindenáron el akarják kerülni a műemléki védelemre hivatkozó képmutatással, vagy ha funkcionálisan a pinceszinten jobban megoldható igény (pl. biztonságtechnika) merült fel az építtető részéről.
A tulajdonos mindenesetre a funkcionális és gazdasági racionalitással szemben a jelentős földalatti bővítés mellett döntött.
Az egyes épületeket az újjáépítés során alápincézték, és részben össze is kötötték őket a terepszint alatt.
A két L-alakú juhakol helyén felhúzott új épületek korszerű szerkezetekből épültek, homlokzati rendszerük karakterében, arányaiban is különbözik a lerombolt műemlékekétől. Nemcsak alaprajzilag felaprózott belső tereik teljesen mások, hanem a háromszintesként megjelenő magassági beosztás is radikálisan eltérő. A korábbi nagy fesztávú, nyitott fedélszék helyén az új tartószerkezeti rendszer (acélpillérek és teherhordó külső falak) új közbenső vasbetonfödémeket tart.
Az érkező vendégek számára kijelölt bejárat a vendégház (valaha I. számú juhakol) negatív sarkába került, ami az ilyen jellegű reprezentatív feltárási igénytől – a komplexumon belüli elhelyezkedése és a főtengelyhez való szervetlen kapcsolat miatt – távol áll.
A megbízó (vagyis az Orbán család) által kitalált tervezési program az építkezés során folyamatosan változhatott. A tervezési program alatt értjük a következő elvárásokat:
- a funkciókra vonatkozókat;
- a műemlékvédelmi-jogi szempontokat;
- esztétikai, szerkezeti igényeket, amik talán még a helyszínen is formálódtak.
A műemléképületek megtartásának szempontja az építkezés folyamán fokozatosan háttérbe szorulhatott. A térszerkezet teljes megváltoztatása még ezzel a programmal sem biztos, hogy szükségszerű volt, de
az egyes funkciókat irracionális módon osztották szét a különböző épületek között.
A juhaklok 12,5 méteres fesztávú, alátámasztás nélküli fedélszerkezete és nagyméretű belső tere alkalmas lehetett volna könyvtárnak, vagy reprezentációt szolgáló nagyteremnek. Ehelyett a juhhodályok helyén felhúzott, azonos kubatúrájú épületek tereit apró cellákra, kis belmagasságú terekre osztották. A cselédlakban éppen az ellenkezője történt: a kis szobákat kibontva nagy, kétszintes teret hoztak létre a könyvtárnak. Ugyanakkor mind az épületegyüttes szervezése szempontjából, mind szerkezetileg a magtár lenne a legalkalmasabb a legreprezentatívabb tér szerepére. Ehhez egyelőre hozzá sem nyúltak.
Magazinokból vett megoldások
Eleinte valószínűleg a régi falszerkezeteket is meg akarták tartani, aztán az építtetői igények miatt újabb és újabb pincerészekre volt szükség, ezért végül a védett épületeket teljesen elbontották. A műemléki szerkezetek ellen szólt az az igény is, hogy a régi falszerkezetek biztonsági és hőtechnikai jellemzőit az új funkcióhoz az építtető nem tartotta elegendőnek. Így a pinceszinten 30 cm-es vasbeton falszerkezetek készültek külső vízszigeteléssel és annak tartófalával, befelé pedig burkolatként szolgáló téglafalakkal. A vasbeton szerkezet ilyen méreteit nem indokolhatja más, csak biztonsági okok, szerkezetileg 15 cm is elég lett volna, 20 cm-es vasbeton falszerkezetekkel akár nyolcszintes házakat lehet építeni. A földszinti külső falak 38 cm-es Porotherm thermo téglaszerkezetek, kívül kisméretű 12 cm téglaburkolattal és a belső oldalon burkolatként 12,5 cm könnyűbeton válaszfalazattal.
Az eredeti juhhodályok kis ablakainak szellőzőfelülete ~0,5 m2 volt, ami a hozzá tartozó hasznos alapterületre ~1/50-es arányú természetes megvilágítási mutatót eredményezett. Az állattartási funkciónak ez megfelelt. Az új épületre tervezett régies lakóházi ablakok ~1 m2 üvegfelülete csak ~1/25-ös bevilágítási arányt eredményez. A vendéglátás és szállás funkciók huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségeire ennek az aránynak az 1/8-ot kellene elérnie. Az alulvilágítottság („sötét helyiségek”) problémáját az építtető is érzékelhette, de csak az építés közben, ezért a helyszínen utasíthatta a kivitelezőt, hogy tegyen nagyobb megnyitásokat az ebédlő, a társalgó és a további reprezentációs vagy lakó funkciójú terekre. Így a homlokzat menet közben alakult át egyes helyeken ajtósra vagy üvegfalasra.
A külső nyílászárók (pl. borovi vagy vörösfenyő) faablakok. A belső kerámia- és kőlapburkolatok, látszó acélpillérek, a külső nagykocka gránitkőburkolat a műemlékfelújítások szokásos megoldásai közül valók. A belső faburkolatok, parapet előtti radiátortakarások a polgári lakások esztétikáját idézik. Műemléki felújításokon lehetett vizuális előképe egyes elemeknek, például a burkolatként kialakított áltéglaboltozatos pincéknek, a zöldre mázolt vasoszlopoknak és – az OSB-lapokkal megidézett – könyvtári kazettás mennyezetnek. Szintén műemléki felújítások élménye alapján ragaszkodhattak a legtöbb helyen külső és belső padló-, fal- és lábazatburkolatként alkalmazott süttői mészkőhöz.
Ezeknek az elemeknek az alkalmazása mégis hamis, mert kivétel nélkül idegenek az épületegyüttes eredeti megjelenésétől.
Építész szemmel megállapítható, hogy folyamatosan változó építtetői szándék és igények szerint alakulhatott az építkezés. Ami a tények alapján egyértelműen rögzíthető:
- az épület egészén a tervrajzoktól eltérően megvalósult részletek vannak;
- a megvalósult homlokzat a terveken szereplő nyílászáróktól néhol jelentősen eltérő (különösen a nagy tereknél, pl. az étkező-társalgó 344 m2-es teréhez korábban tervezett parapetes nyílászárók helyett nagy ajtók, üvegfalak);
- a pálinkafőző funkciójú pinceszinti építmény helye és kapcsolódása esetleges;
- az új épületek alápincézett kontúrja bonyolult, gazdaságossági szempontból irracionális.
Miért maradt egyáltalán műemlék?
Az átalakítás mértékét látva felvetődik a kérdés: miért hagyták meg a teljesen elbontott juhakolépületek műemléki védelmét jogi értelemben? És miért kell egy nyilvánvalóan reprezentációra újonnan épült családi rezidenciát műemléki juhakolnak, gazdasági épületnek hazudni?
Egyrészt azért, mert a teljes bontás beismerése alapján rögtön felmerülne a felelősség kérdése a műemlék eltűnése miatt. Másrészt a műemléki érték megvédésére hivatkozva nem kellett a hatályos építési szabályok betartásával foglalkozni. Márpedig Alcsútdoboz helyi építési szabályzata (HÉSZ) alapján ebben az övezetben egy teljesen új rekreációs központot nem lehetett volna felhúzni. A szabályozási tervlap alapján a 13 hektáros telek az építési övezeti besorolás alapján kizárólag mezőgazdasági termékfeldolgozással kapcsolatos létesítmények elhelyezésére, továbbá a növénytermesztéssel és állattenyésztéssel kapcsolatos tárolás céljára szolgáló terület.
A további korlátozásokat is figyelembe véve a területen egy új „kastély” felhúzása HÉSZ-módosítás nélkül nem lett volna lehetséges. Még ha feltételezzük is, hogy az építtető minden további nélkül el tudott volna érni egy ilyen módosítást, ezzel nyilvánvalóvá tette volna azt a tényt, amit el akartak fedni: hogy Hatvanpusztán egy nagyszabású családi rezidencia épül.
A jogi műemlékvédelemnek tehát ebben az esetben a fügefalevél szerepe jutott, a valóság eltakarására használták.
Hatvanpuszta értékelése, építészeti tanulságok
Összességében az újjáépített együttes egyetlen igazán nagyvonalú eleme a József nádor korából megörökölt telepítés. A közel teljes bontás miatt végül értelmetlenné váltak az önként vállalt műemlékvédelmi kötöttségek. Az építtető elvárásaival szemben szolgaian viselkedő építész rajzolóvá degradálódott, a végeredmény pedig kimondottan alacsony építészeti színvonalú. Még a megtartott épülettömegek kezelése sem vett kreatív irányt.
Sok rángatás után jellegtelen, se nem kortárs, se nem műemlék végeredmény született.
Hatvanpuszta esetében a helyszíni adottságok, úgymint a HÉSZ által is előírt mezőgazdasági funkció, a műemléki megjelenés jellege és kötöttségei, valamint az építési szabályok nem voltak összeegyeztethetők azzal az építtetői programmal, amely az ingatlant nem mezőgazdasági tevékenységre, hanem társas összejövetelekre, rekreáció és szállás céljára kívánta használni.
Ezt a programot, vagyis a rekreációs rendeltetésű épületkomplexumot (díszparkkal együtt) megfelelő építési övezetbe tartozó telken, az ehhez szükséges térszerkezettel, szerkezeti adottságokkal rendelkező új, vagy meglévő épületben kellett volna megvalósítani. Az ilyen elvárások esetén – természetesen – a legalkalmasabb reprezentatív épülettípus hagyományosan a kastély lehetett volna.
A program és a helyszín közötti feloldhatatlan ellentmondásra az ügybe bevont szakembereknek (pl. tervező, szakértő, kivitelező, felelős műszaki vezető, műszaki ellenőr, hatósági tisztviselők) kötelességük lett volna felhívni az építtető figyelmét. Ehhez a jogszerűtlen-szakszerűtlen építésügyi folyamathoz asszisztálni vállalhatatlan magatartás volt a szakma képviselői részéről, későbbi hatósági vizsgálatok során komoly következményekkel számolhatnak, tekintve, hogy
műemléképületek is megsemmisültek, ezért akár a büntetőjogi felelősségük is megállhat.
Az építtető családra tekintettel a jogszabályok és a törvények betartására átlagon felüli szigorúsággal kellett volna figyelnie mindenkinek, hogy a szabálytalanság legkisebb gyanúja se merüljön fel, és a miniszterelnök apjának családi építkezése a jogkövető magatartás példájaként álljon a polgárok előtt. Ennek pontosan az ellenkezője történt.
Ehhez az eredményhez a körülmények szerencsétlen együttállása is kellett. Az Orbán család érzelmileg tényleg kötődik a területhez, uradalmi központját mindenképpen itt szerette volna megvalósítani. A reprezentációs, rekreációs célú rezidenciakomplexum programja és a helyszíni, jogi adottságok közötti ellentmondást jogszerűen nem tudták feloldani, hiszen kormánydöntéseket hozni közvetlen családi érdekből nem lehetett, így maradt a szokásos magyaros megoldás:
a kollaboráló szakemberekkel az ügyet „lepapírozni”, azaz nyilvánvalóan hazug magyarázatokkal, fals jogértelmezéssel építési engedélyt szerezni.
Így állt elő az a végeredmény, hogy újonnan épült ebédlő, társalgók, főzőkonyhaüzem, lakások mégis 1840 körül épült műemléki juhhodályokként lesznek az állami nyilvántartásban. Viszont ez a helyzet azzal a meglepő előnnyel járhat, hogy az állam – egy megváltozott helyzetben – magas bírságok kiszabása után, vagy a műemléki besorolás miatti elővásárlással vagy kisajátítással akár hozzá is juthat az ingatlanhoz.
*
Az új hatvanpusztai Orbán-komplexum szikár ismertetése és alaprajzai:
Az épületegyüttes négy épülete építési-átépítési sorrendben a következő (hozzávetőleges nettó összterülettel): rezidencia (~850 m2, korábban tiszti lak), könyvtár (~700 m2, korábban cselédlak), vendégház (~2200 m2, korábban I. számú juhakol) és műhelyépület (~2850 m2, korábban II. számú juhakol), melyek részben alá vannak pincézve. Vannak még más kiszolgáló épületek, építmények terepszint alatt, a kertben és a telek más részein is. Az utóbbiak személyzeti, kerti, biztonsági, közmű-, garázs-, karbantartási funkciókkal.
Az elsőként a korábbi tiszti lak átépítésével egy családi „rezidenciát” alakítottak ki, a tulajdonos szűkebb családja számára szolgáló lakó-, szállás- vagy nyaralófunkcióval. Az ilyen funkciójú épületrészekre a továbbiakban az „apartman” megnevezést használjuk.
A volt cselédlak kis helyiségei helyén nagy belmagasságú, galériás könyvtár valósult meg, és a tulajdonos nyilatkozata szerint az épület többi részén apartmanok találhatók. „Itt lesz a családunk összes könyve, irata, mindaz, ami megmaradt a múltból. Lesz egy tanulóterem és két diáklak, ha valakit mindez érdekel, és netán kutatni akarna” – mondta el a Borsnak adott interjúban Orbán Győző. Az általa béresháznak nevezett épület kapcsán az idős vállalkozó a „visszaépítés” kifejezést használta, amiből arra következtethetünk, hogy az eredeti épületből ebben az esetben sem maradhatott meg sok.
E két épületről, vagyis a rezidenciáról és a könyvtárról nem áll rendelkezésre alaprajz.
A vendégházat (volt I. számú juhakol), ha a köz számára is nyitva lenne, apartmanjaival, nagy termeivel, tipikus vendéglátó-szállás („panzió”) funkciójú épületnek lehetne nevezni. De a közforgalom azért zártható ki teljes mértékben, mert bár a méretei lehetővé tennék, üzleti szálláshely-szolgáltatásra alkalmatlan, térszervezése és a helyiségkapcsolatai ezt lehetetlenné teszik (például a fő vendégbejárat helye, elvágott részek, recepciós pult, reprezentatív bejárat hiánya stb.). Az építtető részéről elhangzott magyarázatot, miszerint tágabb családi (és baráti) vendégfogadásra szánták, a helyiségsémák igazolják.
Az épületet kisebb-nagyobb rendezvények tartására tervezték úgy, hogy a vendégek teljes ellátása és akár szállása is biztosítható legyen házon belül. A konyhaüzem 300 adagos főzőkonyhaként használható méretei és a tartozékai alapján. A 344 m2-esre összenyitható nagyterem több száz fős rendezvények megtartására alkalmas, még étteremnek berendezve is (a teremben akár 180 fő is leültethető). Az emeleteken további nagy méretű rendezvénytermek találhatók külön vizes blokkokkal. Az emeleti és földszinti illemhelyek méretezése is alkalmas akár több száz fő igényeinek kiszolgálására.
A vendégházzá alakított juhakol korábbi délkeleti főbejáratát az újjáépítés meghagyta, az előtérből egy reprezentatív, háromkarú lépcső vezet a pincéből emeletre, de ennek eleganciáját az orsótérbe telepített lift igencsak rontja. A lépcső mögé egy nagyobb konyharendszert telepítettek (zöldség- és húselőkészítő, söntés stb.), amit az udvar felőli folyosó megkerül. A vendégház a különálló rezidenciához egy földalatti folyosón keresztül kapcsolódik, tehát ténylegesen ez az előtér és az átjáró folyosó köti össze a rezidenciát a vendégház földszintjén található nagy közös helyiséggel (ebédlő és társalgó). A komplexum méreteit érzékelteti, hogy önmagában a földszinti folyosó közel 36 m2-es, akkora, mint egy kisebb lakás.
A földalatti folyosóról további föld alá rejtett kiszolgáló területek (raktárak, garázsok) nyílnak.
A földszinti nagy helyiség másik feltárása az L-alakú épület belső sarkában található. Zavarba ejtő, hogy ide van szervezve a külső vendégek érkezése (erre utal az akadálymentes mosdó az előtérben, a ruhatár, amit gardrobnak neveznek, és a különválasztott férfi-női mosdócsoport). Az épület külső oldali, másik sarka által adódó, nehezen hasznosítható tereket raktárakkal töltötték fel. A különös alaprajzi szervezésből kiolvasható az az igény, hogy a terembe érkezők és helyet foglalók számára a nagy és látványos kandalló felől érkezzen (nyilván a rezidenciából) egy fontos személy. Az épület rövidebbik szárnyában a közönségforgalmi érkezés mellett egy egyszintes és négy kétszintes apartman található.
Az épület „hónaljába” dugott főbejárathoz kapcsolódik az emeletre vezető főlépcsőház, az orsóterében ismét csak személyfelvonóval. Az egyik oldalon innen nyílik két háromszobás apartman. Nem tudjuk, hogy a rezidenciában hányan lakhatnak, de a vendégházban eddig hét apartmant számolhattunk össze: valóban alkalmasnak tűnik a népes család elszállásolására, bár minden családtagnak nem jut külön apartman. Mivel a nagy, reprezentatív fogadóterektől ezek a lakrészek nincsenek diszkréten elválasztva, ezért valószínűleg csak alkalomszerűen számolhatott az építtető olyan nagyrendezvényekkel, amelyeken sok idegen fordul meg.
A földszinti ebédlő fölött egy nagyobb, 160 m2-es klubszoba van, külön férfi-női mosdócsoporttal. A földszinti társalgó felett egy kisebb, 90 m2-es klubszoba helyezkedik el. A klubszobákat a lenti társalgóból felvezető háromkarú lépcsőn érik el a vendégek. A kisebbik klubszoba kapcsolódik az épület főlépcsőházához is, az ott alvó vendégek számára is elérhetően. A főlépcső emeleti előtérből nyílik egy rejtélyes funkciójú, 50 m2-es „raktár” elnevezésű helyiség, ami az egyik klubszobához zuhanyzókkal, illemhelyekkel kapcsolódik. Mivel raktárakhoz a legritkább esetben szükséges mosdóblokkot és zuhanyozási lehetőséget rendelni, joggal vetődik fel a kérdés, hogy valóban ez lehet-e a rejtélyes helyiség funkciója.
A főbejárati nagy, háromkarú lépcső az emeleten további két darab egyhálószobás apartmant tár fel. Azokból az emelet más részébe nem lehet eljutni. Szeparált elhelyezésük alapján ezek a vendégekkel érkező kísérőknek szolgálhatnak szállásul (pl. testőr, gépkocsivezető), bár ezek is elég tágasak. Ugyanitt egy külön apartman a konyhához kapcsolódóan az éjszakára is a rezidencián maradó konyhai személyzet rendelkezésére állhat.
A tulajdonos és a tervrajzok az elbontott II. számú juhakol helyén felhúzott épületet műhelyépületnek nevezik, de a műhelyfunkció valójában csak kis részét foglalja el. Az épület földszintjén egy gyümölcsfeldolgozó kisüzem, kazánház, műhely, személyzeti öltöző és három apartman találhatók. A piceszinten raktárak, fagyasztók, hűtők, a földszinti gyümölcsfeldolgozás tároló helyiségei és a pálinkafőzés helyiségcsoportja kapott helyet. A pálinkafőzés nem egy zárt üzemként van kitalálva, hanem vendéglátó és bemutató jellegre utal a terek kialakítása. A bővítésre tartalékolt területen további négy apartman lenne kialakítható (a rezidencia és a könyvtár nélkül 13 darab eddig felsorolt apartman mellé).
Az együttes működését biztosító személyzet elhelyezése többféle módon történt. A napi bejárással dolgozó kertész, karbantartó és más szakmák munkásainak elhelyezését külön épületekben, részben pedig a munkahelyük melletti (külön férfi, női) öltözőblokkokban oldották meg (a konyhaüzemhez, a műhelyhez stb. kapcsolódóan). Külön épületekben helyezték el a biztonsági, védelmi személyzetet. A személyi gépkocsivezetőnek külön illemhely biztosított a garázs mellett. Külön apartmant kapott a személyzetnek az a része, aki folyamatosan, vagy több műszakban a család mellett szolgálnak (pl. a konyhaüzem felett).
Hatvanpuszta eddig megismert alaprajzai:
Nyitókép: kilátás a napelemparktól a kerten át az új műhelyépület irányába (fotó: Hadházy Ákos)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
