Három éve még haza lehetett volna zavarni az oroszokat – most már nem lehet
Két izgalmas epizódja is megjelent a Trump Show legújabb évadának, mióta múlt csütörtökön a Heti Válasz legutóbb jelentkezett. Az alaszkai gengszterfőnök-találkozó után magyar idő szerint hétfő éjjel kisfőnöki találkozó is volt Washingtonban. Világszerte azt találgatják most, hogy mindennek (a Trump-Putyin és a Trump-Zelenszkij találkozónak) vajon lesz-e hatása a háború lezárására. Ezt tesszük tehát mi is eheti podcastunkban. A mikrofonnál Stumpf András, valamint két külpolitikai szakértő. Egyikük, Ablonczy Bálint „házon belülről” érkezett, a vendég pedig ezen a héten Bendarzsevszkij Anton.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek az adásból:
Közelebb kerültünk a háború végéhez az elmúlt héten?
Bendarzsevszkij: Az elmúlt hónapokban sokkal közelebb kerültünk a rendezéshez, mint az elmúlt három évben valaha. 2022 március-áprilisában voltak olyan egyeztetések, amelyekben volt potenciál, és most újra vannak ilyenek. Korábban az európai vagy nyugati várakozás abból állt, hogyha kellően kitartóak vagyunk, és folytatjuk a szankciós politikát, akkor előbb-utóbb Oroszország összeomlik, vagy leváltják Putyint, vagy az orosz lakosság elégedetlen lesz, és az orosz társadalom majd nyomást helyez a kormányra.
Ami alighanem az orosz társadalom totális félreértése.
Bendarzsevszkij: Így van, három és fél év alatt ez nem is következett be. Most végre vannak diplomáciai próbálkozások. Egyáltalán nem biztos, hogy ezek eredményre fognak vezetni, de a felek újra beszélnek. Ahogy említetted, hogy Putyin illegitimnek nevezte korábban Zelenszkijt, azért az elmúlt hónapokban ezt a kijelentést már elengedte. Ukrán részről is Ukrajnában rendeletbe volt foglalva, hogy Vlagyimir Putyinnal ők nem fognak tárgyalni. 2022 őszén hoztak egy ilyen rendeletet, de már ezt a dolgot is elengedték, tehát Ukrajna nemhogy nem zárja ki Vlagyimir Putyinnal való egyeztetést, hanem ők szorgalmazzák, hogy találkozzanak a legmagasabb szinten, mert csak így tudnak véget vetni a háborúnak. És ebbe a rendezési kísérletbe az európai vezetők is belementek. A washingtoni hétfői találkozón egy olyan koreográfiát láttunk, hogy amikor az európai vezetők az amerikai kabinetülésekhez hasonló forgatókönyvben egy asztal körül ülnek, akkor Trump szisztematikusan átadja a szót az egyes kabinetvezetőknek, és ők előbb néhány mondattal hízelegnek Trumpnak, hogy mennyire jó, hogy Donald Trump lehetővé tette ezt és ezt és ezt, majd pedig rátérnek a konkrétumokra, és konkrét gazdasági vagy politikai kérdésekről beszélnek. Ugyanez történt az európai vezetőkkel, tehát Donald Trump szót adott Macronnak, szót adott Meloninak, Alexander Stubbnak, és ők előbb elmondták, hogy nagyon jó, hogy Donald Trump összehozta ezt a lehetőséget, és hogy megvan a lehetőség a háború lezárására, majd elmondták, hogyan látják. Például Friedrich Merz elmondta, hogy szerinte nagyon jó, hogy elindult a tárgyalás Vlagyimir Putyinnal, és most kell még nyomást helyezni az oroszokra, Moszkvára, erőt mutatni, és akkor hátha még többet, még jobb feltételeket lehet kicsikarni Oroszországtól.
A Merz-féle gondolatot kicsit tovább fűzve elég logikus, hogy a Nyugat egy dolgot tehet: odaadja azt a rengeteg fegyvert, és visszaszorítja Putyint a saját határai mögé, onnantól akkor lehet békéről tárgyalgatni.
Bendarzsevszkij: Politikai és morális szempontból teljesen igazad van, veszélyes precedens lenne az agresszor jutalmazása, de én azt gondolom, ez a momentum, amiről te beszélsz, hogy adjunk még több fegyvert, és az ukránok a saját haderő révén nyugati fegyverekkel kirakják az oroszokat az ukrán határokon túl, már nincs meg. Ez 2022-2023-ban reális alternatíva volt, és akkor nem történt meg ez a fajta nyugati támogatás. Azóta ez egy másik ukrán haderő. A tapasztalt katonák, akiket éveken keresztül képeztek, akik mondjuk 2014 után szereztek tapasztalatokat, ők már ebből a rendszerből nagyrészt kiestek, megsebesültek, meghaltak. Az ukrán haderő élőerőhiánnyal küzd, a korábbi létszám jelentősen csökkent, most nagyjából olyan 250 ezer fős, közvetlenül a fronton harcoló haderőről beszélünk.
És ez már nem elég ahhoz, hogy akármilyen jó fegyverekkel, de kiverjék az oroszokat Ukrajnából?
Bendarzsevszkij: Így van. Tehát hiába adnánk még jobb fegyvereket. Ugye ez is kérdéses, mert Európa látszólag nem tud fegyvert adni. Milyen fegyvereket láttunk az elmúlt fél évben, amit a tettrekészek koalíciója adott volna Ukrajnának, és amely megváltoztatta volna a háború menetét? Nincs ilyen. Az oroszok képesek voltak az elmúlt években saját védelmet kiépíteni az általuk kontrollált ukrán területeken. Tehát ez már egy egészen másik helyzet. Én például éveken keresztül azt mondtam, hogy a Nyugat helyzeti előnyben van Oroszországgal szemben, s ha kellő erővel beállunk Ukrajna mögé, akkor Oroszországgal szemben ez a stratégia működhet, hiszen a Nyugat katonai potenciálja, gazdasági potenciálja össze sem hasonlítható Oroszországéval. Itt a világ GDP-jének 60-70 százalékáról beszélünk, miközben Oroszország ebben a rendszerben nagyjából másfél százaléknyi potenciállal rendelkezik. Azt mondtam, hogy az idő nekünk dolgozik, mert ha megvan a politikai akarat, és tesszük, amit kell Ukrajna támogatására, akkor az oroszok ezt nem fogják bírni. Sajnos nem ez történt. Tehát az a fajta terv, amit te felvázolsz, három éve még működhetett volna, most, 2025-ben viszont már nem működne, mert egyszerűen nincs meg a kellő számú fegyver, és nincs meg az ukrán élőerő.
Ablonczy: Szerintem a kérdésed afelé mutat, ami az egész diplomáciai karneválnak, Alaszkának, meg Washingtonnak is az egyik kulcskérdése, ez pedig a biztonsági garanciák kérdése. Ugye lényegében Putyin azt mondja, hogy hát persze, aláírunk egy papírt, és akkor nem támadjuk meg Ukrajnát. Ezt a műsort már láttuk néhányszor. Budapesti memorandum 1994, Minszk, lehet sorolni azokat az alkalmakat, amikor szépen kalibrált, szépen megfogalmazott szerződéseket aláírt Oroszország, és aztán láttuk, amit láttunk. Tehát kell egy nagyon erős, kvázi katonai garancia arra, hogy mi, nyugatiak, amerikaiak, bárki, azt mondjuk, hogy nemcsak aláírunk egy papírt, hanem garantáljuk valamilyen módon azt, hogy ez ne ismétlődhessen meg. Csakhogy itt jön be az, hogy Trump politikai üzenete az, hogy ezt az egészet le fogja zárni, és Amerika kijön ebből a sztoriból. Na most egy biztonsági garanciát úgy, hogy nincsenek akár mondjuk katonák a helyszínen, vagy egy olyan szerződéses, amiről többen beszéltek már, olyan szerződéses vállalás, ami arról szól, hogy nem NATO-tagság, de lényegében egy NATO 5-ös cikkely, anélkül nagyon nehéz elképzelni, hogy két év múlva az oroszok nem kezdik újra. Tehát most jelenleg szerintem az egész tárgyalási folyamatnak az az egyik kulcskérdése, ki fogja ezt a garanciát adni, és milyen feltételekkel fog garanciát adni, hogy ne legyünk egyszer majd megint ugyanott, ahol most vagyunk.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
