Orbán halállal fenyeget, Magyar jobb életet ígér – 20 éve nem látott helyzet állt elő
Húsz éve nem volt ilyen választás előtti nyarunk. A mögöttünk hagyott hétvégén két komolyan veendő politikusi beszéd is elhangzott Magyarország jövőjéről és helyéről a világban. Orbán Viktor ismét elfogadta a moszkvai logikát, Magyar Péter pedig először vezette le részletesen, hogy a nyugati szövetségnek nem lehet alternatívája. Orbán szerint a választás tétje a magyarság túlélése, Magyar szerint az ország békéjét belülről fenyegeti a kormány.
A legutóbbi parlamenti választás előtti nyáron a járvány miatt elmaradt a tusnádfürdői tábor, így miniszterelnöki beszéd sem volt, de az ellenzék sem szervezte még meg magát: az őszi előválasztásra készültek éppen. Májusra sikerült megállapodniuk abban, hogy online is lehet majd ott szavazni, két hónapot pihentek, és július végétől regisztrálhattak a jelöltek. Nemhogy vezetője nem volt akkor még az ellenzéknek, de értelmezhető formája sem. Egy választással korábban, 2017 nyarán az ellenzéki pártok egy bizonyos plakáttörvény miatt izgultak leginkább, és keresték soraik között az árulókat. Legfőbb reményük Simicska Lajos szörnyű titka volt, amivel talán előáll, és minden fideszest elijeszt vele Orbán Viktortól. 2013 egész nyara azzal ment el, hogy Mesterházy Attila és Bajnai Gordon sikertelenül tárgyaltak az ellenzék megszervezéséről. 2009-ben az volt az egyetlen kérdés, hogy mekkorát győz a Fidesz.
Kijelenthetjük tehát: 2005 óta,
éppen húsz éve nem volt olyan választás előtti nyár, hogy érdemi tétje lett volna annak, hogy a politikusok vitatkoznak Magyarország helyéről a világban.
A mögöttünk hagyott hétvégén viszont éppen ez történt.
Orbán Viktor hosszú évek óta a Fidesz erdélyi szabadegyetemén, Tusnádfürdőn adja elő részletesen, hogy mit gondol Magyarország helyéről a világban, idén viszont először fordult elő, hogy ugyanaznap egy másik komolyan veendő politikusi értelmezés is elhangzott a témában. Magyar Péter Székesfehérváron tartott párhuzamos előadást, alternatívát mutatva a kormány politikájával szemben.
Minthogy két évtizede nem volt ehhez hasonló helyzet, érdemes felidézni Orbán és Magyar legfontosabb állításait.
Mi a végső sorskérdés?
Ha egyetlen végső kérdésre kell szűkíteni a két politikus szombati üzenetét, akkor ajánlatuk egészen világossá válik: Orbáné a túlélés a biztos halál helyett, Magyaré pedig jobb életminőség a minden eddiginél rosszabb helyett.
Orbán arról beszélt, hogy ha nem ő nyeri a következő választást, akkor Magyarország belekeveredik az éppen körvonalazódó harmadik világháborúba, de ha esetleg az mégsem pusztítaná el az országot és annak lakosságát, akkor a bevándorlók és a szexuális kisebbségek térnyerésén keresztül megmutatkozó hanyatlás törölné el a magyar nemzetet a Föld színéről. Orbán tehát a 2024-es EP-kampányát ismételte meg szofisztikáltabb köntösben, elemzésének alapja mindenesetre ugyanaz a gesztus volt, mint amikor „Háború” feliratú plakátokkal borította be az országot. Orbán szerint napjaink sorskérdése nem kevesebb, mint a megmaradás. Szó szerint, fizikai értelemben.
Beszédének veleje az volt, hogy ha nem a Fideszre szavazol, akkor meghalunk.
Magyar szerint viszont napjaink sorskérdése a végletes megosztottság, a gyűlölet elburjánzása, mert ez „robbanthatja szét” lelki értelemben az országot. Az ellenvéleményeket tiszteletben tartó, kulturált vitákat és méltányosságot biztosító országot ígért, a kirekesztéssel és a hazaárulózással szemben – néhány perccel azután, hogy Orbán technikailag lehazaárulózta a Tiszát, hiszen idegen érdekek kiszolgálójaként beszélt róla (és a DK-ról).
A Fidesz a 2002-es választási vereségét követően arra a felismerésre jutott, hogy a rettegés jobban mozgósít, mint a szeretet és összefogás üzenete, és azóta választásról választásra radikalizálta félelemre építő szólamait. Orbán azóta mindig azt ígéri, hogy megvéd valamitől, a rezsitől a bombázásig terjedő, egyre borzasztóbb dolgoktól. Annál nagyobbat mondani, mint hogy elpusztul minden és mindenki, nem lehet. A szomszédban dúló háború ennek az üzenetnek ráadásul valamiféle alapot is ad.
A magyar demokrácia jelenlegi válságának az egyik súlyos tünete, hogy a közélet verbálisan valóban háborús tereppé vált. Ahol a kormánypárt kommunikációs igazgatója kicsizik, frakcióvezetője pedig pöcsözik, ott nincs igazi politika. Ott csak harsány valóságshow van. Amire egyébként van igény az ellenzéki közönség részéről is, hiszen az „út a börtönbe program” vagy a vaskosabb gúnyolódások mindig kiemelkedő tetszést aratnak Magyar közönségében.
A Tisza elnöke most tehát kockáztatott azzal, hogy szombati beszédében teljesen elhagyta ezeket a brutális és fenyegető szólamokat,
és kilenc hónappal a választás előtt kipróbálta, hogy működhet-e a normalitás visszaállításának programja. Ostorozta a korrupciót, a hibás döntéseket, de ez volt eddig a legszelídebb beszéde jelentős tömeg előtt. Korábban is volt rá példa, hogy leállította a „mocskos Fidesz” skandálását, most ez azonban el se kezdődött. Nem olyan volt a szöveg. Politikai, nem pedig harctéri beszéd volt.
Kérdés, hogy hosszú távon is működhet-e ez a stílus: a brutalitásnak ugyanis nagy ereje van. Orbán riogatása csak akkor veszthet erejéből, ha elég sok ember szemében válik annyira hiteltelenné, hogy szólamai inkább komikusnak tűnnek. Magyar ezt a hangulatot igyekezett megteremteni, amikor felidézte (még a 2018-as kampányból) Lázár János Bécsben forgatott videóját, amelyben a fideszes politikus az osztrák fővárosban elviselhetetlenné vált életről szólt, muszlimokat mutogatva az utcán.
Noha valóban bornírtnak tűnnek Orbán Nyugat-Európát temető szólamai (főleg ha statisztikai adatokkal vizsgáljuk, hogy milyen az élet ott, és milyen maradt a kormányzása alatt itt), de tény: eddig bejött az ösztönökre ható fenyegetés, amiben a frontra küldik a magyarokat, átoperálják az ovisokat és kicserélik afrikaiakra a lakosságot. A nagy kérdés az, hogy alapvetően ez az alpári ijesztgetés volt-e eddig Orbán és a Fidesz sikerének legfőbb oka, vagy az csak arra volt jó, hogy a 2010-es évek életszínvonal-emelkedésével elégedett tömeg mellé odategye a kétharmadhoz hiányzó, szorongásra hajlamos embereket is. A kérdés tehát az, hogy
a fejlődés megtorpanásával mekkora közönsége marad az ijesztgetésnek.
A két beszéd alapján feltételezhető, hogy a Tisza és a Fidesz is azt méri, hogy az emberek nyugalomra (is) vágynak. Hogy sok most nekik a brutalitás. Magyar eleve erre építette a beszédét, a belső béke lehetőségét ajánlotta közönsége figyelmébe, de Orbán is beszélt arról, hogy a sajátjaik között sem akar mindenki harcolni. Egyetlen konkrét bejelentése, a Digitális Polgári Körök megalapítása éppen nekik szólt. Az új online közösséget azoknak ajánlotta a figyelmébe, akik építkezni, és nem küzdeni akarnak a fideszes táborban.
Hol a helyünk a nagyvilágban?
A beszédek lényegi részei mindkettőjük esetében a nagyvilágban elfoglalt helyünket taglalták. Orbán Tusnádfürdőn általában főleg erről beszél, így logikus volt, hogy Magyar is ezzel készült elsősorban.
Orbán örömmel nyugtázta, hogy a világ nagy hatalmi központjai közül kormányának jó a viszonya majdnem mindegyikkel: Kínával, Oroszországgal, a türk világgal, Indiával és az USA-val. Kizárólag „Brüsszellel nem jó”. (Brüsszel az EU és a NATO székhelye.)
Magyar Péter vele szemben arról beszélt, hogy éppen az EU és a NATO szövetségét kellene a legkomolyabban venni, mert ez a keret Magyarország nyugati kultúrájának záloga, a magyar történelem küzdelmeinek értelme. Magyar szerint e szövetségi rendszer megerősíti Magyarországot, a szövetségben megjelenített magyar álláspont növeli az ország befolyását a világban. Orbán feleslegesen provokálja a szövetségeseket, és ezzel végső soron gyengíti a magyar érdekérvényesítés lehetőségeit. Azt mondta, hogy ezért
a 2026-os választás népszavazás lesz a magyar EU- és NATO-tagságról is.
Orbán Viktor ugyan egyik szervezet elhagyására sem tett javaslatot, arról viszont beszélt, hogy az EU-t koncentrikusan kellene átalakítani, azaz Magyarországnak elég lenne egy lazább kapcsolódás is, míg a szorosabban együttműködni akarókra vonatkozzanak más szabályok. Orbán, ha felületesen, ha utalgatva is, de végső soron az EU perifériájára helyezte Magyarország jövőjét. Magyar ezzel szemben az EU teljes jogú tagjának akarja látni Magyarországot, annak minden lehetőségével és kötelezettségével együtt. Állítása szerint ettől még nem kell lemondani Magyarország szigorú menekültügyi politikájáról sem, hiszen más ország is elintézte büntetések nélkül az EU-ban, hogy egyes ügyekben a saját útját járja, csak ügyesen meg kell egyezni, konstruktívnak kell maradni. (Ebben igaza van. Meg kell nézni például, hogy kapott-e pénzbüntetést például Szlovákia, és fogad-e be Magyarországnál nagyobb számban menekülteket. A válasz nem és nem.)
Orbán Viktor megismételte Vlagyimir Putyin magyarázatát arról, hogy alapvetően az EU és az USA miatt indított háborút Oroszország Ukrajna ellen. A támadás fő oka eszerint az volt, hogy a nyugati politikusok támogatták Ukrajna nyugati orientációját. Magyar ezzel szemben arról beszélt, hogy a háborúért kizárólag Putyin Oroszországa a felelős, onnan jött a támadás, a felelősség nem megosztható.
A putyini érvelés elfogadásával Orbán lényegében egyedül van Európában. Nem minden tagállamot aggaszt egyformán az orosz agresszió az EU-ban, de kormányzati szinten ennyire egyértelműen sehol máshol nem állítják, hogy a Nyugat a hibás a háború eszkalációjáért. Azt viszont Berlintől Párizsig és Varsótól Bukarestig sok helyen képviselik, hogy a putyini logika elfogadása behódolást jelent az oroszoknak, ami nemcsak morálisan elfogadhatatlan, de az EU biztonságára nézve veszélyes is.
A két politikus közötti világnézeti szakadék még soha korábban nem jelent meg ilyen élesen.
Magyar eddig sokszor óvatoskodott, így próbálta védeni magát. Volt rá oka: Orbán kezdettől nyugati bábként állította be. Most ezt a béklyót nagyon határozottan lerázta magáról, és egyértelműen hitet tett Magyarország nyugati orientációja mellett, valamint a keleti önkényrendszerekkel kötött szövetségekkel szemben.
Magyar szombaton azt mondta, hogy a Tisza-kormány már 2026-ban feloldja az EU-s zárolásokat, és hazahozza a beragadt milliárdokat. Orbán ezt elismerte a saját beszédében, szerinte is meg tudná ezt oldani Magyar, csak akkor jönne a háború, a gender és a migráció. Ő azt ígérte, hogy majd 2027 decemberében, a következő EU-s költségvetés vétójával zsarolja ki a beragadt pénzt. Mindet.
Csakhogy addigra a pénz igen jelentős részéről technikailag lecsúszik Magyarország. Mindet már Magyar sem tudná hazahozni, hiszen 2026 augusztus végén az RRF program lejár, amiből 10,2 milliárd euró (uszkve 4000 milliárd forint) járna Magyarországnak, és ennek legfeljebb a töredékét lehetne addig megpályáztatni. Orbán 2027 végén esedékes zsarolása pedig ebből a keretből már egyetlen centet sem mozdíthatna meg. Ezen felül a kohéziós keretből is vesztett már el pénzt véglegesen Magyarország: eddig 1 milliárd eurót, ami 2026 végével addigi megegyezés hiányában tovább növekedne.
Tényleg van tét?
Mindkét szónok úgy beszélt, mint aki biztos jövő tavaszi győzelmében.
Magyar Péter kijelentő módban szólt kormányzati terveiről: a Tisza-kormány ezt és ezt teszi majd… Állításokat tett, nem pedig feltételes ígéreteket. Korábban Magyar rendszeresen megosztotta a Tisza előnyét mutató közvélemény-kutatásokat, és néhány választókerület aktuális hangulatát jelző felmérést maga a Tisza is kiszivárogtatott a sajtónak.
Orbán Viktor idén először ismertetett közvélemény-kutatási adatot: tusnádfürdői bejelentése szerint 106 választókerületből 80-ban a Fidesz áll nyerésre. A miniszterelnök konkrét számháborúkba a népszerűségi verseny állásáról soha nem szokott belemenni, de most a Tisza erejét mutató hírek rákényszerítették, hogy álljon elő valamiféle adattal. Ez már önmagában érdekes gesztus volt tőle. Sajnos nem derült ki, hogy melyik intézet, milyen mintán, milyen módszerrel és mikor mérte azt, amit idézett.
A Tisza által korábban megosztott, de nem általuk rendelt kutatásoknak viszont vannak gazdái, azaz vannak cégek, amelyek nevükre vették azokat, és a mérés módszertanáról is elárulták a legalapvetőbbeket. Viszont ezek a kutatások nem mennek le választókerületi szintre, csak országos átlagokkal, vagyis pártlistás eredménnyel számolnak, miközben
az egyéni körzetek eredményei sokkal inkább számítanak majd a győzelem szempontjából.
Orbán viszont csak az egyéni körzetekről beszélt, egy saját, minden részletében titkolt kutatás alapján.
Ahogy az EU-s pénzek hazahozatala esetében, itt is Orbán számai állnak ingatagabb talajon. A nyilvános mérések alapján készített mandátumbecslések kihozhatják a Tisza és a Fidesz győzelmét is, ez csak módszertan kérdése. 80-26-os győzelmi arányt azonban egyik ismert felmérésből sem lehet kihozni: még a Mandiner kormányközeli adatokból kiinduló, július 16-i számítása is csak 63-46-ot ígért a Fidesznek. A szombati beszédek nem konkrétumokról, hanem elméletekről, értékekről szóltak elsősorban, de ahol a számokat ellenőrizni lehet valamennyire, ott Orbán blöffölt nagyobbakat kettejük közül.
Kemény hónapok jönnek
A kampány egyre keményebb lesz, ahogy közeledik a választás. A Fidesz maradt a 2024-ben már csúcsra járatott, de már 2022-ben is használt receptjénél. Ugyanazt üzeni: háború és pusztulás vár Magyarországra, ha nem Orbán Viktor marad a miniszterelnök. Akkor egyszerűen eltűnik a magyar élet. Magyar Péter és a Tisza valószínűleg továbbra is arról fog beszélni elsősorban, hogy leromlottak a közszolgáltatások, rossz az életszínvonal, miközben Orbán környezetében mindenki dúsgazdag lett. Ám július 26-án Magyar nyitott az ideológiai, világnézeti kritika felé is. Először mondta ki egészen világosan, hogy Magyarország helye Nyugaton van.
Fontos volt értesülni arról, hogy így gondolja.
Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán; Facebook/Magyar Péter
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a biztonságos, magyar fejlesztésű platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
