Stumpf András: „Nem csak jogunk, de kötelességünk is itt lenni”
„Valahogy meg kell majd mutatni a világnak, hogy a magyar nem a legpocsékabb nemzet. A ma, itt, ezen a téren készült fotókra lehet majd mutogatni akkor bizonyságul: lám, voltak itt sokan, akik nem éltették az agresszort, sem a hazait, sem moszkvai barátját.” Stumpf András kollégánk beszéde a Polgári Ellenállás június 10-i Kossuth téri tüntetésen, amit az önkénytörvény elfogadása ellen szerveztek.
Köszönöm, hogy itt lehetek, köszönöm, hogy itt vagytok. Azért sajnos nem jár köszönet, hogy itt kell most lennem – újságíróként nekem normális viszonyok között nem a színpadon lenne a helyem. Hogy mégis mit keresek itt, hogy mégis mit keresünk itt – erre próbálok választ adni három-négy percben.
Kedves Magyar Polgárok!
Amikor meghallottam, hogy elhalasztják az önkénytörvény megszavazását, ismerős érzés kerített a hatalmába. Eszembe jutott, hogy a jelenleg is hatalmon lévők pontosan hét évvel ezelőtt, ilyenkor, június elején végezték ki egykori nyomtatott hetilapunkat. Előtte hónapokig hitegettek, bizonytalanságban tartottak. A vége persze az lett, hogy Mészáros Lőrinc emberei még a netről is letörölték a Heti Választ, az utolsó betűig. Szóval én személyesen is átéltem már, milyen az, amikor a hatalmasok látszólag lazítanak a nyakunk köré tett hurkon, miközben már réges-rég kinyomtatták a halálos ítéletünket.
Nem tudok tehát egyszerűen legyinteni az önkénytörvényre csupán azért, mert őszre halasztották annak elfogadását. A tervezet most is ott fekszik a hivatalos iratok között. Orbán Viktor aláírása ott van a törvényjavaslaton. A javaslaton, amely jelenlegi formájában nem más, mint a magyar polgári demokrácia halálos ítélete.
Mégsem azért jöttem ide hozzátok, elétek, hogy panaszkodjak, hogy „visibáljak” – bár ezt nyilván megkapom majd.
Azért jöttem ma ide, hogy köszönetet mondjak önöknek, köszönetet mondjak nektek. Amikor néhány kollégámmal 6 és fél évvel ezelőtt a semmiből, mindenféle befektető nélkül megalapítottuk a Válasz Online-t, nagyon halványan pislákolt csak bennem a remény, hogy létezik elég erős magyar polgárság, amely igényli az ellenőrzött információt és ezért támogatni is hajlandó sajtótermékeket. Kiderült, hogy
van ilyen polgárság, amely erején felül akár több lapot, civil szervezetet életben tart
– miközben a hazug propagandára fordított százmilliárdokat is kénytelen fizetni az adójából.
Polgártársaim!
Ha ti nem lennétek, a szabad magyar nyilvánosság már évekkel ezelőtt megszűnt volna. Kizárólag nektek, magyar polgároknak köszönhető, hogy ma még létezik hatalmi központoktól független magyar sajtó. Köszönöm tehát a Válasz Online egész szerkesztősége nevében, hogy az elmúlt hat és fél évben is a hivatásunknak élhettünk. Ezt a hat és fél évet már senki nem veheti el tőlünk.
Ugyanez azonban már nem mondható el a közös jövőnkről. Azt bizony még elrabolhatják.
Nem vagyok politikus, hogy buzdítsalak és lelkesítselek benneteket. Jós sem vagyok, nem szolgálhatok a fényes jövő ígéretével. Kiderülhet, hogy mi, magyar polgárok – kevesen vagyunk. Lehet, hogy az önkényuralom kiteljesedik hazánkban. Arra sincs garancia, hogy mégoly hatalmas tüntetésekkel útját lehet állni.
Mégis: nekünk most nem csak jogunk, de kötelességünk is itt lenni. És ez nem afféle szónoki fordulat. A jelenleg is hatályos magyar alkotmány szerint
senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására.
Idézem a következő sort:
„Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.”
Alkotmányos kötelességünknek teszünk tehát eleget, amikor most itt vagyunk és fellépünk az önkény, valamint annak törvénye, törvényei ellen.
Ez a kötelesség azonban nem csak a miénk, akik ma itt vagyunk. Az alkotmány vonatkozik a kormánypárti szavazókra, képviselőkre, még a miniszterelnökre is. Mi törvényesen csak annyit tehetünk, hogy összegyűlünk, hogy szóban és írásban fellépünk az önkénytörekvésekkel szemben. Ők azonban, a kormánypárti képviselők, kizárólag úgy léphetnek fel törvényesen és alkotmányosan, hogy nem szavazzák meg az önkénytörvényt. Sem most, sem ősszel, sem soha az életben.
Dönthetnek persze úgy is, hogy megszavazzák, hogy alkotmányuk és saját nemzetük ellen fordulnak. Hogy keleti önkényuralommá alakítják hazánkat, kivezetve Magyarországot az Európai Unióból. Még az is lehet, hogy sikerül nekik.
Ám még ha ez a sötét forgatókönyv valósulna meg, akkor is fontos, hogy itt állunk ma. Egyszer ugyanis minden rémálom véget ér. S ha eljön majd az a pillanat,
valahogy meg kell majd mutatni a világnak, hogy a magyar nem a legpocsékabb nemzet. Hogy nem hullarablók gyülekezete vagyunk.
A ma, itt, ezen a téren készült fotókra lehet majd mutogatni akkor bizonyságul: lám, voltak itt sokan, akik nem éltették az agresszort, sem a hazait, sem moszkvai barátját. Rátok, akik itt vagytok, rátok lehet majd hivatkozni annak bizonyításaként, hogy nem az ország feküdt le a rusz medvének – csak az ország vezetése.
És fel lehet majd mutatni cikkeket, írásokat, például egy ma a Válasz Online-on megjelent interjút, amelyet Vörös Szabolcs kollégám készített Zelenszkij elnökkel. Az ukrán államfő ebben így fogalmaz:
„Orbán Viktor pozíciója nem tükrözi Magyarország egészének álláspontját. Ez a különbség Magyarország és Oroszország között.”
Kedves Magyar Polgárok!
Ti vagytok a nemzet pislákoló lelkiismerete.
Nem tudom, a pislákolásból lesz-e majd lobbanás. Akkora, hogy végleg eleméssze a szégyent.
Azt viszont tudom, hogy megtiszteltetés részt venni ebben és itt lenni köztetek.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.
Nyitókép: Vörös Szabolcs / Válasz Online
Ezt az írást nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
