Miért nem lehet felhívni a rendelőt? – a magyar egészségügy hollandiai szemmel
Ugyan évtizedek óta mást sem hallunk, mint azt, hogy meg kell erősíteni az alapellátást, ma ott tartunk, hogy az ellátásunkért felelős orvos ugyanúgy nem tudja felhívni a kórházat vagy a szakrendelőt, ahogy a betegek sem. Hogyan tudná elrendezni akkor a gyógyítását? Minden 10. praxis üres, a gyerekorvosi ellátás most omlik össze, a valaha 5-10 millió forintért vett körzeteket egy forintért sem tudják eladni. De hogyan lehetne ezt jól csinálni? Kovács Beáta Hollandiából hazatért háziorvos és Póta György, a sokáig a miniszter tanácsadó testületében aktív szerepet vállaló tapasztalt házi-gyermekorvos segítségével mutatjuk meg. A műsor a Magyar Orvosi Kamarával partnerségben készült.
Az adás meghallgatható a fenti lejátszóra kattintva. Ha az nem jelenik meg, közvetlen link itt. Ha egyszerűen letöltenék az adásokat mp3-formátumban, ide kattintsanak! Ha telefonon keresztül csatlakoznának műsorunkra, a Spotify mellett iTunes-on, TuneIn Radio-n és Pocket Casts-on is megtehetik. Podcastunk RSS-csatornája ezen a hivatkozáson található. A podcast Youtube-on is fent van!
Részletek az adásból:
Kovács Beáta: Hollandiában csak azokat a betegeket kellett továbbküldenem, akiknek nem tudom megoldani a problémáját. Ha például kardiológiai panasza volt, és konzultációra volt szükségem, felhívtam a kórházat, és körülbelül 30 másodpercen belül kardiológussal beszéltem.
Harminc másodpercen belül?
Kovács Beáta: Nem túlzok. Ugyanígy az érsebésszel, idegsebésszel, bármelyik szakmával, mert a holland rendszerben a kórházi osztályok mindig beosztást készítenek, melyik nap melyik orvosuk fogja a háziorvosi telefonokat kezelni. A betegek gyógyításához időnként szükség van erre, és ez jobbá és olcsóbbá teszi az egészségügy működését. Közben a specialista visszakérdez, ezt vagy azt ellenőriztem-e. Tanulok belőle és közösen el tudjuk dönteni, mikor és hova kell küldeni a beteget, hogy a legoptimálisabb ellátást kapja meg.
Póta György: A magyar egészségügyben ilyen nincs. Buta, poroszos presztízsokokból ez nem működik. Az alapellátó le van nézve, ezt, gondolom, érzékeled.
Kovács Beáta: Határozottan. Nagyon jó szakmai kapcsolatom van egyes kollégákkal, de soha nem sikerült elérnem, hogy a kórházi kollégák mobil elérhetőségének listáját megkaphassuk. Az a válasz: nincs idejük arra, hogy a háziorvossal telefonálgassanak. Mintha ez nem volna fontos, pedig ugyanazért a betegért dolgozunk.
Póta György: Ez személyes és nem rendszerszintű kapcsolat. Azért tudok szinte mindenkit elérni, mert az volt a pozícióm, ami. Ha két olyan háziorvost hívott volna meg, akinek nincsenek ilyen jó személyes kapcsolatai, akkor azt mondanák: ők ugyanúgy három és fél órát ülnek a pityegő telefon végén, mint a beteg maga. Felhívja a központot, mondják, hogy kapcsolom, és ahogy nem kapcsolják a neki, úgy minket orvosokat sem kapcsolnak. Ahogy a beteg nem tud időpontot kérni, úgy mi sem tudunk.
Kovács Beáta: Hollandiában reggel nyolctól délután ötig dolgoznak a háziorvosok, és jelen van az asszisztens és az orvos is. A csipcsup ügyeket azonban az asszisztens intézi el.
Póta György: Hiába van rendeletbe betéve, hogy van négy óra rendelési, és négy óra rendelkezésre állási idő, a betegek túlnyomó része nem tudja elérni az orvosát. Csak papíron létezik az a rendszer, hogy a beteg, ha problémája van telefonon bármikor fordulhasson olyan emberhez, akiben megbízik és szakmailag megfelelő választ kap.
Póta doktor ott ült a tagozatban, a miniszter tanácsadó szervében, miért nem sikerült áttörést elérniük?
Póta György: Én miniszterrel soha nem találkoztam. Nem érdekli őket. Abba is hagytam a szakmapolitikát, mert nem az történik, hogy a kormány – nem volt jobb a korábbi sem –, és az egészségügy vezetői megkérdeznék a szakmát, hogyan csináljuk, majd ennek megteremtik a pénzügyi hátterét. Nem, ehelyett közölték így lesz: a szakmai vezetők pedig dolgozzák ki, hogyan tudják végrehajtani a fentről jövő feladatokat. Egy idő után már meg sem hallgattak, meg sem hívtak a fórumokra, amelyeken a pozícióm miatt részt kellett volna vennem.
Kovács Beáta: Sok különbség van, Hollandiában Hollandiában nem fordul elő, hogy háziorvosként mentős munkát kelljen végezni, itthon a kollégáimnál volt rá példa. A kettő más felkészültséget és más vérmérsékletet is igényel. Szerencsére mostanában nem riasztottak minket tömegbaleset ellátásához, de nem szeretjük, ha olyan helyzetbe kényszerítenek bele, amihez nincs meg a tudásunk. Viszont ott van a teljes külső díszlet, ami elhiteti a beteggel és a környezetével, hogy itt szakszemélyzet vonul ki.
Póta György: Rengeteg felesleges adminisztrációval terhelnek minket, én megvallom, amikor újra elküldik ugyanazt a dokumentumot odaírom: „A születési adatok az elmúlt hat hónapban nem változtak meg, és visszaküldöm nekik”. A szociális étkeztetéstől az iskolából hiányzó gyerek ügyéig ezer ilyen ügyben velünk töltetnek ki papírokat. Egymás munkájának a semmibe vétele, a lenézése, a felelősség áttolása egy papírért. Ez nemhogy nem vonzza, de menekülésre kényszeríti a 40-50 éves „fiatalokat”. Hatvanhét évemmel én vagyok a második legfiatalabb gyermekorvos Csepelen. A kollégák kifelé mennek, nemhogy befelé jönnének.
Ez az adás nem készülhetett volna el olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, a magyar fejlesztésű előfizetési platformon! Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
